Antigané

A könyvvel először talán a Delta Vision kapcsán találkoztam (Dragonlance könyveket kerestem). Aki kicsit is ismeri a Delta Vision kiadót, tudja, hogy van nekik (létezik-e még?) egy Delta Vision Műhely nevű csapatok fiatal fantasy írókkal. Közéjük tartozik Kleinheincz Csilla is. Mellesleg, vele először műfordítóként találkoztam, történetesen Anne McCaffrey könyveit fordította. Ezek után nem volt kérdés, hogy megismerkedjek a saját regényeivel is. 

Forrás: Moly.hu

Amint tudtam rá időt szakítani rá, tovább folytattam a Fairy Tailt a 26. résztől egészen az 51.-ig.Volt részünk céhek közötti csatában, további szereplők múltjába tekinthettünk be, testvér háború szemtanúi is lehettünk, a filler epizódokban pedig részt vehettünk egy kis csapat összekovácsolásban. Natsuékban a - mondhatjuk így is - 2. évadban sem csalódtunk. Kicsit részletezzük a dolgokat...

A 26. részt befejezve egy céh háború közepén maradtunk, ahol úgy állt, hogy a jók fognak veszíteni. A látványos harcok és felemelkedések mellett fontos kiemelnem ebből a kalandból  jött át igazán varázslóink közötti erős kapocs, egymás iránti szeretetük (ez a Luxus-os kalandra is igaz). Olyan szívet melengető volt az egész, sikerült szépen képernyőre vinni. Ami további pozitív része, hogy egész színes társaságot sorakoztattak fel mindkét fél oldalán. Mindenféle mágia és wicca és még ki tudja miből hoztak képességeket, hogy így szélesítsék a Fiora királyság lehetőségeit. 

Karakterfejlődésben is szépen halad előre a sorozat. Megismerhettük csapatunk két női tagját, Erzát és Lucyt, leginkább Titániát, akiről kiderült, hogy nem is annyira kemény, mint amennyire páncéljaiban látszik. A Mennyország tornya kalandon keresztül nyíltabb lett a többiek felé, múltjával kapcsolatban viszont kissé instabil. Spoiler! Mikor lekerül Mistgunról a csuklya és ugyanolyan feje van, mint Gérardnak, hát eléggé kiakad Spoiler vége.
Lucynél nem látunk ilyen látványos fejlődést, de nagy előrelépéseket tesz, főleg mágia szempontjából. Kapcsolatai is fejlődnek, leginkább Natsuval és Lokival, na és az édesapjával (utóbbinál már csak az a kérdés, hogy jó irányba vagy sem).
Natsu is szépen fejlődik, habár még mindig forró fejű. Már nem rondít bele a drámai a pillanatokba, ő is résztvevője nekik, főleg az Erzás részekben.

Az epizódok előrehaladtával új szereplők is lépnek be a céhbe, a "2. évadban" a feloszlott Phantome-ből Spoiler! Juvia és Gazille, a vas sárkány. Sok színt visznek a bandába és ügyesen bedolgozzák magukat, leginkább Juvia. Bár nem tudom, hogy ki hogy van vele, de néha az agyamra megy azzal, hogy állandóan Gray után koslat. :D Gazille nem idegesít, de amennyi sötét színt kapott, kicsit idegenkedhet tőle a néző. Spoiler vége.

Karakteres gonoszokban sincs hiány, végre leléptek a porondról a bosszúra szomjazó és a hataloméhes alakok. Kaptunk egy diktatórikus eszközöket használó (gondolok itt arra, hogy miként ideologizálta meg az építkezést) Gérardot és egy egész ravasz Spoiler! Luxust, aki igaz hatalomvágyó, de legbelül mély érzések kötik bajtársaihoz, de leginkább nagyapjához. Alapjába véve nem gonosz, csak rossz útra téved. Spoiler vége. Ennyi újítás mellett nem lehetett unatkozni, mindig volt miért izgulni, amiben azért el tud fáradni az ember. A Fairy Tail vs. Phantome csata után üdítő volt filler részként Lucyt és Lokit nézni, a testvérháború után pedig szöszi lányunk próbálkozásait bepasizás terén.

Ennyi pozitív fejlődés után jöjjön a negatív rész, ami sajnos leginkább a körítésben fedezhető fel. Egyik ilyen az Openingek és az Endingek. Valahogy nem sikerül eltalálni ugyanazt a hangulatot, mint a legelsőnél. Esetleg a 3. közelít hozzá a legjobban, de a záró rész már túl lagymatag. A 4. adagnál épp fordítva van a helyzet: az OP a rúna animációkkal iszonyúan csúnya, a zene pedig csak hallgatható, különösebb érzelmeket nem vált ki, viszont az END aranyos és bájos, sugárzik belőle a céhen belüli légkör. Amit a "3. évadra" terveztek eddig nem valami bejövős, átlagos animáció és zene (és a kék hajú lány irritáló az aranyosságával :D). Szerencsére a nyitó és záró dalok mellett megmaradtak a jó kis aláfestő zenék, amik ki is egészültek néhány újjal is, amik szintén mestermunkák lettek.

Még így a végére idefirkantanám, hogy az animációban sajnos nem lett fejlődés, ugyanazokat a csúnya 3D-s varázslatokat kell nézegetnünk. Ennek betetőzése a rúna varázslatok voltak... Remélem, hogy a következő 26 részben ez változni fog. Az új OP-END-es részeknél úgy tűnik, mintha új rajzoló csoport lenne, mert egészen másnak tűnt a szemek rajzolása és Lucy szellemidézései is új animációt kaptak.

Nagyon szerettem volna erre az adagra megadni a 9/10-et, de az animáció és a zenék miatt, meg néhány történetbeli dologért úgy döntöttem, hogy kicsit erős értékelés lenne. Így 8,5/10-es a pontszámom, de ha a következő 26 részben is ilyen szintű fejlődés látható, akkor simán megkaphatja az anime a 9-et.

A sorozattal először egy art bookban találkoztam, és nagyon megtetszettek a szereplők, főleg a XIX. századi angol ruhák miatt. Később megtudtam, hogy a karakterek egy light novelben "élnek", amiből anime is készült. Örömmel láttam, hogy csak 12 részes a sorozat, ezért a téli szünetben időt is szakítottam rá. Íme a Hakushaku to Yousei, angolul a Count (vagy Earl) and Fairy, vagyis a Gróf és a tündér.

Folytatás az Animeaddict oldalán!

Nem életem legjobb animéje, de nem is bántam meg, hogy megnéztem. Könnyed romantikus történet tündérekkel megfűszerezve. Néha szükség van erre az embernek a hétköznapi teendői mellett.
A cselekmény egész érdekes, de nem mindig sikerült jól megoldani. Próbáltak több szálat megjeleníteni, de sokszor megesett, hogy a figyelem épp elterelődött egy másik eseményre, a többi pedig háttérbe szorult. Spoiler! Számomra az egyik legszembetűnő eset a sorozat közepén tűnt fel: Edgar, a gróf már megkérte Lydia, a tündérdoktor kezét, de ezután hirtelen a Herceg szál került előtérbe, majd megint a leánykérés. Spoiler vége.
 Továbbá még zavaró az információk adagolása is. Sokszor Raventől tudunk meg mindent, ami elég váratlanul érheti a nézőt. Ez a dolog főleg a karakterekre vonatkozóan jelenik meg. Esetleg, ha 26. részes lenne az anime, akkor ez elkerülhető lett volna.
Ez részben egy fantasy történet. Meg is jelennek benne a tündérek, néha Tündérországba is átugrunk, de nem ismerjük meg eléggé azt a világot, csak felszínesen. Látunk egy merrowt, selkiket, brawnie-t, mezei tündért , bansheet és nagyjából ki is fújt a készlet. Kár érte, mert a kelta mitológia még sok-sok érdekes tündérfajt rejt magában.
Egyéb gondjaim nem akadtak a történettel. Néha kiszámítható, az elindított szálakat lezárták (csak az zavar, hogy a Tündérkirálynő milyen könnyen beletörődött abba, hogy a grófnak más a jegyese), kivéve a Herceg szálat, de gondolom, hogy várható egy 2. évad.

Egy mű másik meghatározó tényezője a karakterek. Meglepő, hogy hiába  shoujo műfajú ez az anime, itt nem csak a férfiaknak van kedvelhető karakterük, hanem a nőknek is. Főhősnőnk, Lydia nem egy szokásos nyafogó naiv lány. Akár azt is mondhatjuk, hogy ő a közvetítő az emberek és a tündérek között. Érdekes, hogy mindig kiemelik a zöld szemeit: ezekkel olyat lát, amit mi nem vagyunk képesek. Ezt nevezném a kiválasztottsága jelének; Lydia a tündérdoktorságával az emberek fölé emelkedik. Ezentúl okos, segítőkész, nem dől be Edgar csábításának sem. Habár azt már nem értem meg a lányban, hogy a cselekmény vége felé miért vonakodik még a gróftól? És ha már említettem a nemesünket, akkor bővebben is szót ejtek róla. Edgar a sorozat ügyeletes bishije hamuszínű szemével és szőke hajával. Tekintete sokszor ravaszságot sugall. Igyekszik kihasználni a lehetőségeket, maga mellé állítani mindenkit, akit tud. A kezdetekben ezért nem tudjuk eldönteni, hogy szerelmes-e Lydiába vagy csak így próbálja magához láncolni? Még azt is nehéz elhinni, hogy nem rosszak a szándékai. Ravaszságán kívül fő erénye még a bosszantás is: a kezdetektől fogva Lydia kegyeibe akar férkőzni - ettől tenyérbe mászónak tűnhet a férfi. Ezek a szituációk nagy humorforrásnak számítanak.
A párunkat kiegészítő a hű testőr, Raven, aki gonosz tündérek sarja. Fekete hajával és barna bőrével a történet korának egzotikus hősét testesíti meg. Ridegségével , hallgatásával és érzéketlenségével még inkább növeli rajongó táborát az érdeklődést karaktere iránt. Azonban nem mindig van csöndben. Lydiának mindig elkotyog ezt-azt a legnagyobb fapofával.
Lydia mellett ott sündörög hűséges társa és tanácsadója, Nico, a beszélő macska. Nagy szerepe nincs a történésekben, de mégis úgy érzem ő a legkiemelkedőbb személyiség. Egy macskában Csizmás kandúr, Behemót és gentleman. Már miatta megérte megnézni a sorozatot.
A rossz oldalon is felsorakoznak a jóféle karakterek, most közülük csak Kelpie-t emelném ki, aki visszatérő kellemetlenkedő a történetben. Ő egy víziparipa, aki Lydiát szemelte ki magának párjául, s hiába taktikázik a lány, az udvarló akkor sem tágít. És hasonlít Kuran Kanaméra! Sok humort visz a történetbe.


Az anime a XIX. század közepi Angliában játszódik, amihez a rajzstílus próbál illeszkedni: egy Jane Austin vagy Bronte regényben érezhetjük magunkat. Gyakran elkápráztatják a nézőt a kor ruháival, megjelennek a nemesi élet, művészek és persze a bálok sem maradhatnak el . A készítők ezt igyekeztek mindenféle csillámló effektekkel kiemelni, a hódító lordokat és gentlemaneket pedig mindig csilingelő hang kíséri (ami először nevetséges, majd idegesítő).
A mitológiai lények sem maradnak le a ruhák mellett. A tündérek nem egysíkúak, fajonként máshogy néznek ki, könnyen elkülöníthetőek. Karakterüknek megfelelően vagy aranyosak vagy ravaszak., viszont a Cuki-faktor a brownie-kban van meg.

Az animáció mellett még megemlíteném a betétdalokat, ami itt is nagyon tetszetős és fülbemászó. A báli jeleneteknél elmaradhatatlan a zenekar és a felcsendülő hegedű, néha pedig egy-egy ír beütésű dalocska is elhangzik. Az opening zenéje aranyos, illik a történet jellegéhez, az ending zene számomra olyan semmis, a hozzá készített animációról nem is nyilatkozok...


A történet felépítés hibáitól, az eltúlzott fanservice-tól, az alig bemutatott fantázia világtól meg az endingtől eltekintve ez egy szép romantikus anime. Ajánlom minden rózsaszínlelkű lánynak, akik szeretnének 12x24 percre elszakadni a hétköznapoktól.
Szép volt, jó volt, 7/10-es.

