Antigané

Egy korábbi posztban összegeztem a 2018-as évet, azonban még nem szedtem össze, mit is szeretnék az idei évben. A hónap vége fele közeledve nagyjából letisztázódtak bennem a dolgok, és úgy érzem, tudok célokat kitűzni magam elé.

Újra kezdeni a rajzolást

Mióta vissza tudok emlékezni az életem korábbi korszakaira, mindig is rajzoltam. Először Sailor Moont és Arielt, majd Harry Potter fan artokat. Aztán alsó tagozatban elkezdtem a kis városunk Művelődési Házába rajzszakkörre járni egy Éva néni nevű tanárnőhöz. Elég sokféle stílust, eszközt és technikát ismertem meg rajta keresztül, egyszer pedig pár rajzomat ki is állították. Gondoltam, a jövőben foglalkozhatnék rajzzal, dolgozzak mondjuk rajzfilmeken vagy legyek grafikus. Ennek érdekében gimnáziumban is foglalkoztam rajzzal, ott is részt vettem a szakkörön, és további műfajokkal ismerkedtem, mint például a kroki. Aztán egy ponton teljesen meghaltam, még pedig a perspektíva rajznál. És akkor ezen a ponton búcsúztam el attól a gondolattól, hogy én valaha is grafikus legyek. Ezután még rajzolgattam, főleg a gimis koromban írogatott fantasy történeteimhez karaktereket, de végül az egyetemmel véget ért a hobbi (egy-két ajándékrajzot leszámítva). Visszagondolva úgy érzem, konkrét rajzolást sosem tanultam. Rajz órákon általában az ment, hogy letettek valamit (vázát, extrémebb esetben a biosz szertárból valami preparátumot), aztán tessék, kezd el rajzolni, és ennyi. Úgy érzem, ennyi nem elég.

Mindenesetre az utóbbi időben, képregényolvasás közben kezdett újra megmozdulni bennem egyfajta vágy arra, hogy én is alkossak valami szépet. Aztán egyszer csak a szentendrei Aldiban láttam fél áron egy teljes festőkészletet egy doboz + mini festőállvány (asztali használatra) kombóban, és hát jött velem. Akadt otthon 1-2 régebben vett, kifestésre váró kép, és a készletben lévő akrilfestékkel neki is estem. Még nem vagyok teljesen kész a képpel, de talán nem olyan rossz az eredmény eddig (lásd lent). Mindenesetre nagy motivációt adott most ez a kép, és elhatároztam, hogy megtanulok rajzolni, festeni és digitálisan rajzolni is (gimiben ugyanis ezen a téren is próbálkoztam, és van is egy Wacom Bamboo táblám). Korábban ezeket ösztönösen csináltam (leszámítva a szakköröket), viszont most rendesen szeretném elsajátítani az alapokat, a későbbiekben pedig fejlődni. Megpróbálom magam nem a kedvenc alkotóimhoz hasonlítani, és türelmes is lenni saját magammal. Drukkoljatok! Az eredményről majd a Deviantart profilomon fogok tudósítani, esetleg még Instagramon.

Elolvasni pár régóta a polcon porosodó könyvet

2017-ben végre először teljesítettem Lobo kihívását, a Várólista csökkentést, és ezen felbátorodva be is neveztem 2018-ra - amit végül elbuktam, mert 1 db könyvet se olvastam el. Tavalyi év során már végig a Roboraptorra reciztem gőzerővel, és elég jó termés is volt, így minden figyelmemet az új könyvek emésztették fel (szerencsére, szóval nincs okom panaszra). Ami olvasás pedig nem új megjelenés volt, az inkább könyvtári. Így végül nem jutott időm a saját könyveimre, és mivel nagy valószínűséggel az idei évem is hasonlóan fog alakulni, ezért nem is jelentkeztem az idei Várólista csökkentésre. Viszont szeretném pörgetni az itthoni könyvtár olvasását, főleg, hogy lassan túlnőnek a könyvek a szobámon... (inkább a lakáson). Ezt motiválandó kijelölök most 3 könyvet elolvasásra, viszont azért csak ilyen keveset, hogy ne állítsam magam szembe nehezen vállalható célokkal (mint korábban jó pár posztban).

Íme a 3 jelölt:

Jane Austen: Értelem és érzelem: 2016 óta nem olvastam Jane Austent, azaz az egyik legutolsó egyetemi prezentációm óta. Szokás Austenről azt feltételezni, hogy szerelmes lányregényeket írt, azonban ez koránt sincs így. Nagyon szeretem a szerző gunyoros kiszólásait, azt, ahogy korának szokásaiból, és ezzel együtt számos rossz szokásból csinál viccet a maga finom modorában. Most vágyok erre egy kicsit.

Stanislaw Lem: Az Úr hangja: Íme egy kemény kihívó, Lem a science fiction irodalom nehéztüzérsége. Az olvasás célja pedig nem más, mint a tavaly decemberben látott Pálfi György filmjének megértése. Mert a könyv ismerete nélkül egy eléggé kusza, főleg kidolgozatlan mű érzetét kelti az egész. Szeretnék pár dolgot tisztázni magamban.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm: Ez az azonos című sorozat miatt kapott elsőbbséget, és pusztán azért, hogy pótolja a sorozatot a következő évadig (ugye folytatják? és még idén?). Meg amúgy is nagyon kíváncsi vagyok az egész Ferrante-kultuszra, érdekel, hogy könyvben is ugyanúgy működik-e a nápolyi történet, mint sorozatban.

Más egyéb?

Lenne még jó pár tervem, mint például egy német nyelvtanfolyam vagy jogis megszerzése, esetleg a francia vagy a macedón újrakezdése, de jelenleg nem érzek erőt magamban ezekre. Egyelőre rövidebb távú célokra fókuszálok, és persze a rajzolásra. Aztán meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre a blogra vonatkozóan egyelőre marad minden a régiben, és a február 24.-ei Oscar-díj átadóig megcsinálom az Award Fevert. És a Netgalley-s olvasmányokkal is szeretnék haladni, hogy legyen mit írni a Lesen in der Fremdsprache-ra. Szóval sok minden van, de így van jól.

Sziasztok!

Néha a blogomhoz is eljutok, és akkor publikálok is rajta valamit. Elég ritkán, de megesik. És kicsit ezzel kapcsolatban szeretnék nyekeregni pár - sok - sor erejéig.

Az Antigané blogomat 2010 szeptemberében kezdtem el - idén lesz 8 éves, ami nos, egy elég szép szám egy blog életében. Viszont különösen sosem ünnepeltem a szülinapjait, sőt, különösebben a blogot sem promóztam. Mikor elkezdtem csinálni az egészet inkább tekintettem egy olyan helynek, ahol kiírhatom magamból mindenféle művekkel kapcsolatos gondolataimat, mint egy olyan platformnak, amivel megmutathatom, ki vagyok, és begyűjthetem az elismeréseket. Sosem volt ez a cél, kivéve az utóbbi három évet (erről később). Igazából mindig félénk és visszahúzódó voltam a bloggal kapcsolatban. Mert milyen neve van (Antigané: nem vállalható marketingileg, de cáfoljatok meg), mennyire nem egységes (minden hülyeségről írok), nem mutatom meg, ki vagyok (kezdeti rossz tapasztalatok), és nem írok rendszeresen (mert másik két helyre írok valamiért). Ennek ellenére voltak olvasók, néha kommentek is. Mindennek örültem is.

Az elmúlt három év miatt bizony arra is gondoltam, hogy bezárom az oldalt. Három évvel ezelőtt jelentkeztem Galaktika gyakornoknak, és ez idő alatt végül sff könyves blogger lettem náluk. Igen, vannak lányok is, akik ezzel foglalkoznak itthon. Emiatt kaptam hideget-meleget (hosszú elbeszélni, miért), de visszatekintve úgy érzem, mégis több ennek a címnek a pozitív hatása. Megtanultam tudatosabban témát választani, tervezetet csinálni (bár ez pont nem látszik az utóbbi időben elkövetett termelésemen), eltalálni egy bizonyos közönség ízlését, de leginkább sokat fejlődtem írásban és rengeteg tudást szedtem magamra a zsánerirodalomtól kezdve a magyar könyvpiac működéséig. Talán valahol ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetem azt is, hogy érdemesnek tartottak a Roboraptor szerkesztői arra, hogy csapatuk tagjává váljak, és ott erősítsem a könyves csapatot. Ezek után úgy éreztem, az Antigané nem adhat annyit, mint korábban, hisz mind a Galaktikán, mind pedig a Roboraptoron olya dolgokat tudtam valóra váltani, amiket itt nem. Elismerés vagy épp építőkritika, érdekes kommentek (meg persze libsiző és gendernácizós bőven), eddig kivitelezhetetlennek hitt ötletek megvalósítása (pl. interjú Dragomán Györggyel, női képregényesek, jelenleg pedig egy fontos beszélgetés van tervezés alatt), és még sorolhatnám. Röviden olyan dolgok valósultak meg a blogomon kívül, amelyekről sosem álmodtam 8 évvel ezelőtt, amikor egyfajta gondolat-szemetesládaként elindítottam. A külsős sikerek miatt elkezdtem a promózást is, de úgy érzem, a jelenlegi blogger világban (ami 8 évvel ezelőtt kb. elképzelhetetlen volt, mert mindenki kicsinek érezte magát) egy vákuumban vagyok, nem nagyon rúghatok labdába, hiába vagyok több éve online. Logikus lépés lett volna a bezárás, a roló lehúzása, a konyec.

