2013. április 21., vasárnap

A titkos kör

április 21, 2013 0 Comments

A Vámpír naplók alkotóinak másik tinédzser sorozata, a Secret Circle. Most épp boszorkányokkal dolgoztak azon a bizonyos siker recepten. A történetben rengeteg potenciál van, azonban egy évadnál többet nem ért meg. Mi okozhatta ezt egy ilyen, első ránézésre jónak tűnő sorozatnál?

Tartalom:
"Cassie Blake világa fenekestül felfordul, miután az anyja meghal egy rejtélyes balesetben, arra késztetve a lányt, hogy odaköltözzön szerető nagymamájához, Jane-hez, egy Chance Harbor nevű Washington állambeli kisvárosba. Miközben próbál hozzászokni az új életéhez, Cassie hamar barátokat szerez Diana Meade, egy kedves osztálytársa személyében, aki felajánlja neki, hogy körbevezeti és bemutatja neki a gonoszkodó Faye-t, és az ő jobbkezét, Melissát, valamint Cassie szomszédját, Nicket. A dolgok bonyolódnak, amikor Cassie találkozik Adammel, Diana fiújával, akivel azonnal egy erős kapcsolatot érez. Ezután Cassie találkozik az anyja régi, gyerekkori barátaival, Dawn Chamberlainnel, az iskola igazgatójával, és egyben Faye anyjával, s Cassie gyanakodni kezd, hogy az anyja miért nem beszélt soha a szülővárosáról. Amikor különös és veszélyes történések veszik kezdetüket, Cassie új barátai kénytelenek elmondani a titkokat, azt, hogy mindannyian boszorkányok és Cassie érkezésével végre beteljesedhet Kör. Annak ellenére, hogy az új Körnek még nem volt esélye összeszokni, Diana apja, Charles Meade, saját tervekkel rendelkezik a csoporttal kapcsolatban."

Forrás Wikipédia


Igazából egy dologgal van itt baj, de azzal nagyon nagy: a kivitelezés. A jelenetek legalább 90%-ának nincsen súlya, semmilyen jelentősége. Ha egy jelent nem teremti meg a kellő légkört ahhoz, hogy például átérezzem egy szereplő fájdalmát, mert épp elvesztette egy szerettét, akkor az nem jó. Akadtak azért szép jelenetek, mint például az első részben Cassie és Adam majdnem-csók jelenete vagy az évadzáró montázs, de nem volt jellemző. Továbbá a történet tele van logikátlan lépésekkel. Például Jake elvileg annyira odavan Cassie-ért, de a végén pikk-pakk már nem. Ami pedig végig idegesítő volt, hogy Cassie gondolkodás nélkül követett mindenkit, még a nyilvánvalóan gonoszt. 


Harmadik rossz pontja a sorozatnak maga a történet, ami csak úgy van. A cselekmény építés konkrétan a szélrózsa mind a négy irányába elindult, de végül sehova sem lyukadt ki. Az évadvégi cliffhanger pedig iszonyú zavar, mivel a sorozat nem lett berendelve, így soha nem is láthatjuk. Történetre visszatérve, több szál is elindul, de egyik sincs igazán kidolgozva. Vannak itt démonok, boszorkányvadászok és titokzatos múlt, woodo varázslatok, fekete mágia, de az évadzáróra végül a szülők múltja csúcsosodik ki. És meglepő, de utolsó részekre a sorozat összeszedte magát, még izgulni is lehetett. Csak az a cliffhanger ne lett volna.
Ami még igazán rontja a Secret Circle összképét maguk a szereplők. Őszintén, a Faye-n kívül én senki mást nem szerettem (amúgy színészek közül is ő vitte a prímet, mármint Phoebe Tonkin). Mindenki buta, tesze-tosza, nem tudja, hogy mit kellene csinálni. És a szempillájukat rebegtetik. Ahogy fentebb már említettem, Cassie a legborzasztóbb, hisz gondolkodás nélkül megtesz bármit. 

Összefoglalva, röviden és tömören azt kell mondanom, hogy a Secret Circle egy rossz sorozat. Nem csoda, hogy nem rendelte be a CW a következő évadot. Mindenki csak úgy van, tehetetlen, a cselekmény is ilyen, a néző meg csak unja magát. És ez azért szomorú, mert lett volna az egészben potenciál bőven. A kristályok, a fekete mágia, a boszorkányvadászok és a démonok is mind jó alap lett volna egy izgalmas, kerek történethez. De sajnos nem következett be. A szép felvételekért, Faye-ért, a jó évadzáróért és az elenyésző egy-két izgalmas rész miatt kap csak 5/10-et ez a sorozat. Amúgy nem ajánlom senkinek. 

2013. április 20., szombat

WALL-E

április 20, 2013 0 Comments

Ha minőségi mesét szeretnénk látni, többé-kevésbé a Disney és a Pixar még szolgál ilyenekkel. Az elmúlt évek egyik ilyen története Wall-e-é, a szemétroncs robotjáé, az utolsó "élőlényé" a Földön. 

Tartalom:
"A WAtt Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő robot, az E sorozatból (WALL-E) az egyetlen "élő" szerkezet a Földön. Az emberiség ugyanis elhagyta a lakhatatlanná vált bolygót, ám valaki elfelejtette kikapcsolni az utolsó robotot. Így gépünk több száz magányos éven át gyűjtötte a kacatokat, amikor találkozik az EVA (Extraterresztriális Vegetáció Analizáló) névre hallgató keresőrobottal, aki megdobogtatja a szívét. EVA rájön, hogy WALL-E véletlenül rátalált a bolygó jövőjének és túlélésének kulcsára. Visszaindul támaszpontjára, hogy jelentse ezt a fontos hírt. A magányos kis robot EVA nyomába ered."

Forrás: Port


Az igazán jó mesék, az én ízlésem szerint, azok, amelyek képesek egyszerre gyerekeknek és felnőtteknek is szólni. A Wall-E pontosan ilyen sőt, inkább már felnőtteknek szól, mondanivalóját tekintve mindenképpen. Túllépve Wall-e és EVE szerelmén, inkább a történet emberi társadalmára térnék ki. Teljesen olyan volt, mint egy huxley-i vízió. Az emberek teljesen elkényelmesedtek, csak a jólétért léteztek, minden más problémát a robotok oldottak meg. Kérdem én, hogy milyen élet az ilyen? Semmilyen, nem is élet. Ironikus, de a főszereplő robot, Wall-e őrizte az emberiséget. Nem csak azzal, hogy gyűjtötte a szemétből az emberi holmikat, hanem megnyílvánulásaiban is emberi. Egyedül van, igényel egy társat az életben, kötődik hozzá ehhez a társhoz (EVE-hoz). A mesében nem Eve hozza el a földi életet az embereknek (a növénykét), hanem Wall-e. Csetlő-botló viselkedésével őt mutatja meg az embereknek az emberséghez vezető utat. Ettől olyan szép ez a történet.


Maga a kivitelezés is igen komoly, szemrevaló. Csak 2008-as az animáció, de hihetetlenül élethű a szeméttelep, a világűr, a tárgyak és egyéb kiegészítők Wall-e házában. Emellett viszont a szereplők bájosak, rögtön a szívükbe lopják magunkat. Ritka az olyan mese, ahol még a csótány is szerethető.
A kivitelezésben még az a különleges, hogy kevés a párbeszéd, de így is élvezhető és jól működik a történet. Annyira beszédes az animáció, hogy nem is kellenek szavak, úgyis érthető.

Nincs sok rossz szavam a WALL-E-ról. Nagyon szép mese, kissé felnőttes mondanivalóval. 10/10-es animáció a Pixartól, mindenkinek ajánlom, aki valami kellemesre és aranyosra vágyik. 

2013. április 16., kedd

Ízlésőrségem

április 16, 2013 0 Comments
Sziasztok!

Aki régebb óta követi a blogomat, tudja, hogy néha megemlítem, hogy a filmeket, könyveket ki is ajánlotta épp. Most kicsit rendszereztem ezeket. A bejegyzéseknél kaptak egy-egy becenév címkét az illetők, így kifejezve hálámat, amiért segítenek minél több dolgot megismerni és így is formálni engem. 

Az elkövetkezendő napokban, vagyis inkább a közel jövőben a következő bejegyzések várhatóak:
  • WALL-E
  • Secret Circle 1. évad
  • Ponyvaregény
  • Szentivánéji álom


From womb to tomb we are bound to others

április 16, 2013 2 Comments

Különös sorsot járt be a film: rengeteg beleölt pénzt végül a bukásért, és még egy Oscar-jelölésre sem méltatták. Valóban ilyen vacak lenne a Felhőatlasz vagy csak a közönség nem nőtt még fel egy ilyen alkotáshoz? A film elég megosztó, érdemes alaposan körbejárni a kérdést. Mellesleg, a filmet Joci ajánlotta, neki köszönöm utólag is. 

Tartalom:
"Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben."

Forrás: Port


A Pillangóhatás óta tudjuk, hogy a legkisebb dolgok is nagy változásokat eredményezhetnek. Új így nincs a nap alatt a Felhőatlaszban se. Amivel viszont mégis más, mint az elődje, hogy a kis változás itt évszázadokon át ívelő változásokat okozhat: szóval a környezet nem egyéni síkon, hanem univerzális szinten van. És ezzel a lépéssel invitálja a film a nézőt egy különös utazásra. Több lélek vándorlását követhetjük nyomon különböző idősíkokban, különböző történetekben - ezek akár külön filmként is megállnák a helyüket. De vannak rejtett kapcsok a különböző lelkek között, amelyek mégis egy egésszé kötik össze. Valami erőt sejtet minden történés mögött, aminek hatása van ezekre a lelkekre. Régi, de romantikus elgondolás, de univerzális szinten mindenképpen megnyerő és elgondolkodtató. 


A koncepció nem mindennapi, már csak az a kérdés, hogy a kivitelezés milyen lett. Lehetett volna jobb is. A készítők versenyt futottak az idővel, és ez erősen érezhető is volt. Hiába a három órás játékidő, bizony kevés volt ez is ennyi történet teljes felvázolásához. Egyes részek nagyon jól működtek (mint például SonMi története vagy Zachy része), mások viszont érdektelenek maradtak, pedig ha az alapkoncepcióra figyelünk, akkor mindegyik történetnek ugyanolyan fontosságúnak kellett volna lennie. Viszont rengeteg másra figyeltek a készítők. A Felhőatlasz egyik említésre méltó része a kivitelezésben a sminkelés. Igazi tehetség lehet az az illető, aki képes színészeket úgy átmaszkírozni, hogy egy jellegzetes szemöldök felhúzásból lehessen felismerni. Tehetséges az a sminkes, aki képes egy ázsiai nőt európaivá maszkírozni és fordítva. És ha már ezt említettem, ki kell emelni, hogy tehetséges színészeket választottak a szerepekre. Tom Hanks hat különböző figurát kelt életre, Halle Berry igaz csak kettőt, de szintén teljesen különböző figurákat játszik. Ahogy egy nézőnek is nehéz összebarátkoznia a váltakozó jelenetek során a szereplők, úgy a színésznek is egyik bőrbe bújni a másik után. 

A Felhőatlaszt mindenképpen érdemes megnézni többször (ha van türelme hozzá az embernek), mert mindig újabb és újabb dolgot fedezhetünk fel benne. Nem tökéletes a kivitelezés, de kísérletnek mindenképpen kiváló, és remélhetőleg, később a közízlés is megérik ahhoz, hogy megértse ezt az összetettséget, hogy így hasonló és jobban kidolgozott művek születhessenek meg. Ez most 8/10-es, de azért mindenképpen érdemes legalább egyszer nekiülni, és kutatni univerzális létünk rejtelmeit. 


Follow Us @soratemplates