Rövid időn belül felküzdötte magát a legnagyobbak közé, így animés berkekben nincs olyan, aki ne hallott volna még róla. Engem sem kerülhetett el a Fairy Tail híre, így el is kezdtem és apróbb megszakításokkal eljutottam a 26. részig (ami kb. az 1. évad vége?). 

Három év telt el a Fairy Tail manga indulása óta, s most megérkezett az anime verzió is. Miről is szól ez az "új" shounen fight sorozat? Egy mágusokkal és csodákkal teli világról, ahol minden megtörténhet, még a macskák is repülnek. De ez még nem minden, egyszer...Folytatás az Animeaddictsen.

 Eddig nem sok jó fantasy műfajú animével találkoztam, aztán Judit emlegette a Fairy Tailt, be is próbáltam. Elmondható róla, hogy egy egyszerű shounnennel van dolgunk, stílusában a Soul Eater és a One Piece között áll, de természetesen rengeteg ponton eltér a sorozat. Első nagy különbség, hogy jelenleg még nem hosszú. Ha jól tudom az 56-57. rész körül jár, amivel viszont túlszárnyalta a Soul Eatert, de a One Piece-től, Bleachtől és Narutótól még jócskán le van maradva.
 Amikkel igazán megnyerheti a nézőt ez az anime, azok egész egyszerű eszközök: kaland, humor és egy mesevilág, amiben bátran elveszhetünk egy 24 perc erejéig. Találkozhatunk sárkányokkal, démonokkal, repülő macskákkal, de leginkább varázslókkal. A történet is  köréjük épül, ahogy az ismertetőből kiderül. Klánokban élnek és küldetéseket teljesítenek, akár egy fantasy szerepjátékban (Emlékszik valaki a Baldur's Gate-re?), így nem is annyira bízhatunk abban, hogy lesz-e végkimenetele a történetnek, hiszen nagyjából a kalandokra épül a cselekmény. A sorozat úgy indul, hogy egy kaland, egy epizód, és ahogy egyre nehezednek a küldetések, annál több epizód öleli fel az adott részt, fenntartva a néző figyelmét és izgalmát. Ennek az az előnye, hogy van idő megismertetni a szereplőket. A Szigetes kaland során a jégmágus, Gray múltját ismerhettük meg, a Fairy Tail - Phantom ütközetben Lucy, a csilagmágus múltja tárult fel, s az AMV-ket elnézve a további részekből a váltómágiát használó Erzával is közeli ismeretségbe kerülhetünk. Rendesen pörög itt az akció, de néha pihenni is engednek minket a fillerek segítségével. A sorozat jó oldalára írandó, hogy 26 rész alatt csak 2 filler rész volt és azok se lógtak ki annyira a lineáris történetből, sőt, előre is mutattak az elkövetkező epizódokra (gondolok itt Lisanára, majd később Elfman és Mira bemutatására). A fantasy  rész is mindig mutat valami újszerű, ötletes dolgot, de a felsoroltak ellenére eléggé rétestészta szaga van az egész animének. Ahogy már fentebb említettem, valószínűleg a Fairy Tailt is vakulásig nézhetjük.

Az animációra nem igen tértem ki, de most ki fogok. Többé-kevésbé 2D-s a "mese", de itt-ott már megjelenik a 3D, leginkább a varázslásoknál, amik sokszor zavaróan kilógnak a rajzolt látványból. Nem sokat ront az összképen, de azért ott van ez a hiba és elég kellemetlen. Ezen kívül a hátterek csodálatos, némelyik festményszerű, a karakterek jellemüknek megfelelően rajzoltak, nem gnómok, nem is kubisták, de azért a mangaka eredeti rajzain nem tesz túl.

Nem sok negatívumot tudok elmondani erről a shounnenről, csak azt, hogy nagyon el fog nyúlni. Ha nagyon kukacoskodni akarok még kiemelhetem hibaként, hogy gyakran gyorsan érkezik a dráma és a humor között a váltás, általában Natsunak köszönhetően. Esetleg az animációnál felhozott balul elsült megoldások zavaróak, de valóban csak ennyi lenne a rossz oldal. Édes kis sorozat ez gyereklelkű embereknek, ami remekül operál a fantasy szerepjátékokkal és közben tökéletesen megfelel a műfaji elvárásoknak. 8/10-es élmény a Fairy Tail.

