Setét szülinap és a sorsíró kréta: de minek?

Pápám, pápám és folytatódik az orosz fantasy! Íme a Nappali őrség és annak tartalma.
  
Tartalom:

"A Fény és a Sötétség határát a természetfeletti képességekkel megáldott Nappali őrség ügynökei védik. Az ősi jóslat szerint egy nap eljön valaki, aki erősebb, hatalmasabb mindenkinél és eldönti a Fény és a Sötétség között zajló időtlen küzdelem végkimenetelét. Lehet, hogy az őrség egyik tisztjének fia a kiválasztott? Amikor a fiú hátat fordít a Fény birodalmának és csatlakozik a Sötétség seregeihez, úgy tűnik, nem lesz, aki megállítsa a vámpírok, boszorkányok, alakváltók invázióját."

Forrás: Port.hu

Ahogy a Port.hu-n is írják, egy jóslat kering egy illetőről, aki végleg eldönti a Fényesek és a Setétek közötti háború kimenetelét. Úgy tippelik, hogy Yegor, Anton fia ez a valaki. Ezt Zavulon is jól tudta, ezért állította maga mellé a fiút. Anton a fia után vágyakozva folytatja munkáját - a nappal őrzését - "a nyakába akasztott új kolomppal", Svetlanával, a boszorkánnyal. Közben még ott van a szomszéd fiú, Kosztya egyre zűrösebb magánélete is.
Valami ilyesmit sikerült összefoglalnom az eseményekből, mert az előző filmhez hasonlóan ez is csapongó és zavaros. Talán még inkább. Most néztem a szereplőleosztást és rájöttem, hogy Svetlana az előző filmben is szerepelt, na de hogy mikor... :S Akkor ott van a sorsíró kréta, ami jó ötletnek tűnt, de nagyon sokszor háttérbe szorult, pedig az oldja meg az előző filmben kialakult konfliktust. Ehhez képest nagyon, nagyon hosszú a film tele semmis jelenetekkel. Ilyen Anton és Olga testcseréje is, ami inkább csak humorforrás és egy kis lezbülés Persze, kiderül, hogy ők mennyire is szeretik egymást, de a történet nem halad előrébb vele.Yegor üdítős doboz=vérszívás dolog is tetszett volna, ha lett volna értelme. A felsorolt dolgokat nem igen tudtam egy lineáris történetben elhelyezni. Pedig remekül lehetett volna dolgozni belőle (gondolom a könyvben mindenre van magyarázat, vagyis remélem). Yegor szülinapjának eseményei is egész zavarosak voltak, mindenki megjelent és csinált is valamit, de hogy mit miért és mi volt a célja, nekem nem esett le. Be kell vallanom, hogy valahol az orosz kislány feltűnése után be is aludtam az egészen és másnap fejeztem be a nézést.

Dehogy ne húzzam le tovább a filmet, jöjjenek a pozitívumok. Az előző részből ismert hangulat és extravagáns trükkök megmaradtak. Az orosz ruhák közül ki kell emelnem Svetlana bundakabátját, amiről anno a Miért nem bírjuk az oroszokat? c. könyvben olvastam. Kicsit csicsa, de tetszik. :) De a legjobb ruhadarab az a Kosztya sapkája. Olyat akarok! :DD

Ruhadarabokon kívül néhány jelenet is hihetetlenül tetszett. Ezek megint bizonyítják a rendezőnk szakmaiságát. Egyik legkedvesebb jelenetem, amit többször is visszapörgettem, amikor Anton felírta a sorskrétájával a fia nevét és Yegor meg is jelent. A kettejük közt lévő kirakatüveg, mint az elválasztó vonal, aztán amikor Yegor belép az étterembe és Anton szembeállítja magával és mosolyognak. Megható.
Másik remek, bár eléggé morbid jelenet Zevulon és Kosztya keringője. Mellük között feszül egy kiélezett karó, ott az feszültség, hogy vajon melyikükbe fúródik be előbb?
A legjobb jelenet viszont a filmzárása. Anton a krétának hála ismét normális ember lehetett és kerek életet élhetett Svetlanával. Találkozásukból pedig a Fény és a Setét ura fogadást csinált. Aranyos.

Igaz, nagyon hosszú volt a film, de annyi pozitívuma volt, hogy jutott rá idő, hogy a szereplőket is jobban bemutassák, át tudjuk érezni a helyzetüket. Együtt tudtam érezni Kosztyával, amiért haragszik az apjára, hogy vámpírt csinált belőle. Yegor féltékenységét Svetlanára, az apja utáni vágyakozása is "átjött". Ez úgy hiányzott az első részből.

Hm... Más mondani valóm nincs is, viszont most ott tartok, hogy nem tudom, hanyast érdemel a film. A történet sokkal csapongóbb volt, mint az Éjszakai őrség esetében, viszont a karaktereket sikerült jobban bemutatni. Talán 5,5/10, de semmiképpen sem 6. És egyre jobban érdekel a könyv.