Antigané

Az utóbbi időkben a Pandora Hearts nagy népszerűségnek örvendett. Nem értettem az okát, viszont mindig belebotlottam valahogy. Már annyira zavart a dolog, hogy muszáj volt elkezdenem ezt az animét.

Forrás: AnimeAddicts

Ami a történetnél jobb, azok a szereplők. Eleinte képtelenség eldönteni a karakterek szándékait (kivétel Oz), de ahogy halad előrébb a cselekmény, úgy azért egyre kristály tisztább lesz minden (bár Vincent elég kérdéses). A főhősökben felismerhetőek az őstípusok. Például Oz megfeleltethető a mesék vagy mítoszok erkölcsös hősével. Igaz, a Bezarous fiú inkább emberi figura, így esendő is, de számtalan alkalommal bebizonyítja, hogy nem hiába választották őt ki a felsőbb erők. Másik őstípust idéző figura Alice, a hűséges segítő (még ha ennek nincs is tudatában - szerinte Oz a szolga), inkább ösztöneire hallgat, de a maga módján ott áll "szolgája" mellett. Ezen túl a múltja sötét titkokat rejt, amelyre lassan fény derül, még ha nem is ebben a szériában, hanem a mangában.
Szereplők közül még érdemes kiemelni Breaket, aki a történet legösszetettebb és egyik legtitokzatosabb szereplője. Hosszú ideig nem lehet tudni, hogy miféle célok vezérlik, miféle érzések kötik más szereplőkhöz. 

Még a karakterekhez kapcsolódóan, a történetbe igen izgalmasan beleszőtték Lewis Carroll nonszensz meséjét, az Alice Csodaországbant. Spoiler! Érdekes, hogy Abyss akarata (Alice ikertestvére) megfeleltethető a Fehér Királynőnek, Alice pedig a Szív Királynőnek, továbbá felveszi a Nyúl alakját is. Feltűnik a történet során Cheshire macska (a könyv fordításában Fakutya), az Őrült Kalapos is, mint Break lánca. Sajnálom, hogy az animében nem derült fény az eredeti mese és e történet kapcsolatára. Spoiler vége.

A "külalakra" is érdemes kitérni. Az anime rajzolása elég szokatlan, főleg a szereplők hegyes álla vagy a szemek miatt. Bár a mangában szereplő figurák is hasonlóan festenek, s ha ilyen szempontból nézzük, akkor sikerült a képernyőre varázsolni a mangaka stílusát. Az animációban lehetett még furcsa a futás animálása, az kicsit a régebbi animéket juttatta az ember eszébe. Ettől eltekintve élvezetes volt a rajzolt világ, főleg a háttér és Abyss világa. Utóbbi, főleg a horror elemek miatt, erősen emlékeztet American McGee's Alice játékra, mindkét világ illeszkedik Lewis Carroll meséjének lehetetlenségéhez és elborultságához.

Összességében a Pandora Hearts nem rossz anime, egyszer mindenképpen érdemes belenézni. Igaz, elég lezáratlan, s jelenleg nincs jele annak, hogy folytatják a készítők, de azért izgalmas történet rendesen felépített szereplőkkel. Egy 7/10-es pontot adnék neki a lezárás, a kicsit zavaró animált mozgás, s a kicsit túlzásba vitt humor miatt. Ennek ellenére a mangához kedvet kaptam, s amint lesz időm, bele is olvasok.

Amint tudtam rá időt szakítani rá, tovább folytattam a Fairy Tailt a 26. résztől egészen az 51.-ig.Volt részünk céhek közötti csatában, további szereplők múltjába tekinthettünk be, testvér háború szemtanúi is lehettünk, a filler epizódokban pedig részt vehettünk egy kis csapat összekovácsolásban. Natsuékban a - mondhatjuk így is - 2. évadban sem csalódtunk. Kicsit részletezzük a dolgokat...

A 26. részt befejezve egy céh háború közepén maradtunk, ahol úgy állt, hogy a jók fognak veszíteni. A látványos harcok és felemelkedések mellett fontos kiemelnem ebből a kalandból  jött át igazán varázslóink közötti erős kapocs, egymás iránti szeretetük (ez a Luxus-os kalandra is igaz). Olyan szívet melengető volt az egész, sikerült szépen képernyőre vinni. Ami további pozitív része, hogy egész színes társaságot sorakoztattak fel mindkét fél oldalán. Mindenféle mágia és wicca és még ki tudja miből hoztak képességeket, hogy így szélesítsék a Fiora királyság lehetőségeit. 

Karakterfejlődésben is szépen halad előre a sorozat. Megismerhettük csapatunk két női tagját, Erzát és Lucyt, leginkább Titániát, akiről kiderült, hogy nem is annyira kemény, mint amennyire páncéljaiban látszik. A Mennyország tornya kalandon keresztül nyíltabb lett a többiek felé, múltjával kapcsolatban viszont kissé instabil. Spoiler! Mikor lekerül Mistgunról a csuklya és ugyanolyan feje van, mint Gérardnak, hát eléggé kiakad Spoiler vége.
Lucynél nem látunk ilyen látványos fejlődést, de nagy előrelépéseket tesz, főleg mágia szempontjából. Kapcsolatai is fejlődnek, leginkább Natsuval és Lokival, na és az édesapjával (utóbbinál már csak az a kérdés, hogy jó irányba vagy sem).
Natsu is szépen fejlődik, habár még mindig forró fejű. Már nem rondít bele a drámai a pillanatokba, ő is résztvevője nekik, főleg az Erzás részekben.

Az epizódok előrehaladtával új szereplők is lépnek be a céhbe, a "2. évadban" a feloszlott Phantome-ből Spoiler! Juvia és Gazille, a vas sárkány. Sok színt visznek a bandába és ügyesen bedolgozzák magukat, leginkább Juvia. Bár nem tudom, hogy ki hogy van vele, de néha az agyamra megy azzal, hogy állandóan Gray után koslat. :D Gazille nem idegesít, de amennyi sötét színt kapott, kicsit idegenkedhet tőle a néző. Spoiler vége.

Karakteres gonoszokban sincs hiány, végre leléptek a porondról a bosszúra szomjazó és a hataloméhes alakok. Kaptunk egy diktatórikus eszközöket használó (gondolok itt arra, hogy miként ideologizálta meg az építkezést) Gérardot és egy egész ravasz Spoiler! Luxust, aki igaz hatalomvágyó, de legbelül mély érzések kötik bajtársaihoz, de leginkább nagyapjához. Alapjába véve nem gonosz, csak rossz útra téved. Spoiler vége. Ennyi újítás mellett nem lehetett unatkozni, mindig volt miért izgulni, amiben azért el tud fáradni az ember. A Fairy Tail vs. Phantome csata után üdítő volt filler részként Lucyt és Lokit nézni, a testvérháború után pedig szöszi lányunk próbálkozásait bepasizás terén.

Ennyi pozitív fejlődés után jöjjön a negatív rész, ami sajnos leginkább a körítésben fedezhető fel. Egyik ilyen az Openingek és az Endingek. Valahogy nem sikerül eltalálni ugyanazt a hangulatot, mint a legelsőnél. Esetleg a 3. közelít hozzá a legjobban, de a záró rész már túl lagymatag. A 4. adagnál épp fordítva van a helyzet: az OP a rúna animációkkal iszonyúan csúnya, a zene pedig csak hallgatható, különösebb érzelmeket nem vált ki, viszont az END aranyos és bájos, sugárzik belőle a céhen belüli légkör. Amit a "3. évadra" terveztek eddig nem valami bejövős, átlagos animáció és zene (és a kék hajú lány irritáló az aranyosságával :D). Szerencsére a nyitó és záró dalok mellett megmaradtak a jó kis aláfestő zenék, amik ki is egészültek néhány újjal is, amik szintén mestermunkák lettek.

Még így a végére idefirkantanám, hogy az animációban sajnos nem lett fejlődés, ugyanazokat a csúnya 3D-s varázslatokat kell nézegetnünk. Ennek betetőzése a rúna varázslatok voltak... Remélem, hogy a következő 26 részben ez változni fog. Az új OP-END-es részeknél úgy tűnik, mintha új rajzoló csoport lenne, mert egészen másnak tűnt a szemek rajzolása és Lucy szellemidézései is új animációt kaptak.

Nagyon szerettem volna erre az adagra megadni a 9/10-et, de az animáció és a zenék miatt, meg néhány történetbeli dologért úgy döntöttem, hogy kicsit erős értékelés lenne. Így 8,5/10-es a pontszámom, de ha a következő 26 részben is ilyen szintű fejlődés látható, akkor simán megkaphatja az anime a 9-et.

Rövid időn belül felküzdötte magát a legnagyobbak közé, így animés berkekben nincs olyan, aki ne hallott volna még róla. Engem sem kerülhetett el a Fairy Tail híre, így el is kezdtem és apróbb megszakításokkal eljutottam a 26. részig (ami kb. az 1. évad vége?). 

Három év telt el a Fairy Tail manga indulása óta, s most megérkezett az anime verzió is. Miről is szól ez az "új" shounen fight sorozat? Egy mágusokkal és csodákkal teli világról, ahol minden megtörténhet, még a macskák is repülnek. De ez még nem minden, egyszer...Folytatás az Animeaddictsen.

 Eddig nem sok jó fantasy műfajú animével találkoztam, aztán Judit emlegette a Fairy Tailt, be is próbáltam. Elmondható róla, hogy egy egyszerű shounnennel van dolgunk, stílusában a Soul Eater és a One Piece között áll, de természetesen rengeteg ponton eltér a sorozat. Első nagy különbség, hogy jelenleg még nem hosszú. Ha jól tudom az 56-57. rész körül jár, amivel viszont túlszárnyalta a Soul Eatert, de a One Piece-től, Bleachtől és Narutótól még jócskán le van maradva.
 Amikkel igazán megnyerheti a nézőt ez az anime, azok egész egyszerű eszközök: kaland, humor és egy mesevilág, amiben bátran elveszhetünk egy 24 perc erejéig. Találkozhatunk sárkányokkal, démonokkal, repülő macskákkal, de leginkább varázslókkal. A történet is  köréjük épül, ahogy az ismertetőből kiderül. Klánokban élnek és küldetéseket teljesítenek, akár egy fantasy szerepjátékban (Emlékszik valaki a Baldur's Gate-re?), így nem is annyira bízhatunk abban, hogy lesz-e végkimenetele a történetnek, hiszen nagyjából a kalandokra épül a cselekmény. A sorozat úgy indul, hogy egy kaland, egy epizód, és ahogy egyre nehezednek a küldetések, annál több epizód öleli fel az adott részt, fenntartva a néző figyelmét és izgalmát. Ennek az az előnye, hogy van idő megismertetni a szereplőket. A Szigetes kaland során a jégmágus, Gray múltját ismerhettük meg, a Fairy Tail - Phantom ütközetben Lucy, a csilagmágus múltja tárult fel, s az AMV-ket elnézve a további részekből a váltómágiát használó Erzával is közeli ismeretségbe kerülhetünk. Rendesen pörög itt az akció, de néha pihenni is engednek minket a fillerek segítségével. A sorozat jó oldalára írandó, hogy 26 rész alatt csak 2 filler rész volt és azok se lógtak ki annyira a lineáris történetből, sőt, előre is mutattak az elkövetkező epizódokra (gondolok itt Lisanára, majd később Elfman és Mira bemutatására). A fantasy  rész is mindig mutat valami újszerű, ötletes dolgot, de a felsoroltak ellenére eléggé rétestészta szaga van az egész animének. Ahogy már fentebb említettem, valószínűleg a Fairy Tailt is vakulásig nézhetjük.

Az animációra nem igen tértem ki, de most ki fogok. Többé-kevésbé 2D-s a "mese", de itt-ott már megjelenik a 3D, leginkább a varázslásoknál, amik sokszor zavaróan kilógnak a rajzolt látványból. Nem sokat ront az összképen, de azért ott van ez a hiba és elég kellemetlen. Ezen kívül a hátterek csodálatos, némelyik festményszerű, a karakterek jellemüknek megfelelően rajzoltak, nem gnómok, nem is kubisták, de azért a mangaka eredeti rajzain nem tesz túl.

Nem sok negatívumot tudok elmondani erről a shounnenről, csak azt, hogy nagyon el fog nyúlni. Ha nagyon kukacoskodni akarok még kiemelhetem hibaként, hogy gyakran gyorsan érkezik a dráma és a humor között a váltás, általában Natsunak köszönhetően. Esetleg az animációnál felhozott balul elsült megoldások zavaróak, de valóban csak ennyi lenne a rossz oldal. Édes kis sorozat ez gyereklelkű embereknek, ami remekül operál a fantasy szerepjátékokkal és közben tökéletesen megfelel a műfaji elvárásoknak. 8/10-es élmény a Fairy Tail.

Tartalom:

"Egykoron a Kishin (Démonisten) káoszba és szenvedésbe hajtotta a világot. Legyőzése után a Shinigami (Halálisten) annak érdekében, hogy ez a borzalom soha ne ismétlődhessen meg, megalapított egy szervezetet, pontosabban egy iskolát, Shibusent, amely Meistereket/Fegyvertechnikusokat és Fegyvereket képez ki. Az ő feladatuk, hogy az elkorcsosult emberi lelkeket, melyek Kishin embriókká váltak, megtisztítsák és begyűjtsék. Ha egy meister-fegyver páros összegyűjt 99 embrió és 1 boszorkány lelket, lehetővé válik, hogy a fegyverből Death Scyhte (Halálkasza) váljék, a legerősebb fegyver Shinigami-sama számára. Történetünk főszereplői is ilyen tanulók Shibusenben, akik azonban nem mindennapi események forgatagába kerülnek."

Ránézésre egy újabb harcos animének tűnik, a Naruto és a Bleach követője. De nem egészen így van. Nem. A Soul Eater sokban különbözik. 1. Rövidebb (csupán 51 résszel szerénykedhet a másik két cím mellett) 2. Azt pedig a továbbiakban írnám le… És persze a többi számot is.

Már maga a manga is különös, szokatlan rajzstílussal tűnt ki a többi japán képregény közül, ez a médiumra vitt verzióban sem lehetett másként. A sötét árnyalatok, az ördögi vagy egyszerűen szokatlan figurák kicsit Tim Burton stílusát idézik. Ezen kívül egész szürrealista figurák is megjelennek. Személyes kedvenceim a röhögő Nap és a vért nyáladzó Hold. Ez a két égitest  nagyban meghatározza a színhely hangulatát – Halálvárosát (vagy ha tetszik, Death City). De a sötét, komornak tetsző rajzstílussal ellentétben egy vidám… Nem is, egy beteg művel van dolgunk.

A Narutóval és a Bleachcsel ellentétben a Soul Eaterben nem az annyira gyakori, általános anime humorral találkozunk, utóbbit  inkább a nagy hülyeséggel kidolgozott karakterek adják. Mindegyiknek van valami különleges tulajdonsága, amiről azonnal eszünkbe jut. Soul a menősrác, fegyvermestere Maka, a lapos (idomokban – ez a mangában örök humorforrás) mintadiák, Black Star a mérhetetlen egóval megáldott orvgyilkos, Tsubaki az egóbajnok társa, szerény mosolygó lány, aki pornószínésznőt megszégyenítő mellekkel rendelkezik. Aztán ott van Kid a Halál fia, aki ha szimmetriát lát menten elmegy orrvérzést kap a gyönyörtől. Mivel szerinte mindennek tökéletesnek és szimmetrikusnak kell lennie, ezért két pisztolya van: Liz és Patty. És természetesen ők sem az ép eszükről híresek. Liz hihetetlenül fél a szellemektől de hát azért mindig jut ideje a szépítkezésre (még ő a legkomolyabb a Kid bandából), Patty pedig… semmit sem vesz komolyan, buta és gyerekes. De azért imádnivaló ő is, nem arról van szó… xD

Szóval ez a banda, és mindig csinálnak valami ökörséget. Hozzájuk társulnak még az Akadémia tanárai is, akik… szintén nem túl normálisak. Kezdjük az igazgatóval, Halálisten mesterrel (a mester nem kéne… de majd a fordítás résznél kitérek erre), aki nem több, mint egy fekete lepel (?), egy fehér maszk és két kéz. És Kid az ő fia!!! És ki volt az anya??? Mindegy… Na, és ez az igazgató “csácsumicső”-vel köszön, enyhe meleg beszédstílussal beszél… És ott van a fegyvere, Spirit Halálkasza. Spirit nagy nőcsábász, ezért is hagyta el felesége és ezért utálja a lánya, Maka. Ez nagyon érzékeny pontja Spiritnek, hiszen oda-vissza van a lányáért. De van még egy labilis pontja: volt fegyverforgatója, Franken Stein. A mester valójában egy  őrült tudós, akinek hobbija mások felboncolása, gyenge pillanataiban pedig elesik a kerekesszékével. Hm… Még érdemes megemlíteni Blairt, a varázsképességekkel megáldott cicát, akit (szintén) hatalmas idomokkal áldottak meg, és ezért nagy előszeretettel csábítgatja a férfiakat – főleg Soult.

Láthatjátok, hogy micsoda bandát írtak össze a történetbe… A röhögőgörcs garantált. Persze ennyi hülye ellenére a történet (valahol a közepén) komoly fordulatot vesz. Jön a gonosz, Medusa, (gonoszok közül ő a kedvencem) később az ő nővére, Aracne, és természetesen a Démonisten, Asura.

A főbb szereplők nevein végigfutva, észrevehettétek, hogy nagyrészt elég ismerősen cseng?őneveket a kaptak a szereplők (és nem ok nélkül). Általában a szereplő név választása nagy felelősséggel jár, hiszen az sugározza, milyen is az illető.  A SE (rövidítek) esetében is ilyesmi a dolog, a nevek sokkal inkább a szereplők tulajdonságaira utalnak. Leírnék néhány “bonyolultabbat” is nektek, amire kicsit nehezebb rájönni (nem a Mondóból írom… mielőtt megjelent az a cikk, már nagyjából tudtam a nevek jelentését).

- Tsubaki: japánul a kamélia virág neve. Előszeretettel alkalmazzák kozmetikai szerekben.
- Blair: utalás a Blair Witch c. játékra. (Jó, ez csak nekem volt nehéz  )
- Medusa: görög mitológiai Meduszára utal vissza. A hölgyemény egy gorgó volt, akit Athéné azzal átkozott meg, hogy haja helyén kígyók nőjenek ki, és aki a szemébe néz, az menten változzon kővé. Számos embert tett kőszoborrá, amikor egy nap megérkezett Perszeusz, aki végzett a gorgóval.
- Aracne: szintén görög mitológia, szintén Athéné átkozta meg. A hölgy szövőversenyre hívta Athénét, azonban Arakhné pórul járt: tiszteletlensége miatt Athéné pókká változtatta. Mellesleg ebből a szóból jön egy betegség neve, az araknophóbia.
- Asura: hindu isten. Ezen kívül az iszlám hitben is megtalálható a neve (arabul “tizediket” jelent), ott megemlékezésekkel azonosítják a szót. Nem tudom, hogy a “tizedik” jelentésnek van-e jelentősége a SE-ben (a mangán még nem sikerült végigrágnom magam…).
Ennyi, azt hiszem. Jöjjön most a rajongók számára az érzékeny pont:

4. Szinkron és fordítás:
A rajongók mindig azt vallják, hogy az eredeti az igaz, az felülmúlhatatlan. Azonban a SE esetében kivételt kell tennie a rajongók nagy részének. Rengeteg fórumon olvastam, hogy a magyar szinkronú Soul Eater túlszárnyalta a japánt. Nos, ezzel egyetértek  (mondjuk ha a japánok nagyobb hangsúlyt fektettek volna a szinkronválasztásnak, nem hiszem, hogy így lett volna). Először is a szinkronról. Makaként Csifó Dorinát hallhatjuk, akiről nekem eddig nem volt pozitív emlékem. De ezután a szinkronszerepe után kellemeset csalódtam benne. Jókat alakított benne, főleg az tetszett, amikor az őrült Makát játszotta el. Hallgassátok meg, remek! Molnár Ilona (Blair) is kellemes csalódást okozott, ügyesen játszotta a kéjenckedő cicust. Hamvas Dani Kid szerepében pedig elnyerte minden tiszteletemet (már a Skins-es Chrisként is érett ez). Hol kimért és hideg, máskor pedig idegbeteg, ha kell teljesen elérzékenyül a szimmetria láttán. És a legnagyobb kellemes csalódás Patty hangja, Tamási Nikolett volt. Az ő hangjára még a Jetix-es mesékből emlékeztem, ahol nem igazán hatott meg az alakítása. De a SE-ben hihetetlenül hozta Patty-t. Nem hittem volna, hogy tud ilyet a kislány.
Szinkron után fordítás. Szerintem ez is kitünő lett. A nevek maradtak eredeti formájukban (kiv. Halálisten mester és még Joh kapott magyar nevet), a SE világ kifejezései pedig ügyesen át lettek ültetve magyarra. Egyedül három szóval van bajom: Halálisten mester, fegyvermester és démon tojás. Elsővel a bajom: túl hosszú. Elég a Halálisten. 2: A mester szerintem erős kifejezés egy tanulóra. A fegyverforgató jobb kifejezés lenne. 3. Démon tojás: Ha már lelkeket esznek, akkor démon lélek is lehetett volna.
Ezek az apróbb hibák zavarták csak a fordítást, amúgy rengeteg jó szöveget köszönhettünk Varga Fruzsinának. Egyik kedvencem az, amikor Stein Black Start edzette úgy, hogy a fiúnak az ujjával bele kellett nyúlni egy váza vízbe. Ekkor felkiált BS: “Dehát ez egy köcsög!!!!!” Stein: “Ja, egy köcsög.” BS: “És nyúljak bele ebbe a köcsögbe? *belenyúl* ÁÁÁÁH! Rossz köcsög!”. Ez fergeteges.  Imádnivaló  a magyar nyelv.
Az SDI stúdió most nagyon büszke lehet magára. Csodálatos munkát tettek a tévénézők elé.

A rajzolás, a karakterek, a történet (amit a linknél olvashattok), a jó szinkron és fordítás ellenére, nem lehet teljes értékű az anime. Van, ami eléggé lehúzza. Ez sajnos a forgatókönyv írók hibája…
Az Aracne háború résznél a történet kezdett ellaposodni, leginkább a vége felé. A végső ütközethez közeledve az zavart, hogy a felnőttek mindent rálöktek a főhőseinkre, főleg Makára. Ez a folyamat az utolsó részben ért tetőpontjára. Először is, amin kicsit kiakadtam, hogy Maka hirtelen fegyverként harcolt Asurával. Oké, hogy apukája fegyver, anyukája mester, de… De erről nem volt semmi felvezetés az előző részekben, amit hiányoltam. A többi fontosabb technikáknak (pl. tisztítóhullám, árnykard mód) volt. Mindegy… De az  utolsó rész legfájóbb pontja Asura halála. Hogy hal meg, hm? Bátorsággal! Ez a megoldás… Illúzió romboló, tanmese jellegű, nem animébe való. Lehetett ezen érezni, hogy a készítők túlhaladták a manga történetét, az animét pedig valamiért nem lehetett szüneteltetni (fillereket viszont okosan kikerülték – összesen három volt). De legalább szépen lezárták a történetet. Mindenki boldogan élt tovább Halálvárosban stb. stb. stb. A jó győzedelmeskedett. Egy harcos animében nem lehet másként.  De apropó… Fillerek. Nos, ez is kicsit lehúzza az animét… Excalibur. Ő természetesen a legendás kard, akit mindenki meg akar szerezni. Csak hát nem olyan egyszerű, mivel Excalibur… különleges bánásmódot igényel. Az 1000 kívánságát pedig nem mindenki kívánja teljesíteni… Röviden ennyi. És mi bajom van vele? Fárasztó!!! Még nézni is. xD

Összességében a Soul Eater remek kis harcos anime, a méltatlan végétől eltekintve. 10/8,5-re jutalmazom.
Aki színes és elmebeteg karaktereket akar megismerni, vagy remek csatajelenetekre vágyik, vagy csak vonzzák a különleges darabok, azoknak ajánlom ezt a történetet, de leginkább a manga változatát. Sokkal izgalmasabb, pörgősebb darab, a rajzok is egészen más jellegűek.

Ennyi, véglegesen. Éhen halok! Megyek is lelkeket zabálni.