Rövid időn belül felküzdötte magát a legnagyobbak közé, így animés berkekben nincs olyan, aki ne hallott volna még róla. Engem sem kerülhetett el a Fairy Tail híre, így el is kezdtem és apróbb megszakításokkal eljutottam a 26. részig (ami kb. az 1. évad vége?).
Tartalom:
Három év telt el a Fairy Tail manga indulása óta, s most megérkezett az anime verzió is. Miről is szól ez az "új" shounen fight sorozat? Egy mágusokkal és csodákkal teli világról, ahol minden megtörténhet, még a macskák is repülnek. De ez még nem minden, egyszer...Folytatás az Animeaddictsen.
Eddig nem sok jó fantasy műfajú animével találkoztam, aztán Judit emlegette a Fairy Tailt, be is próbáltam. Elmondható róla, hogy egy egyszerű shounnennel van dolgunk, stílusában a Soul Eater és a One Piece között áll, de természetesen rengeteg ponton eltér a sorozat. Első nagy különbség, hogy jelenleg még nem hosszú. Ha jól tudom az 56-57. rész körül jár, amivel viszont túlszárnyalta a Soul Eatert, de a One Piece-től, Bleachtől és Narutótól még jócskán le van maradva.
Amikkel igazán megnyerheti a nézőt ez az anime, azok egész egyszerű eszközök: kaland, humor és egy mesevilág, amiben bátran elveszhetünk egy 24 perc erejéig. Találkozhatunk sárkányokkal, démonokkal, repülő macskákkal, de leginkább varázslókkal. A történet is köréjük épül, ahogy az ismertetőből kiderül. Klánokban élnek és küldetéseket teljesítenek, akár egy fantasy szerepjátékban (Emlékszik valaki a Baldur's Gate-re?), így nem is annyira bízhatunk abban, hogy lesz-e végkimenetele a történetnek, hiszen nagyjából a kalandokra épül a cselekmény. A sorozat úgy indul, hogy egy kaland, egy epizód, és ahogy egyre nehezednek a küldetések, annál több epizód öleli fel az adott részt, fenntartva a néző figyelmét és izgalmát. Ennek az az előnye, hogy van idő megismertetni a szereplőket. A Szigetes kaland során a jégmágus, Gray múltját ismerhettük meg, a Fairy Tail - Phantom ütközetben Lucy, a csilagmágus múltja tárult fel, s az AMV-ket elnézve a további részekből a váltómágiát használó Erzával is közeli ismeretségbe kerülhetünk. Rendesen pörög itt az akció, de néha pihenni is engednek minket a fillerek segítségével. A sorozat jó oldalára írandó, hogy 26 rész alatt csak 2 filler rész volt és azok se lógtak ki annyira a lineáris történetből, sőt, előre is mutattak az elkövetkező epizódokra (gondolok itt Lisanára, majd később Elfman és Mira bemutatására). A fantasy rész is mindig mutat valami újszerű, ötletes dolgot, de a felsoroltak ellenére eléggé rétestészta szaga van az egész animének. Ahogy már fentebb említettem, valószínűleg a Fairy Tailt is vakulásig nézhetjük.
A kalandok mellől nem maradhat el a már említett humor. A készítők a sorozat 1. része óta nem hagyják békén a rekeszizmokat, leginkább a szereplőknek köszönhetően. Foghatjuk eleget fejünkön Natsu-n, aki általában eszik-alszik-harcol mesterhármast műveli; vigyoroghatunk kajánul Lucy összes segítőjén (külön kedvenc Tauros); Natsu és Gray összedörrenésein, vagy akár Erza megjelenésekor (amikor ő megjelenik mindenki reszketni kezd :D). Humorban az első filler epizód, a Testcserés viszi, hisz ekkor mindenki annak a testébe került, akitől jellemben a legtávolabb állt (legjobb példa Erza és Happy). Sajnálatos, hogy nem tudhattuk meg, hogy miként változott vissza a bagázs.
A humor mellett az anime drámai szála is erős (amit olykor Natsu rendesen tönkretesz a viselkedésével :D). A Fairy Tail bemutatja a barátságot, az összetartást, a magányt, az elesettséget. Teljesen együtt tudunk érezni a szereplőkkel: együtt rajonghattunk Leonnal Urért, átérezhettük Gray fájdalmát, mikor elvesztette mentorát, Lucy ragaszkodása is teljesen érthető a klánhoz, Natsuval és Lisanával izgulhattunk a sárkánytojás épségért. Ezek az érzések csodálatosan átjönnek (de utálom ezt a szót) a nézőnek.
Az anime másik fontos meghatározója a zene, amibe a Fairy Tail esetén teljesen beleszerettem. A csaták alatt egy igazán ütős ír népzenével kevert rockot kapunk gitár és hegedű kíséretben, olykor-olykor felcsendülő női kórussal. Hallhatunk még egész andalító, depresszív, fusztráló vagy épp vidám, sokszor lökött számokat, amik nagyon is meg tudják alapozni az adott jelenet hangulatát. Nagy elismerés jár a zeneszerzőnek, Yasuharu Takanashinak.
Az animációra nem igen tértem ki, de most ki fogok. Többé-kevésbé 2D-s a "mese", de itt-ott már megjelenik a 3D, leginkább a varázslásoknál, amik sokszor zavaróan kilógnak a rajzolt látványból. Nem sokat ront az összképen, de azért ott van ez a hiba és elég kellemetlen. Ezen kívül a hátterek csodálatos, némelyik festményszerű, a karakterek jellemüknek megfelelően rajzoltak, nem gnómok, nem is kubisták, de azért a mangaka eredeti rajzain nem tesz túl. 
Nem sok negatívumot tudok elmondani erről a shounnenről, csak azt, hogy nagyon el fog nyúlni. Ha nagyon kukacoskodni akarok még kiemelhetem hibaként, hogy gyakran gyorsan érkezik a dráma és a humor között a váltás, általában Natsunak köszönhetően. Esetleg az animációnál felhozott balul elsült megoldások zavaróak, de valóban csak ennyi lenne a rossz oldal. Édes kis sorozat ez gyereklelkű embereknek, ami remekül operál a fantasy szerepjátékokkal és közben tökéletesen megfelel a műfaji elvárásoknak. 8/10-es élmény a Fairy Tail.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése