A következő címkéjű bejegyzések mutatása: William Shakespeare. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: William Shakespeare. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 27., péntek

Szentivánéji álom

december 27, 2013 0 Comments


Ádámmal még márciusban kalandoztunk el a Budapesti Operettszínházba a Szentivánéji álom musical változatára. Igazából a bemutatója óta szemeztem a darabbal, de kicsit tartottam is tőle. Shakespeare drámái közül ez az egyik kedvencem, és féltem attól, hogy a musical nem lesz méltó az eredeti műhöz. 

Tartalom:
"A Szentivánéji álom négy fiatal szerelmi viszontagságait, megpróbáltatásait mutatja be. A darabban a szerelmi zsongást és boldogságot, szökés, árulás, megcsalás, féltékenység, kiábrándulás és csalódás követi. A szerelmesek, bár saját akaratukon kívül, de szinte percről-percre váltogatják egymást és érzelmeiket. Ez önmagában akár tragédia is lehetne, de Shakespeare úgy csűri-csavarja az eseményeket, hogy közönsége négyszáz éve mindig tűkön ülve várja az újabb és egyre meglepőbb fordulatokat. A Shakespeare-rajongóknak, csakúgy, mint a színházi csemegék kedvelőinek minden bizonnyal érdemes lesz jó előre jegyet váltaniuk az izgalmas produkcióra."

Forrás: Port

Mivel a műfaj musical, ami ugye egy könnyedebb szórakozást jelent, így ez a Szentivánéji álom ezen verziója is az marad. Ezzel, részben, méltó is az eredeti műhöz, hisz gyakorlatilag az is egy komédia, meg egy Rómeó és Júlia paródia is. Viszont a dráma mondanivalója fölött itt elsikkadnak, még a dalokban sem igen köszön vissza. Inkább a szórakozáson van a hangsúly, amit a szokásos musical dallamvilág egészít ki, de azt elég hozzáértő módon, és ahogy írtam feljebb, Shakespeare-hez hűen teszik. Oberon és Titánia civakodása, Puck kavarása, és a munkások mind szórakoztatóak itt is, még ha feltétlen nem is az eredeti dráma szövegét mondják fel a színészek. Emellett pedig izgulhatunk a szerelmi négyszögért is, hogy miként alakul a fiatalok sorsa. Röviden, ez a történet musical köntösben is szórakoztató tud lenni. 


Mivel modern adaptációról van szó, így természetesen vannak újraértelmezett elemek a műben. Ez elsősorban a díszleteken mutatkozik meg. Az eredeti dráma helyszíne Athén, annak ellenére, hogy a szereplők latin neveket viselnek: ezen nem kell meglepődni, Shakespeare előszeretettel kevert különböző idősíkokat és helyszíneket. Ehhez a hagyományhoz illeszkedik a musical is. Annak ellenére, hogy a helyszín Athén, a díszlet inkább a déli országokat juttatja eszünkbe. Bár ebben kicsit Michel Hoffman 1999-es Szentivánéji álom adaptációra is hajaz. Továbbá Kerényi musicalje jobban előtérbe helyezi a dráma eredeti bujaságát is, ami ugye az adott korban (Erzsébet királynő Angliája) nem lehetett teljesen nyíltan ábrázolni. 

Visszaemlékezve, a Szentivánéji álom nem rossz adaptációja az eredeti drámának, de mégis az eredeti mellett tenném le a voksot. A remek jelmezek és színészek (akiket nem győznék dicsérni most) mellett többet, újat sajnos nem adott. Bátran meg lehet tekinteni, ha majd újra műsoron lesz az Operettben, 7/10-es alkotás, de nem mutat túl más adaptációkon. Viszont annyi haszna mindenképpen van, hogy a mostani nemzedék ismét felfedezze Shakespeare-t. 

2011. szeptember 2., péntek

Rómeó és Júlia, mint fantasy

szeptember 02, 2011 0 Comments
Eredeti kritika: 2009.10.28.
Javított kritika:  2011.09.02.

A fantasy sosem létezhetett középkori hangulat, varázslat, nagy csaták, meseszerű hősök, egy ismeretlen világ és szerelem nélkül. A műfaj alkotói igyekeztek saját szereplőket felvonultatni, megalkotni egy saját világot saját országokkal, kultúrával, mondákkal, népekkel. Ezzel a mangakák és az anime forgatókönyvírók is így vannak, viszont akad egy mű, ami kicsit áthágja az alapokat: a Romeo x Juliet, magyarul Rómeó és Júlia.
Az animét harmadszori nekifutásra sikerült megnéznem. Először nem tartottam szép dolognak, hogy egy olyan híres és remek  drámát, mint a Rómeó és Júliát így kicsavarjanak. Első három résznél nem is néztem tovább az  animét, félreraktam. Aztán 2009. októberében láttam, lesz az Animemaxen. Kell adni neki még egy esélyt – gondoltam. Egy ideig néztem, majd a 13. rész környékén meguntam. 2011-ben sikerült befejeznem, és összességében nem is csalódtam benne, megérdemelte a harmadik esélyt. Lássuk, miért is.
Történet: 
"Egy mennyei, lebegő kontinensen vagyunk, Neoveronában, ahol nem paradicsomi a hangulat, sokkal inkább pokoli. Az uralkodó család, a Capulettek házában mészárlás folyik. A Montague család szeretne uralkodni, így betörnek a palotába, hogy kiirtsák az ellenséges famíliát. Nem akarnak félkész munkát végezni: még a két legkisebb Capuletet is üldözőbe veszik. Azonban a kicsik megmenekülnek, hála a Shakespeare családnak.
14 évvel később a nép a Montague-család elnyomása alatt sorvadozik, nem bízhatnak senkiben. Azonban akad egy vörös köpenyes, titokzatos hős, a Vörös forgószél, aki a védelmezőt, a hőst jelenti az embereknek. A reményt, hogy még jön jobb kor is."
 Forrás: Saját kútfő

Azonban mi, nézők tudjuk, ki is a Vörös forgószél: Odin az, aki egy érdekes családnál él. Itt lakik Cordelia, a szobalány, Antonio, Odin kis segédje és barátja, Conrad, a család feje, Emília a színésznő, Francisco és Curio, mint védelmezők, és végül William, mint drámaíró. Igen, érdekes csapat, de ahogy itt mindenki az, úgy Odin is: hisz igazából nem is fiú, hanem lány, s Júliának hívják. Ő lenne tehát történetünk főhősnője. És ahogy mindig is lenni szokott, ha van Júlia, kell lennie Rómeónak is. 
Montague fia, Rómeó készül a híres-neves Rózsa bálra. Vagyis készülne, ha nem éppen jó barátjával, Benvolióval üldögélne egy teraszon, a szárnyas lovaik társaságában. Azonban ezt megzavarja a Vörös forgószél egyik mentési akciója. És mit tesz Rómeónk? Természetesen azt, amit elvárunk egy férfi főhőstől: segít ott, ahol baj van. Azonban ez az álarcos hősnek nem tetszik így lőttek az idilli, első találkozásnak. Mondjuk nem lepődünk meg, hiszen ilyenkorra rájöhettünk, hogy itt nem fordul elő olyan dolog, amit várnánk, ami megszokott lenne.


Ahogyan Júlia családja, az övé is tartogat érdekes egyéneket. Ugye ott van a hű barát, Benvolio, aztán  Lord Montague, és a szolgája, Mercutio, és a félénk, de bájos Hermione kisasszony. És ahogy minden udvarban, itt is megvannak a gondok: Rómeó nem szeretné alávetni magát apja akaratának. És ami legjobban bántja, hogy akarata ellenére eljegyezték Hermionéval.
A két oldal felállítása után jön a kérdés, hogy akkor hogyan is találkoznak a szerelmesek, főleg ilyen körülmények között. Természetesen a legromantikusabb helyen: egy bálon, és nem is akármelyiken, hanem a Montague-k Rózsabálján. Rómeónak kötelező megjelennie, Júliát pedig Emília hívja el. Minden elő van készítve, Júlia is lánynak öltözött, már csak a nagy találkozás van hátra, ami persze be is következik a kert szökőkútjánál.

Kivitelezés:
A rajzolás gyönyörű, a háttér fantasztikus, könnyedén felidézi bármelyik középkori olasz várost. A karakterek arcai őrzik a szokásos animés jegyeket, a ruhák viszont kidolgozottak, mesések. A színek nem túl erősek és nem is fakók, a kettő közötti harmónia tapasztalható inkább. Viszont érdekes, hogy a Capulet pártiak színezetében a meleg színek uralkodnak, Montaguéknál pedig a hideg színek.
A háromdés animációk (zászlónál, Escalus fa) zavarta az összképet meg, de szerencsére ritkán használták ezt a modernebb technikát. Továbbá Júlia és Rómeó arca gyakran elrajzolt, de különösen nem zavaró.

Műfaji követelmények: 
Az anime megfelel egy fantasy szabályainak. Megtaláljuk a nemesebb célt képviselő titokzatos hőst, a párbajokban sincs hiány, habár a sorozat közepére nem ártott volna többet csempészni. A fantasztikum lényei is helyet kapnak, a kitalált, mienktől teljesen különböző világot láthatunk, van gonosz uralkodónk és elnyomott nép is. Röviden, remek fantasyt hoztak ki Shakespeare drámá(i)ából.


Shakespeare az animében:  
Az animációs filmben rengeteg utalást fedezhetünk fel - persze, ha csiszoltak vagyunk - Willy bácsi életművéből.  Azért a kevésbé pengéknek is leesik egy-egy utalás a drámaíróra. Például a “mesebeli” William is drámákat ír. Bemutatják a cselekmény folyamán az Otellót, akkor épp a történések közepén írja az  Ahogy tetszik című drámát (ami W.S. vonatkoztatásban megmagyarázza, hogy Júlia miért is öltözik fiúként), akkor elhangzik a híres “A bárányok már pedig hallgatnak” mondat is. És természetesen az alkotók nem hagyhattak ki egyéb, híres Shakespeare idézetet sem kellő drámai hangulattal. Továbbá jeleneteket is láthatunk a Rómeó és Júliából, és a Hamletből ismert "darab a darabban" rész is megtalálható, csak épp az anime történetével.

Szinkron: 
Elérkezett az a pont, amit a magyar animenézők állandóan piszkálni szoktak. Azonban a Romeo x Julietnél nem volt rá sok okuk, a többség szerint remek szinkront sikerült összehoznia a magyaroknak. Természetesen volt néhány furcsa választás, a színészek se voltak mindig toppon, de összességében élvezhető volt a szinkron.


Fordítás:
 
Nekem nincsen vele bajom, igényes, szép lett, a nyelvezete remekül passzol a fantasys, középkoros környezetbe. Annyi zavart csupán, hogy a szereplők között sokszor váltakozott a magázás és a tegeződés.

Zene: 
A nyitódal gyönyörű szép, Lenna Park hangja páratlan. És érdekes japánul hallani a “You raise me up” című dalt (link az eredetihez). Kellemes, romantikus dalocska, kitűnő választás az animéhez. A záródal is jó, utal a harci jelenetekre, a sorozat másik fővonalára. A második ending már kicsit unalmasabb volt, de hallgatható.

Mást nem tudom, hogy mondhatnék-e. Remek anime, ajánlom mindenkinek, aki egy kis változatosságra vágyik az eredeti dráma történetében, vagy pusztán fantasy rajongó, esetleg Shakespeare “hódolója”. Megvannak a maga hibái, a sorozat a közepe felé kicsit belassul, de némi türelemmel túl lehet a mély ponton lendülni, és élvezni a pörgős, tragikus véget. 8/10-es anime, nekem nagyon tetszett.

2011. március 26., szombat

"Kizökkent a világ, de nem ők születtek helyrehozni azt"

március 26, 2011 0 Comments

Régi nagy terv volt már megnézni a Rosencrantz és Guildenstern halott című filmet, magyartanárom jóvoltából sikerült is ezt megvalósítani.

Tartalom:

"Két olyan emberről szól a történet, akik soha sem jönnek rá, miért ölik meg őket, s hogy ez mennyire mulatságos. Belekeveredtek egy történetbe, mely számukra éppolyan rejtélyes, mint a nézőnek. Két lóti-futi mellékszereplő, akik parancsra főszerepre kényszerülnek. Hamlet királyfi áruló barátai. Kockáznak, fülelnek, túllihegik a parancsokat. Ármány, szerelem, összeesküvés, bosszú és gyors halál, s ők semmit sem értenek az egészből... Tom Stoppard, a neves színműíró első filmjében saját darabját dolgozta át a filmvászonra. Shakespeare Hamletjének sajátos parafrázisában a darab két gyászos végű mellékfiguráját állítja a középpontba, miközben az eredeti dráma főalakjai csak a háttérben jelennek meg. A film 1990-ben elnyerte a velencei fesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt."
Forrás: Port.hu


Abszurd dráma a film alapja, amit a rendező, Tom Stopperd írt, így garantáltak a komikus jeleneteket és a groteszkséget. Érdekes lenne azt a témát boncolni, hogy Stopperd mit és hogyan változtatott meg, de inkább maradjunk a filmnél.
Stopperd érdekes dolgot csinál Shakespeare jól ismert regényével, a Hamlettel. A főszereplőket hátrautasítja és előtérbe helyezi az elhanyagolt szereplőket, azaz Rosencrantzot és Guildensternet, akik még becenevet is kapnak. Ebből már könnyen következtethetünk arra, hogy itt szó sem lesz komoly drámai jelenetekről; abszurditással van dolgunk, s annak pedig a humorosabb fajtájával. Rendezőnk tökéletes színészeket választott a "mellékszereplőkhöz": Gary Oldman és Tim Roth remek párost alkotnak együtt, sokban hozzátesznek a bohókás, értetlenkedő és céltalanul sétálgató figurákhoz.




A parádés párosunk mellett a filmnek hihetetlen, de van mondanivalója, csak gondolkodni kell hozzá, sajnos. Tanárnő felhívta rá a figyelmet, hogy a két figurában saját magunkra lehet ráismerni. Ez ekkor még nem volt világos, de később továbbgondolva a látottakat jöttem rá, hogy Stopperd Rosja és Guilje hasonlóak a Godot-ra várva Estragon és Vladmir pároshoz. Az egyik az ösztönember másik pedig a gondolkodó. A film ennél kicsit tovább megy: Rosencrantz és Guildenstern gondolkodó, filozofikus személyek, csak más-más úton járják be az igazságkeresés ösvényét. 
Ahogy már mondtam, hogy a két figura céltalanul rohangál a díszletek között. Tudják, hogy feladatuk egy levél átadása az angol királynak, de hogy miért nekik kell ezt végrehajtani és mi lesz a végkimenetele, az előttük titok. Az eredeti dráma ismeretében mi, befogadók tudjuk, hogy mi is "mellékszereplőink" sorsa, de próbálkozásukat az igazság felderítésének érdekében elfelejteti velünk ezt a tudást, és a film végén sokk-ként ér minket a kivégzés.



 Stopperd fantasztikusan adaptálja drámáját és ülteti át a film nyelvére. Olyan megoldásokat valósít meg itt, amelyeket egy színházi előadás során szinte lehetetlen megvalósítani (például gyors helyszínváltások). Ros és Guil mellett megjelennek a Hamlet jól ismert főbb szereplői is, megjelenik a történet a történetben effektus is a híres színházi jelenet segítségével Shakespeare drámájából.
Jelenlegi tudásommal többet nem tudok hozzáfűzni Rosencrantz és Guildenstern halott című filmhez. A legjobbak közé tartozik, sikerült meggyőznie erről a tanárnőnek. 10/10-es filmélmény Ros és Guil halála.

Follow Us @soratemplates