Aztán végül mégis inkább átalakítottam a blog kinézetet egy kicsit magazinosra, nem pedig bezártam. Mert még mindig gondolataim megbízható és szerethető szemetesládája ez, egy oldal, amin többé-kevésbé igyekszek nem mainstream dolgokat is ajánlani a mainstreamek mellett, és végül pedg olyan tervek megvalósításának helye, amelyek nem férnek bele egy szabályozottabb portál havi rovattervébe, de egy személyes blogon viszont teljesen rendben van (mint a vidéki geek posztom). Az átalakulás még közel sincs készen. Szeretnék itt is egy 100%-osan vállalható rovattervet csinálni hónapról hónapra, és aszerint hozni posztokat. Erre még alszok pár napot, de az irány már megvan.

Nincs itt utólagos áprilisi tréfa, csak az egymást váltó kétségeim és pozitivitásom - ez viszont örök. De úgy tűnik, még az Antigané is masszívan fog állni egy ideig. Talán a 10. évet is megéri. Szép teljesítmény lenne.

Sziasztok!

A január, és a február elmúlt 11 napja sokkal fárasztóbbra sikerült, mint hittem. A decemberi várólista hajrámat a recenziós könyvek bánták, ami miatt megcsúsztam, és csak mostanra végeztem (még 150 oldal vár a Láng légiójából, de az egy nap alatt megevős adag, akár). Van eredménye ennek, például már 5 cikkel gazdagítottam a Roboraptort (itt név szerint is elérhetitek az ottani írásaimat), viszont a blogok háttérbe szorultak. A januári tervek maradékát összegezném most, továbbá egy nagyon minimum februárt mutatnék be a posztban.

Könyvek és képregények:

Az előző blogtervezet nem recenziós könyvei közül a Simon és a Homo Sapiens Lobbit tudtam befejezni. Előjáróban annyit, hogy aranyos történet, olyan young adult, amit szerintem megérdemel a korosztály, és az áprilisban jövő filmhez is kedvem támadt. De majd (remélem, még februárban) egy hosszabb posztban írok Simonról. Januárról átjön februárra a Leviatán ébredése, amit most már mindenképp el fogok olvasni Andi kihívása miatt. Bejegyzést nem ígérek még, mert lehet a folytatásokkal együtt érdemelne posztot, de majd meglátjuk. Ezen kívül egy munka utáni könyvtári ücsörgés közben elolvastam a BlackSad első kötetét, ami valami fenomális, rövidsége ellenére is. Ha sikerült beszerezni a további részeket, majd akkor értekezek itt róla valamit.

A recik se álltak le, február végén kezdem Jennie Melamed Lányok csöndjét, majd Holden Rose steampunk könyvét, a Holtidőt. Az idegennyelvű könyvekkel foglalkozó blogomon pedig a Doorways in the Sand című regényt tervezem, továbbá az Alitát is, mint képregényt, csak azt ide. Ezeken kívül Dragomán György Fehér királyát szeretném elolvasni, mint kötetlen olvasmányt.

Filmek és sorozatok:

Ezen terveim megvalósítása is olyan "sikeres" volt, mint az előző kategóriáé.... De lássuk azért.
Sorozatok közül a Black Mirrorral voltam képes haladni, amiről készült is egy 1. és 2. évados összefoglaló - egyelőre hasonló várható a 3. és 4. évadról is, ha letoltam a maradék 3 részt. Emellett pedig a Netflixről megnéztem Frida Kahlóról szóló filmet és a Babysittert. Az első nagyon megmozgatott a mexikói festőnő életét illetően, a másikkal viszont nem tudok mit kezdeni. A nagy mozizós projektemből (ezt félig januárban gondoltam ki, de végül egy Facebookra kiírt "ki jön velem moziba?" poszt eredménye lett) A legsötétebb órát láttam Fummie-val, és azt kell mondanom, közel sem egy unalmas Dunkirk. Igyekszek februárban cikkezni ezekről.

