2011. június 21., kedd

# adaptáció # Alice Csodaországban

Alice in Wonder-steampunk-land


Ezzel a sorozattal egy klip során ismerkedtem meg, amelyet itt nézhettek meg. Ez alapján nagyon jónak tűnt, bele is kezdtem. Azonban csalódnom kellett, hiába tűnt remeknek a "csomagolás".

Tartalom:
"Alice élete kezd egyenesbe jönni: megtalálta a tökéletes férfit Jack személyében. Azonban a férfit ismeretlenek rabolják el egy tükrön keresztül. Alice követi az elkövetőket, de amint keresztül megy a tükrön, rá kell döbbennie, hogy egy új világba került, ahol mások a szabályok. Alice ennek ellenére sem adja fel, mindenáron meg akarja találni Jacket."

Forrás: Saját kútfő


Ahogy a videóban is látszik, fantasztikus látványvilágot álmodtak meg az új Alice adaptációhoz. Főhősünk felnőtt, a 21. században él édesanyjával. Egy véletlen folyamán jut el Csodaországba, ami Alice-hez hasonlóan szintén fejlődött a regény korához képest: a Szívkirálynő birodalmát roskadozó betonépületek tarkítják, az utcák között egy folyó hömpölyög (Velence utóérzés). A mese állati és tárgyi szereplőit ötletesen emberbőrbe bújtatták: a Fehér nyúl egy ősz úriember, aki a Fehér nyúl társaság vezetője, továbbá a kártyák a királynő tanácsadói vagy nemesei, akik rangjuk szerint kapták meg a francia kártya figuráit. A sorozatban visszaköszönnek az eredeti regény további elemei, amin lehet mosolyogni. Ebben a steampunkot idéző világban csak az Ikrek illúziói lógnak ki a színes mozgóháttérrel, nem illenek ehhez az egységes látványvilághoz.
Ebben az adaptációban nem Alice bolyongásainak leszünk szemtanúi, inkább egy trónfosztás történetét mesélik el nekünk. A Szívkirálynő embereket rabol el (oystereket), hogy kinyerje belőlük a jó érzéseket saját maga számára. Egyszerű a cél: el kell üldözni a zsarnokot. Ezen munkálkodnak a felkelők, amelynek tagja a Kalapos, Alice egyik segítője.
Ebből az ötletből remek történet kerekedhetne, de ez nem történik. Azon túl, hogy lassan áll össze a cselekmény, könnyen ki lehet találni, hogy mi is fog történni, egy-két fordulaton túl nem sok meglepő dolog akadt az Alice-ben.


A cselekményen túl a szereplők sem tartogattak izgalmat. Majdnem mindegyik egysíkú, nem ruházták fel őket az eredeti mű bohókás és beteg karaktereinek tulajdonságaival. A sorozatból a Fehér Lovag nevezhető emlékezetes figurának, a különös hókuszpókuszai, szétszórtsága, s az emögött rejtőző hatalmas szív mindig meg tudott mosolyogtatni.
Mivel a szereplők nem rendelkeznek különösebb tulajdonságokkal, így a színészek játéka se olyan kiemelkedő. Ismét csak a Fehér Lovagot lehet e téren dicsérni, Matt Frewer teljes átéléssel keltette életre a kissé bogaras lovagot. Némi játékot még Andrew Lee Potts próbál nyújtani Kalaposként, de a kezdeti ígéretes játék után visszasüllyed.
Azt még halkan megjegyezném, hogy a macska kihagyása a főszereplők közül nagy hiba, s sajnálatos, hogy csak egy álomkép erejéig szerepel.

Foglaljuk össze az Alice-t: remek ötleten alapszik, azonban bizonyos pillérjei eléggé ingatagok. Kissé unalmas történet, kissé egysíkú szereplők rontják meg ezt a remek kis steampunkos újraértelmezést. Amúgy nézhető a sorozat, rövid is (2 epizód), egyszer bőven elég megnézni, de ha nem nézed meg, akkor se maradsz le sokról. 6,5/10 a pontszámom az Alice minisorozatra.

Nincsenek megjegyzések:

Follow Us @soratemplates