Antigané

2013. december 30., hétfő

A Manderley-ház úrnője

Chibi Zsó december 30, 2013 0 Comments

Ádámmal és kis csapatunkkal való színházas kalandozásunk állomása volt a Rebecca musical még az ősszel. Daphne du Maurier azonos című regényének musical adaptációja. A történetre gondolva, érdekes ötlet ebben a műfajban megjeleníteni a regényt, de azt kell mondanom, hogy működőképes a dolog.

Tartalom:

"A történetet a musicalben is a főszereplő naiv fiatal nő, "Én" elmesélésében ismerhetjük meg. Egy Côte d'Azur-i szállodában ismerkedik meg Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Ráadásul nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers, a házvezetőnő gondolataiban folyamatosan jelen van. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit…"

Forrás: Budapesti Operettszínház

Végigolvasva a Rebecca tartalmát, azt lehet feltételezni, hogy inkább egy film adaptáció illene hozzá, mint musical. Egy olyan műfajban, amiben viszonylag kevés a prózai rész és inkább a zene dominál hogyan jeleníthető meg egyszerre krimi és megszállottság meg misztikum? Dicsérje a színház varázsát, hogy erre képesek voltak ennél a darabnál. Viszonylag, itt több a prózai rész, de a dalok is jó helyen vannak elhelyezve a cselekményben, segítik előre vinni azt. Emlékezetes dalok hangzanak el, tökéletesen elhelyezve a mondanivaló és olyan részek is, amelyek esetleg prózaibb szövegben állnák meg jobban a helyüket. És ami meglepő volt, hogy vidámabb, bohókásabb dalok is belefértek a darabba, s nem lógtak ki. Azért, meg kell jegyezni, többségében sötét, borús hangulatú a történet, s így a dallamvilág is. Itt, a daloknál csak annyi negatívumot lehetne említeni, hogy néhol túl sok is volt a zene, üresjáratként hatott, de mivel ez az érzés leginkább jelenet váltáskor fordult elő, így megbocsátható hiba.

A már említett sötét, borús hangulat nem csak a daloknak és a történetnek köszönhető, hanem a jelmezeknek és díszleteknek is. Bár kifogásolni szoktam az Operettszínházra jellemző sötét ruhákat és díszleteket, de Rebeccánál szükség volt rájuk. Részt vesznek a hangulatteremtésben, a baljós események előrevetítésében is. A mozgószínpad teljesen ki van használva, fény és árnyékjáték is látható, és a musical vége is igen látványosra showban ér véget. Röviden, teljesen kihasználtak mindent, amit a színház eszköztára csak nyújthat. Természetesen ami pedig igazán pazarrá tette ezt a darabot, az a színészek. A legemlékezetesebb alakítást Janza Kata nyújtotta, Miss Danverként. A járása, a nézése, a beszéde, az éneke: beleborzongott a néző. Épp ugyanolyan sötét és fojtogató, mint maga az egész darab.

Visszagondolva, a Rebecca egy izgalmas, kicsit szokatlan musical remek színészekkel és maradandó dalokkal. Amíg lehetséges, érdemes elmenni rá: 9/10-es alkotás.

2013. december 27., péntek

Szentivánéji álom

Chibi Zsó december 27, 2013 0 Comments

Ádámmal még márciusban kalandoztunk el a Budapesti Operettszínházba a Szentivánéji álom musical változatára. Igazából a bemutatója óta szemeztem a darabbal, de kicsit tartottam is tőle. Shakespeare drámái közül ez az egyik kedvencem, és féltem attól, hogy a musical nem lesz méltó az eredeti műhöz.

Tartalom:

"A Szentivánéji álom négy fiatal szerelmi viszontagságait, megpróbáltatásait mutatja be. A darabban a szerelmi zsongást és boldogságot, szökés, árulás, megcsalás, féltékenység, kiábrándulás és csalódás követi. A szerelmesek, bár saját akaratukon kívül, de szinte percről-percre váltogatják egymást és érzelmeiket. Ez önmagában akár tragédia is lehetne, de Shakespeare úgy csűri-csavarja az eseményeket, hogy közönsége négyszáz éve mindig tűkön ülve várja az újabb és egyre meglepőbb fordulatokat. A Shakespeare-rajongóknak, csakúgy, mint a színházi csemegék kedvelőinek minden bizonnyal érdemes lesz jó előre jegyet váltaniuk az izgalmas produkcióra."

Forrás: Port

Mivel a műfaj musical, ami ugye egy könnyedebb szórakozást jelent, így ez a Szentivánéji álom ezen verziója is az marad. Ezzel, részben, méltó is az eredeti műhöz, hisz gyakorlatilag az is egy komédia, meg egy Rómeó és Júlia paródia is. Viszont a dráma mondanivalója fölött itt elsikkadnak, még a dalokban sem igen köszön vissza. Inkább a szórakozáson van a hangsúly, amit a szokásos musical dallamvilág egészít ki, de azt elég hozzáértő módon, és ahogy írtam feljebb, Shakespeare-hez hűen teszik. Oberon és Titánia civakodása, Puck kavarása, és a munkások mind szórakoztatóak itt is, még ha feltétlen nem is az eredeti dráma szövegét mondják fel a színészek. Emellett pedig izgulhatunk a szerelmi négyszögért is, hogy miként alakul a fiatalok sorsa. Röviden, ez a történet musical köntösben is szórakoztató tud lenni.

Mivel modern adaptációról van szó, így természetesen vannak újraértelmezett elemek a műben. Ez elsősorban a díszleteken mutatkozik meg. Az eredeti dráma helyszíne Athén, annak ellenére, hogy a szereplők latin neveket viselnek: ezen nem kell meglepődni, Shakespeare előszeretettel kevert különböző idősíkokat és helyszíneket. Ehhez a hagyományhoz illeszkedik a musical is. Annak ellenére, hogy a helyszín Athén, a díszlet inkább a déli országokat juttatja eszünkbe. Bár ebben kicsit Michel Hoffman 1999-es Szentivánéji álom adaptációra is hajaz. Továbbá Kerényi musicalje jobban előtérbe helyezi a dráma eredeti bujaságát is, ami ugye az adott korban (Erzsébet királynő Angliája) nem lehetett teljesen nyíltan ábrázolni.

Visszaemlékezve, a Szentivánéji álom nem rossz adaptációja az eredeti drámának, de mégis az eredeti mellett tenném le a voksot. A remek jelmezek és színészek (akiket nem győznék dicsérni most) mellett többet, újat sajnos nem adott. Bátran meg lehet tekinteni, ha majd újra műsoron lesz az Operettben, 7/10-es alkotás, de nem mutat túl más adaptációkon. Viszont annyi haszna mindenképpen van, hogy a mostani nemzedék ismét felfedezze Shakespeare-t.

# 2008 # Ádám

2013. december 25., szerda

A hercegnő

Chibi Zsó december 25, 2013 0 Comments

Egy történelmi dokumentumfilm arról számolt be, hogy a középkor előtti időkben a kelta társadalomban a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal. Voltak külön szabályozások a házassággal kapcsolatban is: és olyan szabályok is meg voltak fogalmazva, amelyek kimondták, hogy a nő akár el is válhatott a férfitól, ha a kapcsolatban nem érezte jól magát. Nőként mindig elkeserít, hogy a középkortól kezdődően mi lett a nők sorsa Európában. Igaz, a történelem előrehaladtával javult valamelyest a sorsuk, azonban még a 18. században sem volt könnyű dolga egy nőnek. Erről tesz tanúbizonyságot A hercegnő című film is.

Tartalom:

"A XVIII. század végén játszódó kosztümös dráma a meseszép és elbűvölő Georgiana Spencer története, aki korának legizgalmasabb személyisége volt. Míg szépsége és karizmája hírnevet szerzett neki, extravagáns ízlése, hajlama a szerencsejátékra és a szerelemre hírhedtté tette. Ifjan ment hozzá a nála jóval idősebb, a felsőbb körökbe bejáratos Devonshire herceghez, akinek gyerekeket szült. Georgiana egyszerre vált a kor divatikonjává, odaadó anyává, a politikai közélet eszes résztvevőjévé, és a köznép imádatának tárgyává. Ám történetének velejét mégis a szerelemért folytatott kétségbeesett küzdelem adja. Szenvedélyes és elátkozott viszonya Grey grófjával, valamint a szerelmi háromszög férjével és legjobb barátnőjével, Lady Bess Fosterrel együttesen teszik Georgiana Spencer történetét a hírnévről, dicsőségről, és az igaz szerelem utáni vágyról szóló nagyon is mai mesévé."

Forrás: Port

Georgina teljesen korlátozva van a társadalmi normák által. Egy szerelem nélküli házasságban kell élnie, ahol ki van szolgáltatva férje akaratának. Nincs feléje más elvárás, minthogy fiú utódot hozzon a világra és felnevelje azt. Az ideális házastárs hallgat és engedelmeskedik. A hercegnő az emancipált nő útját választja: részt vesz a politikai életben, kifejti véleményét, lányai születnek és mer szerelmes is lenni. Még ha főleg magánéleti síkon, de ezt a nehéz, és a 18. században szinte járhatatlan utat mutatja be ez a film, megközelítőleg hitelesen. Igazából, csak ennyi a baj a cselekményben: nem merészkedik ki teljesen a hercegnő közösségi életének színhelyeire, csak érintőlegesen. Végig az az érzése a nézőnek, hogy be van zárva a kastélyba. A közélet hiányában ez kicsit problémás, másrészt viszont rendjén is van, hogy főleg az otthonra koncentrál a film. Így még inkább hangsúlyossá válik a nő kibontakozásának nehézsége.

