A kis veréb története

A velem egykorúak nem nagyon ismerik Piaf nevét. Kéne-e vagy nem? Nem ártana. Szerencsére itt van ez a film, amit kölcsön tudok annak adni, aki nyitott az énekesnő munkásságára. Persze előtte én is megnéztem, nehogy rossz film jusson ismerőseim kezébe. És az enyémbe ki juttatta? Valamilyen szintig anyukám. Látta a HBO-n és mondta, nézzem meg. Csak mire szólt, már nem volt HBO-nk. Így mentem a Media Marktba túrni az olcsó filmek között és 590 Ft-ért meg is szereztem a lemezt. 

Fizetés után következzen a film, de előtte olvassuk el a tartalmat.

 Tartalom:

"Edith Piaf a sanzon királynője volt. Kevesen tudják, milyen személyes dráma húzódott meg a csillogás hátterében. A szülei alkoholisták voltak, a nagyanyja nevelte a kislányt. Az egyik bordélyházban nőtt fel, és az utcán énekelt és koldult, hogy éhen ne haljon. Az egyik párizsi varieté igazgatója figyelt fel a törékeny teremtésre és megnyitotta előtte a színpadra vezető utat. Néhány év leforgása alatt az egész világ Piaf lábai előtt hevert. Boldogsága nem lehetett teljes, a szerelme tragikus körülmények között meghalt. Az énekesnő az alkoholhoz és a droghoz menekült."

 Forrás: Port.hu

Én ezt csak a film során tettem meg  (általában nem olvasom el a tartalmat, nehogy bármit is lelőjek magamnak), mert nem akartam elhinni, amit láttam. A film Edith Piaf egyik fellépésénél kezdődik, ami közben összeesik, utána megjelenik egy évszám és egy síró kislányt látunk, akinek az édesanyja épp énekel. Egy darabig itt maradtunk ennél a kislánynál, akit Edithnek hívnak, láthattuk, hogy miként viszi el az apja saját anyjához, aki mellesleg egy bordélyház Madame-ja. Először azt hittem, hogy az első jelenet előre mutatta a végkifejletet, de mikor már többször megtörtént ez az idő ugrás még az első képkockáktól is távolabbi jövőbe, muszáj volt elolvasnom a DVD hátoldalát. Azt mondja, hogy mozaikos történetmesélés. Áhá, így érthető s tovább figyeltem. Figyeltem a több idősíkból előugró Piafokat, de leginkább az időset és rádöbbentem: emlékeket látok! Az énekesnő életének részletei ide-oda kószálnak kicsit megdolgoztatva a néző figyelmét. Így tárul elénk Edith Piaf hánytatott élete, tündöklése és végül kihunyása.

 

A történetvezetésen túl a jelenetek is teljesen lenyűgöztek. A filmet záró  Non Je Ne Regrette Rien eléneklése és a közben futó kis emlékek, amikor Marcel Garden halála után Edith rohangál, majd a színpadra lép, az ópium beadása vagy esetleg a halálos ágy után felsejlő emlékek teljesen elvarázsolják az embert. Olivier Dahan ügyesen szerkeszti az átmeneteket. Na meg a beállítások. Miközben a port.hu-n nézelődtem képek után a bejegyzéshez.... Nos, nehezen választottam ki azt a két képet, amit végül ide beszúrtam. A filmben is végig azt éreztem, hogy igyekeztek minden jelenetben mindent a megfelelő helyre tenni, a tökéletességtől egyetlen egy tárgy sem térhetett el. Talán ez a franciák szépség szeretetének tudható be.
Amit még kiemelnék, az Marion Cotillard. Az alakítása teljesen magával ragadott. Hihetően előadta a részeg nőt, a szerelmeset, az összeesettet, a haldoklót. Öröm volt nézni. Sokan szidták a magyar hangját, Für Anikót, de szerintem ő is remekül alkalmazkodott a szerephez. A részeg nevetése... haláli :D

Most hirtelen nem is tudom, hogy volt-e valami, ami nem tetszett. Talán csak az, hogy sokszor gyors tempóban jöttek az emlékek és nem győztem kapkodni a fejemet. Utólag utánaolvastam Piaf életének és kimaradt a jótékonykodása és a világháborús rész (bár arról a franciák nem szívesen beszélnek).
Nem is tudom, hogy hányasra értékeljem. Teljeset biztos nem adok, hisz annyira nem kötött le, hogy rövid időn belül újra akarjam nézni. Legyen egy 10/8.