És mit tervezek megnézni? Valószínűleg maradok a törivonalas terveimnél, azaz The Crown és Lőpor lesz a terítéken a Black Mirror után. Mozizós projektem is folytatódik, mégpedig az Viszlát, Christopher Robinnal, a Fekete párduccal és A víz érintésével. Utóbbit nagyon várom, mert A faun labirintusa a kedvenc filmem, és sok kritika annak a nagyságához méri del Toro új filmjét. Ezeken kívül még pár mozit kell összeszerveznem (pl. Én, Tonya, Három plakát...), de a többiből biztos nem engedek.

Röviden, tömören, de ezek lennének február maradék két hetében Igyekszek gyakrabban jelentkezni. Attól függ, mennyire mérem félre a kapacitásomat.

Hivatalosan is megérkezett 2018. Furcsa, de úgy érzem, amit be akartam fejezni az óévben, az sikerült, és ezért most egy eddig nem tapasztalt nyugalom tölt el. Sosem volt még ilyen érzésem. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy fejben elkezdjem tervezni a kreatív projektjeimet, köztük az Antigané, a Lesen in der Fremdsprache-t, és az úgymond "külsős terveimet". Kezdjük szép sorjában.

Várólista csökkentés:

Molyos adatlapom szerint eddig 2011-ben, 2012-ben, majd 2015-ben és 2017-ben (bár nekem 2016 is rémlik...) vettem részt Lobo, az Olvasónapló bloggerének könyves kihívásán. A feladat évről évre ugyanaz: 12, tetszőlegesen választott könyv elolvasása az adott évben. A már említett években nem sikerült teljesítenem a kihívást, azonban 2017-ben megtörtem a "Várólista átkot", és képes voltam 12 könyvet benyomorítani az idei olvasásaim közé: 9 könyvet a főlistámról, 3-t pedig az alternatívról. A sikeren felbuzdolva úgy gondoltam, 2018-ban is próbát teszek. Így a következő két listát állítottam össze: az elsőn magyar nyelvű, a másodikon angol nyelvű, általam régóta tervezett könyvekkel. És természetesen mind a saját könyveim közül került ki, hogy ezzel is motiváljam magam az itthoni könyvmennyiség fogyasztására. Ami nem árt, valljuk be.

Várólista 2018:

Tavasszal elindítottam a Lesen in der Fremdsprache, avagy a Zsófi külföldiül olvas blogot, ahol részben itthon nem megjelent regényeket, másrészben (nem mondunk ilyet) itthon is ismert könyveket olvasok angolul vagy kihívás, vagy olyan céllal, hogy felmérjem, milyen nyelvi szinten mit érdemes olvasni. A projekt nem haladt olyan jól, mint szerettem volna, de ezen szeretnék változtatni. Elsőként valóban olyan könyveket szeretnék megmutatni rajta, amiket itthon tényleg nem érhetünk el. Hogy ezt a célt teljesítsem, csatlakoztam a NetGalley közösségéhez, ahol angol recenziós példányokat lehet igényelni. A dolog nem egyszerű, kiadónként eltérő elvárások vannak az egyszeri bloggerek felé, de ha szorgalmasak vagyunk és írunk egy ütős biot, jön a siker. Nekem első komolyabb sikerem év végén Roger Zelaznytól volt a Doorways in the Sand, amit nemrég adtak ki újra, itthon meg sosem jelent meg... Azt hiszem tökéletes ezzel kezdeni az új blogon. Emellett pedig egy másik olvasmánnyal is készülök a másik blogra, mégpedig Susanna Kaysen Girl, Interrupted-jével, amit szintén hiányolok a hazai kínálatból, főleg, hogy a filmet is bemutatták itthon Észtvesztők címen (a címet hagyjuk...). De bővebben majd ott. Ezentúl pedig két YA-t is bepróbálok, szintén a NetGalley jóvoltából: Leander Watttől a Meet Me in the Strange-t és Leonora Merieltől a The Unity Game-t.

