Regény a színen

 

Eredeti kritika: 2009.06.06.
Javított kritika: 2011.06.27.

2009. május 23-án, szombaton Budapestre buszoztam. Miután kellőképpen felkészültünk a kulturálódásra, felszálltunk a 4-es kombinóra, és a leszállást követően, néhány percnyi séta után megérkeztünk a Magyar Broadwayre. Meglepődtem, hogy mennyi színház van itt egymáson (és még képesek megélni). Jó, de ez alkalommal nem foglalkoztam a Tháliával, sem a Mikroszkóppal, hanem fél órányi várakozás után bementem az Operett Színházba. Jegyeinket beváltottuk, és elfoglaltuk középen a 9. sorban, bal oldalt 10-14-ig székig (mellesleg azért vagyok ilyen részletes, mert a kedves kortársam, Ádám így kívánja). Néhány percnyi várakozás után a függöny felgördült, és megkezdődött az Abigél musical.

És mielőtt rátérnék az észrevételeimre és hasonlókra, előbb elmagyaráznám, mi ez az Abigél, mit keres az Operett Színházban, és azt, kik játszottak a darabban.

1. Mi is ez?

A megboldogult szocializmusban élt fiatal lányok és anyukáik minden bizonnyal tudják, magyar vonatkozásban mit jelent az Abigél név. Viszont a mai lányok közül nagyon kevesen ismerik. Nekik most elmagyaráznám.
Az Abigél nem más, mint Szabó Magda (valamilyen szintig) életrajzi regénye. A könyv Vitay Georgina, a tábornok lányáról szól. Életének azon szakaszába csöppenünk bele, amikor édesapja ismeretlen okokból Ákordra viszi, hogy ott beadhassa a Matula Református Leányiskolába. És természetesen ez Ginának nem tetszik. Az iskolai tartózkodása során számtalanszor megpróbál megszökni, osztálytársai kiközösítik, a nevelők pedig mindent elvesznek a pesti lánytól, ami otthonára emlékezteti. Ráadásul még el sem mondhatja apjának, mi bántja, ugyanis minden telefonbeszélgetésnél szigorú tekintetek figyelik. És hogyhogy erős marad ez a lány? A végsőkig hűséges apjához, és őrzi annak titkát, ami ha kiderül, akár mindkettejük életébe kerülhet, akár több ezer magyar katonáéba.

2. Miért készült ebből musical?

2004-ben Szabó Magda Álarcosbál regényéből szintén készült musical. Ez hatalmas sikert aratott, s a rendező – Somogyi Szilárd – ezen felbuzdulva kérte az írónőt, hogy hadd vigye színpadra az Abigél című regényt is. Magdi néni látva az Álarcosbál előadást, igent mondott az Abigél musicalre is. 2008-ban a darab napvilágot láthatott a budapesti Operett Színházban.
Somogyi Szilárnak nincs egyéb célja a musicalel, minthogy népszerűsítse a regényt. Manapság a felnőttek azt tapasztalják, hogy a gyerekek alig olvasnak, és akik olvasnak, azok meg inkább mait és befutottakat (Twilight Saga, Harry Potter).
Én szerencsére nem ezek közé tartozom. Azért is mentem el a színházba (nem csak azért, mert anya erre tudott csak jegyet szerezni), hisz kíváncsi voltam az adaptációra, ugyanis én a darab előtt olvastam a könyvet. És nagyon tetszett a regény!

A. pontban: Szereposztás:
Vágó Zsuzsi – Vitay Georgina
Földes Tamás – Vitay tábornok
Siménfalvy Ágota – Horn Mici
Balikó Tamás – Torma igazgató
Magócs Ottó – König tanár úr
Nádasdi Veronika – Zsuzsanna nővér
Homonnay Zsolt – Kalmár tanár úr
Szendy Szilvia – Kis Mari
Peller Anna -Torma Piroska
Kékkovács Mara - Bánki
Bálint Ádám – Kuncz Feri
Náray Erika – Gigus tanárnő
Csuha Lajos – Mráz úr, az üveges
Dézsy Szabó Gábor – Suba, a pedellus
És a többire nem emlékszem, azt viszont nem tudom, honnan kéne visszanéznem…

B. pontba: A kis véleményem

Szóval, felgördült a függöny. A színpadon megjelent Gina (Vágó Zsuzsi) Zsuzsanna nővér ruhájában, és épp Horn Mici néni házának kulcsát kereste, de haszontalanul, hiszen azt a Matulában hagyta. Drámai zenekíséret, kissé idegesítő fényjáték, s aztán belépett Vitay tábornok (Földes Tamás), hogy közölje lányával, el kell hagynia Pestet és a Matulában kell tanulnia. És ezután a színpadra varázsolták Mimó néni teaházát.

És ez a kezdés eléggé furcsa volt. Jó, irodalom órán hallottam olyasmit, hogy a cselekmény előre vetítése, de szerintem ez ebbe a musicalbe nem kellett volna. Akik olvasták a könyvet, azoknak teljesen abszurdum, akik meg nem… nem tudom, de biztosan ők is furcsállták, amikor a cselekmény tovább haladt.

Jó, ennyit a rossz kezdésről. De legalább Mimó néni teaháza dal pótolt. Az nagyon tetszett! A jelmezek és a zene egy szalont idéztek bennem. A díszlettervezőnek és a zeneszerzőnek ezért két nagy puszi jár! De nem csak a musical elején, hanem egészen a végéig kitűnő munkát végeztek.
Öh… kicsit elkalandoztam a teaháztól… Mimó néni! A színésznőt nagyon eltalálták neki. Egy korabeli pesti szalon hölgy képét idézte bennünk. Igaz, a könyvbeli Mimó számomra egy pompában élő, kissé álomvilágba vonuló, szeretetre méltó asszony, aki bármit megtenne szeretetiért. Nos, igen… a musical kicsit keveset mutatott Mimóból, ilyen téren. De hát két felvonás, az két felvonás…
Természetesen Gina sem maradhatott el Mimó néni mellől, és a charme-os Kuncz Feri (Bálint Ádám) sem. Ha jól emlékszem, itt is volt egy daluk, ami hihetetlenül aranyos volt. Aztán Bálint Ádámra kicsit kitérnék. Szerintem illett Feri karakteréhez. Aranyosnak tűnő jóképű fiatalember, aztán közben elég szemét is.

Gina számára minden Hawaii, dizsi, napfény, addig a pillanatig, amikor édesapja közli vele, el kell mennie Árkodra. A lány természetesen ellenkezik, nem akarja ott hagyni Pestet, de hát apja viszi, viszi magával… És itt kaptak először helyet azok a dalok, amelyek – szerintem – leginkább jellemzik az Abigél regény hangulatát. Szomorú, kissé depressziós és tanácstalan. A dallamok egyszerűen gyönyörűek, Vágó Zsuzsi hangja pedig csak dob a produkción. Bár miközben énekelt a tábornokkal, észrevettem, itt-ott leénekli az idősebb színészt. Lehet beteg volt szegény bácsi.

Az utazás, az arany holdacska és a dohánytartó cseréje után Vitay Georgina megérkezett a Matulába, ahol az igazgató, Torma úr (Balikó Tamás) fogadta is. És Torma úrnál kicsit megállnék. Az általam látott szereposztásban – szerintem – Torma urat találták el a legjobban. Nagyon jól hozta a szigorú és mogorva igazgató karakterét egészen a függöny leengedéséig.
Az igazgatói után következett a 7. osztály, ahol megismerkedhettünk Kis Marival, Torma Piroskával, Szabóval, Bánkival és még sokan másokkal.

A lányok bevezették Ginát a Matula szokásaiba: a megfelelő copf viselése, a diákoknál nem lehet semmi személyes, egyenruhában kell járniuk. A szigorú előírások mellett akadnak mókás szokások is, amiket az iskola egykori növendéke, Horn Mici talált ki. Például ott van a kertbeli csodatevő Abigél szobra, akihez bármikor lehet fordulni (ugye “Istent nem lehet minden aprósággal zavarni”). Aztán ott van az évnyitót követő szokás, a férjhez menés. Ez úgy működik, hogy a lányok egyeztetik a leltárt és a névsort, s eszerint osztják ki a tanévre a lányoknak a férjeket Izmokkal megáldott Laokon-szoborcsoporta, romantikus lelkű Shakespeare-re, lefegyverző tekintetű Dávid szobor fejre és egyéb "álompasikra" kell itt férjek gyanánt gondolni. A hagyomány viccesnek tűnt Gina számára addig, amíg meg nem tudta, hogy neki ki lesz az ura: az üres terrárium. A lány ekkor végleg kifakad, ordítozni kezd osztálytársaival, Szabót még mélyen meg is bántja. Ekkor toppan be Kálmán tanár úr (Homonnay Zsolt), majd szépen leszidja Ginát, és ki is küldi. Ekkor az igazgató is megjelenik, s a lány mérgében kitálalja a lányok férjhezmenését. Viszont Kis Mari füllentésének hála, a titok továbbra is titok marad. Azonban Ginát kiközösítik az osztály árulásáért.

Kicsit elmentem a tartalommesélésbe, ezért most itt kitérek az én kis véleményemre. Amit előbb elmeséltem a történetből, azokhoz írták a legjobb dalokat, szerintem. Először is ott van a “Jó napot kívánok, Isten áldásával!” refrénű dal, amit a matulás lányok énekelnek. Még muszáj itt is kitérnem, mert meg akarom említeni, hogy az előadás előtt féltem, hogy szegény matulás lányok nagyon felnőttesnek fognak tűnni, ahhoz képest, hogy a könyvben 14-15 évesek. De kellemeset csalódtam: a jelmezesek és a sminkesek könnyedén megbirkóztak a feladattal. A huszonéves színésznők (esetleg harminc) tizenéves diáklányok képét adták vissza. Viszont nem mindenkinél jött össze, de hát nem minden lehet tökéletes, nemde?

Hát… most ugrok a cselekményben, mert nem akarom, hogy több kilométert kelljen olvasnotok.
Hm… nem is tudom, hova ugorjak. Ja, már tudom! Mesélek arról a részről, amikor Gina Feriről mesél a többieknek (persze kibékültek a lányok a történet folyamán). Az annyira aranyos volt. Ennél a résznél énekelték a darab egyik legszebb dalát, a Két szív címűt. Egyszerűen gyönyörű szám, elmondhatatlan.
Megj.: Ha nem itt csendül fel a Két szív c. szám, akkor bocsánatot kérek a tévedésemért! Kb. két hete voltam az előadáson, és nem emlékezhetek kristály tisztán mindenre.

Hm, nem tudom miről írjak még. A végét mindenképp meg kell említenem. Otthon nem tudtam elképzelni, hogy a Gedeon napos részt, Gina menekülését és Abigél lelepleződését hogy oldják meg musicalesen. De ismét kellemeset csalódtam. Gedeon napot énekléssel és tánccal oldották meg. Ennél a résznél felcsendült egy jó kis dal, a Hadnagy úr. A színésznő hihetetlen jól énekelte. Beleéléssel, egy kis fájdalommal és némi férfivért követelő lágy dühvel.

A Hadnagy úr dal után Horn Mici elterelte a matulások és tanáraik figyelmét egy játékkal, hogy Gina elszökhessen (A történet végére kiderült, ki is Kuncz Feri igazából, és a németeket szolgáló magyar katonák pedig Ginát üldözték). A terv sikeres volt, s Vitay kiszökött az utcára. A musicalben a szökést énekkel és díszlet forgatással tették élvezetessé. Ezen kívül Gina és az őt követő katonák felváltva mozogtak a színpadon, ami segített azt az érzést kelteni, hogy a főhős most valóban bújkál.

A musical végén Gina bejutott Mici házába, Suba közbejárásával, majd Mici és Kalmár is megérkezett, közben Zsuzsanna nővér is megjelent, hogy visszavigye Ginát az intézménybe. Itt már nem énekeltek, csak beszéltek.
A nevelő és Mici között vita alakult ki, Horn asszony épp vissza akarta küldeni a nővért a Matulába, amikor megérkeztek a katonák. A bentlévők Ginát gyors elrejtették, majd megmondták a “vendégeknek”, hogy itt ugyan nincs senki, akit el kellene vinniük. A katonák egy kis házkutatás után békén is hagyták Micit. Aztán Zsuzsannát is beavatták Abigél titkába….

Végleges összefoglaló: Láthattátok, hogy nem sok helyen kritizáltam, sőt úgy tűnik, el vagyok ájulva. És hát be kell ismernem, így van. Elmondhatatlanul tetszett a darab. Tökéletes díszlet, jelmezek, tehetséges színészek, fülbemászó és jól megírt dalok. Kell ennél több egy sikeres musicalhez? Szerintem nem. És a forgatókönyv is könyv hű volt. Nem írtak át részeket, viszont sokat kihagytak, ami viszont érthető, két felvonásba nehéz lenne megcsinálni a teljes regényt.
Röviden: A darab végén szívből tapsoltam, amíg el nem szédültem. Megérdemelte csapat, hisz mindenki kivette részét a munkálatokból. Nagyon ügyesen összehozták a regényt. Ha Szabó Maga még élne, bizonyára meg lenne elégedve ezzel a darabbal is. Örülök, hogy Magyarországon még akadnak helyek, ahol igényes munkát láthatunk.

Hát, ennyi lett volna a beszámolóm. Tudom, nem sikeredett valami jóra, de két hét múltán kicsit nehéz volt összeszednem a gondolataimat. Bocsássátok meg nekem! Azért remélem, valamennyire tetszik a bejegyzés, és némi értelmet is találtok benne, neadjisten valami bölcs gondolatot is. Na de most: Isten áldásával!