Nyáron olvastam életemben először Hamilton könyvet, nevezetesen az Anita Blake első kötetét. Nem a legtökéletesebb könyv, de tetszett és a 2. kötethez is szeretnék hozzájutni. Mivel nyár óta nem találom, a könyvtárban, így az írónő másik sorozatával, a Merry Gentryvel kellett vigasztalódnom. Azért is kezdtem bele, mert csupa jókat hallottam róla. Először osztálytársam, Judit ajánlotta. Neki köszönöm utólag is. Nagy kedvvel kezdtem neki a könyvnek. "Tündérek, fantasy világ, királyi udvar, jaj de jó lesz!" - gondoltam. Nem egészen az lett, amit vártam.

Tartalom:

"Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál…"

Forrás: Moly.hu

Miután végigolvastam a könyvet, rájöttem, hogy már a fülszöveg is el lett rontva, mert gyakorlatilag lelő előre 300 oldalt. De ez csak az első probléma. Második probléma a történet. Az eleje nagyon tetszetős. Van Merry, aki egy sidhe hercegnő, de otthonából menekülnie kellett, mert sokan meg akarták ölni. kevert származása végett. Jelenleg egy természetfölötti ügyekre specializálódott nyomozóirodában dolgozik  és egy igen érdekes ügyet is kap, amiben egy férfi varázslattal csábít el hölgyeket. Aztán az elkövetőt megtalálja Merry és különös módon meg is hal a pasas. A krimi résznek ezennel befellegzett, innentől már a különleges lények tűnnek fel, akik vagy meg akarják ölni Merryt vagy meg akarják döngetni. Végül - a sok veszély elmúltával -  főhősünk elmegy nagynénjéhez, ahol fény derül az igazságra.

Ezzel a részével semmi baj, csak az, hogy eléggé pornó jellegű a történet, néhol már perverz is. Amikor a gnóm vagy milyen király azt mondja, hogy "Szopjál, Merry" (miközben csak vérivásról volt szó), én akkor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet (de ezt ugye nem tehettem meg, mert könyvtári a példány :) ). Ezen kívül zavaró volt a sok kavarás azzal, hogy a királynő küldte-e az embereket, vagy sem, és akkor tényleg meg akarják-e ölni Merryt vagy sem. Idegesítő volt. A fantasy világ részével nem lenne sok bajom, ha nem lenne ennyi lény, amiknek a neveire már nem is emlékszem. Úgy éreztem, hogy az írónő túlbonyolította. Ami még feltűnt, hogy szinte majdnem minden férfinak hosszú haja van! Ez miért van így? Hamiltonnak ez a gyengéje? Valószínűleg. Váá... Akkor még ott vannak Merry vérzései, ami természetellenesen sok és ő természetellenesen túl éli mindet. Oké, hogy mondjuk hamar gyógyul, mert sidhe, de néhány órája felvagdalt karokkal és sérült lábbal képes szeretkezni... Én képtelennek tartom.
A történeten kívül a rengeteg elgépelés és helyesírási hiba is zavart, valamennyire rontotta az olvasás élményét. Megérdemelne egy újra nyomást és egy új borítót is. Ami most van nekem túl sötét. Nagyon sötét!

Természetesen jó részei is voltak a könyvnek (azok miatt bírtam végigolvasni). A karakterek egész jópofák, bár az 1. kötetben még nem tudtam őket teljesen megszeretni. Frostot meg azt a gyereket kedveltem meg kicsit, aki alacsonyabb a többieknél. Nem jut eszembe a neve. :S Még a királynő jelleme is tetszett, igazán kifürkészhetetlen, sosem tudni, hogy mit fog tenni a következő pillanatban.
Karaktereken kívül Merry képessége, a Húskeze is tetszett. Nagyon durva és ijesztő, gondolom  a későbbiekben nagy tiszteletet tud vele kiharcolni magának.

