Antigané

Szerintem nincs olyan magyar, aki ne ismerné az úristen@menny.hu-t. Régi darab, de még a mai napig szórakoztató, és bármennyiszer újranézhető.

In conclusion, az úristen@menny.hu a vallási szatírák között az egyik legjobb alkotás, legalábbis nekem nagyon megtetszett. 10/10 pontszám legyen vala, ámen. 

A The Hunt for Gollum egy angol rövidfilm, amelyet Tolkien történetének rajongói forgattak le. Gondolták, eljátszadoznak egy kicsit: Mi is történt A hobbit és a Gyűrűk ura közötti periódusban? Merre járt Vándor, Gandalf, és vajon merrefelé tevékenykedett Gollam? Chris Bouchard rendező erre ad választ saját elképzelései szerint.

A történet kicsit laposka, a 40 percben nem sok izgalom történik a film végi csatajelenetet leszámítva. Nagyon meglepődni nem is kell, hisz a kis történet a keresésre koncentrál, nem pedig egyéb eseményekre. Azonban első sorban nem ezért jó rajongói film.

Amit mindenképpen ki kell emelni, az a technika. Igaz, nem olyan "menő" felszereléssel dolgoztak, mint Jacksonék, de meg kell hagyni, sikerült az eredeti filmekhez hasonló hangulatot és látványvilágot teremteni. Az amatőrséget csak akkor éreztem a technika során, mikor csak egyszer tűnt fel teljes valójában Gollam. Az elhíresült gnómfélét költséges rendes animációval elkészíteni, az biztos.
Egy valami viszont nagyon profi volt a filmben: a plánok! Többféle képet láthatunk többféle szemszögből, beállításból, így izgalmassá téve a képi megjelenítést. És mivel meseszép tájon forgattak, így élmény volt nézni a sokféle tájat mindenféle nézőpontból.

Egy amatőr filmnél általában amatőr színészek szoktak dolgozni, ez itt is így volt, majdnem. A honlap szerint színház közeli személyek játszották a karaktereket. Ezért nem is éreztem annyira unalmasnak a játékukat, de mivel főleg a keresésről szólt a történet, nem igazán bontakoztak ki a szereplők, és így a színészek tehetsége se. A Gollamot alakító színész viszont kitett magáért, szinte ugyanúgy kuruttyolt meg sziszegett, mint a rendes, filmbeli.

Összefoglalva a bejegyzést: a The Hunt for Gollum egy ügyes rajongói film, még ha a történet nem igazán tartja feszültségben az embert. Egy kicsit el tud varázsolni ez a filmecske, de nem több. Számomra egy 7/10-es élmény volt, se nem több, se nem kevesebb. Egyszer azért nézze meg minden LOTR rajongó.

A Most, azaz A híd című filmre Anna Éva hívta fel a figyelmemet a Pickwick klubban. Mindenképpen időt akartam rá szakítani, hisz komoly filmnek tűnik, meg sok információt nem találni róla.

Tartalom:

"A Most, azaz a Híd című rövidfilm egy hídirányító történetét mondja el, aki egyik nap kisfiával megy ki munkahelyére, egy vasúti hídra. Egy szerencsétlen esemény miatt azonban választania kell a teljes szívéből imádott gyermeke és egy emberekkel tömött vonat között.

Az apa őrjöngve dönt az emberek megmentése mellett, éppúgy, ahogyan Isten is tette ezt, amikor egyszülött Fiát küldte a keresztre, hogy megmentse az egész emberiséget."

Forrás: Evangélikus.hu

A híd című film meghökkentő, és erre csak a legvégén jövünk rá. A film egy, a modern korba átültetett bibliai történetfélét mesél el. A vasúti híd kezelőjének fontos döntést kell hoznia: egy emberi életet mentsen (azét, akit szeret), vagy a többiét (akiket még nem is ismer)? Utóbbi mellett dönt, még ha fájdalmas is. A történet így arra a kijelentésre reflektál, miszerint Isten feláldozta fiút, Jézus Krisztust az emberiség megváltásáért.
Mielőtt ez az eset bekövetkezne, előtte felvázolják előttünk az apa és a fiú kapcsolatát. Láthatjuk, hogy igazi családi kötelék van köztük, már-már tökéletes. Továbbá érdekes, hogy nincs jelen anya alak, de ezt a film végi idézet teljesen megmagyarázza.

Az apa és a fiú mellett több, hánytatott sorsú embert is láthatunk a történet során. Megismerhetjük problémáikat, továbbá közös pontokat is találhatunk bennük. Mindegyik ember az utcán tengődik, és ugyanarra a vonatra száll fel. Ezekkel az emberekkel csupán annyi bajom volt, hogy fölöslegesnek éreztem viszonylag részletes bemutatásukat. Azt el kell ismerni, hogy hozzáadott valamennyit a film hangulatához, viszont a történetet különösebben nem befolyásolta.

Ha már emlegettem a hangulatot, a cseh város villamosai, házai, utcái és emberei nagyon realisztikusak (valószínűleg szabadtéri forgatás volt), így egy remek kis hangulatot adva a történethez. Továbbá az uralkodó szín, a kék csak fokozza ezt.
Kicsit kitérve a technikára: nagyon szép felvételeket láthatunk változatos plánokban, és a kamera sem mozog fölöslegesen, nem zavarja meg a képeket.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen filmet is láthattam, mint A híd. A feljebb említett problémámtól eltekintve remek filmnek tartom, tényleg érdemes rászánni a fél órát. Nálam egy 9/10-es alkotás.

Erre a japán rövidfilmre a Sekai Fansub oldalán leltem rá. A szerkesztővel, Arianával épp a művészfilmekről beszélgettünk, mikor ajánlotta nekem a Kimi no Yubisaki-t. Negyed órás alkotás, gondoltam, könnyű lesz megnéznem és megemésztenem. Továbbra nagyon különleges darabnak gondoltam, mivel nem sokat hallottam a japán művészfilmekről.

Tartalom:

"Elég nehéz egy művészfilmről ismertetőt írni. Igazából abba a kategóriába tartozik, amikor az ember saját maga tudja csak, mit mond neki ez a rövid kis történet. Tizenhét perc Horikita Maki és Kuroki Meisa főszereplésével, tele képsorokkal, beszélgetéssel, aminek az elején mintha semmi értelme sem lenne. Van. De mindenkinek magának kell rájönnie, mi. Mit mond neki, mit ad neki. Mesélhetnék arról, mi a véleményem róla. Hogy nekem mit mondott. Hogy én milyennek éreztem. Felesleges lenne. Nézzétek meg, és döntsétek el ti, hogy mit jelent számotokra ez a tizenhét perc. Jó szórakozást!"

Forrás: Sekai Fansub

Ahogy a leírásból kiderül, két lány beszélget mindenféléről. A madarakról, arról, hogy egyikük elköltözik, a kezes játékról. Mindez érdektelennek hangzik, de ha ezeket a beszélgetéseket gondolatban rávetítjük az életre, egészen más értelmet nyernek. Az egyik ilyen beszélgetés a kéz játéknál hangzik el. A hosszú hajú lány tanítja a játékot a másiknak, s azt mondja neki: "Ne csak csináld, érezd is."
Még érdekes, hogy a rövid történet egy körhöz hasonló. Miért is? Ugyan azzal a kérdéssel végződik, amivel kezdődik: "Szerinted azok a madarak házasok?" Valamiért kereknek és szépnek éreztem a filmet.

A rövidfilm érdekessége még a technikában volt. Kicsit amatőr filmnek tűnik, főleg a hangok vágásánál, s az operatőr kezében is sokszor remegett a kamera, így a kép is. Ennek ellenére a felvételek élesek, szépek. Többször "fáraszt" minket a rendező hosszú beállításokkal, de mivel kellemes tájon vagyunk, így annyira nem zavaró az egy helyben álló kamera.

A Kimi no Yubisaki a minimális amatőrségtől eltekintve kellemes alkotás, érdemes rászánni azt a negyed órát. Nyugodt szívvel adok rá 9/10 pontot.

Hiába rövid ez a kis történetecske, akkor is tökéletes. Nagy tehetség kell hozzá, hogy 10 percben hangok nélkül valamit teljesen érthetően és lényegre törően elmeséljen az alkotó. Michael Dudok de Witnek ez sikerült. Egy szép és megható animációval gazdagította a filmvilágot.
Az Apa és lánya egy egyszerű szimbólum köré épül, a halált mutatja be, és az itt maradó (a lány) további életéről mesél. A lány hiába cseperedett fel, mindig visszatért oda, ahonnan apja elment. Hiába talált barátokat, szerelmet, érezte, hogy valami hiányzik az életéből. 

A kis történet mit sem érne az animáció nélkül. Egy egész különlegesnek tűnő technikával készült - a leírás szerint digitálisan kifestett, ceruza- és szén-technikával -, így remek hangulatot adva a "mesének".

Összességében az Apa és lánya egyszerűen tökéletes. Egyszer mindenképpen meg kell nézni, s hosszú ideig nem is tart (tényleg tíz perc). 10/10-es rövidfilm, amit itt nézhettek meg.

Joshua Weigel kisfilmje az amerikai préri vurslijaiba repít minket, ott is a cirkuszok világát fedi fel előttünk. A cirkusz világát azonban nem kívülállóként, hanem egy "attrakció" szemén keresztül, egy emberi lény szemszögéből, akit a társadalom csak szörnynek tekintenek.

Weigel filmje többek között felteszi a kérdést filmjében: ki az ember és ki az igazi szörnyszülött? Továbbá főhősünk útján keresztül egy közösségi történetet ismerünk meg: itt lép színre a préri vándorcirkusza, a Pillangó cirkusz. Weigel bemutatja az idegen és a közösség találkozását, a beavatódásnak egy szép történetét. Mindezt röviden, nem a szánkba rágva magyarázza el a rendező.

A látványra sem lehet panasz e rövidfilm esetén. Feltárul előttünk az amerikai préri szépsége a jól megkomponált beállításokon keresztül. A színkezelés és a háttérzene megfelelő hangulatot teremt a film szívszorító vagy épp örömteli jeleneteihez.

Nézzétek meg ezt a 20 perces kisfilmet, igazi értékeket képvisel, amelyekről a mai modern ember hajlamos elfelejtkezni. Röviden és tömören, ez egy jó film.

1. rész

2. rész