2012. augusztus 24., péntek

I am Heathcliff! He's always, always in my mind

augusztus 24, 2012 0 Comments

Észak-Anglia, Yorkshire. Zöld, félig száradó fűszálakkal benőtt dombok, amelyeket az örökösen zúgó szél cibál. Ha olvastuk Emily Bronte Üvöltő szelek című regényét, akkor ez a kép kísért minket a lapokon keresztül. A híres történet film adaptációjára számtalan kísérlet történt, azonban a rendezők nem tudták vászonra vinni az eredeti történet borongós hangulatát, a szereplők összetettségét. 2011-ben egy újabb rendező, Andrea Arnold vállalkozott a feladatra.

Tartalom:
"Egy Yorkshire-i farmer liverpooli útjáról egy néger kisfiúval (Heathcliff) tér haza. Az árvát a farmer gyerekei ellentétesen fogadják. A fiútestvér (Hinley) rasszista megjegyzéseit fizikai erőszakkal nyomatékosítja, míg a lány (Cathy) egyre szorosabb barátságot köt Heathcliffel, ami lassan megszállott szenvedélybe fordul."

Forrás: Port.hu


 Ezzel az adaptációval először a Filmvilágban találkoztam, a kritika írója érdekesen vázolta fel a filmet, úgy éreztem, hogy meg kell nézni ezt a kísérletet. Aztán a Mumford and Sons nevű banda útján a trailerbe is belefutottam, így már valóban elkerülhetetlen volt a film megnézése. Azt vártam tőle, hogy tényleg visszaadja a könyv hangulatát, a szereplők összetettségét valamilyen szinten érzékelteti ezeket.
Sajnos Andrea Arnold sem tudta visszaadni a könyv mondanivalóját. Amiben ügyesebb volt elődeinél, az a hangulat teremtés. Dombos, kietlen táj, csak a szél süvítését hallani, emberi lények sehol. A természet romantikus vadsága, ahogyan a könyvben is megjelenik, s ez a vadság lakozik a szereplők lelkében is. Továbbá a kora hű ruhák és körülmények realisztikus ábrázolása is sokat hozzátett a tökéletes ábrázoláshoz. 




A szereplők megjelenítése viszont már nem sikerült ilyen jól, és így a cselekmény sem. A film a könyv első részét meséli el, Heathcliff és Cathrine gyerekkorát, felnőtt korukat egészen Cathy haláláig (a gyermekek sorsáról már nem esik szó). A gyerekkor részt jónak éreztem, főleg, mert alig volt párbeszéd, a jelenetekből láttam a két gyermek kapcsolatát, és azt, hogy a többiek miként viszonyulnak Heathcliffhez. Mellesleg, merész változtatás, hogy a sötét bőrű főhőst egy néger színész játssza. Mivel a könyv szerint Heathcliff származása ismeretlen (cigánynak gondolják, de nem biztosak benne), így Andrea Arnold megoldása egy izgalmas játék. Így még inkább éreztette a nézőkkel, hogy Heathcliff kívülálló, nem ebbe a yorkshire-i világba illik. Bántalmak érik, senki sem szereti, kivéve Cathy-t, aki végül mégis elhagyja a főhőst. Arnold filmjében látjuk Heathcliff magányát, de a dühöt, a bosszúvágyat nem. Amikor visszatér, akkor sem tudni, mik az okai. A film utolsó fél órájában persze látni, hogy haragszik Cathyre, amiért férjhez ment Lintonhoz, és bosszantja is emiatt, de mégsem olyan gonosz, utálatos módon, mint a regényben. Ez nagy hiba, hisz Heathcliff karakterének egyik fő jellemzője a bosszú, gyermekkori sérelmeinek megtorlása, amelyeket meg nem értettség miatt kellett elviselnie. Valamilyen szinten meg kell értenünk Heathcliffet, viszont későbbi tettei miatt nem kell megbocsátanunk neki. Ezt ebben a feldolgozásban nem lehetett megtalálni.

Cathrine utálatos karaktere sem jelent meg a filmben. Mivel Heathcliff szemszögéből láthatjuk őt, így egy földre szállt angyalnak tűnt. Pedig aki ismeri az eredeti könyvet, tudhatja, hogy Cathy sosem volt az a szerethető angyali lény. Utálatos jelleméből a felnőtt Cathyt alakító Kaya Scodelario alakításában látszik valami.


Érdekes kísérlete az Üvöltő szelek adaptációjának ez a film, de sajnos még mindig nem tökéletes. Nem mindent sikerült átemelni Heathcliff személyiségébe, a többiekébe pláne nem, a cselekmény lassan halad, a rendező sokszor elveszik a tájban. Szép felvételek, persze, de sokszor elvonja a figyelmet a jellemekről, kapcsolatokról, a cselekvések okairól. 6/10-et adok Andrea Arnold filmjére. Nem rossz, meg lehet nézni, bár ha valaki nincs a művészfilmek lassú világához szokva, az nehezen birkózik meg ezzel a változattal. Továbbá vannak itt jó ötletek, szép megoldások, de valahogy a film második felére elfogyott a lelkesedés, egy jónak induló filmből semmilyen alkotás lett.




Viszont a The Enemy dal tökéletesen visszaadja, hogy mit érezhet Heathcliff.

Give me hope in silence

It's easier; It's kinder
Tell me not of heartbreak
It plagues my soul, plagues my soul
We will meet back on this road
Nothing gaining, truth be told
But I am not the enemy
it isn't me, the enemy
But I came and I was nothing
And time will give us nothing
So why did you choose to lean on
A man you knew was falling?
Give me hope in silence
It's easier; It's kinder
Tell me not of heartbreak
It plagues my soul, plagues my soul
And bury me beside you
I have no hope
In solitude
And the world will follow
To the earth down below
But I came and I was nothing
And time will give us nothing
So why did you choose to lean on
A man you knew was falling?

2012. augusztus 21., kedd

War is coming

augusztus 21, 2012 2 Comments

A Trónok harca második évada ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. Robert király halála és a királyvári események mindenkit cselekvésre késztet, megindul a harc a Vastrónért, a királyok csatája. Martin felnőtt-meséje továbbra is a HBO képernyőjén.

Tartalom:
"Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik. Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe. A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasy sorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány."

Forrás: Libri.hu


Az első évadban megszokott forma folytatódik itt is, kibővített történetszálakkal a régiek mellett (Stannis és Grayjoyék) Azonban a történet - úgymond - nagyítója átvándorol Királyvárra, leginkább a Lannisterek munkálkodását követhetjük nyomon. Az évad eleje rengeteg fordulatot tartogatott, a szereplők is előrébb haladtak, talán Daenerys története haladt lassabb tempóban, és az otthon maradt Stark fiúkkal sem foglalkoztak sokat az írók, s talán még Robb szerepelt keveset, ami azért furcsa, mert előző évadban Starkok voltak középpontban.
Az évad elejére a dinamizmus, a meglepő fordulatok a jellemzőek. Aztán az évad második felétől a történések lelassulnak, úgy tűnik, mintha a finálét építgetnék. A kilencedik részben egy látványos, epikus csatát láthattunk, azonban az utolsó rész, a finálé kissé laposra sikeredett. Minden szereplőre időt szerettek volna szánni, de mivel már túl sok karaktert mozgatnak (és mi lesz később?), így a rész kapkodóssá sikeredett, egyes jeleneteknek pedig nem volt súlya, vagy érthetetlen. Például spoiler! Stark fiúkat kimenekítették, és olyan mellékes dologként mutatták azt be, hogy Winterfell leégett... spoiler vége. Az utolsó részben talán Daenerys szál lezárása sikeredett a legjobban; a House of Undyingban való bolyongása, a látomások. 


A sorozatban továbbra is remek színészek játszanak. Ebben az évadban három színész felbukkanásának tudtam mindig örülni: Sophie Turner (Sansa), Lena Headey (Cersei királynő) és Alfie Allan (Theon Greyjoy). Sansát az első évadban nem szerettem, legszívesebben fejbe vágtam volna egy péklapáttal - kétszer, az új évadra viszont végre kibontakozott, megmutatta, hogy nem buta lány ő, és képes helyt állni súlyos helyzetében. Persze, vannak mellette segítők, de Westarosban sosem lehet tudni, hogy épp ki hazudok és ki mond igazat. Lena Headey egyre jobb, mint zsarnok királynő, és közös jeleneteit, szócsatáit Peter Dinklage -el (Tyrion) csak imádni lehet; az ő talentumok kívül itt mutatkozott meg a sorozat witty oldala is. Szóval, hogy nem egy szokványos kard a kardnak és harc fantasy történet. És Alfie Allan, azaz Theon. A karaktere nagy hangsúlyt csak most kapott. Allan végig remekül játszotta el a lassan megőrülő Theon herceget, az apja kegyéért küzdő fiú szerepét.

Visszanézve erre az évadra, kicsit gyengébbre sikeredett, mint az első. Viszont még mindig képes fenntartani az ember figyelmét, még mindig egy eléggé intelligens fantasy-történet, még mindig képes meghökkenteni. Mivel nőtt a sorozat büzséje, így a látványvilágra több időt fektethettek. A sárkányok nagyon szépre sikerültek, spoiler! az epizód végi white walkerek pedig lélegzetelállítóak spoiler vége. Szóval, eléggé minőségi alkotás. 9/10 a Trónok harca, és így is az egyik kedvenc sorozatom, viszont féltem a készítőket. Ha nem bővítik az évadot tíz részről többre, akár az a történet rovására is mehet.

2012. augusztus 16., csütörtök

Mikor az ördög csenget

augusztus 16, 2012 1 Comments

Egy teázás során találkoztam személyesen a szerzővel, és továbbá sok közös dologra derült fény (többek között, hogy egy egyetemre járunk, csak három év különbséggel, meg egy utcában is lakunk). Így találkoztam ezzel a könyvvel, azt hiszem, de igazából fogalmam sincs. Születésnapomkor megvettem a könyvet, és kisebb-nagyobb megszakításokkal el is olvastam. 

Tartalom:
"Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög?Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött.Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe.A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani, és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok… de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét.Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát – s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik."

Forrás: Moly.hu

Mindketten az emberi oldalatokat mutattátok a célpontnak, és ezt igen bölcsen tettétek. Csak így nyerethettétek el szimpátiáját és bizalmát.” 
 Úgy hiszem, hogy Maara ezen mondata nemcsak a fogadásra igaz, hanem a regényre is. Viki történetének sikere, igazi fűszere ebben rejlik: a keresztényi mondakör alakjait emberien ábrázolja, ahogyan azt még az antik görögök is tették saját isteneikkel. Lucifer egy biciklivel képes elesni, Pandora mindannyiszor elérzékenyül, amikor egy élet kihuny, és így tovább. Így a transzcendentális lények közelebb kerülnek az olvasókhoz, hisz nem ridegek (mint például a Supernatural angyali). És gondolkodjunk csak el, melyikünk nem szeret olyan figurákról olvasni, akik olyan esendőek, mint mi? Egy kezet sem látok fent… 
Továbbá a világ kidolgozottságán látszik, hogy az írónő jártas a keresztényi kultúrában, így élvezetessé téve ezt az alternatív Menny-Poklot. Igazából, a könyv előtt fogalmam sem volt az angyalok hierarchiájáról és a különböző angyal kasztok feladatairól, aztán azt sem hittem sosem, hogy a démonok világa ilyen színes. 
A könyvről elmondható, hogy remek humorú. Az első oldal elolvasása után elmosolyodtam, és csak mondtam magamban, hogy ilyet csak Viki írhatott le. Jó volt látni, hogy nem használ kötelező közhelyeket a fogalmazásban, hanem sajátos humorával fűszerezi azt meg, így élvezetessebbé téve. És ahogy a stílust, úgy a történetvezetést sem nevezném átlagosnak. Sokszor meglepett az írónő, még a végső percekben is képes volt erre. Továbbá remekül megkomponált jelenetek is találhatóak a könyvben, melyek egy filmben is tökéletesen megállnák a helyüket (például Serene megtérési kísérleténél a fejemben végig a híres „Knocking on Heaven's door” című sláger ment a fejemben).
Azon gondolkodok, hogy volt-e negatív része a könyvnek. Esetleg annyit tudnék mondani, hogy a közepénél éreztem, hogy kissé lelassul a cselekmény a kezdeti jó tempóhoz képest (a több történetszál miatt éreztem ezt főleg: megszakították egymást, és így valóban lassabbnak éreztem a történet haladtát), de a végére visszatért a pörgés.
Mindenesetre, örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, hogy ott állhat a Neverwhere mellett a polcomon, és ilyen jól elszórakoztatott. 9,5/10-es pontszám, főleg, hogy ez első könyv, és annak tökéletes, mondhatni pokolian jó, mennyei olvasmány haláli humorral.

2012. augusztus 5., vasárnap

Kitüntetés vagy mi

augusztus 05, 2012 0 Comments

Jelöltek engem ilyesmire. Meglepő volt, de azért utólag is köszönöm Anariának a megtiszteltetést. 
A dolog lényege:
  • Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
  •  A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
  • 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
  • 11 embert meg kell jelölni és linkelni
  • Nincs visszaadás/visszajelölés
Kezdődjék ez a leírás, amíg ki nem találom, hogy ki lesz a tizenegy áldozatom, akiknek továbbadom ezt a kis kitüntetést. 

1. Mikor egyedül vagyok otthon, énekelek. 
2. Nem olvastam Sherlock Holmes történeteket (eddig!!! de régóta akarok)
3. Tanultam norvégot. 109 szóig jutottam, utána jött a sok zh, és hanyagoltam.
4. Szeretnék hangosabban beszélni, de nem mindig sikerül.
5. Két évig balettoztam. 
6. Eredetileg a Momé-ra akartam menni továbbtanulni, de rájöttem, hogy nem megy a térábrázolás. 
7. Szoktam rappet is hallgatni.... Bár nem az a fő zenei ízlésem.
8. A Kill Bill után egy évig nem voltam képes Tarantino filmeket nézni...
9. Csokiért jegyzetet adok és korrepetálok irodalomból.
10. Tulajdonában vagyok egy túlvilági szolgának (nyehehe).
11. Általános iskolában németet akartam első nyelvnek, nem pedig az angolt. Visszagondolva akkor pecsételődött meg a sorsom.

Aztán a kérdések:
1. Kisgyerekként mi volt a legnagyobb álmod?
- Azon gondolkodok, hogy volt-e ilyesmim. Talán az, hogy kerüljek el az általános iskolából. Végül is kemény munkával sikerült ez.

2. Mit szeretsz a legjobban az olvasásban?
- Hogy más világba repít. Hogy megérinti a lelkemet. Hogy megbabonázza a képzeletemet. A szép szavakért.

3. Ha bárhol máshol élhetnél kerek e világon, akkor hol élnél?
- Egy hatalmas könyvtárban, amit kifinomult ízléssel rendelkező emberek rendeztek be. És sok tea is legyen meg viktoriánus kori ruhák. :D

4. Babonás vagy? És ha igen, akkor milyen babonáid vannak?
- Egy-két babonám van, például, hogy mindig a rosszra gondolok, hogy aztán a jó dolog történjen (és többnyire be is válik). 11:11-kor mindig kívánok, meg a szempillát is elfújom, és kívánok közben.

5. Mi volt a legviccesebb dolog, amit valaha láttál?
- Amikor egyik vizsgám alatt a tanárom teljes átszellemüléssel játszadozott az előadóteremben lévő karácsonyfa díszeivel... xD

6. Szerinted ki a legsármosabb fiktív férfikarakter? (lehet könyves és filmes is).
- Ilyenekkel nem foglalkozok. 

7. Melyik a kedvenc évszakod és miért?
- A tavasz. Mert levehetjük a meleg ruhákat, és eljön természet anyánk feltámadása. És a virág illat. ^^

8. Fekete vagy fehér?
- Fehér. 

9. Mi a kedvenc zenei albumod?
- Mindig változik. Jelenleg Emilie Autumn Fight like a girl albuma. Masterpiece :3

10. Van olyan könyv, amit a környezetedben mindenki imád, de téged a hideg ráz tőle? Melyik ez a könyv?
- Általában én olvasok olyat, amitől mindenkit kiráz a hideg. :DD Szóval nincs.

11. Ki a kedvenc sportolód most itt az olimpián?
- Nem nagyon követem nyomon (meg Facebookon úgyis vagy ötvenen kiposztolják, ha eredmény van...), de a magyarokra büszke vagyok, természetesen. 

Follow Us @soratemplates