Fura, hogy nem szeretem a horrorokat, most mégis egész sokat néztem. Lényeg, íme az Unborn, magyarul A túlvilág szülötte. Érdekes cím és poszter, fantáziát felcsigázó tartalom. Gondoltam, megnézem, annyira nem lehet ijesztő. Még 2009-ben szereztem meg a filmet, de azóta pihennie kellett a polcon. Ennyi készülődés után, íme...
Tartalom:
"Egy halott lelkét néha annyira megfertőzi a gonosz, hogy nem juthat be a mennyországba. Örökös bolyongásra van kárhoztatva a világok határai között, és kétségbeesve keresi az új testet, amelybe beköltözhet. És ez néha tényleg sikerül neki.
Casey Bell gyűlölte az anyját, amiért az kisgyermekként magára hagyta. Ám amikor megmagyarázhatatlan események történnek, Casey lassan megérti, az anyja miért ment el. Könyörtelen álmok kínozzák, és amikor ébren van, egy gyötrődő szellem kísérti. Kénytelen az egyetlen olyan spiritisztához, Sendakhoz fordulni, aki véget vethet ennek az egésznek. Sendak segítségével Casey felfed egy családi átkot, mely egészen a náci Németországig nyúlik vissza: egy lényre lel, aki képes bárkit vagy bármit megszállni, és minden alakváltáskor egyre erősebb lesz. Az átok új életre kel, és Casey egyetlen esélye a túlélésre az lehet, ha lezárja a túlvilági átjárót, amit felnyitott valaki, aki soha nem született meg."
Forrás: Port.hu
Mielőtt megnéztem a filmet, számtalan negatív kritikát olvastam róla. Féltem, hogy úgy járok, mint a Véres Valentin esetében: csak fogni fogom a fejemet az idióta és logikátlan megoldásokon. Szerencsére nem így jártam.
Azt el kell ismerni, hogy a The Unborn tele van a horror filmekre jellemző kötelező sablonelemekkel (például a plafonra felragadás vagy a kitekert nyakú alak), de még így se mondható unalmasnak, saját tapasztalataim szerint egész jól megállja a helyét a műfajban, még ha a rendező nem is újított be.
Valóban érdekes az alaptörténet, miszerint főhősünk ikertestvére akar a világra születni. Viszont a náci okkultizmus téma behozása és a zsidó ördögűzés már kicsit sok volt, 88 perc alatt nem lehetett igazán logikusan beleépíteni a cselekménybe, ez meg is látszott a film végén. Ezektől eltekintve szórakoztató film A túlvilág szülötte, egyszer-kétszer sikerült is megijedni.
Ha a film nem is az ötletességével hengerel le, de azt el kell ismerni, hogy hangulatos világot álmodtak vászonra. Éjszakai jeleneteknél a sötét árnyalatok vagy a hideg télies színek dominálnak, amelyek a fokozták a feszültséget a szinte hangtalan képek mellett. Az áttűnéssel történő vágás az álombéli jeleneteknél hatásos volt, viszont a jelenetek között nem, gyorsnak éreztem a váltást.
Ahogy a történet, úgy a szereplők sem tartogatnak nagy meglepetést: nincs itt sem egy épkézláb személyiségű figura. Caseyt annyiból érdemes kiemelni, hogy nem egy tipikus buta bajba jutott horror főhősnő, igyekszik a problémáját maga megoldani, a rejtély után saját maga nyomoz. A szereplőbe Odette Yustman vitt némi színt, így szimpatikussá téve a figurát. Akit viszont sajnálok, az Garry Oldman, aki a rabbi szerepében nem igen tudta megcsillogtatni tehetségét.
Összefoglalva, A túlvilág szülötte egy nem rossz horror-film, persze hibák bőven akadnak benne. Egyszer érdemes megnézni egy unalmas este, kellemes borzongást nyújthat. Részemről egy 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése