Antigané

Forrás: Saját kútfő

Versregény szabad formában. Minimalista stílus, mögötte katarzissal. A regény főhőse, Pattyn olyan kérdéseket tesz fel, melyek olykor egy nem vallásos embert is meghökkentenek. És jogosak a kérdései. Elvileg Isten próba elé állít minket. De ilyen fájdalmasak elé, amelyeket főhősünknek kellett átélni? Tiszteld szüleidet. De hogy tudná egy olyan valaki, aki nem kapott tőlük szeretet? 
A Burned másik fontos témája a nőiség. Tényleg az a jó nő, aki csak szüli világra a gyerekeket (vagy vallási parancsként vagy társadalmi elvárásként)? Tényleg erről szól a mennyei házasság a mormon vallásban? Őszintén, ennek még nem olvastam utána, de tudatlanul azt mondom, hogy a mennyei házasság a férfi és nő harmonikus kapcsolatáról kellene szólnia, ahol mindketten egyenrangúak. Ez sajnos Pattyn családjában nem valósul meg. És ki tudja hány ilyen eset létezhet, és nem csak ebben a vallásban, sőt nem hívő családokban is. Hopkins könyve fontos dologra hívja fel a figyelmünket, a családon belüli erőszakra, amellyel foglalkozni kell. Úgy tűnhet, hogy a dolog nem létezik, legalábbis ha saját környezetünkben nézünk szét, ezt gondolhatjuk. De gyakran megesik, hogy a látszat csal.
Maga a regény tetszett, fordítani kéne magyarra, de nagyon gyorsan. Viszont a szerelem ábrázolásával nem értek egyet. Ethan és Pattyn között inkább a testi szerelmen volt a hangsúly, nem éreztem közöttük az érzelmi vonalat. Azt, amikor a férfi úgy érzi, hogy a nő nélkül elveszett lenne, és fordítva. A vége fele mutatkozott meg közöttük ez a fajta kapcsolat, de előtte nagyon hiányoltam. Továbbá nekem nem annyira tetszett Hopkins stílusa, tényleg nagyon minimalista. Választékosan ír, találhatóak jól hangzó sorok és szép hasonlatok, de többet nem éreztem, inkább a mögé gondolások teszik többé a szöveget. Olyan, mint egy lírai Hemingway, csak jobban érthetővé teszi a szimbólumokat.


A Burned-et érdemes elolvasni, és remélem, egyszer itthon is kiadják. Nem egy szokásos tinédzser könyv, komoly témát dolgoz fel, továbbá még valamilyen irodalmi értéke is van. 8/10-es pontszámú Ellen Hopkins regénye.

Forrás: gurbaby73

Szerintem nincs olyan magyar, aki ne ismerné az úristen@menny.hu-t. Régi darab, de még a mai napig szórakoztató, és bármennyiszer újranézhető.

In conclusion, az úristen@menny.hu a vallási szatírák között az egyik legjobb alkotás, legalábbis nekem nagyon megtetszett. 10/10 pontszám legyen vala, ámen. 

Ezt a filmet még Dodó ajánlotta, akinek meg a hittérítők (mily meglepő). Igazából a röhejes magyar cím miatt (Meztelen mennyország) akartam megnézni, de végül kaptam egy kedves kis filmet is, olyan Disneyset.

Tartalom:

"John Groberg (Christopher Gorham) fülig szerelemes Jane-be (Anne Hathaway), ám tanulmányai elvégzése után az egzotikus Tonga-szigetre kell utaznia. Misszionáriusként a mormon hitre tanítja a bennszülötteket. Miközben Groberg szembetalálja magát a primitív élet nehézségeivel, igyekszik minél többet megtudni a törzsi hagyományokról, a kulturális szokásokról. Viselkedésével, munkájával kivívja a helyiek megbecsülését és szeretetét. A távolság persze Jeanhoz fűződő szerelmét is próbára teszi."

Forrás: Port.hu

A film kicsit a 17. századi angol regényekre emlékeztetett. Nem is annyira a levélregényhez hasonló elbeszélés miatt, hanem a helyszín miatt (távoli, egzotikus sziget). Továbbá az The Other side of Heaven tele van a kalandfilmek tipikus jellemzőivel, a jól ismert Disneys a "szerelem mindenen átsegít" üzenettel, ezen kívül pedig ki nem használt ötletekkel. Felismerni számtalan olyan jelenetet, amelyek valamilyen szinten szimbolikusak lennének ( spoiler! például amikor a keresztelés jelenet közben mutatják a hajóra ment bennszülött lányt, amint kézen fogva vezeti a matróz egy szobába - mint a beavatódás képe spoiler vége). Hogy ezek direkt vannak így megkomponálva vagy nem, az sajnos nem derül ki. A történet végig megmarad egy kalandfilm szintjén. Ezen kívül a cselekményvezetés néhol elnagyolt, hirtelen ugrunk egyik eseményből a másikba, és így teljesen elveszti az ember az időérzékét is a történetben. Vagyis nem érezni, hogy két év történéseit látjuk.

A történet kivitelezésén kívül nincs egyéb gond az Other side of heaven-nel. A színészek a szerepüknek megfelelően játszanak, de nem kiemelkedőek. Bár azt az egyet nem értem, hogy miért Anne Hathaway-jel reklámozzák a filmet, amikor alig szerepel benne... A jelmezek szépek, a táj is nagyon egzotikus, bár elég idealista. Esetleg még a fordításba lehet belekötni, amiért inkább a katolikus nyelvhasználatot követte, de tényleg ez legyen a legkisebb probléma. Összességében aranyos film, egyszer meg lehet nézni. Ezért 7/10.

A Most, azaz A híd című filmre Anna Éva hívta fel a figyelmemet a Pickwick klubban. Mindenképpen időt akartam rá szakítani, hisz komoly filmnek tűnik, meg sok információt nem találni róla.

Tartalom:

"A Most, azaz a Híd című rövidfilm egy hídirányító történetét mondja el, aki egyik nap kisfiával megy ki munkahelyére, egy vasúti hídra. Egy szerencsétlen esemény miatt azonban választania kell a teljes szívéből imádott gyermeke és egy emberekkel tömött vonat között.

Az apa őrjöngve dönt az emberek megmentése mellett, éppúgy, ahogyan Isten is tette ezt, amikor egyszülött Fiát küldte a keresztre, hogy megmentse az egész emberiséget."

Forrás: Evangélikus.hu

A híd című film meghökkentő, és erre csak a legvégén jövünk rá. A film egy, a modern korba átültetett bibliai történetfélét mesél el. A vasúti híd kezelőjének fontos döntést kell hoznia: egy emberi életet mentsen (azét, akit szeret), vagy a többiét (akiket még nem is ismer)? Utóbbi mellett dönt, még ha fájdalmas is. A történet így arra a kijelentésre reflektál, miszerint Isten feláldozta fiút, Jézus Krisztust az emberiség megváltásáért.
Mielőtt ez az eset bekövetkezne, előtte felvázolják előttünk az apa és a fiú kapcsolatát. Láthatjuk, hogy igazi családi kötelék van köztük, már-már tökéletes. Továbbá érdekes, hogy nincs jelen anya alak, de ezt a film végi idézet teljesen megmagyarázza.

Az apa és a fiú mellett több, hánytatott sorsú embert is láthatunk a történet során. Megismerhetjük problémáikat, továbbá közös pontokat is találhatunk bennük. Mindegyik ember az utcán tengődik, és ugyanarra a vonatra száll fel. Ezekkel az emberekkel csupán annyi bajom volt, hogy fölöslegesnek éreztem viszonylag részletes bemutatásukat. Azt el kell ismerni, hogy hozzáadott valamennyit a film hangulatához, viszont a történetet különösebben nem befolyásolta.

Ha már emlegettem a hangulatot, a cseh város villamosai, házai, utcái és emberei nagyon realisztikusak (valószínűleg szabadtéri forgatás volt), így egy remek kis hangulatot adva a történethez. Továbbá az uralkodó szín, a kék csak fokozza ezt.
Kicsit kitérve a technikára: nagyon szép felvételeket láthatunk változatos plánokban, és a kamera sem mozog fölöslegesen, nem zavarja meg a képeket.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen filmet is láthattam, mint A híd. A feljebb említett problémámtól eltekintve remek filmnek tartom, tényleg érdemes rászánni a fél órát. Nálam egy 9/10-es alkotás.