Azonban az emancipáció nehézségei nem csak a történeten keresztül, hanem a színészi játék segítségével is érzékeltetve van. Keira Knightley képes volt visszaadni a passzív szenvedést, az elnyomott érzéseket, melyek a cselekmény előrehaladtával előtörtek, s ezeket a játéka is felszínre hozta. Továbbá Ralph Fiennes minimalista játéka tökéletesen illik ahhoz az erőhöz, ami ellehetetleníti a nő önmagára találását. Az ő apró és nagyobb gesztusaik csak tökéletesebbé teszik a főtémát, bemutatva azt, hogy a gyönyörű és korhű ruhák és a felvilágosodás szellemisége alatt milyen harcok folytak.

A hercegnő egy nem általános, romantikus kosztümös film, sokkal inkább történelmi (bár inkább magánéletre koncentrál), némi feminista behatással. Igényes kidolgozás, már ami a jelmezeket illeti (Oscar-ban is részesült érte). Összességében jó film, 8/10.

# 2008 # A hercegnő

2013. december 22., vasárnap

Babák

Chibi Zsó december 22, 2013 0 Comments

Szerintem kevés olyan lány van, aki nem szeretett volna egy gyönyörű játékbabát. Nekik megadatott az a lehetőség, amiről lányként, később pedig nőkként is álmodozunk: tökéletesen szépnek lenni. A Rozen Maiden babáinak is ilyesmi célja van: tökéletesnek lenni, nem pedig selejtesnek. Bár nem csak erről szó ez az anime, amit Necotica ajánlott nekem. Neki utólag is köszönöm.

Tartalom:

"Sakurada Jun beilleszkedési problémái miatt egy időre nem jár iskolába. Elzárkózik a szobájába, még az utcára sem megy. Egész nap az interneten vásárol mindenféle furcsa és elátkozott dolgot. Egyik nap egy hatalmas doboz érkezik Jun részére. A doboz tartalma: egy gyönyörű baba, ami feltűnően élethűen néz ki. A baba hirtelen kinyitja szemét (Jun majdnem rosszul is lesz ettől), és arra kéri a fiút, hogy legyen a szolgája. Jun először visszautasítja, de amikor a fiú élete veszélybe kerül, végül elfogadja. Ettől kezdve Jun Shinku (így hívják a babát) Medium-ja lesz, aki erőt biztosít a babának az "élethez". Hamar kiderül, miért is képes Shinku "élni" és hogy nem ő az egyetlen ilyen baba..."

Forrás: Anime-Addicts

A sorozat első évada 12 epizódot tartalmaz, és ezeknek a megtekintése után azt kell mondanom, hogy eléggé gyenge a kezdés. Az alapötlet nagyon jó, eredeti (az élethű babák és azok örök küzdelemre ítélt élete), aztán valahogy megreked az egész a komolytalankodás szintjén. Ezek az üresjáratos gyermekes játszadozások és csaták rengeteg értékes percet vesznek el a történetépítéstől. Valahol az évad felénél vesz komolyabb fordulatot a cselekmény, ami végül drámaiba fordul. Igazából mindezt Suigintou személyének köszönhetjük: ha nem olyan, amilyen, a Rozen Maidenben nem történtek volna nagy dolgok.

És ha már említésre került egy szereplő, a többiről is érdemes szót ejteni. A történethez hasonlóan, az anime ezen részénél is nehezen "indul a szekér". Főhősünk, Jun az egyik legirritálóbb figura, aki eddig bármilyen történetben megjelenhetett. Önző, a bolhából csinál elefántot, utálatos, gyerekes, szívtelen. Viszont pozitívum az animében, hogy Jun gyökeres jellemfejlődésen megy keresztül, de ez főleg Shinkunak, az ötödik Rozen Maidennek köszönhető. Ugyanis Jun nővére, Nori nem lett volna képes arra, hogy ráncba szedje öccsét. A nővérke a testvér szívtelensége ellenére is elnézi annak minden hibáját és elkényezteti. Így Nori szintén egy idegesítő karakter, és sajnos az ő jellemében nagy fejlődés nem történik. Sajnos a babák karaktere közül is csak kevés kedvelhető. Hina Ichigo aranyos, de önző és gyerekes, Suiseiseki egy undok varangy, ikertestvére, Suoseiseki semmilyen figura. A babák közül Shinku és Suigintou érdekesek: Shinku szerethető baba, teljesen emberi érzésekkel annak ellenére, hogy ezeket nem mutatja ki, Suigintou pedig céltalan gonosznak tűnhet, de ahogy az utolsó részből kiderült, őt is emberi érzések vezérlik.

Összességében, a Rozen Maiden egy gyönyörűen kidolgozott anime, remek alapötlettel, ami sajnos nem képes működni teljesen. Amiért igazán kár, mert így csak egy egyszer nézhetős történet: 7/10.