Antigané

Nyáron olvastam életemben először Hamilton könyvet, nevezetesen az Anita Blake első kötetét. Nem a legtökéletesebb könyv, de tetszett és a 2. kötethez is szeretnék hozzájutni. Mivel nyár óta nem találom, a könyvtárban, így az írónő másik sorozatával, a Merry Gentryvel kellett vigasztalódnom. Azért is kezdtem bele, mert csupa jókat hallottam róla. Először osztálytársam, Judit ajánlotta. Neki köszönöm utólag is. Nagy kedvvel kezdtem neki a könyvnek. "Tündérek, fantasy világ, királyi udvar, jaj de jó lesz!" - gondoltam. Nem egészen az lett, amit vártam.

Tartalom:

"Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál…"

Forrás: Moly.hu

Miután végigolvastam a könyvet, rájöttem, hogy már a fülszöveg is el lett rontva, mert gyakorlatilag lelő előre 300 oldalt. De ez csak az első probléma. Második probléma a történet. Az eleje nagyon tetszetős. Van Merry, aki egy sidhe hercegnő, de otthonából menekülnie kellett, mert sokan meg akarták ölni. kevert származása végett. Jelenleg egy természetfölötti ügyekre specializálódott nyomozóirodában dolgozik  és egy igen érdekes ügyet is kap, amiben egy férfi varázslattal csábít el hölgyeket. Aztán az elkövetőt megtalálja Merry és különös módon meg is hal a pasas. A krimi résznek ezennel befellegzett, innentől már a különleges lények tűnnek fel, akik vagy meg akarják ölni Merryt vagy meg akarják döngetni. Végül - a sok veszély elmúltával -  főhősünk elmegy nagynénjéhez, ahol fény derül az igazságra.

Ezzel a részével semmi baj, csak az, hogy eléggé pornó jellegű a történet, néhol már perverz is. Amikor a gnóm vagy milyen király azt mondja, hogy "Szopjál, Merry" (miközben csak vérivásról volt szó), én akkor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet (de ezt ugye nem tehettem meg, mert könyvtári a példány :) ). Ezen kívül zavaró volt a sok kavarás azzal, hogy a királynő küldte-e az embereket, vagy sem, és akkor tényleg meg akarják-e ölni Merryt vagy sem. Idegesítő volt. A fantasy világ részével nem lenne sok bajom, ha nem lenne ennyi lény, amiknek a neveire már nem is emlékszem. Úgy éreztem, hogy az írónő túlbonyolította. Ami még feltűnt, hogy szinte majdnem minden férfinak hosszú haja van! Ez miért van így? Hamiltonnak ez a gyengéje? Valószínűleg. Váá... Akkor még ott vannak Merry vérzései, ami természetellenesen sok és ő természetellenesen túl éli mindet. Oké, hogy mondjuk hamar gyógyul, mert sidhe, de néhány órája felvagdalt karokkal és sérült lábbal képes szeretkezni... Én képtelennek tartom.
A történeten kívül a rengeteg elgépelés és helyesírási hiba is zavart, valamennyire rontotta az olvasás élményét. Megérdemelne egy újra nyomást és egy új borítót is. Ami most van nekem túl sötét. Nagyon sötét!

Természetesen jó részei is voltak a könyvnek (azok miatt bírtam végigolvasni). A karakterek egész jópofák, bár az 1. kötetben még nem tudtam őket teljesen megszeretni. Frostot meg azt a gyereket kedveltem meg kicsit, aki alacsonyabb a többieknél. Nem jut eszembe a neve. :S Még a királynő jelleme is tetszett, igazán kifürkészhetetlen, sosem tudni, hogy mit fog tenni a következő pillanatban.
Karaktereken kívül Merry képessége, a Húskeze is tetszett. Nagyon durva és ijesztő, gondolom  a későbbiekben nagy tiszteletet tud vele kiharcolni magának.

Azonban én ezt már nem tudom meg, ugyanis nem tervezem továbbolvasni. Sajnos a negatívumok túlsúlyban vannak. A 430 valamennyi oldalt túl soknak találom a tényleges történésekhez képest, nagyon szex központú, könyv ami (legalább is számomra) el tud venni a történet varázsából. És sajnálom, hogy a krimi szál olyan hamar véget ért, mert a Hamilton az Anita Blake alapján valamit konyít ehhez a műfajhoz is. Nehéz szívvel, de csak 4/10 a könyv. :S De ha valakinek tetszett, nem baj. Egyszerűen mások vagyunk.

Detti jóvoltából végigolvashattam az öt kötetes Makrancos hercegnő című mahwát.

Tartalom:

"Történetünk az ősi Kínában, a Szung-dinasztia idején játszódik. A birodalomban a hírhedt Csin Kang felkelés miatt nagy zűrzavar uralkodik. A közelgő pusztítástól tartva Liu császári ágyas fájó szívvel egy közember, Tang Huj gondjaira bízza karon ülő leányát, Ji Fu hercegnőt. Tang Huj a gyermekkel együtt délre menekül, és így Ji Fu hercegnő holléte a rejtély ködébe vész...

A Szung-dinasztia hercegnőjének története klasszikus manga-stílusban elevenedik meg előttünk."

Forrás: Manga.hu

 És akkor valamit mondani sem ártana, ha már rákattintottam az "Új bejegyzésre". Először a rajzstílusára térek ki, mert először az tűnt fel. A borító egy mangának tűnik, egész szépnek és kidolgozottnak tetszik Aztán kinyitottam és egyforma arcok és némi számítógépes beütés fogadott. Ez a stílus egészen a 3. kötetig nyomon követhető, attól fogva megszűnik ez a hiba, s természetes hatást keltő romantikus történethez illő rajzok fogadnak. Egyedül az arcok maradtak egysíkúak, de a 4. kötetben feltűnő új szereplők már  nem annyira hasonlítottak a főhősökre.

  A stílus után következzen maga a történet. Erről különöset nem tudok mondani. Aranyos, romantikus, le tudott kötni, bár nem éreztem kellő feszültséget, kivéve két alkalmat. Spoiler! Például a 3. kötetben, amikor Tha Hszüan meg akarta ölni Cse Li-t, a másik izgalmas pont pedig az 5. kötetben Ji Fu hercegnő kivégzése. és Cse Li megmenekülése. És persze beszélgetés az "őrrel" :) Spoiler vége.

Egész hamar a "kritika" végére értem, de valóban nincs sok mondanivalóm erről a sorozatról. Aki valami könnyed romantikus történetre vágyik, annak teljes szívből ajánlom. Én most egy 9/10-et adok neki.

 Eredeti kritika: 2010.06.22.

Akkor jöjjön is a Holdhercegnő. Egyszer említettem már, hogy mennyire meg szeretném nézni. Az év folyamán Annától megkaptam (utólag köszönöm is neki), nyáron pedig a borsószezonban jutott időm is a megnézésre. Nos… Azt kell mondanom, csalódtam… Lássuk csak.


Tartalom:

"A 13 éves Maria (Dakota Blue Richards) kénytelen hátrahagyni addigi fényűző életét, hiszen örökségül csupán adósságot, és egy réges-régi könyvet kapott édesapjától. A könyv azonban nem mindennapi. Egy titokzatos, ősrégi történetet mesél el, amelyből Maria előtt két család viszálykodása elevenedik meg: a Merryweather és a De Noir családok között folyik a harc a Hold varázsgyöngyeiért. A kislány, ahogy egyre jobban belemélyed a történetbe, úgy döbben rá, hogy Holdfölde veszélyben van."

Forrás: Port.hu

De elöljáróban néhány dolgot a filmről: Csupó Gábor rendezte és részben Magyarországon forgatta. Csesznek várát ismertem fel, ahol egy általános iskolai táborozás során voltam is. Nagyon szép vidék, látogassatok el oda. De ugorjunk vissza a filmre.

Először is kezdem a jó pontokkal, mert azért nem szőrös a szívem. Ami leginkább vonzhatja a figyelmet ennél az alkotásnál, az a látvány. Eyecandy, egy találó angol kifejezéssel élve. A ruhák elragadóak, valóban mesébe illőek. Maria szobája is irigylésre méltó… az állatkák is imádnivalóak, és a már említett forgatási helyszínek gyönyörűek. Még a főúr dadusra irányuló csipkelődése is elnyerte a tetszésemet. Kedvencem, mikor a “maradjon csöndbe” helyett, valahogy így fogalmaz: “Ezelőtt nem voltak nők a kastélyomban és csend is volt”. Aranyos, nem?  A főúrnál maradva, még meg kell említenem a táncolós jelenetet. Szép, bájos, kellemes látvány. És a zongora játék… Piszkálja az agyamat, mert nagyon ismerős volt valahonnan.

Így a látvánnyal együtt volt egy bájos meseisége a filmnek, ami tetszett is.
A szinkron is elfogadható volt, Hamvas Daninak nagyon örültem és a dadus hangja is tetszett, na meg Roatis Andreát is régen hallottam. ^^

Valahogy úgy érzem, hogy a pozitív dolgok itt zárultak le. Jöjjenek a negatívumok. Az egész film legfájóbb pontja maga a történetvezetés. Az alap ötlet jó, de a bemutatása kevésbé. Sokszor néztem kikerekedett szemekkel, hogy “ez most miért volt?” és hasonlók. Például, hogy Loveday (ez a név!) miért hagyta ott Mariát a várnál, akkor a lord miért nem válaszol semmire, Rolf kutya miért csuklott csak úgy össze… Van annyi kérdésem az egész filmmel kapcsolatban, mint Mariának a helyzetével. És kiszámítható is volt a sztori. Tudni lehetett, hogy a gyöngyök nincsenek a ládában, akkor, hogy Robin is átáll Maria oldalára stb. Ezentúl még a befejezés sem igen tetszett… Hipp-hopp, mindenki megjelent! Pedig senki se hívta őket… Fölösleges filmkockák.
A történeten kívül a szereplők is elég nagy negatívumok, sablonosak. Maria sokat kérdezősködik, a lord sokat titkolózik, Loveday nem tudom… a dadus meg böfög, ami eléggé illetlen, főleg, ha úgy hangoztatja, hogy vidék ilyen olyan rossz… A gonoszok is csak felmutattak pár alap roszfiús tulajdonságot, senki se volt igazán különleges. Kellett volna még rajtuk dolgozni.

Zárásként jöjjön a pontszám. Nehéz szívvel, de 5,5/10. A látvány 10 pontos, a történet 2-3. Igazán sajnálom, pedig az alapötletből remek történetet lehetett volna kihozni. Csupóék nem éltek a lehetőséggel. Bár gondoltam rá, hogy elolvasom a könyvet, de majdnem 4000 Ft-ba kerül (pedig 300 oldal sincs), és azt mondják, az se sokkal jobb. Hát… talán, ha bent lesz a könyvtárban.