Borsószezonból

 Eredeti kritika: 2010.06.20.

Nyáron én nem uborka szezont tartok a tévécsatornákhoz hasonlóan, hanem borsót. Miért? Mert filmnézés közben általában borsót pucolok. Ebben a hónapban mindképp. A továbbiakat a termés szabja meg, még lehet uborkaszezonra is sor kerül.
Az első film, amiről most írok, az a Trisztán és Izolda. Le kell szögeznem, hogy egész olcsón sikerült megvennem a Media Marktban, potom 490 Ft-ért. Kicsit féltem, hogy lehet pénzt dobtam ki az ablakon, de végül nem lett annyira igazam. Lássuk csak…

Ha szerelmes párt kell mondanunk a világirodalomból, biztosan mindenki Rómeót és Júliát említi. Pedig élt náluk egy sokkal régebbi pár: Trisztán és Izolda. Történelmük  a kelta korban kezdődött, majd leírásra a Középkorban került sor, lovagregény formájában. Az előzményekről ennyit.

 Tartalom:

"A történet alapja az időtlen kelta mítosz, mely egy mindent elsöprő szerelem, fájdalmas veszteségek, mondák és sorsok meséje. Ridley Scott, a film executive producere, már ismerős a téma ábrázolásában, és régi vágy volt, hogy a Rómeó és Júlia történetét is megelőző regét csatákról, királyi intrikákról és az embert keresztre feszítő szerelemről filmvászonra vigye. "Van két ember, két külön oldalon, szinte teljességgel kizárt, hogy találkozzanak - mégis egymásra találnak. Epikus történet, mely az ember alapvető viselkedésében gyökerezik, mely örök" - nyilatkozta filmjéről.

Először a háború miatt kettészakadt ország, később a király iránti hűség kényszeríti a két főhőst, Trisztánt és Izoldát mélyről fakadó, elementáris szerelmük elnyomására. Magukba kell fojtsák érzelmeiket a béke és Anglia jövőjének érdekében. Bármit is tesznek azonban érzelmeik ellen, a sors mégis egymás karjaiba sodorja őket, kockára téve minden politikai és családi kapcsolatot, hogy, ha egyetlen pillanatra is, de egymáséi lehessenek. És mit tesz vajon Lord Marke, aki az egyik szerelmes fiatal felé atyai érzéseket, a másik felé pedig őszinte szerelmet érez... a "fiú" , a feleség és a politika."

Forrás: Port.hu

Először is az érdekességekkel kezdem. Ugye ha Trisztán és Izolda, beugrik mindjárt a szerelmi bájital és a lovagi torna, meg a két Izolda. Nos, ebben a feldolgozásban csak a lovagi torna maradt meg. Bár annyira nem sajnáltam a dolgot, ugyanis így egy történelmi filmet kaptam mese helyett, amit szintén szeretek. És a jelmezek is lenyűgöztek. És a történet is egész jó volt így.

A jó pontok után jöjjenek a rosszak is, mert abból is bőven kijutott. Először is, sok volt a WTF jelenet. Kezdjük a legszembetűnőbbel, Trisztán halálával és feltámadásával. Csónakba helyezték, még nyilat is lőttek rá, és élve eljutott Írország partjaiig. Ha valóságos filmet akartak készíteni, akkor ez a jelenet mit keres itt? Ilyen még a mesében sincs.
Másik  dolog, ami eléggé irritált, az a szerelmesek kapcsolata. Izolda pont az igaz szerelemről álmodozik, és mit csinálnak Trisztánnal? Csak kefélnek. Elnézést a kifejezésért, de tényleg így van. Szerintem az igaz szerelem nem csak ebből áll (de azt meg kell jegyeznem, hogy a szerelmi háromszöget – Mark király, Trisztán és Izolda – jól érzékeltették).
Még a szereplők jelleme sem igazán tetszett. Trisztán egyhangú volt, Izolda ugyan makacs, de ezentúl ő sem volt több, Mark király pedig túl naiv. A gonoszok pedig gonoszok. Röviden mesebeli figurák. És le is szögezném, hogy ha valóságosabb filmet akarunk csinálni, akkor ne csak a történetünk legyen az, hanem a szereplőink is.

Összegégében kellemes, borsószezonra tökéletes film. De a hibái így is zavartak. Úgyhogy egy 6,5/10