2010. október 9., szombat

# 2009 # amerikai

Magányosan a felhők közt


A T-home-on keresztül volt lehetőségem ezt a filmet ingyen megnézi (a szolgáltatónak összejött x fő és azt ünnepelték így, hogy az Egek urát meg lehetett nézni - lényegtelen). És az élmény után egy héttel is tanácstalanul gondolok rá. Jó volt? Nem volt jó? Mit lehet róla mondani? Végül mindent végiggondoltam, összeszedtem magam és leírom ide. 

Tartalom:
"A negyvenes Ryan munkaerő-leépítési szakértő, abból él, hogy mások helyett elvégzi a piszkos munkát. Munkájából kifolyólag szinte egész életét a repülőtereken, a gépeken vagy szállodákban tölti. Nem csoda, hogy agglegény, nem akar megállapodni, de semmilyen valódi emberi kapcsolatot sem tud felmutatni. Minden, amire szüksége van, elfér a bőröndjében. Tulajdonképpen egyetlen igazi célja van: a 10 millió törzsutas mérföld elérése. Ryan jól bejáratott életét veszély fenyegeti, amikor a cégét is eléri a leépítés veszélye, illetve amikor útja során megismerkedik a szintén törzsutas Alexszel."

Forrás: Port.hu


Amikor a film nyitását néztem azt vártam, hogy egy pilótáról fog szólni (nem olvastam el a tartalmat - sokszor befürdök vele). Meglepetésként ért, hogy egy olyan embert látok, akinek az a munkája, hogy másokat kirúgjon és ehhez utaznia kell, méghozzá repülőn. Hősünk magányosan járja be az Államok légtereit, amivel a munkán kívül más célja is van: elérje a 10 ezer mérföldet, hogy így kapjon egy kártyát.
A felvezető után mindjárt beindul a három szál Ryan (főhősünk) életében. A számára tökéletesen és magányosan berendezett életét veszély fenyegeti, amikor megjelenik Natalie a forradalmi ötletével (rúgjuk ki az embereket webkamerán keresztül). Ezen kívül Ryan még találkozik egy hozzá hasonló hölggyel, Alex-szal, akivel igaz nincs együtt, de remekül elszórakoznak a hotelszobákban. Harmadik szálként megjelenik Ryan húgának kérése: készítsen úgymond kamu képeket a húg és a vőlegénye papírfigurájával különböző helyeken. Főhősünk nem sok kedvvel, de mégis nekiindul az új, ismeretlenbe tartó úton, amin nem is képzelné, hogy új dologra jön rá: az ember még ötven évesként is változhat.


Kissé nehezen indult a történet, számomra az eleje az egyszerre elindított szálakkal zavaros is volt, de aztán szépen kibontotta magát. Ahogy a Legenda vagyok a tragikumával, így itt az Egek ura a realizmusával szintén rombolja a Hollywood-i álomvilágot. Már a karakterek között is megtalálható ez az ellentét. A film során Ryan és Alex szárnyai alá veszi Natalie-t, akit a vőlegénye elhagyott, ő pedig  egy olyan munkát csinál, amihez igazából semmi kedve. Ennek ellenére Natalie képviseli a fiatal álmodozót, a reménykedőt, aki szerint igenis érdemes valaki mellett leélni az életünket. Ryan ezzel ellentétben azt vallja, hogy a házasságnak semmi értelme, hisz úgyis egyedül halunk meg, akkor miért ne lehetnénk az életben is egyedül? Ez az ellentét megmutatkozik környezetben is. Láthatjuk a válságban szenvedő Államokat, amikor bizony rengeteg embert kellett elküldeni (vagy kell a mai napig is). Bevallom, könnyes lett a szemem, amikor Natalie kirúgta az idős embert (már nem emlékszem a nevére) és az elsírta magát, majd Natalie is.
Még nem írtam Alexről, aki elég érdekes figura. Ő testesíti meg a menekülő ember típusát. Gyakorlatilag két élete van: családja és a munkája. Az elsőből menekül, mert nem érzi ott jól magát, a munkahelyén, a repülőn pedig férfiakkal ismerkedik, hogy kicsit szín vigyenek amúgy egyhangú mindennapjaiba. Igazából Ryan is Alex életformájának az áldozata.
A történet realizmusa mellett még kiemelném a tanulságot, amit igaz a végére sűrítettek, de azért mégis jutott a filmbe. Ryan rájön, hogy a család  mégis fontos, jó, ha állnak mellettünk. Natalie szakítása rádöbbenti arra, hogy eddig mások álmait követte és nem a sajátját. Sarkára áll és halad előre. Alex pedig... Az ő történetét lezáratlannak érzem, de most inkább vegyük nyitottnak. Ryannel való szakítása remélem, ráébresztette arra, hogy a menekülés a gondok elől gyávaság, szembe kell velük nézni.


A jól kidolgozott karakterekhez jó színészek dukálnak. Ryan rideg, magányos farkas karakterét George Clooney tökéletesen alakította és Vera Farmiga is jól mutatott mellette  a  menekülő asszony szerepében. Anna Kendrick alakítása tetszett legjobban. Ahogy eljátszotta a lelkes újoncot - mintha egy amerikai Emesét láttam volna -, majd a részeget és a hisztis lányt. Láttam, kapott Oscar-jelölést is és a Torontói Filmfesztiválon pedig besöpörte a legjobb női mellékszereplő díjat (Mellesleg most jövök rá, hogy ő alakítja a Twilightban Jessicát o.o). Idén vagy jövőre mutatják be egy új filmjét, a Scott Pilgrim vs World-öt.
Kicsit elkanyarodtam az Egek urától...

Még dicsérni szeretném a film elejéről a nyitást, a repteres képeket, az uralkodó kék színeket és a moziplakáton is látható képet, amiből a filmben is kapunk egy keveset. Hirtelen mást nem tudok kiemelni. Esetleg a zenéjét, nekem tetszett. Kellemes és andalító. Ezen kívül egy piros pont a forgalmazónak, amiért az Egek ura címet adta. Szerintem sokkal fantáziadúsabb, mint az Up in the air.

Zárásként jöjjön a pontszám. Oscar-díj ide vagy oda, tőlem nem kapja meg a 10/10-et. Ahogy már említettem, az eleje nehezen indul, a téma is kicsit idegen tőlem, Alex története nem lezárt. 8,5/10.

Nincsenek megjegyzések:

Follow Us @soratemplates