A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Joci. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Joci. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 22., péntek

Free will is a bitch

november 22, 2013 0 Comments


Az igazán jó alkotásokat mindig nehéz megfogni, találni egy pontot, amiből kiindulhatnánk. Valahogy ez a helyzet is Az ördög ügyvédjével is. Számomra annyira szerteágazó és sok mindent érintő filmalkotás. Szóba kerül az igazságtétel megbízhatósága, a gonosz szerepe a világban, a sors és persze a szabad akarat. Kérdésként pedig itt függ a levegőben az, hogy akkor miről is szól a film? Mielőtt ez kiderülne, az ajánlást szeretném megköszönni Jocinak.


Tartalom:
"Démoni hatású, egyedi filmcsemege. Az utolsó pillanatokig meglepetésekkel szolgál az utóbbi évek egyik műfajteremtő filmje. Kevin Lomax, a sikeres védőügyvéd egyetlen pert sem veszített még életében, mert szinte hipnotikus erővel bírja rá az esküdteket, hogy mentsék fel ügyfeleit. De nemcsak a tárgyalóteremben, hanem a magánéletében is szerencsés, elbűvölő feleségével, Mary Annel az oldalán. De semmi sem tarthat örökké. Egy napon betoppan hozzá egy tekintélyes New York-i jogi cég megbízottja és közli vele, hogy felettesei felfigyeltek hihetetlen teljesítményére és szeretnék a cég munkatársai között látni. Feleségével New Yorkba utazik, ahol hamarosan megismerkedik a cég titokzatos vezetőjével, John Miltonnal is. A nagyravágyó Kevin nem bír ellenállni a kísértésnek és elfogadja Milton ragyogó ajánlatát. Új főnöke életmódja, hatalma és a körülötte lebegő érzéki női figurák kibillentik egyensúlyából. Azonban amikor sztárügyvédként belekóstol a hatalomba, valami megváltozik benne. A győzelem megszállottjává válik és többé semmi más nem érdekli. Nem figyel felesége baljóslatú látomásaira, aki egyre furcsább dolgokat tapasztal és megérzi, hogy súlyos árat kell fizetniük a csillogó előnyökért. Kevin egyre nehezebb tárgyalótermi megmérettetéseken esik át. Mindene a diadal, de elkezd félni. A földi pokol kapujában Milton vár rá."

Forrás: Port


Pontosan mit is jelent az, hogy az ördög ügyvédje? Azt a személyt nevezzük így, aki egy vita során szembeszegül az állítással annak ellenére, hogy a véleménye különbözhet. Célja, hogy a másik fél megismerhesse a másik oldal álláspontját. Valami ilyesmi történik a film elején: Kevin Lomax felmenteti pedofil védencét annak ellenére, hogy bűnösnek gondolja. Az eredeti fogalommal ellentétben ő nem azért játssza az ördög ügyvédjét, mert meg akarja ismertetni a másik fél álláspontját, hanem, hogy előrébb jusson. Ő lehessen a "legyőzhetetlen" ügyvéd, ezzel biztos hátteret teremtve jövőbeli családjának. Itt jelenik meg John Milton, a visszautasíthatatlan lehetőség, egyenes út a bukáshoz. Vagy fogalmazzunk is úgy, hogy a megkísértés, majd a kiűzetés?
Gyönyörű ez a film, olyan értelemben, hogy indirekt hívja elő a bibliai motívumokat, amelyeket végül teljesen kicsavar. A biztonságos boldogságból fokozatosan fordul át minden a teljes pusztulásba. Ezt a folyamatot a lassan beszivárogtatott képi megvalósítással érzékeltetik, ahogy a thriller műfajban az már bevett szokás. Hiába több, mint tíz éves a film, mégis meglepőek és sokkolóak az eszközök, amelyekkel dolgozik.


Az egész alkotást Al Pacino viszi el a hátán, mint a ripacskodó John Milton (amúgy érdekes, hogy ez a figura neve, ha az Elveszett Paradicsomra gondolunk). A nevetése, a kiejtése, a hanglejtése: mindegyik annyira jellegzetes végig, hamisíthatatlan hozzátartozói lesznek a figurának. Az utolsó nagy monológ pedig szerintem méltán legendás. Annak ellenére, hogy Keanu Reevest nem tartja a közvélemény tehetséges színésznek, szerintem Kevinként megállta a helyét, némely jeleneténél meg is borzongtam az embertelen, törtető viselkedésétől. 

Miről is szól Az ördög ügyvédje? A biblikus motívumokról? Az ember bukásáról vagy a jó és rossz örökös küzdelméről? Mondhatjuk azt, hogy mindenről, hisz a felsorolt dolgok mind megtalálhatóak ebben az alkotásban. Érdemes megnézni, 9/10-es thriller. 

 

2013. július 19., péntek

A Holt költők társaságának kis húga

július 19, 2013 0 Comments

Ha lázadó tanárokra gondolunk a filmtörténetben, akkor Mr. Keating biztosan eszünkbe jut, akit a Holt költők társaságából ismerhetünk. Különös tanítási módszerei individuális gondolkodásra serkentették diákjait, megtanulták, hogy merjenek cselekedni, élni a mának. Azonban nem csak ő az egyedüli forradalmi tanár a filmtörténetben: itt van a Mona Lisa mosolyojának főhősnője, Katherine Watson. Mit tanít ő a saját diákjainak? A filmajánlást, mellesleg, köszönöm Jocinak.

Tartalom:
"Katherine Watson (Julia Roberts) 1953 végén Kaliforniából New Englandbe utazik, hogy művészettörténetet tanítson a Wellesley College leányiskolában. Abban a hiszemben lát neki a feladatnak, hogy tanítványai, akik az állam legjobb és legtehetségesebb diákjai, élni fognak az előttük felvillanó lehetőségekkel.

Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy a tekintélyes intézményben nagyon is konzervatív légkör uralkodik. A lányok stílus- és etikett tanára, Nancy Abbey (Marcia Gay Harden) széles körben osztott nézetei szerint egy fiatal lány számára sokkal értékesebb egy eljegyzési gyűrű, mint a tudományos műveltség. Amikor Katherine önálló gondolkodásra bátorítja a tanítványait, összeütközésbe kerül a tanári kar és a diákok konzervatívabb tagjaival, akik közül legelszántabb ellenfele egyik saját tanítványa lesz, az arisztokrata származású Betty Warren (Kirsten Dunst). Betty nemrég ment férjhez, így amikor Katherine rábeszéli legjobb barátnőjét, Joant (Julia Stliles), hogy ahelyett, hogy elfogadná küszöbön álló eljegyzését, menjen a Yale-re továbbtanulni, a legelszántabb ellenfelévé válik. Katherine érkezése felbolygatja az iskola és a diákok életét, tanítványainak előbb-utóbb dönteniük kell, merre akarnak tovább menni.
Egy világban, ami megmondja nekik, hogyan éljenek, Katherine arra tanítja őket, hogyan gondolkozzanak. A döntés hatással lesz egész további életükre, és a választás nagyon nehéz. Még Katherine-nek is."
Forrás: Port


Ahogy kedves barátom felvázolta a film szerkezetét ajánlásában, valóban kijelenthető, hogy ez a film a Holt költők társaságának kishúga. A helyszín ugyanaz: egy nem koedukált iskola. A két tanár figura is rengeteg hasonlóságot mutat: lázad a konzervatív világban, egyéniség, és a konzervatív merevségéből diákjaikat is ki akarják szabadítani. Ha a Mona Lisa mosolya ennyi közös vonásban osztozik a Holt költők társaságában, akkor mégis miért született meg? A válasz a mondanivalóban keresendő, hiszen az nem ugyanaz. Mike Newell filmje női problémával foglalkozik, a nő kiteljesedésével. A történet főproblémája, ami ellen Katherine küzd az a nő szerepe a társadalomban. '50-es évekbeli Amerikájában járunk, ahol a nő, mint háziasszony és családanya szerepkörben tetszeleg. Katherine ezt képtelen elfogadni: hogy egy nő élete csak ennyiből álljon, ahogy azt diákjai is hiszik. És a történet fő konfliktusa is innen ered: Betty teljesen ellenzi Katherine életszemléletét és módszereit, elveti azt, hogy rávegye társait arra, hogy letérjenek a számukra kijelölt útról (férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek és összetartsák a családot). Melyik félnek van igaza? A helyes választ egy harmadik szereplő, Joan adja meg. Vőlegénye van, készülőben a házasság is, de Joan mégis többre vágyik: ügyvéd szeretne lenni. Katherine támogatja ebben, Betty le akarja beszélni erről az "őrültségről". És Joan végül dönt: azt választja, amit szeretne, szerelmével lenni. Látszólag, Katherine vesztett a vitában és Betty nyert, de igazából a saját útját választotta. Egy nő nem külső eszméket követve teljesedik ki, hanem úgy, ahogy boldognak érzi magát. Van, aki az anyaságban találja meg ezt a boldogságot, más abban, hogy örök vándor marad. Ahogyan Katherine is. Betty szintén ezt értette meg végül, és fogadta el, s felnéz tanárnőjére, mert volt bátorsága másnak lenni, egyéniséggé válni. És a történet többi lánya is a saját útját keresi és találja meg, így élve egy boldogabb életet. 


Ezen a konfliktuson kívül számos, apróbb mellékága is van a történetnek. Némelyik érdekes, de a legtöbbje unalmas. Főleg a tanárnő szerelmi kapcsolatait éreztem ilyennek. Amit viszont hiányoltam, az a légkör megteremtése. Nem éreztem azt, hogy milyen kapocs van Katherine és a lányok között. A film kezdetén látszólag ellenfelek voltak, de viszonylag hamar megbékültek egymással (kivéve Bettyt).  Viszont a tanári kar világára teljes rálátást kaptunk, megérthettük, hogy kinek milyen helye van itt, és kitől mit várnak el, s micsoda hatalom van az erősen konzervatív igazgatónő kezében. Akkora, hogy spoiler! a film legvégén Katherine elbukik: fel kell hagynia sajátos tanításával, és visszatérni az előírt tanmenethez. De veresége csak látszólagos, hisz a lányokban megmozdított valamit, mertek gondolkodni, saját döntéseket hozni. És ezt semmilyen hatalom nem veheti el tőlük már. spoiler vége

Összességében nem rossz film a Mona Lisa mosolya, de nem ér a bátyja, a Holt költők társaságának nyomába. Egy, a nők számára, lényeges problémára hívja fel a figyelmet. Imádni való színészek (főleg Maggie Gyllenhaal), egy könnyed, nőies környezet. 7/10-es film, sajnos az unalmasabb és fölösleges részek lehúzzák kissé az összképet. De amúgy nem rossz, egyszer meg lehet nézni.

U.i. Ez a 200. bejegyzés. :))


2013. április 16., kedd

From womb to tomb we are bound to others

április 16, 2013 2 Comments

Különös sorsot járt be a film: rengeteg beleölt pénzt végül a bukásért, és még egy Oscar-jelölésre sem méltatták. Valóban ilyen vacak lenne a Felhőatlasz vagy csak a közönség nem nőtt még fel egy ilyen alkotáshoz? A film elég megosztó, érdemes alaposan körbejárni a kérdést. Mellesleg, a filmet Joci ajánlotta, neki köszönöm utólag is. 

Tartalom:
"Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben."

Forrás: Port


A Pillangóhatás óta tudjuk, hogy a legkisebb dolgok is nagy változásokat eredményezhetnek. Új így nincs a nap alatt a Felhőatlaszban se. Amivel viszont mégis más, mint az elődje, hogy a kis változás itt évszázadokon át ívelő változásokat okozhat: szóval a környezet nem egyéni síkon, hanem univerzális szinten van. És ezzel a lépéssel invitálja a film a nézőt egy különös utazásra. Több lélek vándorlását követhetjük nyomon különböző idősíkokban, különböző történetekben - ezek akár külön filmként is megállnák a helyüket. De vannak rejtett kapcsok a különböző lelkek között, amelyek mégis egy egésszé kötik össze. Valami erőt sejtet minden történés mögött, aminek hatása van ezekre a lelkekre. Régi, de romantikus elgondolás, de univerzális szinten mindenképpen megnyerő és elgondolkodtató. 


A koncepció nem mindennapi, már csak az a kérdés, hogy a kivitelezés milyen lett. Lehetett volna jobb is. A készítők versenyt futottak az idővel, és ez erősen érezhető is volt. Hiába a három órás játékidő, bizony kevés volt ez is ennyi történet teljes felvázolásához. Egyes részek nagyon jól működtek (mint például SonMi története vagy Zachy része), mások viszont érdektelenek maradtak, pedig ha az alapkoncepcióra figyelünk, akkor mindegyik történetnek ugyanolyan fontosságúnak kellett volna lennie. Viszont rengeteg másra figyeltek a készítők. A Felhőatlasz egyik említésre méltó része a kivitelezésben a sminkelés. Igazi tehetség lehet az az illető, aki képes színészeket úgy átmaszkírozni, hogy egy jellegzetes szemöldök felhúzásból lehessen felismerni. Tehetséges az a sminkes, aki képes egy ázsiai nőt európaivá maszkírozni és fordítva. És ha már ezt említettem, ki kell emelni, hogy tehetséges színészeket választottak a szerepekre. Tom Hanks hat különböző figurát kelt életre, Halle Berry igaz csak kettőt, de szintén teljesen különböző figurákat játszik. Ahogy egy nézőnek is nehéz összebarátkoznia a váltakozó jelenetek során a szereplők, úgy a színésznek is egyik bőrbe bújni a másik után. 

A Felhőatlaszt mindenképpen érdemes megnézni többször (ha van türelme hozzá az embernek), mert mindig újabb és újabb dolgot fedezhetünk fel benne. Nem tökéletes a kivitelezés, de kísérletnek mindenképpen kiváló, és remélhetőleg, később a közízlés is megérik ahhoz, hogy megértse ezt az összetettséget, hogy így hasonló és jobban kidolgozott művek születhessenek meg. Ez most 8/10-es, de azért mindenképpen érdemes legalább egyszer nekiülni, és kutatni univerzális létünk rejtelmeit. 


Follow Us @soratemplates