A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Natalie Portman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Natalie Portman. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 17., szombat

Vendetta

május 17, 2014 0 Comments

Miért pont a V mint Vérbosszú? Egy dialógusban magyaráznám el. Azt hiszem, érthető lesz azon keresztül is a miért. 
- Boró, a következő filmek vannak itt: Eden Lake, Elfújta a nő, Változások kora, V mint Vérbosszú. Az elsőt É. ajánlotta, szóval félek tőle. A második valami norvég, szóval tuti beteg. A harmadikat G. adta, szóval tuti perverz, és...
- V mint Vérbosszú! **** jó!!!
- Akkor ez lesz, köszi!

Tartalom:
"Anglia diktatúrától szenved a nem is olyan távoli jövőben. A tévéből dől a propaganda, a titkosrendőrség pribékjei mindenkit rettegésben tartanak. Evey-t, a fiatal lányt egyik este elkapják az utcán, a halál torkából egy titokzatos alak, V szabadítja ki. A férfi a négyszáz éve kivégzett lázadó, Guy Fawkes álarcát viseli. Fawkes társaival együtt levegőbe akarta röpíteni a parlamentet, hogy az országot megszabadítsa a zsarnokságtól. De a merénylet meghiúsult, az összeesküvők bitón végezték. Evey apránként megismeri V múltját, mely a férfi bosszúvágyát táplálja. És miközben maga is megjárja a diktatúra börtöneit, rájön, hogy V ugyanarra készül, amire annak idején Fawkes.
A V mint vérbosszú egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. "Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud" - üvölti a gonosz kancellár. Azt mondja, hogy megvédi az embereket a terroristától, ugyanakkor erre hivatkozva állandó rettegésben tartja őket, miközben lábbal tiporja a szabadságjogaikat."

Forrás: Port

Inkább, **** megosztó, de mindenképpen egy nehezen emészthető alkotásnak mondanám, és ezenfelül hangulatfüggőnek is. A 132 percével hosszúnak mondható a film, és nem mondható rá az, hogy egyenletesen oszlanak el az eseménydús jelenetek. Vagyis néhol vannak hosszabb üresjáratok, amik kizökkenthetik a nézőt a Vendetta amúgy remek hangulatából. Az egyenletességtől eltekintve van úgymond spiritusz a történetben. Emlékezetes jelenetek vannak dögivel, például a V-nél töltött napok, az irodából való menekülés vagy Evey a börtönben. Továbbá hiába ül le néhol a történet, attól még csavaros és a nézőt többször is félrevezetik, leginkább a V valós kilétét illetően. 


Ha pedig szóba került a főhős, néhány szó róla. V karaktere megkapó (Hugo Weaving hihetetlen jól hozz a figurát annak ellenére, hogy maszkban játszik, akár egy pantomimes), azonban végig titokzatosnak marad meg. Ezenfelül igaz csak egy közönséges terrorista, de műveltsége és embersége vonzóvá teszi a tévénézőnek. Továbbá, V tökéletes példája a bosszúálló karaktereknek (nem hiába a Monte Cristo-i utalás a filmben): mindenre képes, hogy elérje célját, és ezt nem is akármilyen módon teszi meg. Azonban hiányoznak a motivációinak az eredete. Lehet, hogy csak elsiklottam fölötte, de az igazságérzet nem tűnik elegendő oknak a bosszúra. Emellett jegyezném meg, hogy továbbá az sem világos, hogy a diktatúra miként épült ki, csak Evey előtörténetének köszönhetően tudhatunk meg egymást erről. S itt térnék rá Eveyre. A szülei kapcsolatán kívül nem igen derül fény szerepére és maga a karakter se olyan megkapó, a börtönös jeleneteket leszámítva (Natalie Portman ott igen hitelesen játszik). 
Így összességében, a V mint Vérbosszút egy nehezebb filmnek mondanám. Esetleg a szinkronos megnézést lehetne javasolni, hogy a néző ne vesszen el a kevésbé részek miatti figyelem lankadása miatt. De mindenképpen többet vártam a filmtől, hiszen V maga is már szimbolikus figurává nőtte ki magát - egy ilyen kultfilm gyanús alkotástól többet várna az ember. Talán egy újranézés után jobb véleménnyel leszek a filmről, de most  6 és 7 között próbálok dönteni. De legyen inkább egy 7/10.

2011. január 20., csütörtök

Hattyúk tava Aronofsky stílusban

január 20, 2011 0 Comments

Idén nekem kellett írni a Golden Globe jelöltekről a suli újságba. A kutatás során filmen akadt meg a szemem, és köztük a Black Swanen. Először nem vártam tőle sok mindent, majd megnéztem és a trailert, és azonnal eldöntöttem, hogy ezt látnom kell.

