Antigané

Nyáron olvastam életemben először Hamilton könyvet, nevezetesen az Anita Blake első kötetét. Nem a legtökéletesebb könyv, de tetszett és a 2. kötethez is szeretnék hozzájutni. Mivel nyár óta nem találom, a könyvtárban, így az írónő másik sorozatával, a Merry Gentryvel kellett vigasztalódnom. Azért is kezdtem bele, mert csupa jókat hallottam róla. Először osztálytársam, Judit ajánlotta. Neki köszönöm utólag is. Nagy kedvvel kezdtem neki a könyvnek. "Tündérek, fantasy világ, királyi udvar, jaj de jó lesz!" - gondoltam. Nem egészen az lett, amit vártam.

Tartalom:

"Meredith Gentry az Amerikai Tündér Hercegnő. Jelenleg azonban Los Angelesben dolgozik természetfeletti ügyekre specializálódott magándetektívként. Nagynénje, a Levegő és Sötétség Királynője egy napon érte küldet, és Merry akarata ellenére hirtelen ismét az események sűrűjében találja magát. A feladat egyszerű: élveznie kell a leggyönyörűbb, halhatatlan férfiak társaságát. Siker esetén jutalma a korona és az élete. Kudarc esetén a halál…"

Forrás: Moly.hu

Miután végigolvastam a könyvet, rájöttem, hogy már a fülszöveg is el lett rontva, mert gyakorlatilag lelő előre 300 oldalt. De ez csak az első probléma. Második probléma a történet. Az eleje nagyon tetszetős. Van Merry, aki egy sidhe hercegnő, de otthonából menekülnie kellett, mert sokan meg akarták ölni. kevert származása végett. Jelenleg egy természetfölötti ügyekre specializálódott nyomozóirodában dolgozik  és egy igen érdekes ügyet is kap, amiben egy férfi varázslattal csábít el hölgyeket. Aztán az elkövetőt megtalálja Merry és különös módon meg is hal a pasas. A krimi résznek ezennel befellegzett, innentől már a különleges lények tűnnek fel, akik vagy meg akarják ölni Merryt vagy meg akarják döngetni. Végül - a sok veszély elmúltával -  főhősünk elmegy nagynénjéhez, ahol fény derül az igazságra.

Ezzel a részével semmi baj, csak az, hogy eléggé pornó jellegű a történet, néhol már perverz is. Amikor a gnóm vagy milyen király azt mondja, hogy "Szopjál, Merry" (miközben csak vérivásról volt szó), én akkor majdnem kidobtam az ablakon a könyvet (de ezt ugye nem tehettem meg, mert könyvtári a példány :) ). Ezen kívül zavaró volt a sok kavarás azzal, hogy a királynő küldte-e az embereket, vagy sem, és akkor tényleg meg akarják-e ölni Merryt vagy sem. Idegesítő volt. A fantasy világ részével nem lenne sok bajom, ha nem lenne ennyi lény, amiknek a neveire már nem is emlékszem. Úgy éreztem, hogy az írónő túlbonyolította. Ami még feltűnt, hogy szinte majdnem minden férfinak hosszú haja van! Ez miért van így? Hamiltonnak ez a gyengéje? Valószínűleg. Váá... Akkor még ott vannak Merry vérzései, ami természetellenesen sok és ő természetellenesen túl éli mindet. Oké, hogy mondjuk hamar gyógyul, mert sidhe, de néhány órája felvagdalt karokkal és sérült lábbal képes szeretkezni... Én képtelennek tartom.
A történeten kívül a rengeteg elgépelés és helyesírási hiba is zavart, valamennyire rontotta az olvasás élményét. Megérdemelne egy újra nyomást és egy új borítót is. Ami most van nekem túl sötét. Nagyon sötét!

Természetesen jó részei is voltak a könyvnek (azok miatt bírtam végigolvasni). A karakterek egész jópofák, bár az 1. kötetben még nem tudtam őket teljesen megszeretni. Frostot meg azt a gyereket kedveltem meg kicsit, aki alacsonyabb a többieknél. Nem jut eszembe a neve. :S Még a királynő jelleme is tetszett, igazán kifürkészhetetlen, sosem tudni, hogy mit fog tenni a következő pillanatban.
Karaktereken kívül Merry képessége, a Húskeze is tetszett. Nagyon durva és ijesztő, gondolom  a későbbiekben nagy tiszteletet tud vele kiharcolni magának.

Azonban én ezt már nem tudom meg, ugyanis nem tervezem továbbolvasni. Sajnos a negatívumok túlsúlyban vannak. A 430 valamennyi oldalt túl soknak találom a tényleges történésekhez képest, nagyon szex központú, könyv ami (legalább is számomra) el tud venni a történet varázsából. És sajnálom, hogy a krimi szál olyan hamar véget ért, mert a Hamilton az Anita Blake alapján valamit konyít ehhez a műfajhoz is. Nehéz szívvel, de csak 4/10 a könyv. :S De ha valakinek tetszett, nem baj. Egyszerűen mások vagyunk.

Pápám, pápám és folytatódik az orosz fantasy! Íme a Nappali őrség és annak tartalma.
  
Tartalom:

"A Fény és a Sötétség határát a természetfeletti képességekkel megáldott Nappali őrség ügynökei védik. Az ősi jóslat szerint egy nap eljön valaki, aki erősebb, hatalmasabb mindenkinél és eldönti a Fény és a Sötétség között zajló időtlen küzdelem végkimenetelét. Lehet, hogy az őrség egyik tisztjének fia a kiválasztott? Amikor a fiú hátat fordít a Fény birodalmának és csatlakozik a Sötétség seregeihez, úgy tűnik, nem lesz, aki megállítsa a vámpírok, boszorkányok, alakváltók invázióját."

Forrás: Port.hu

Ahogy a Port.hu-n is írják, egy jóslat kering egy illetőről, aki végleg eldönti a Fényesek és a Setétek közötti háború kimenetelét. Úgy tippelik, hogy Yegor, Anton fia ez a valaki. Ezt Zavulon is jól tudta, ezért állította maga mellé a fiút. Anton a fia után vágyakozva folytatja munkáját - a nappal őrzését - "a nyakába akasztott új kolomppal", Svetlanával, a boszorkánnyal. Közben még ott van a szomszéd fiú, Kosztya egyre zűrösebb magánélete is.
Valami ilyesmit sikerült összefoglalnom az eseményekből, mert az előző filmhez hasonlóan ez is csapongó és zavaros. Talán még inkább. Most néztem a szereplőleosztást és rájöttem, hogy Svetlana az előző filmben is szerepelt, na de hogy mikor... :S Akkor ott van a sorsíró kréta, ami jó ötletnek tűnt, de nagyon sokszor háttérbe szorult, pedig az oldja meg az előző filmben kialakult konfliktust. Ehhez képest nagyon, nagyon hosszú a film tele semmis jelenetekkel. Ilyen Anton és Olga testcseréje is, ami inkább csak humorforrás és egy kis lezbülés Persze, kiderül, hogy ők mennyire is szeretik egymást, de a történet nem halad előrébb vele.Yegor üdítős doboz=vérszívás dolog is tetszett volna, ha lett volna értelme. A felsorolt dolgokat nem igen tudtam egy lineáris történetben elhelyezni. Pedig remekül lehetett volna dolgozni belőle (gondolom a könyvben mindenre van magyarázat, vagyis remélem). Yegor szülinapjának eseményei is egész zavarosak voltak, mindenki megjelent és csinált is valamit, de hogy mit miért és mi volt a célja, nekem nem esett le. Be kell vallanom, hogy valahol az orosz kislány feltűnése után be is aludtam az egészen és másnap fejeztem be a nézést.

Dehogy ne húzzam le tovább a filmet, jöjjenek a pozitívumok. Az előző részből ismert hangulat és extravagáns trükkök megmaradtak. Az orosz ruhák közül ki kell emelnem Svetlana bundakabátját, amiről anno a Miért nem bírjuk az oroszokat? c. könyvben olvastam. Kicsit csicsa, de tetszik. :) De a legjobb ruhadarab az a Kosztya sapkája. Olyat akarok! :DD

Ruhadarabokon kívül néhány jelenet is hihetetlenül tetszett. Ezek megint bizonyítják a rendezőnk szakmaiságát. Egyik legkedvesebb jelenetem, amit többször is visszapörgettem, amikor Anton felírta a sorskrétájával a fia nevét és Yegor meg is jelent. A kettejük közt lévő kirakatüveg, mint az elválasztó vonal, aztán amikor Yegor belép az étterembe és Anton szembeállítja magával és mosolyognak. Megható.
Másik remek, bár eléggé morbid jelenet Zevulon és Kosztya keringője. Mellük között feszül egy kiélezett karó, ott az feszültség, hogy vajon melyikükbe fúródik be előbb?
A legjobb jelenet viszont a filmzárása. Anton a krétának hála ismét normális ember lehetett és kerek életet élhetett Svetlanával. Találkozásukból pedig a Fény és a Setét ura fogadást csinált. Aranyos.

