Antigané

2010. november 7., vasárnap

Egy kis újítás

Chibi Zsó november 07, 2010 0 Comments

Sziasztok!

Kicsit dolgoztam az Antiganén. A Várható listát bővítettem, de ami a legfontosabb újítás, az a Twitter oldal. Most már ott is követhetitek az épp itt megjelenő kritikáimat vagy értesülhettek valami fontos eseményről (pl. megjelenés, tv adás stb., ami kulturális). Remélem, hogy a hasznotokra fog válni ez is.

Ezen a héten várható 3 új cikk, mind filmesek, de az olvasnivalóimmal és a néznivalóimmal is igyekszem. :)

További jó böngészést!

Zsofia1, Chibi Zsó vagy Ahogy tetszik

2010. november 6., szombat

Daloló őrület

Chibi Zsó november 06, 2010 0 Comments

Egy régebbi, de ütős Tim Burton film. Köszönöm Annának, hogy anno tavaly kölcsönadta DVD-n (nekem pedig most volt időm megnézni).

Tartalom:

"A borbély Benjamin Barker egyszerű, boldog életet élt feleségével és a kislányával Londonban. Ám a gonosz Turpin bíró szemet vetett a gyönyörű asszonyra. A férfit hamis váddal Ausztráliába száműzte, ő pedig magához édesgette a nőt és a kislányt. Évekkel később a férfi visszatér a rabságból, ahol csak a bosszú éltette. Sweeney Todd néven borbélyüzletet nyit a Fleet Streeten, és az oda betérőkön áll bosszút a vele történt igazságtalanságért. A véres gyilkosságokban a szomszédasszonya, a pitesütő Mrs. Lovett a társa, aki segít eltüntetni a hullákat. Húsos pitéjének gyorsan híre megy."

Forrás: Port.hu

Tim Burton és Johnny Depp kombinációból általában valami jó sül ki. Burton úr sötét képi világa és különös látásmódja és Depp színészi képességei jó filmet garantálnak. Azonban itt egy új dologgal toldották meg a már amúgy is jó hozzávalókat: énekléssel. Depp, Alan Rickman (Turbin bíró), Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett) és a többiek mind-mind dalra fakadnak ebben a sötét musicalben, ami bizony jót is tett a filmnek. Nem elég a fekete, komor, piszkos London, még a fülünkbe duruzsol ez a depressziós és elkeseredett zene is. Dehogy annyira ne nyomasszon minket a film, néha megtoldják flashbackekkel, amiket igyekeztek meleg, néha vattacukros színekben megjeleníteni. Röviden, tökéletesen eltalálták a film hangulatát.

A hangulat után számomra meghatározó tényező a történet és a szereplők. Be kell valljam, hogy igazából egyikkel sem volt problémám. A sötét hangulat alapból borzongatott, a történet egyszerű, de mégis sok dolog váratlanul ért, akkor is, ha sejtettem, hogy mi is fog történni, és ha kellett, akkor - úgymond - az agyamat húzták. Az egyik ilyen, legemlékezetesebb jelenet az, amikor Sweeney először borotválja a bírót. Igazi feszültséget gerjeszt, ahogy a penge mozog a férfi nyakán, mi pedig nézők várjuk, hogy mikor is szalad meg "véletlenül".
Cselekmény után a szereplők. Nem sok karakterrel találkozunk, ami nem is baj. A mellékszereplők inkább meseszerű figurák, mint igazi egyéniségek. A legkidolgozottabb karakter a két főhős, Todd és Mrs. Lovett. Főhősünk a bosszúálló archetípusát testesíti meg, ami végül az őrült gyilkos szerepébe lép. Lovett még összetettebb figura, nem hiába vált a kedvencemmé. Az világos, hogy rögtön Todd segítőjévé lép elő, viszont az már érdekes, ahogy az események formálják. Az első gyilkosságnál még nem akart részt venni a további öldöklésekben, de végül mégis belement (hogy az érzései vagy a boltja miatt, az számomra nyitott kérdés maradt), a film végén pedig valamilyen szinten árulóvá lépett elő. Hazudott Toddnak, aki így - valamilyen szinten - fölöslegesen ölte az embereket.

Ennyi pozitívum után elég nehéz negatívumot is felhozni, pedig szeretnék, sajnos. Első negatívum a film brutalitása és a 12-es korhatár. Annyira nem volt "lájtos" a film, hogy csak ezen a korhatáron mozogjon, egy erős 16-ot adnék neki a forgalmazó helyében. Jó, de ez nem az alkotók hiába, viszont az, hogy a film végén a kisfiú is gyilkos lesz, az már igen. A karakterek közül két tiszta karakterünk volt, Johanna és a tengerészfiú. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, de jobb lett volna, ha három ilyen szereplő van, és a harmadik márpedig a kisfiú, Todd pedig öngyilkos lesz.

