"Magyar film? Jaj, biztos szar!" - Én meg azt mondom, hogy nem. Mindennek esélyt kell adni. Ezért is találkoztam a Kaméleonnal. A filmet még médiatanárom ajánlotta jó szívvel, a nyáron pedig egy Tesco leárazáson meg is vettem.
Tartalom:
"Farkas Gábor hivatásos házasságszédelgő. Nem panaszkodhat, jól fut a szekere. A jóképű harmincas férfi magabiztosan hálózza be a magányos, csúnyácska nőket. Ígérgetésben, bókokban nincs hiány, és a végén mindig lelép a megtakarított pénzükkel. Egyik nap Farkasnak elege lesz a rutinfeladatokból, a középszerű, butácska nőkből, igazi kihívásra vágyik. Találkozik Hannával, a gazdag és híres balerinával, és elhatározza, hogy magába bolondítja a lányt. Hannánál azonban nem működnek a korábban jól bevált trükkök. Úgy tűnik, más stratégiára van szükség."
Forrás: Port.hu
A Magyar vándor és a Moszkva tér után ez a film is kiérdemelte az őt megillető helyét a "Kedvenc magyar filmjeim" listán. Miért is?
Aminek legjobban örültem, hogy nem akart az amerikai filmekre hajazni. Némi giccsezés volt, ugyan főleg a háttér megjelenítésében, de ezt be tudtam annak, hogy alkalmazkodik Gábor álcájához - gazdag csábító. Érdekes is ez. Port.hu hozzászólásokban olvastam a problémát, hogy a főhős miért él olyan lepukkant lakásban, miközben drága öltönyt és hasonlóakat vesz magának a szédítéshez, pedig milliókat nyúl le a gyanútlan nőktől? Egyik ötletem, amit már elkezdtem fejtegetni: a helyszínek alkalmazkodnak Gábor adott álcájához, a lepusztult lakás pedig csak igazi, belső szegénységét jelképezi. Másik magyarázatom egy földhöz ragadtabb dolog volna: főhősünk ránézésre mindenből a legdrágábbat vásárolja, s ekkora pénzszórás után persze, hogy nem marad annyi, hogy elköltözzön abból a kis lakásból.
Visszatérve a háttérhez... Rengeteg ismerős helyszínt láthattunk (pl. Lánchíd, Libri), néhány filmkocka erejéig még London is ránk kacsintott. Viszont az erős színek már tényleg túl művinek mutattak a számomra. Kicsit olyan hatása volt, mintha nem is magyar filmet néznék. És hol marad a vibráló neonlámpa?
Mielőtt kitérnék még a történetre, előbb a színészek. Jó pont, hogy nem a szokásos nevek sorakoztak fel, viszont Csányitól még nem tudtak megszabadulni. De nem szidom, jól hozta a karakterét, csak unalmas, hogy az utóbbi időben minden magyar filmben főszereplő (a Kaméleon ez alól is kivétel). Trill Zsolt (Tibi) szerintem remekül eljátszotta a falazó barátot, főleg, ahogy hozta a nevelőotthonban felnőtt embert. Nagy Ervin (Gábor) alakításán az utóbbi nem érződött. Túl komoly és művi volt igazi valójában, nem csak valamelyik álcája során. Rajtuk kívül még kiemelném Kulka Jánost, aki szerintem a legnagyobb alakítást nyújtotta a filmben, mint meleg orvos. Nem véletlenül tartják nagyszerű színésznek. Túl tudott lépni a színház színészeten (?), nem ripacskodott.
A többi színész alakítása is tetszett, de különösebb dolgot nem vettem észre.
És akkor végre a történet! Amivel nincs sok bajom. Kellőképpen izgalmas, a karakterek többé-kevésbé ki tudnak bontakozni. Farkas Gábort kidolgozottnak éreztem, újabb és újabb ötletei mindig ledöbbentettek, közben pedig kellően ideges is tudtam lenni rá, amiért így játszadozik az emberekkel. Hanna is szimpatikus lány, intelligens, nem olyan nehéz átverni, talán nem is lehet. A többieket is tudtam szeretni és izgulni értük, talán a Csányi által alakított figura volt néha idegesítő, de csak néha. Mikor Londonban bolyongott az éjszaka közepén nagyon izgultam érte. Borzasztó lehet... én a saját városunkban félek egyedül sétálni sötétedés után. :D
Mást nem is igen tudnék erről a filmről mondani. Nem életem legjobb filmje, egy-két dolgot túlzásba vittek, de azért egy ügyes kis mű az elmúlt évek magyar alkotásai közül. 8/10. Mindenkinek ajánlom, aki egy jó magyar filmet akar látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése