Játsszunk egyet a lágerben

Az egyik legismertebb olasz film Az élet szép. Ez idáig elkerülte figyelmemet, Nekotica említette meg nekem. Órákig mesélt a film bájáról, említette, hogy milyen szívszorító történet is mutat be. Amint alkalmam adódott rá (műsorra tűzte a Filmbox Plus), meg is néztem a filmet.

Tartalom:

"1938-ban járunk, amikor a szeretetreméltó, álmodozó Guido - a növekvő rasszizmus és szűklátókörűség közepette - beleszeret visszafogott tanárnőjébe, Dorába. A csodaszép lány azonban egy helyi náci tiszt menyasszonya, Guidot pincérként látjuk viszont az eljegyzésen. Mindent elkövet, hogy a lányt bánatos jövőjétől eltérítse ... Meseszerű szerelmi történet kezdődik.

Öt év múlva Guido és Dora házasok és született egy fiuk, Giousé is. A politikai légkör egyre romlik, végül Guidot, aki félzsidó, táborba viszik családjával együtt. Az apa, hogy túlélhesse a borzalmakat, és hogy fiát minél jobban megkímélje, azt találja ki, hogy az egész, ami körülveszi őket tulajdonképpen egy nagy játék, amelyben a rabok a versenyzők és az őrök a játékvezetők. Benigni az önfeláldozás, a szeretet és a védelmezés filmjét készítette el. Komikusi képességei és chaplini stílusa igen élvezetessé teszik az alkotást, amely mindazonáltal megrázóan drámai módon mutatja be a fáradhatatlan emberi lélek küzdelmeit."

Forrás: Port.hu

Mindenképpen érdekes film Az élet szép. Nagy "szakértelemmel" két részre lehet osztani: előzményre és a KZ-történetre.
Neko úgy mesélte el nekem a cselekményt, hogy arról fog szólni, hogy az apuka egy játéknak állítja be a lágerben zajló eseményeket. Ténylegesen ez is benne volt a filmben, azonban meglepetésként ért az 1939-es rész. Aranyos volt, valóban Charlie Chaplines nyakon öntve olasz optimizmussal, szerelem, s  mindezt együttesen Benigni teszi szórakoztatóvá. Számomra egy baj volt a film ezen részével: kissé hosszúra sikeredett. Figyeltem az időt, s úgy tűnt, másfél órát ölel fel az előzmény, így kevés idő maradt a főtéma bemutatására. Ettől eltekintve a "prológus" kerek, jól felépített, s természetesen tartalmaz utalásokat a későbbi eseményekre (például a "zsidó" ló).

A KZ-történet rész igaz rövidebb, de "nagyobbat üt". Mindenképpen sötétebb hangvételű, még ha ezt se színekkel, se fényekkel nem érzékeltetik. Első ránézésre az apa egy vidám játékot űz a fiával, viszont minden néző (reméljük) gondolatban felidézi a lágerekről hallott, tanult dolgokat: így válik igazán sötétté Az élet szép ezen része. Nincs szüksége haldoklókra, vérre a filmnek ahhoz, hogy hasson a szívekre. Néhány sejtelmes képpel képes beindítani az ember "történeti sablonjait".


Röviden azt kell mondanom, hogy Az élet szép remek film, nem volt jogtalan az az Oscar-díj. Attól eltekintve, hogy az előzmények hosszúra sikeredtek, érdemes bárkinek megnézni ezt a szokatlan KZ-történetet, számomra 9,5/10.