Igaz, nagyon hosszú volt a film, de annyi pozitívuma volt, hogy jutott rá idő, hogy a szereplőket is jobban bemutassák, át tudjuk érezni a helyzetüket. Együtt tudtam érezni Kosztyával, amiért haragszik az apjára, hogy vámpírt csinált belőle. Yegor féltékenységét Svetlanára, az apja utáni vágyakozása is "átjött". Ez úgy hiányzott az első részből.

Hm... Más mondani valóm nincs is, viszont most ott tartok, hogy nem tudom, hanyast érdemel a film. A történet sokkal csapongóbb volt, mint az Éjszakai őrség esetében, viszont a karaktereket sikerült jobban bemutatni. Talán 5,5/10, de semmiképpen sem 6. És egyre jobban érdekel a könyv.

Az orosz filmekről mindig a sötét, őrült figurák jutnak az eszembe, amiket a Film krónikája c. könyvemben látok, de sokat nem kísérleteztem velük, maradtam az orosz irodalomnál.
Régebben jártam az Imagine fórumára, ahol volt egy könyv topic. Itt ajánlottak nekem egy orosz fantasy tetralógiát, az Őrség sorozatot. A film témában felmerült, hogy a könyvhöz készült két film, szintén az oroszok által. Amint tudtam, be is szereztem a két filmet és egy évet vártak a polcon, mire meg tudtam őket nézni. Az élmény nem annyira maradandó, a Nappali őrségen speciel be is aludtam, de ne rohanjunk még ennyire előre. Jöjjön először az Éjszaki őrség.

Tartalom:

"Örök harcban állnak egymással a sötétség és a világosság erői, ám képtelenek a másik fölé kerekedni. Kénytelenek fegyverszünetet kötni, ám a szembenálló felek nem bíznak egymásban. Az éjszaka és a nappal birodalmának közös határát különleges egységek vigyázzák: éjszakánként a fény harcosai járőröznek, nappal a sötétség katonái. A két birodalom határa Moszkvában húzódik, ezért az őrség is itt állomásozik. Azt mondják, valahol a városban megnyílt a Kapu. Eljött a Hatalmas, aki egy jóslat szerint véget vet az eddigi háborúnak. De senki sem tudja, hogy melyik oldalra áll majd."

Forrás: Port.hu 

A közösen megkötött béke ellenére is valami nincs rendben a Fény és a Setét között. Ebbe a világba csöppen bele főhősünk, Anton, amikor felkeres egy boszorkányt, hogy megtudja, szereti-e a felesége vagy sem. Anton és a nő olyan egyességet kötnek, amit a Fény őrei nem nézhettek tétlenül és betörnek a banyához, azonban egy valamire nem számítottak: Anton látja őket, így ő is más. 12 év múltán főhősünket már fényőrként láthatjuk a moszkvai metró forgatagában, ahol egy fiút keres, akit vámpírok akarnak elfogyasztani éjféli csemege gyanánt. Anton nem is számít rá, hogy a fiú a múltjával kapcsolatos, sem pedig azt, hogy a különös lány, akit megpillant akár az Apokalipszist is elhozhatja.
Valami ilyesmi lenne a történet.

A T-home-on keresztül volt lehetőségem ezt a filmet ingyen megnézi (a szolgáltatónak összejött x fő és azt ünnepelték így, hogy az Egek urát meg lehetett nézni - lényegtelen). És az élmény után egy héttel is tanácstalanul gondolok rá. Jó volt? Nem volt jó? Mit lehet róla mondani? Végül mindent végiggondoltam, összeszedtem magam és leírom ide. 

Tartalom:

"A negyvenes Ryan munkaerő-leépítési szakértő, abból él, hogy mások helyett elvégzi a piszkos munkát. Munkájából kifolyólag szinte egész életét a repülőtereken, a gépeken vagy szállodákban tölti. Nem csoda, hogy agglegény, nem akar megállapodni, de semmilyen valódi emberi kapcsolatot sem tud felmutatni. Minden, amire szüksége van, elfér a bőröndjében. Tulajdonképpen egyetlen igazi célja van: a 10 millió törzsutas mérföld elérése. Ryan jól bejáratott életét veszély fenyegeti, amikor a cégét is eléri a leépítés veszélye, illetve amikor útja során megismerkedik a szintén törzsutas Alexszel."

Forrás: Port.hu


Amikor a film nyitását néztem azt vártam, hogy egy pilótáról fog szólni (nem olvastam el a tartalmat - sokszor befürdök vele). Meglepetésként ért, hogy egy olyan embert látok, akinek az a munkája, hogy másokat kirúgjon és ehhez utaznia kell, méghozzá repülőn. Hősünk magányosan járja be az Államok légtereit, amivel a munkán kívül más célja is van: elérje a 10 ezer mérföldet, hogy így kapjon egy kártyát.
A felvezető után mindjárt beindul a három szál Ryan (főhősünk) életében. A számára tökéletesen és magányosan berendezett életét veszély fenyegeti, amikor megjelenik Natalie a forradalmi ötletével (rúgjuk ki az embereket webkamerán keresztül). Ezen kívül Ryan még találkozik egy hozzá hasonló hölggyel, Alex-szal, akivel igaz nincs együtt, de remekül elszórakoznak a hotelszobákban. Harmadik szálként megjelenik Ryan húgának kérése: készítsen úgymond kamu képeket a húg és a vőlegénye papírfigurájával különböző helyeken. Főhősünk nem sok kedvvel, de mégis nekiindul az új, ismeretlenbe tartó úton, amin nem is képzelné, hogy új dologra jön rá: az ember még ötven évesként is változhat.

Kissé nehezen indult a történet, számomra az eleje az egyszerre elindított szálakkal zavaros is volt, de aztán szépen kibontotta magát. Ahogy a Legenda vagyok a tragikumával, így itt az Egek ura a realizmusával szintén rombolja a Hollywood-i álomvilágot. Már a karakterek között is megtalálható ez az ellentét. A film során Ryan és Alex szárnyai alá veszi Natalie-t, akit a vőlegénye elhagyott, ő pedig  egy olyan munkát csinál, amihez igazából semmi kedve. Ennek ellenére Natalie képviseli a fiatal álmodozót, a reménykedőt, aki szerint igenis érdemes valaki mellett leélni az életünket. Ryan ezzel ellentétben azt vallja, hogy a házasságnak semmi értelme, hisz úgyis egyedül halunk meg, akkor miért ne lehetnénk az életben is egyedül? Ez az ellentét megmutatkozik környezetben is. Láthatjuk a válságban szenvedő Államokat, amikor bizony rengeteg embert kellett elküldeni (vagy kell a mai napig is). Bevallom, könnyes lett a szemem, amikor Natalie kirúgta az idős embert (már nem emlékszem a nevére) és az elsírta magát, majd Natalie is.
Még nem írtam Alexről, aki elég érdekes figura. Ő testesíti meg a menekülő ember típusát. Gyakorlatilag két élete van: családja és a munkája. Az elsőből menekül, mert nem érzi ott jól magát, a munkahelyén, a repülőn pedig férfiakkal ismerkedik, hogy kicsit szín vigyenek amúgy egyhangú mindennapjaiba. Igazából Ryan is Alex életformájának az áldozata.
A történet realizmusa mellett még kiemelném a tanulságot, amit igaz a végére sűrítettek, de azért mégis jutott a filmbe. Ryan rájön, hogy a család  mégis fontos, jó, ha állnak mellettünk. Natalie szakítása rádöbbenti arra, hogy eddig mások álmait követte és nem a sajátját. Sarkára áll és halad előre. Alex pedig... Az ő történetét lezáratlannak érzem, de most inkább vegyük nyitottnak. Ryannel való szakítása remélem, ráébresztette arra, hogy a menekülés a gondok elől gyávaság, szembe kell velük nézni.

A jól kidolgozott karakterekhez jó színészek dukálnak. Ryan rideg, magányos farkas karakterét George Clooney tökéletesen alakította és Vera Farmiga is jól mutatott mellette  a  menekülő asszony szerepében. Anna Kendrick alakítása tetszett legjobban. Ahogy eljátszotta a lelkes újoncot - mintha egy amerikai Emesét láttam volna -, majd a részeget és a hisztis lányt. Láttam, kapott Oscar-jelölést is és a Torontói Filmfesztiválon pedig besöpörte a legjobb női mellékszereplő díjat (Mellesleg most jövök rá, hogy ő alakítja a Twilightban Jessicát o.o). Idén vagy jövőre mutatják be egy új filmjét, a Scott Pilgrim vs World-öt.
Kicsit elkanyarodtam az Egek urától...

Még dicsérni szeretném a film elejéről a nyitást, a repteres képeket, az uralkodó kék színeket és a moziplakáton is látható képet, amiből a filmben is kapunk egy keveset. Hirtelen mást nem tudok kiemelni. Esetleg a zenéjét, nekem tetszett. Kellemes és andalító. Ezen kívül egy piros pont a forgalmazónak, amiért az Egek ura címet adta. Szerintem sokkal fantáziadúsabb, mint az Up in the air.

Zárásként jöjjön a pontszám. Oscar-díj ide vagy oda, tőlem nem kapja meg a 10/10-et. Ahogy már említettem, az eleje nehezen indul, a téma is kicsit idegen tőlem, Alex története nem lezárt. 8,5/10.