Azonban én ezt már nem tudom meg, ugyanis nem tervezem továbbolvasni. Sajnos a negatívumok túlsúlyban vannak. A 430 valamennyi oldalt túl soknak találom a tényleges történésekhez képest, nagyon szex központú, könyv ami (legalább is számomra) el tud venni a történet varázsából. És sajnálom, hogy a krimi szál olyan hamar véget ért, mert a Hamilton az Anita Blake alapján valamit konyít ehhez a műfajhoz is. Nehéz szívvel, de csak 4/10 a könyv. :S De ha valakinek tetszett, nem baj. Egyszerűen mások vagyunk.

 Eredeti kritika: 2010.07.23.

El kell ismernem, nem igazán nőttem ki a mesékből. Mai napig képes vagyok bármelyik Disneyt megnézni, újraolvasni némelyik Witch képregényt és Minimaxon belekukkantani az Én kicsi pónimba (végignézni már nem szoktam, ugyanis eléggé irritáló az új szinkronja). Lehet a nosztalgia miatt, lehet csak hiányoznak az édes és rózsaszín dolgok az életemből, vagy egyszerűen egy aranyos történetre vágyok, ami kirángat a valóságból, legalább egy fél órára. A mesék tudnak leginkább más világokba repíteni minket. És amelyiknek szép a rajzolása, akár gyönyörködtetni is.
Valami ilyen indíttatásból jutottam el addig, hogy tizennégy évesen karácsonyra a Fairy Oakot kérjem. A kötettel először Katona Ildikó, a Könyvmolyképző kiadó főnöke (ha lehet így mondani… most nem jut eszembe a foglalkozásának a hivatalos neve) ismertetett meg Chewt és engem egy e-mailben. Kaptunk képeket és borítókat, amik elsőre elnyerték a tetszésemet. És Elisabetta Ghone. Olaszországban elég híres néni, rengeteg gyerekmagazint indított útjára, és ő alkotta meg a világhírű Witch képregénysorozatot. Előző munkája után kíváncsi voltam erre is, aztán megkaptam nagymamámtól.

 Tartalom:

"Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, varázslatos dolog történik Fairy Oak házaiban: parányi, fényes tündérek gyermekekről mesélnek a jóságos tekintetű boszokáknak, akik izgatottan csüggnek minden szavukon. Különös ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szívlelik egymást, s hogy a boszorkányok ki nem állhatják a gyerekeket. Csakhogy mi Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujában, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlottak…"

Forrás: Moly.hu

Szóval, van egy dajkatündérünk, Feli. Minden eseményt az ő tolmácsolásából ismerhetünk meg. Hála neki, mi is részesei lehetünk a Perwinkle család életének, főleg az ikrek, Pervinka és Vanlília felcseperedésének és kalandjainak, a közöttük kialakult erős testvéri köteléknek.
Ghone ügyesen követi a három kötetben a gyerekkönyvek követelményeit, felsorakoztatja a mesékben elengedhetetlen – csúnya szóval – sablon szereplőket, akiket egy-egy érdekes tulajdonsággal szerethető karakterekké varázsol. A szereplőkön túl pedig megismerhetjük Fairy Oak falu világát, ahol emberek és boszorkányok békességben tudnak élni egymás mellett. Igaz ez a világ valamennyire a meseék "alaplényeiből" építkezik (tündér, boszorkány stb), mégis tud újat mutatni, olyat, amit máshol eddig nem láttunk. Leginkább ezt élveztem az egészben.
A pozitívumokhoz még odasorolnám a gyönyörű magyar kiadást. Védőborító, Ghone és társai eredeti rajzai, gördülékenyen olvasható, könnyen érthető fogalmazás.
Negatívumként talán a történet kiszámíthatóságát lehetne felhozni, de kisebb olvasókat is meg kell ismertetni a legtöbb történetre jellemző mozzanatokkal.

Többet nem is nagyon tudnék a trilógiáról szólni. Aki szeretne kicsit kilépni a valóságból vagy újra gyereknek lenni, nyugodtan vegye kezébe a Fairy Oakot. Nem fog csalódni.
A pontszám mindenképpen 10/10, mert remek gyerekkönyv. A lányos szülők nyugodtan adhatják a lurkó kezébe, biztos meghozza a kedvét az olvasáshoz.