Könyvek:

A tervek terén ideje rátérni a főblogra is, de először a könyvek vonalán haladva tovább, aztán áttérek a filmek és sorozatok világára. A decemberi bejegyzésben 10 könyvet tűztem ki célul, ami nagyjából teljesült is, csak néhány kijelölt tervet le kellett váltanom, részben a várólistás hajra és a recik miatt (félreértés ne essék, mindkettőt élveztem). Így az eredeti tervekből kimaradt A tetovált lány, a Kakukkszó, a Leviatán ébredése és a Tear királynője. Az első kettővel most úgy érzem, nem szeretnék foglalkozni egy ideig, viszont az utóbbi kettővel igen. A Tear királynője valószínűleg nem fog beleférni a januárba, mivel még decemberben vissza kellett vinnem a könyvtárba, de a Térség első kötete itt van, és szerintem sor is kerül rá. Ezen kívül még a Simon és a Homo Sapiens Lobbi és az Egyik átkozott dolog a másik után az, amit januári olvasásnak szeretnék, a többi recenziós példány lesz. Azokról később.

Filmek és sorozatok:

A könyvekről térjünk át a filmekre, majd sorozatokra. Az elmúlt hónapban valahogy kezdek jobban figyelni a premierekre, és nagyon "szakmai szempontok" mentén (plakát, trailer, kedvenc színész) sikerül érdekes címekbe botlanom. Januárra a következő címeket pikkeltem ki:

A Netflix Brightját annak ellnére, hogy tudom, nem lett nagy durranás a film. Egy erős okom van megnézni, az pedig az alapötlet: egy orkkal nyomozó zsaru. A jó filmek felé haladva premierje óta szemezek az Egy szent szarvas meggyilkolásával, aminél a plakát és maga a cím fogott meg. Utóbbi miatt, mellesleg, azt hittem, ez egy magyar film lesz, de aztán meglepődtem, hogy nem. A trailer és a pozitív kritikák miatt szerintem elmegyek megnézni a moziban a Lady Birdöt is, aminél külön plusz, hogy Saoirse Ronan játszik benne És ha már említettem egy színészt, hasonló szempont szerint választottam megnézésre a Doktor Knock-ot is, ugyanis az Életrevalókból jól ismert Omar Sy játszik benne. Abból a színészből valahogy árad a pozitivitás, és ezért nekem minden filmje egy kész energiabomba, témától függetlenül. Valószínűleg nem mozis nézés lesz, sőt, lehet nem is januári, de várólistán hagyom. Ezen kívül még remélem, sikerül megnéznem A legsötétebb órát is, aminek középpontjában Winston Chruchill áll. Érdekes történelmi figurának tartom, kíváncsi vagyok, Gary Oldman hogyan kelti életre.

Sorozatok terén nem teljesen leszek aktuális, inkább tavaly megkezdett címeket szeretnék folytatni. Ilyen kapásból a Black Mirror is, amit sok ajánlás után kezdtem el. Eddig a legelső részt leszámítva nagyon tetszik, iszonyat jó görbe tükör társadalmunkról (nem véletlen a cím). Ezután szeretném folytatni a csúnyán félbemaradt Tabut is, ami megérdemli a figyelmet. És ha már Tom Hardy sorozatával áttértem kicsit az HBO háza tájára, az utcán mindig szembe jön velem a Lőpor, amiben Kit Harrington az egyik húzó név. Nem miatta vagyok kíváncsi a történetre, inkább a téma miatt: Guy Fawkes, ami az angol történelemnek egy érdekes puccsa. Történelemnél maradva hasonló okokból vonz az HBO másik új sororzata, a Templomosok is, amit szintén jó lenne ledarálni. Harmadik történelmiként pedig a Netflix Crownját említeném, mint tervet: a fiatal II. Erzsébetről mesél, ami részben azért izgalmas, mert ő egy sötét időszakban került a trónra, másrészt pedig a királynőnek még életében készült róla alkotás, és az ilyesmi számomra mindig kicsit érdekes olyan szempontból, hogy mit szólhat a még élő személy a történetben róla kialakított képhez..

Recenziók:

Végül pedig néhány szó a recenziós példányokról. Ősszel csatlakoztam a Roboraptor szerzői közé, és a jövőben könyvekről fogok oda írni. Az elmúlt időben sok mindenről még nem tudtam oda írni, mert lassan olvastam, így csak 2 cikk született (Amatka, Az idő gyermekei, és havi rövid könyvajánló). Na, januárban szeretnék haladni az itt várakozó könyvekkel is, név szerint: Anthony Ryan: A láng légiója (Fumax), Ursula Le Guin: Valós és Valótlan (Gabo SFF), Sötétség horror antológia (Gabo SFF) és Kánai András: Holnap történt (HVG Könyvek). A Roboraptoron kívül még lógok a Galaktikának egy Dave Hutchinson és Fantomika cikkel, remélem, ezeket is sikerül végre megejteni. Szép adag, azt hiszem, nem fogok unatkozni. Januárban jó lenne ezekkel végezni, és meg is írni. Drukkoljatok!

Egyebek:

Lenne még miről írni, főleg cikkírós dolgokról, de ezek még olyan távoliak és bizonytalanok, hogy egyelőre nem mondok róluk semmit. Majd ha tisztán látom őket. Viszont akadnak izgalmas dolgok, amiket nagyon várok az elkövetkezendő időszakban. Január 12-én Ádám barátommal megyünk Péterfy Borit nézni a színházban, például. Bori az egyik kedvenc magyar előadóm (Péterfy Bori and the Love Band), hosszú is lenne leírni, miért. Viszont a zenei pályafutása mellett nagyon érdekel a színészi munkássága is, főleg a Kréta körben látottak miatt. Végre valóra pipálhatom ezt is a bakancslistámon a Száll a kakukk a fészkére-vel. Aztán március 11-én Röfipingvinékkel megyek Orphan Landre, ami egy ütős izraeli csapat, év vége fele (november 20) pedig életem első Nightwish koncertjére! Már ezek miatt szuper lesz 2018. Aztán ki tudja, mi lesz még.

Mert belezúgtam ebbe a számba

Itt van az ősz, itt van újra - lehetnék ilyen közhelyes, de inkább kihagyom. Inkább belül sikítok, hogy vége a nyárnak, az augusztusi kánikulák után hirtelen pulcsiba és hosszú ujjúban kell nyomnom a napokat, és még a nappalok is egyre rövidebbek. Aztán amikor az augusztusi elmaradásokra gondolok még jobban sikítok...

Nem túl pozitív kezdés ez a részemről, de valahogy rosszul érintett az idő gyors múlása. Viszont a tervezésben ez nem szab gátat. Első sorban az augusztusban olvasott/nézett dolgaimat szeretném próbálni bejegyzés szinten, ezek a következők:

Könyvek:

Victoria Aveyard: Red Queen (Zsófi külföldiül olvas blogra)

Graig thompson: Blankets (Antigané)

Moskát Anita: Bábel fiai

Sebastian de Castell: Az áruló pengéje

Filmek/sorozatok:

Csillag vs. Gonosz erők 1. évad

Trónok harca 7. évad

Ezen kívül vannak tervek a mostani hónapra is. Az egyik  ismét Andi (Inside my Head) kihívásához kapcsolódik: augusztus-szeptember hónapokban Rakovszky Zsuzsától kell olvasni valami prózát. Én egy nagyon régi várólistás könyvet, a Hold a hetedik házbant választottam, ami - amennyire tudom - egy novelláskötete. Ezen kívül ebben a hónapban tervezem befejezni angolul a Harry Potter könyvsorozatot, amiről egy nosztalgiázós, személyes hangvételű cikk várható majd az Antiganén. Ha pedig minden jól megy, akkor elkezdem újra Harryék kalandjait német nyelven. Erről a Zsófi külföldiül olvason fogok írni. 

Ezen kívül haladok a  múlt múlt hónapban (azaz júliusban) megosztott könyvkupacommal is. Ebből eddig megvolt a Bábel fiai, Az áruló pengéje, a Blankets, az Akvárium és A gyertyák csonkig égnek. Nem rossz két hónapból, azt hiszem. Maradéknak még ott van pár könyv (pl. Wild Cards, Múmiamalom, Station eleven) amiből még nem tudom, hogy lesz-e valami. Remélem igen. 

Mozgóképes médiumokból pedig biztosan lesz egy Dunkirkös bejegyzés, továbbá tervezem megnézni a testről és lélektől, amivel a magyar filmakadémia az Oscarra jelentkezik be. Ezen kívül szeretnék kinézni még a Szemrevalóra is, ahol van egy-két német nyelvű film, ami kifejezetten érdekel. Remélem, ez összejön. 