Tartalom:
Nina, a balett-táncos nagy álma, hogy ő játssza el a Hattyú királylányt a Hattyúk tavában. A rendező úgy gondolja, hogy a lány tökéletes lenne a Fehér hattyú szerepére, viszont a gonosz ikertestvér megformálására alkalmatlan. Nina nem adja fel, keményen küzd a szerepért, hogy tökéletes legyen. A lassan ránehezülő nyomás elhatalmasodik rajta és megkezdődik átváltozása Fehér hattyúból feketévé....

Forrás: Saját kútfő

Fantasztikus film - ha röviden szeretnénk jellemezni. Utólag végiggondolva az egész történet egy szimbólum. Egyszerű, mindenki számára könnyen érthető társításokkal dolgozik (fekete-fehér), aki egy kicsit is odafigyel, könnyen megfejtheti a Fekete hattyú titkát.
A szimbólum  nem csak néhányszor jelenik meg, hanem az egész történetet átszövi, megfertőzi. Nina lassú bukása csodálatosan megszerkesztett jelenetek sorozata, egyik legjobb jellemfejlődés, amivel eddig találkoztam. A rendező egy másik filmjéhez hasonlóan (Rekviem egy álomért) épül fel Nina története is: először még csak sejteni lehet, hogy itt valami készülődik, majd ahogy egyre jobban közeledünk a katarzishoz, egyre többször váltogatja magát a valóság és az őrület. Nagyon sokszor el sem lehet dönteni, hogy a nemrég látott esemény megtörtént-e vagy sem.


Ilyen összetett megőrülést igen erős és jól képzett színészért kiált. Natalie Portman kapta a szerepet, aki teljesen megfelelt a feladatnak, megmutatta, hogy ő nem csak Padmé lehet. Még kiemelném, hogy Portmannek nem volt dublőrje, a táncrészeknél is ő szerepel. Dicséretes színészi munkát láthattunk, ki is érdemelte a Golden Globe-ot a legjobb színésznő kategóriában.
Igaz, a cselekmény nagyrészt Nina köré fonódik, általában őt látjuk, de természetesen kellenek mellé más szereplők is. Egyik fontos alak Lily, akit Mila Kunis alakít. Érdekes, de leginkább titokzatos karakter, aki elősegíti Nina bukását - legalábbis mi úgy látjuk. Homály lengi be, hogy jók vagy rosszak a szándékai. Mila tökéletesen hozta a szerepet: a színésznő megjelenése miatt a karakter kicsit negatív is lett a számomra.
A táncban kulcsszerepet tölt még be a rendező, Thomas (as Vincent Cassel). Nem szántszándékkal, de ő indítja el Ninát a lejtőn. Lilyhez hasonlóan ő is izgalmas karakter az érzelmei körüli bizonytalanság végett:  spoiler! nem lehet eldönteni, hogy szereti új felfedezettjét, vagy csupán egy kicsit más úton próbálja a lányt tanítani.
Aztán ott van Beth (Winona Ryder), a régi üdvöske. Azt is mondhatjuk, hogy ő vetíti előre Nina sorsát. Beth karrierjét szintén Thomas egyengette,  és amint leváltják, az öngyilkosságba hajszolja magát. spoiler vége.


 A film hangulata nyomasztó, sötét, ahogy a témája is. Csodálatos jeleneteknek lehetünk részesei: technikai megoldása miatt egyik kedvencem a diszkós jelenet; aztán amikor Nina szembenéz magával a tükörben; a Fekete hattyú színre lépése is eszméletlen rész, de a léghátborzongató a zárómondat.
A film zenéjét (Hattyúk tava) nevezhetjük ellenpontozónak: kissé bizarr, hogy komoly zenét hallunk és közben spoiler! gyilkolászást láthatunk vége. Máskor viszont nagyon is illik a képsorokhoz a Hattyúk tava, amitől megint hátborzongató lesz a hangulat, legalábbis én így éreztem.

"Éreztem, tökéletes volt." - mondja Nina a filmzárásában. Legszívesebben ezt elmondanám a Black Swanre is, azonban egy valami zavart: Nina erkölcsi romlásában kicsit eltúlzott lett a szexualitás. Rendben, hogy ez is hozzátartozik, nincs is ezzel baj, csak más momentumokhoz képest túlságosan is előtérbe került. Így érdemli ki a film a 9,5/10-es pontszámot. Aronofsky ismét megmutatta, hogy ő bizony rendező.

Follow Us @soratemplates