Eredeti kritika: 2010.07.23.
El kell ismernem, nem igazán nőttem ki a mesékből. Mai napig képes vagyok bármelyik Disneyt megnézni, újraolvasni némelyik Witch képregényt és Minimaxon belekukkantani az Én kicsi pónimba (végignézni már nem szoktam, ugyanis eléggé irritáló az új szinkronja). Lehet a nosztalgia miatt, lehet csak hiányoznak az édes és rózsaszín dolgok az életemből, vagy egyszerűen egy aranyos történetre vágyok, ami kirángat a valóságból, legalább egy fél órára. A mesék tudnak leginkább más világokba repíteni minket. És amelyiknek szép a rajzolása, akár gyönyörködtetni is.
Valami ilyen indíttatásból jutottam el addig, hogy tizennégy évesen karácsonyra a Fairy Oakot kérjem. A kötettel először Katona Ildikó, a Könyvmolyképző kiadó főnöke (ha lehet így mondani… most nem jut eszembe a foglalkozásának a hivatalos neve) ismertetett meg Chewt és engem egy e-mailben. Kaptunk képeket és borítókat, amik elsőre elnyerték a tetszésemet. És Elisabetta Ghone. Olaszországban elég híres néni, rengeteg gyerekmagazint indított útjára, és ő alkotta meg a világhírű Witch képregénysorozatot. Előző munkája után kíváncsi voltam erre is, aztán megkaptam nagymamámtól.
El kell ismernem, nem igazán nőttem ki a mesékből. Mai napig képes vagyok bármelyik Disneyt megnézni, újraolvasni némelyik Witch képregényt és Minimaxon belekukkantani az Én kicsi pónimba (végignézni már nem szoktam, ugyanis eléggé irritáló az új szinkronja). Lehet a nosztalgia miatt, lehet csak hiányoznak az édes és rózsaszín dolgok az életemből, vagy egyszerűen egy aranyos történetre vágyok, ami kirángat a valóságból, legalább egy fél órára. A mesék tudnak leginkább más világokba repíteni minket. És amelyiknek szép a rajzolása, akár gyönyörködtetni is.
Valami ilyen indíttatásból jutottam el addig, hogy tizennégy évesen karácsonyra a Fairy Oakot kérjem. A kötettel először Katona Ildikó, a Könyvmolyképző kiadó főnöke (ha lehet így mondani… most nem jut eszembe a foglalkozásának a hivatalos neve) ismertetett meg Chewt és engem egy e-mailben. Kaptunk képeket és borítókat, amik elsőre elnyerték a tetszésemet. És Elisabetta Ghone. Olaszországban elég híres néni, rengeteg gyerekmagazint indított útjára, és ő alkotta meg a világhírű Witch képregénysorozatot. Előző munkája után kíváncsi voltam erre is, aztán megkaptam nagymamámtól.
Tartalom:
Forrás: Moly.hu
Szóval, van egy dajkatündérünk, Feli. Minden eseményt az ő tolmácsolásából ismerhetünk meg. Hála neki, mi is részesei lehetünk a Perwinkle család életének, főleg az ikrek, Pervinka és Vanlília felcseperedésének és kalandjainak, a közöttük kialakult erős testvéri köteléknek.
Ghone ügyesen követi a három kötetben a gyerekkönyvek követelményeit, felsorakoztatja a mesékben elengedhetetlen – csúnya szóval – sablon szereplőket, akiket egy-egy érdekes tulajdonsággal szerethető karakterekké varázsol. A szereplőkön túl pedig megismerhetjük Fairy Oak falu világát, ahol emberek és boszorkányok békességben tudnak élni egymás mellett. Igaz ez a világ valamennyire a meseék "alaplényeiből" építkezik (tündér, boszorkány stb), mégis tud újat mutatni, olyat, amit máshol eddig nem láttunk. Leginkább ezt élveztem az egészben.
A pozitívumokhoz még odasorolnám a gyönyörű magyar kiadást. Védőborító, Ghone és társai eredeti rajzai, gördülékenyen olvasható, könnyen érthető fogalmazás.
Negatívumként talán a történet kiszámíthatóságát lehetne felhozni, de kisebb olvasókat is meg kell ismertetni a legtöbb történetre jellemző mozzanatokkal.
"Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, varázslatos dolog történik Fairy Oak házaiban: parányi, fényes tündérek gyermekekről mesélnek a jóságos tekintetű boszokáknak, akik izgatottan csüggnek minden szavukon. Különös ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szívlelik egymást, s hogy a boszorkányok ki nem állhatják a gyerekeket. Csakhogy mi Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujában, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlottak…"
Forrás: Moly.hu
Szóval, van egy dajkatündérünk, Feli. Minden eseményt az ő tolmácsolásából ismerhetünk meg. Hála neki, mi is részesei lehetünk a Perwinkle család életének, főleg az ikrek, Pervinka és Vanlília felcseperedésének és kalandjainak, a közöttük kialakult erős testvéri köteléknek.
Ghone ügyesen követi a három kötetben a gyerekkönyvek követelményeit, felsorakoztatja a mesékben elengedhetetlen – csúnya szóval – sablon szereplőket, akiket egy-egy érdekes tulajdonsággal szerethető karakterekké varázsol. A szereplőkön túl pedig megismerhetjük Fairy Oak falu világát, ahol emberek és boszorkányok békességben tudnak élni egymás mellett. Igaz ez a világ valamennyire a meseék "alaplényeiből" építkezik (tündér, boszorkány stb), mégis tud újat mutatni, olyat, amit máshol eddig nem láttunk. Leginkább ezt élveztem az egészben.
A pozitívumokhoz még odasorolnám a gyönyörű magyar kiadást. Védőborító, Ghone és társai eredeti rajzai, gördülékenyen olvasható, könnyen érthető fogalmazás.
Negatívumként talán a történet kiszámíthatóságát lehetne felhozni, de kisebb olvasókat is meg kell ismertetni a legtöbb történetre jellemző mozzanatokkal.
Többet nem is nagyon tudnék a trilógiáról szólni. Aki szeretne kicsit kilépni a valóságból vagy újra gyereknek lenni, nyugodtan vegye kezébe a Fairy Oakot. Nem fog csalódni.
A pontszám mindenképpen 10/10, mert remek gyerekkönyv. A lányos szülők nyugodtan adhatják a lurkó kezébe, biztos meghozza a kedvét az olvasáshoz.
A pontszám mindenképpen 10/10, mert remek gyerekkönyv. A lányos szülők nyugodtan adhatják a lurkó kezébe, biztos meghozza a kedvét az olvasáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése