Antigané

2014. december 29., hétfő

Tizenhat évesnek lenni

Chibi Zsó december 29, 2014 0 Comments

Ha körbenézünk saját környezetünkben, rengeteg olyan családot láthatunk, akik látszólag tespednek saját nyomorukban és még véletlenül sem tesznek arra kísérletet, hogy kisegítsék magukat helyzetükből. Ha pedig az ilyen felnőttek gyerekeit is látjuk, könnyen gondolhatjuk azt is, hogy na ezek sem lesznek különbek. Magyarországhoz hasonlóan Skóciának is megvannak a maga lecsúszottnak mondható emberei, akikről a társadalom hasonlóakat gondolhat, mint mi magunk itthon. Azonban Ken Loach az Édes kamaszkor című filmjében óva int minket efféle előítéletek meghozatalától. Más ismert műveihez hasonlóan (A nevem Joe, Carla dala) a kisemberek nagy harcát mutatja be a mindennapokban itt is és nem is akármilyen kisemberét, hanem a gyerekét.

Tartalom:

"Liam anyja, Jean börtönben ül, de fia tizenhatodik születésnapján szabadul. Liamnek ezúttal eltökélt szándéka, hogy minden másképp lesz. Olyan családi életről álmodozik, amilyenben sohasem volt része: egy biztonságos menedékről, távol az olyan semmirekellőktől, mint amilyen Jean barátja, Stan, illetve saját gonoszlelkű nagyapja. Mindehhez azonban pénzt kell szereznie, ami nem kis feladat egy kamasz számára. Liam és haverjai rövid úton mindenféle bajba keverednek. Amikor a hullámok kezdenek összecsapni a feje felett, Liam érzi, hogy ki kellene szállnia. Csakhogy ezúttal nem hagyhatja annyiban a dolgot..."

Forrás: Port

Liam történetét saját hátrányos helyzetű mivoltából ismerhetjük meg. Édesanyja börtönben van, annak barátja és Liam nagyapja kíméletlenül bánnak a gyerekkel. Lepukkadt lakónegyedben élnek hasonló helyzetű emberek között, amely nem feltétlen teszi boldogabbá egy tizenöt éves életét. Liaméket továbbá a pénz sem veti fel, így egyetlen pénzforrása csupán a dohány kínálgatás jelenti. Azonban a reménykedés és az őszinte vágyak ilyen helyzetekben is megfogannak: Liam minden vágya egy lakóautó megvásárlása, ahol édesanyjával elvonulhatnak otthonukból, mikor úgy tartja kedvük. Ebben az álomban nem csak az anya iránti szeretete nyilvánul meg főhősünknek, hanem az igazi, biztonságos otthon iránti vágy is.
A film során pedig bebizonyosodik az is, hogy hiába tiszta és őszinte egy vágy, ha a megvalósításhoz veszélyes utakon vezetnek. Akaratlanul is eszünkbe jut: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mindezt Ken Loach pedig úgy tudja bemutatni, hogy a főszereplő fiút nem tudjuk elítélni tetteiért, hiszen indirekt módon a rendező mindig emlékeztet minket arra, hogy égő fáklya módjára lebeg Liam előtt a célja, amelyet az anyja iránti szeretet és a normális életre való vágyakozás táplál. Jó a színészválasztás is (Martin Compston nagyon illik Liamhez) és Loach képes tartani egy egyensúlyt a bűn és az ártatlanság között elég érezhetően és emiatt nem tudjuk nézőként teljesen elítélni a fiút.

Így összegezve az Édes kamaszkor a címmel ellentétben nem éppen a csodálatos fiatalságot mutatja be. Habár röviden nyilatkoztam a filmről, azért elmondható róla, hogy hamisítatlan Ken Loach film: itt is szimpatizál a hánytatott sorsú figurákkal, sőt teljesen meg is érti őket. A súlyos témák feszültségeit némi humorral és tiszta emberséggel oldja, ezzel egy nagyon is emberi munkát elénk tárva: 10/10.

2014. december 27., szombat

A testtolvaj meséje

Chibi Zsó december 27, 2014 0 Comments

Akik olvasnak vámpírregényeket, azok minden bizonnyal ismerik Anne Rice híres/hírhedt alakját, Lestatot, a vámpírt. Találkozhattunk vele az Interjú a vámpírral oldalain, majd saját életrajzában is, a Lestat, a vámpírban, s végül a vámpírok eredettörténetébe vezetett be minket A kárhozottak királynőjében. Az első három részt követően megjelent még egy Lestat által elmesélt történet, A testtolvaj meséje.

Tartalom:

"Vámpírhős, rocksztár, embertömegek csábítója, kísértő szellem… Lestat valóban rendkívüli a halhatatlanok között! Mégsem boldog, lángoló vére tovább űzi, szeretne visszaváltozni halandóvá, hogy halálon túli léte újra értelmet nyerjen. Ez a vágy űzi céltalan bolyongásaiban, Amszterdamtól az Amazoni őserdőkig, míg végül találkozik az egyetlen lénnyel, a minden ördögnél gonoszabb Testtolvajjal, aki valóra válthatja kívánságát. De miután Lestat lemond vámpírtestéről, tudomásul kell vennie azt, amit rég elfelejtett: a halandó ember sebezhetőségét és gyarlóságát…
Újra üldözőbe kell vennie a rejtélyes testtolvajt, hogy visszaszerezze ellopott testét, hogy újra elfoglalja helyét minden vámpírok leghatalmasabbjaiként…"

Forrás: Moly

Sokat gondolkodtam ezen a könyvön, hogy tulajdonképpen mi is a bajom vele. Ugyanis sokszor idegesített – annyira, amennyire az eleje beszívott a vallási és filozófiai eszmecserékkel.

Maga a történet nem hétköznapi, de mégis mindannyian ismerjük. Egyik értékelés a Molyon írta a koldus-királyfi történetet, hogy arra hasonlít Lestat kalandja, de nekem inkább a tékozló fiú jutott eszembe róla. Főhősünknek át kell mennie a másik oldalra, hogy rájöjjön, korábbi világa jó volt neki.

Szóval így egyszerű a receptje a könyvnek és ez a része élvezhető is. De sokszor az az érzésem volt, hogy már kezd túlírva lenni a könyv, főleg az utolsó negyven oldalon.

Aztán. Lestat figurája az elején emlékeztetett a már trilógiából megismert vámpírra, de ahogy haladtam egyre előrébb ebben a könyvben, úgy lett számomra idegesítő. Kétszáz éves lény már, de mégis egy esztelen tinédzserként viselkedett. Eddig Lestatot nem így láttam Rice könyveiben, habár korábban sem viselkedett komoly lényként. Viszont amivel itt kárpótolva voltam, az David Talbot és Lestat közötti barátság bemutatása. Annyira mély és őszinte volt végig, s még a legkomolyabb sérelmek után is képesek voltak a megbocsátásra.

Ezektől a hibáktól eltekintve a könyv hasonló Rice korábbi vámpír történeteihez. Ismét elmerülhetünk a halhatatlan lét megválaszolatlan kérdéseiben, kicsit többet tudhatunk meg a boszorkányságról és a Talamascáról és egy újabb lénnyel bővül Rice izgalmas világa. De így is, összességében A testtolvaj meséje olyan kérdőjeles számomra. Voltak részek, amelyek tetszettek, de bőven olyan is akadt benne, ami kifejezetten idegesített. Szóval, most ez a könyv nem nagyon jött be: 7/10. Nem rossz, de nem is a legjobb.

Forrás: harveysketchbook

# 1992 # A testtolvaj meséje

2014. december 25., csütörtök

Várólista csökkentés 2015

Chibi Zsó december 25, 2014 0 Comments

Sziasztok!

Igaz, még új évig van egy kis időnk, azonban én már rátérnék kicsit a jövő évi tervekre (egyre legalábbis mindenképpen). Aki tagja a Moly nevű könyves közösségi oldalnak, az már ismerheti a Várólista csökkentés kihívást. Ennek az ismertetőjét szeretném ebben a bejegyzésben megosztani veletek és saját listámat, amelyet a 2015-ös évben tervezek elolvasni.