Mindenesetre ez egy 9/10-es filmélmény.

# 2007 # A Fleet Street démoni borbélya

2010. november 5., péntek

Iskolai élet + vámpírok = siker

Chibi Zsó november 05, 2010 0 Comments

Mivel Animekarácsonyon (december 18.) megjelenik magyarul is a Vampire Knight, gondoltam, kedvcsinálóként írok róla, mivel én már olvastam. Itt szeretném is megköszönni Errinek a fordítást és a külföldi mangaoldalaknak, hogy feltöltötték angolul is a történetet. És Vivinek is köszönöm, hogy általa volt lehetőségem németül is beleolvasni a mangába.

Tartalom:

"Évszázadokon keresztül az emberek és vámpírok véres harcokba bonyolódtak. Ezért is dönt úgy Kurosu igazgató, hogy megtöri ezt az ördögi kört, amit úgy valósít meg, hogy létrehoz egy olyan iskolát a Cross - vagyis Kurosu - Akadémiát ahol vámpírok és emberek egymás mellett élhetnek békében.
Az iskolát két úgynevezett csoportra osztja, a Nappali és Esti Tagozatra. A Nappali Tagozatba járnak a rendes emberek, míg az Esti Tagozatba a vámpírok. A két Tagozat tanulói csupán akkor találkozhatnak, amikor este illetve reggel teremcsere van, ugyanis az iskola épületének termeit felváltva használják.
Az iskola békéjének megőrzése érdekében Kurosu igazgató két fogadott gyermekére bízza a feladatot, hogy vigyázzanak a Nappalis diákokra, és ügyeljenek arra, hogy az Estisek titkára ne derüljön fény. A feladatot Kurosu Yuuki, egy elárvult kislány, akit Kuran Kaname egy vámpír mentett meg egy őrült vámpírtól, és Kiryuu Zero, akinek családját egy bosszúéhes vámpír lemészárolta, látja el.
Azonban nem csak a vámpírok valódi kilétének eltussolása az egyetlen titok az iskolában...
Csak Kurosu igazgató és Kaname-san tudja, hogy azon az éjszakán amikor Zero szüleit megölték, Zerot nem egy áltagos vámpír harapta meg.. hanem egy úgynevezett ´tiszta vérű´... Ennek fényében pedig úgy néz ki, Zeronak hamarosan egyenruhát kell váltania...
A történet előrehaladtával egyre több részlet bontakozik ki a főszereplők múltjáról, kapcsolatáról, és természetesen egyre több szereplő jelenik meg.
Véleményem szerint Hino Matsuri legjobb alkotása, nem egy átlagos vámpírsztori, a cselekmény bonyolódásával csak egyre fantasztikusabb és izgalmasabb lesz.
Ajánlom mindenkinek, ebben a mangában nem lehet csalódni, már ha csak a rajzolást is nézzük."

Forrás: Manga.hu

A magyar rajongók körülbelül három éve ismerik - természetesen az anime-nek köszönhetően. Vajon mi foghatta meg őket és több száz külföldi társaikat? És mi taszíthat másokat ebben a mangában?

A siker mindenképpen köszönhető az éjszaka urainak, a vámpíroknak, főleg a mostani időkben. Hino a vámpír témát tökéletesen keresztezte a szintén népszerű iskolai élet témájával. Ezt még fűszerezte szerelemmel, intrikával, vérszomjas ellenségekkel és némi humorral, amit egy különösen elbűvölő shoujo rajzstílusban tárt elénk. Így született meg a Vámpír lovag és válhatott olyan sok lány és fiú kedvencévé.
Az alaptörténetet elnézve az Anne Rice könyveken edződött vámpírrajongók tarthatnak ettől a mangától, de erre semmi szükség. Azt el kell ismernem, hogy 25-26 éves kor fölött nem sok meglepőt tud mutatni a történet, de azért magasabb szinten áll, mint a Twilight-saga vagy a Vámpír naplók könyv változata. De csak szép sorjában. Először a rajzstílusról.

Hino japán lévén nem fél vért és éles szemfogakat, éhségtől eltorzult pofákat és izgalmas csatákat rajzolni. Stílusában érdekes, hogy némely képei erotikusak anélkül is, hogy akár cicik vagy felső testek villannának elő. Ehhez elég két egymáshoz közeli arc, esetleg nyakszívás. Még érdekes, hogy a komoly formák mellett kényelmesen elférnek a kerek pofikájú chibik is.

A külső csomagoláson (rajz) kívül a történet is megnyerheti az olvasókat. Az előzőekben már leírtam, hogy a manga népszerű műfajok összességéből épül fel, de ezek közül kiemelném fantasy mivoltát. Hino egy érdekes vámpír világot tár elénk. Mint a középkorban és még az újkorban is a vámpír világ lépcsőzetes, osztályokra épül fel. Öt vámpír csoportot különböztetünk meg. A bizonyos piramis csúcsán a tiszta vérűek állnak, akiknek apjuk és anyjuk vámpír (nem számít a vérfertőzés sem), ő nekik mindenki köteles engedelmeskedni. A következő rétegen a nemesek állnak, akiknek a vére már nem annyira tiszta, de büszkén gondolnak az évszázadokra visszanyúló vérvonalukra. Utánuk következnek a normális vámpírok, akikről a történet során még nem sok minden derült ki. Alattuk helyezkednek el a D típusú vámpírok (értelemszerűen az előzőek A, B, C), akik egykor emberek voltak, de egy nemes vámpír átváltoztatta őket,. A vámpíroknak új életükben gazdájukat kell szolgálni. Azonban ez a csoport nagy veszélyben van: ha erőt vesz rajtuk a vérszomj ,könnyen elszabadulhatnak és E szinte süllyedhetnek. És akkor rá is térek az utolsókra. Igazából ők már nem is a társadalom része, nevezhetjük törvényen kívülieknek is. Ők jelentenek igazi veszélyt az emberek társadalmára, hiszen már semmi sem képes megfékezni éhségüket, csak a halál.

A fantasyn túllépve még kitérnék egy kicsit a szereplőkre. Yuki, Zero, Kaname, Idol-san, Rima és a többiek "külső csomagolása" azonnal meghódíthatja az olvasók szívét. A vámpírok egyik fő tulajdonságához tartozik az, hogy gyönyörűek, ezért Hino igyekezett bishouneneket és bishojókat rajzolni, ~~hogy eladhatóbb legyen~~. Persze a sikerhez ez nem elég, a jól kinéző szereplőknek személyiségre is szükség van, amit a mangaka többé-kevésbé jól összehozott is. Zero a rideg, megközelíthetetlen fiú, aki problémáival inkább maga küzd meg, minthogy azt másokkal megossza. Családi tragédiája után képtelen bárkiben is megbízni, inkább magányba űzi magát. Ott van a tiszta vérű Kaname, aki első ránézésre kedves, törődik másokkal, azonban a háttérben kilátszik szemfoga fehérje, saját (vagyis Yuki) érdekében vívja szabályok nélküli sakkjátszmáját.
A mellékszereplők is színes egyéniségek. Aido, azaz Idol-san, a nappalis lányok kedvence és a sorozat hangulatembere is egyben: egyik percben bohóckodik és szerencsétlenkedik, a másikban rideg és a saját feje után megy. Női vonalon megemlítendő a gyönyörűséges Ruka, aki egész kislány kora óta szerelmes Kaname-be, ezért is képes belemenni a tiszta vérű játszmáiba. Még megemlíteném Aido és Ruka támaszát, Caint, azaz Wild-ot. Azt mondhatnánk, hogy ő a leglojálisabb Kaname-hez, annak ellenére, hogy (Aido-nak köszönhetően) mennyiszer bajba kerül.
Az eddigi 10 kötet során alaposan feltárul az olvasók előtt a szereplők bonyolult kapcsolatrendszere és sötét múltjuk. Kevés itt a semleges vagy utálni való karakter.
Yukit pedig szándékosan hagytam a végére, részben azért, hogy elkezdjem a negatív dolgok felsorolását. Igaz, ő a főhősünk, de őt érzem a legkidolgozatlanabbnak. Életvidám, felelősségteljes lány, aki imádja nevelőapját és mostohatestvérét, Zerót, akikért képes feláldozni magát. És itt a gond. Zeroért állandóan feláldozza magát. Az elején egyszer izgalmas volt, oké. Na de állandóan? Az ember agyára megy, komolyan.

A szereplők után még a történethez ugranék vissza egy kicsit. Bevallom, a 10. kötetig olvastam csak (bár úgy tudom, hogy csak annyi is van), a LaLa magazinban megjelent további fejezeteket nem. Miért is? Úgy éreztem, hogy leapadt a történet. Yuki visszanyerte az emlékeit, Zeróék megküzdöttek a gonosszal, azután már csak egy helyben toporgásról lehetett olvasni, az extra fejezetek vidítottak fel egy kicsit. Most ott tartok, hogy tovább olvassam-e vagy sem (de lehet, hogy tovább fogom), de hogy negatív tendencia mutatkozik a történetben, az biztos. Remélem, a későbbiekben összeszedi magát a sztori.

Mert amúgy ez egy izgalmas, könnyű, esti olvasmány szemet gyönyörködtető rajzokkal és jó kis karakterekkel, mindhárom nyelven élvezhető, amin eddig olvastam. Akinek felkeltettem az érdeklődését, remélem, hogy az Animekarácsony alkalmával vagy később megveszi az 1. kötetet magyarul és megismeri a Vámpír lovagot. Én egy 8/10-et adok 1.-től a 10.-ig kötetig.