Extrovertált napok a Könyvfesztiválon

Libri díjas könyvek nagyban

Múlt héten, április 25. és április 28. között tartották a 26. Nemzetközi Könyvfesztivált. Indulás előtt összeállítottam egy tartalmas program-menetrendet, ám ebből végül kevés dolog valósult meg. De ettől függetlenül ismét egy kellemes, barátságos Könyvfesztivált tudhatok magam mögött.

Először pénteken, azaz április 25-én látogattam ki a Könyvfesztiválra három céllal: begyűjteni 2 recenziós vállalásomat a Roboraptorra, bevásárolni a kinézett könyveket, majd beülni Háy János kötetbemutatójára. Sikerült egész korán kiérnem, bőven az egyik skandinávos előadás előtt. Első utam persze a Fumax kiadóhoz vezetett, hogy pacsizzak egyet Deidrával, Gabriel Elddel és Disznóparéjjal. A pacsizásból végül Thor kalapácsának csodálata, a Monstress képregény nyomdafestéke általi megrészegülés, és egy finom kávés cukorka lett - azt utólag is köszönöm Disznóparéj Peth-nek. 

Thor híres-neves kalapácsa

A Fumax után még ellátogattam az Agavéhoz egy másik Roboraptoros reciért, a Bronzvárosért. Sajnos elfelejtettem megkérdezni annak az illetőnek a nevét, akitől átvettem a könyvet, de mindenesetre VELE jól megbeszéltük, miért különleges S. A. Chakraborty könyve:

• mert ARAB fantasy, és olyat még nem olvastam
• ezenfelül is KÜLÖNLEGESEN van meg megírva
• és elvileg JÓL meg fogok lepődni

Úgy érzem (mármint az agavés megerősítésen túl is), csalódni nem fogok benne, már csak azt kell kibírom, hogy a Párhuzamos univerzumokkal párhuzamosan (!!!) ne kezdjek bele, hanem majd szépen, nyugodtan, csak a Bronzvárosra koncentrálva adom át magam a történetnek. De hogy értsétek kicsit a saját hype-omat, bemásolom egy korábbi ismertetőmet a másik blogomról:

Chakraborty első regényében a 18. századi Közel-Keletre visz minket. Egyiptomban, a török uralom ideje alatt éli mindennapjait Nahri. A lány gyógyít, tenyérből jósol, és egyéb varázslatnak tűnő dolgokat űz, de ennek ellenére nem hisz a mágia létezésében. Szerinte mindezek csak olcsó trükkök. Azonban addigi világa fenekesül felfordul, amikor véletlenül sikerül megidéznie egy dzsinnt. A titokzatos lény beavatja egy eddig gyermekmesének hitt világba: az emberi szem elől rejtve áll a Rézváros a sivatag mélyén, és láthatatlan szálakkal kötődik Nahrihoz. A lány elindul, hogy felfedezze a várost és kiderítse, mi köti őt a helyhez.

Könyvfesztivál book haul

A sajtópéldányok átvétele közben megengedtem magamnak, mert a, Könyvfesztivál van b, szülinapom is volt, hogy elszabaduljak könyvvásárlás terén. Azért volt egy kis gát így is, mégpedig hogy pénteken jött a fizetés, és hát előttem van az egész május, szóval nem kéne most mindent elverni. Végül 5 könyvet és 1 db képregényt vettem, és ezek közül is egyik se kifejezetten új megjelenés - Nádasdy Ádám Bánk bán fordítását leszámítva -, szóval jól felülírtam a fejben összeállított bevásárlólistámat. De azért így is szép zsákmányt sikerült összerakni. Például nagyon örülök az Anna Burns Milkmanje, amire azóta vagyok kíváncsi, mióta Booker Man-díjra jelölték, továbbá végre sikerült beszereznem a Blacksad hiányzó kötetét a Magyar Képregény Szövetség standjánál. És végre beszereztem életem első Mark Lawrence könyveit! A Vörös nővérrel kb. a megjelenés óta szemezek, azóta meg még jobban, hogy Deidra áradozott róla. Viszont bennem volt az - amit Fummie is szépen kifejtett a Fumax standjánál -, hogy én ezt nem olvashatom el, amíg nem olvastam el Lawrence másik két trilógiáját. Viszont Deidra meggyőzött, hogy a Vörös nővér teljesen független a Tövisek hercegétől (már csak az utcsó kötetet kell pótolnom ebből!) és a Bolondok hercegétől, szóval nyugodtan lássak neki.

A könyvvásárlás után meglátogattam a Képregénystandot, ahol az Alfabéta izgalmas zsűrézése után személyesen is bemutatkozhattunk Bayer Antalnak. Aztán lassan kezdődött is egy kerekasztalbeszélgetés a standnál, ahol nagy örömömre megjelent Holden Rose is, akit a District 9-os filmklub óta nem láttam. Maga a beszélgetés témája a képregény és a gyerekirodalom kapcsolata volt (nem véletlen volt Holden Rose felbukkanása, hisz számos gyerekkönyvet ír): Miben különböznek, milyen készségeket fejlesztenek? - ezek voltak a főbb kérdések. Végig nem tudtam maradni - ugyanis sietnem kellett Háy János előadására, amit semmiképp se akartam kihagyni -, de volt néhány gondolat, ami megfogott. Nyulászki Péter, a Helka-regények szerzője mondta, hogy óvódás foglalkozásain egyre több az olyan gyerek, aki azt mondja, nem tudja elképzelni azt, amit mesél neki. Az okok nem ismertek, de a beszélgetők között felmerült a telefonok és tabletek jelenléte, és persze az esti mese hiánya a családoknál. És - számomra ez volt a legérdekesebb - felmerült a multitasking készsége is a beszélgetés során, amivel még magyarázható a rövid figyelem az úgy nevezett alfa-generáció részéről. Az meg később ugrott be, hogy valamilyen cikkben olvastam, a multitasking fontos képesség volt az ősemberek életében is, mert ezerfele kellett figyelniük a vadonban, és érdekes, hogy most megint egyre hangsúlyosabb lesz ez (azért remélem, nem egy posztapokaliptikus világra készülnek a kisgyerekek :D). Mindenesetre nagyon felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma, és ha lesz egy kis levegővételnyi időm, el tudok merülni benne.

A képregényes kerekasztal-beszélgetés vége előtt átsiettem Háy János kötetbemutatójára. A Kik vagytok ti? - Kötelező magyar irodalom a legjobban várt kötetem volt áprilisban, mert " az író ezúttal egy kettős utazásra visz minket, amihez egyrészt köze van a kötelezőkhöz kapcsolt íróknak, másrészt persze saját életútjának is. A kötet egyszerre akar irodalomtörténeti áttekintő is lenni, a magyar irodalom színe-javának életre keltése, valamint a már jól ismert humoros és gondolatokkal teli Háy-próza is egyben. Egy ilyen ambíciózus fúziót, azt hiszem, csak várni lehet." - írtam az Ekulturán. A megjelenést követően lettek kérdéseim, például Háy miért hagyta ki Karinthy Frigyest vagy Pilinszkyt a Kik vagytok  ti?-ből. A beszélgetésen minden kétkedésemre kaptam kielégítő választ. Például az "xy miért nem került be"-re a moderátor is rákérdezett, amire Háy azt mondta, ő főleg olyanokról írt, akikhez egyrészt hozzá tudott szólni, volt mondanivalója, és ha nincs mondanivalója valamihez, arról nem tud írni. Másrészt tartott egy kronológiai sorrendet is, amin keresztül szerinte jól lehet bemutatni és értelmezni a magyar irodalomtörténetet a magyar irodalmon belül (a külföldi hatásokról még nem is esett szó, fűzte hozzá). De legfontosabb szempontjának azt emelte ki, hogy olyan írókat mutasson be, akiken keresztül az adott kort is jól be lehet mutatni, hogy ezzel élővé tegye a szerzőket, és megszüntesse viaszszobor jellegüket. A beszélgetés ennek mentén haladt tovább: Petőfi korabeli PR tevékenységek, Ady önmarketingje és Kölcsey Ferenc mint a kegyetlen kritikus, aki életpályákat volt képes tönkre tenni-jellege. Már csak az ilyen sztorikkal közelebb hozta Háy János a magyar irodalom, a sokak által gyűlölt kötelező szerzők világát. A kötet iránti hype-om pedig csak még nagyobb lett, és persze dedikálni is muszáj volt ezek után (lásd fent).