A kihívás leírása Lobo blogján is elolvasható, de azért megosztom itt is:

"A feladat egyszerű: Olvass el 12 könyvet 12 hónap alatt a várólistádról. Olyan könyveket, amelyek legalább fél éve várnak arra, hogy kézbe vedd őket.

Menete pedig a következő:

Válassz ki 12 címet a várólistádról, amelyek már legalább fél éve ott porosodnak valós vagy virtuális polcodon és olvasásra várnak. Nem kell havi 1 könyvet elolvasni, lehet hogy mind a 12-t elolvasod két hét alatt, lényeg, hogy 2015-ben ez a 12 kötet lekerüljön a várólistádról. Ráadásul nem kell abban a sorrendben elolvasni a könyveket, amelyekben listázod őket.

A listát az elolvasandó könyvekről előre meg kell határozni és kitenni valahova, hogy mások is láthassák. Lehet ez a blogod, a moly.hun vagy a Goodreadsen egy polc, lista, gyűjtemény aLibraryThingen, vagy bármi más általad használt könyves játszótér ennek megfelelő opciója, de ha nincs blogod és szeretnél játszani, küldd el nekem a listát és én vezetem helyetted:) Jelentkezési és listaállítási határidő: 2014 december 31 éjfél.

A könyveket pedig 2015 január 1- december 31 között kell kiolvasnod. (Tudom, miután kiválasztottad őket, azonnal neki akarsz állni olvasni, de fogd vissza magad 2015-ig, jó?:)

Ha lehet, tartsd magad ehhez a listához és ne változtass rajta (alternatív listát is létrehozhatsz +12 könyvről, amivel lecseréled az eredetit, mert éppen akkor nincs kedved pont azt a könyvet olvasni) – Voltak, akik ezt kihagyták, pedig hasznos lett volna, mert lehet a most kiválasztott könyvek közül lesz, amihez egyszerűen nem lesz jövőre hangulatod.

Hangoskönyvek és e-bookok is számítanak

Újraolvasás nem számít

A várólistádon szereplő könyvek más olvasási játékban, kihívásban is szerepelhetnek, simán lehetnek átfedések.

Itt nálam a kérdőív kitöltésével jelzed, hogy részt veszel a játékban. A blogodra tedd ki a képet meg a linket ami majd arra a postra fog mutatni, ahova január elején kiteszem a versenyben résztvevők listáját.

Aki végigcsinálja velem ezt a játékot, azok között év végén lesz valami nyereményosztás.

Létre fogok hozni egy postot, ahol majd listázom azokat, akik részt vesznek a játékban, valamint ugyanúgy mint idén, nálam kell azt is jelezni, hogy elkészültél és teljesítetted a verseny feltételeit."

Forrás: Olvasónapló

2011-ben én már megpróbálkoztam ezzel a kihívással, azonban 3 könyv híján nem tudtam teljesíteni. Idén úgy gondoltam, hogy ismét megpróbálkozom. Ennek érdekében összeállítottam egy 12 db-os könyv listát a saját példányú könyveimből és egy alternatív listát az e-könyveimből is. Mivel a főlistámat (a saját példányokat) tervezem első sorban teljesíteni, így azt osztanám meg veletek itt:

Boleslaw Prus: A fáraó
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Dave Eggers: Ahol a vadak várnak
David Mitchell: Felhőatlasz (Cloud Atlas - angolul van betervezve)
Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis?
Imre Viktória Anna: Az Őrült hold alatt
Jane Austen: Emma
Ken Kesey: Száll a kakukk a fészkére
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Mihail Bulgakov: Mester és Margarita
Sylvia Plath: Az üvegbura
Victor Hugo: Nyomorultak

Viszonylag egy igényes, szépirodalmi listát sikerült összeraknom, azonban akadnak itt nehezebb és komorabb művek is, amelyektől tartok kicsit. Ezért döntöttem végül úgy, hogy lesz alternatív listám is, amelyről tudok vidámabb vagy egyszerűbb műveket választani egy-egy nehezebb helyére.

Lényeg, a 2011-es kudarcomra gondolva, idén próbáltam kicsit taktikázni, hogy könnyebb legyen teljesítenem a kihívást. Remélem, sikerül és végre kevesebb olvasatlan könyv fog a polcomon ülni.