Sorozatok terén szeretném végre befejezni A szolgálólány meséjét (nagyon nehéz sorozat, ezért haladok vele lassan) és behozni a marvelos lemaradásomat is (Luke Cage, Daredevil 2. évad stb.). És ezenkívül még a The Crownnal is szemezek, amit Mira nagyon ajánl. 

Dióhéjban ez lenne a szeptember. Remélem, nem száll el olyan gyorsan, mint a nyár.

Csapatjuk az írást!

Holnap Nyári képregénybörze! Drukkoljatok, hogy találjak valahol egy Saga 1. kötetet vagy Paper Girlst.

Itt az új hónap, a június, és megint sok izgalmas dolog vár ránk. Volt Wonder Woman premier június 1-én, amiről már írtam is bejegyzést, jövő hét csütörtökön pedig kezdődik a 88. Könyvhét. Ezen kívül június 24-én pedig megyek Író-Blogger-Olvasó találkozóra is, hogy végre kibújjak a kis csigaházamból.

Az előző hónaphoz hasonlóan most is tematikus bontásban írnék a júniusi terveimről, és vezekelnék a májusi elmaradásaimról is. 

Könyvek

Mivel közeledik a Könyvhét, így munkából adódóan és amúgy is, nekem a június inkább a könyvekről fog szólni. A magyar kiadók ismét sok újdonsággal jönnek ki, azonban úgy érzem, most mintha kevésbé lennének erős címek, mint mondjuk tavaly, vagy csak az áprilisi Könyvfesztiválon. A wish listemre így végül 4 könyv került: Veres Attila első regénye, az Odakint sötétebb, Anthony O'Neill A sötét oldal című groteszk sci-finek tűnő könyve, Gaura Ágnes Túlontúl tündéres fantasyje, és Háy János Otthonunk könyve. Utóbbi részben azért hívta fel a figyelmemet, mert ez az újrainduló Európa Zsebkönyveknek egy újabb kötete, plusz nagyon régóta akarok olvasni Háytól valamit. Gaura is hasonló kategória (kéne olvasni tőle), és az új könyvének a témája és borítója, nos, megvett kilóra. Hasonlóan felszínes dolgok miatt landolt a bevásárlólistámon A sötét oldal is, a kiadó elég beteg idézeteket osztott meg belőle (lásd lent), és én az ilyen beteg könyvekre nagyon vevő vagyok. Végül Veres Attila könyvét nagyon várom, mert anno mikor több időm volt The Black Aethert olvasnom leginkább az ő novellái fogtak meg. Kíváncsi vagyok, hogyan bontakozik ki egy regényben.

Epic of Epicness

Sok izgalmas eseményen vagyunk túl (pl. Könyvfesztivál, A galaxis őrzői vol 2., az Amerikai istenek premierje, Free Comic Day), és még rengeteg minden vár ránk (pl. Könyvhét, Képregény fesztivál, nyári Mondocon). Aki követ a blog két közösségi felületén (Facebook, tumblr) az tudja, hogy nagyjából mindenen jelen voltam, amin lehetett, és ezeknek az eseményeknek van némi hozadéka is a blogok számára (igen, lassan, de biztosan beindítom a Zsófi külföldiül olvas blogot is). Szereztem be új könyveket, inspirálódtam, és persze megint egy zsáknyi ajánlással jöttem haza.

A Könyvfesztiválról hosszabban már nem számolnék be, de jelzésként itt vannak a zsákmányállatkáim. A képen nem szerepel Kae Westa Napsötétje és az új Witcher, de velük együtt lenne teljes a kép.


A következőkben pedig a jövőről lenne szó, azaz álljanak itt májusi terveim szépen, kategóriákra bontva.

Könyves tervek:

Kezdjük először ezzel a résszel, hisz legtöbben talán a könyvek kapcsán látogatnak az AntiGanéra (stasztikák alapján mondom). Megosztanék veletek egy úgy nevezett TBR listát. Májusban - ahogy azt már láthattátok FB-n vagy tumblrön - is folytatódik Andi (Inside my Head) kihívása, ezúttal két általunk választott könyvvel. Az egyik könyv, amit ide olvasok, az Kae Westa: A démon és a papnő című regénye (régóta halogatott könyv), a másik Arthur C. Clarke klasszikusa, a 2001 - Űrodüsszeia (van rajta piros színű dolog). Az utóbbiról még nem tudom, hogy fog-e születni bejegyzés (van bennem egy ilyen "mi újat mondhatok"-görcs a nagyon felmagasztalt művekkel kapcsolatban), de Kae regényéről biztosan olvashattok majd a blogon. Ezen kívül, még Andi előző kihívásához kapcsolódóan hoznék egy bejegyzést Szabó Magda Abigéljéről és annak adaptációjáról. Némi nosztalgiázásról és az újraolvasás fontosságáról lesz szó benne. Ezen kívül még gondolkozok rajta, hogy írjak-e ide Sofi Oksanen Norma című regényéről, vagy sem. A továbbiakban még lehet lesz szó a Red Queenről, a Kiéhezettekről és végre egy Anthony Ryan regényről (Az ébredő tűz). Utóbbiak sajnos már az időbeosztásomtól függnek, de radaron vannak. 

A könyves tervekből nem hagyhatom ki a múlt hónapban indított blogot, a Zsófi külföldiül olvast Az új blog célja, hogy olyan könyveket mutasson be, amelyeket itthon még nem adtak ki, vagy az elmúlt években kiszorultak a magyar piacról. Emellett olyan angol vagy német olvasmányaimról is fogok ott írni, amiket valami különleges hepp miatt nem olvastam magyarul (pl. eredetiben kihívás, nem tetszett a magyar fordítás). Eddig Nnedi Okorafor Bintijéről olvashattatok ott, a következő írás Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék könyvéről lesz, részben Az útról szóló bejegyzésem végén tett fogadalom végett (nem olvasok McCarthyt többé magyarul). Ezek után Jo Walton Just cityjét tervezem az új blogra vinni, és ezzel a Tor Ebook Club is átkerül a Zsófi külföldiül olvasra (ugyanis a Walton-regényt a clubon keresztül kaptam meg, így annak a rovatnak a részébe kerül). És remélem, Zadie Smith On Beauty regénye is belefér a májusomba. Egy nagyon titkos vágyam pedig az, hogy elkezdem a Harry Pottert németül olvasni. Mellesleg, még fogok kapni egy angol nyelvű könyvet Mirától (His Bloody Project Graeme-Macrae Burnettől), aki ezzel a blog támogatójává vált. Szeretném neki itt is megköszönni az ajándékot!

Filmes/sorozatos tervek:

Májusban szinte dúskálok a nekem való sorozatokban. Nemrég jött ki a Sense8 2. évada, amiről terveim szerint jövő hét ilyenkor jön egy beszámoló. Április 30-án elindult az év legvártabb sorozata, az Amerikai istenek, amelyről az évad lezártával szintén hozok bejegyzést. És természetesen a Fargóról sem feledkeztem el, és egyik kedvenc disztópiám, A szolgálólány meséje új adaptációjáról sem. Kicsit geek központú a májusi sorozatlistám, de úgy érzem az eddig látottak alapján, hogy azért elég erős is.

Ami a filmeket illeti... Egyelőre konkrét film nincs, amit nagyon meg szeretnék nézni a moziban (talán a Wonder Woman), úgyhogy lehet az Oscaros elmaradásaimat kezdem el behozni, vagy a várós filmjeimre készülök. Utóbbihoz kapcsolódóan például a közel jövőben jön egy bejegyzés a Szárnyas Fejvadászról. Ezen kívül lassan az Assassin's Creed játék végére érek, és megnézném utána a filmet is, hogy ebből a kettőből alkossak valami jó kis játék-film kapcsolatot boncolgató írást. Ezen kívül régóta szeretném megnézni a Cigányok idejét, az Ederlezi kapcsán (május 6-án tartják az ortodoxok Szent György napját) lehet, sort is kerítek rá. 

Még említés szintjén idecsapnám az animéket is, és ezzel együtt tennék egy felhívást is: ajánljatok nekem animéket! Köszönöm.

Képregényes tervek:

Nagyon sok olyan képregény van, amit szívesen olvasnék, csak sajnos pénzem nincs beszerezni őket. Így egyelőre az új Sarah képregényről lesz egy májusi poszt, de a jövőben tervezek pár képregényes eseményre (pl. Képregény fesztivál) és helyre is ellátogatni. Pár álom képregényt leírok ide, hátha valahogy valóra válnak: Saga, Paper Girls, Jessica Jones, Guardians of the Galaxy.

Ennyi lenne egyelőre a május, ezeket szeretném tartani, bár már most érzem, hogy kicsit túlvállaltam magam. De egy biztos, nagyon izgalmas hónap elé nézünk! És még nincs is itt a nyár.