A Könyvfesztivál következő két napján már csak előadásokra akartam betérni, de szombat és vasárnap reggel iszonyatos rosszullét tört rám, így végül csak szombat délután sikerült kimennem. Utolsó napomon - bár nem terveztem annyira - beszereztem egy Poket zsebkönyvet a kint elhelyezett könyvautómatából. Ez volt Hajnóczy Pétertől A halál kilovagol Perzsiábólt. Miért pont ezt? Hajnóczy Péter nyolcadikos koromban súlyos traumát okozott egy novellájával (Ki a macska?), amiben macskákat gyilkolnak a főhősök mindenféle kegyetlen módon. Kötelező volt magyar órára, szóval nem nagyon tudtam megkerülni. Gondoltam, na ez a sztereotipikus kortárs irodalom (vagyis öncélú), és többet nem is kérek belőle. Szerencsére ebből a hitből (hogy a kortárs csak öncélú lehet) 17 éves koromra kinőttem, és azért sok kortársat felfedeztem, így most elérkezettnek láttam arra az időt, hogy feldolgozzam Hajnóczy Péter okozta traumákat. 

A másik két könyv a Collins Classics angol nyelvű sorozatból volt a Drakula és a Jane Eyre, amiket ilyen olcsón (850 Ft/db) nem tudtam otthagyni, és amúgy is régi tervem újraolvasni mindkettőt angolul. És ami a legfontosabb pontja a szombatnak: szereztem Margaret Atwood táskát! Nagy örömmel mutattam be Deidrának, hogy aztán a mellette dolgozó Ákos közölje velem, ez milyen paulcoelhós. (azért Ákost így is bírjuk). A beszerzőkör után véletlenül belefutottam Zsótér Daniba, aki a Párhuzamos univerzumokra készült a később felbukkanó Pongrácz Mátéval, mert írtak a könyvbe egy tanulmányt A majmok bolygója kapcsán. Majd megérkezett Urbán Csilla is, Dani barátnője, akit kifaggattam pár szerzőről, mert megbízok az ízlésében. A fő téma Karl Ove Knausgard volt, akinek a beszélgetésére nem fértem be (2 és fél órán át dedikáltak hozzá, amin nem voltam kedvem átverekednem magam), de Csilla igen. Mivel Knausgard volt az idei fesztivál díszvendége, eléggé kíváncsi voltam, milyen, és érdemes-e olvasni. Csilla szerint zseniális ember, és kvázi életrajzi sorozatát mindenképp érdemes elolvasni, mert van annyira érdekes Knausgard élete, hogy le tudjon kötni. Így eldöntetett, ki fogok adni nagyon sok pénzt ennek a norvég embernek az életére! Valamikor. A közel jövőben. Egy sült kolbászos vacsora után, a hideg szélnek ellenállva megnéztük a Párhuzamos univerzumok kötetbemutató, ahol a két Roboraptor kollega is mesélt arról, mit írtak. A bemutató hasonló tematika szerint zajlott, mint korábban az SF szakosztály estjén, csak most elmaradtak a megdöbbentő és fura kérdések, viszont egy bűvészlány mutatott be bűvésztrükköket. Magukról az írásokról még nem beszélnék, azt egy külön cikkre tartogatom.

A bemutató alatt és után több olyan ismerőssel is összefutottam, akikkel nem mindig van alkalmam, találkozni, sőt. Szóval röviden összegezve a Könyvfesztivál főleg szociális élet tekintetében volt nagyon kiemelkedő, másodrész pedig izgalmas könyvek terén. Sajnálom is, hogy nem tudok annyit elkölteni könyvekre, mint amennyit szeretnék (azt pedig még jobban, hogy nem tudom hol tárolni azt a sok könyvet, amit nem tudok megvenni). Sajnálom azt is, hogy a hétvégi rosszullétek miatt sikerült több betervezett programról is lemaradni. Leginkább Moskát Anita dedikálásást sajnálom ilyen téren, de remélem, Könyvhéten sikerül aláíratnom vele a könyveit/példányaimat, és végre személyesen is találkozhatunk, nem csak futólag.