Antigané

2016. március 15., kedd

Miért írok ritkán?

Chibi Zsó március 15, 2016 0 Comments

A statisztikát nézve még vannak olvasói a blognak a kevés poszt ellenére is, ezért úgy érzem, tartozok magyarázattal.

Tavaly mindössze 16 új poszttal gazdagítottam a blogot, ami az eddigi legrosszabb arány, idén pedig csak 4 bejegyzést írtam. Rengeteg olyan feldolgozatlan anyag vár rám, amiket lassan több, mint egy éve láttam. Ezzel nagyon nehézzé válik a blogolás, hisz az emlékek megfakulnak és így nagyon nehéz ténylegesen jót írni. De azért I do my best.

A mellébeszélés után jobb rátérni ennek a mély hallgatásnak az okára. Sokat gondolkodtam a dolgon, fejben összeszedtem az okokat. Az egyik legnagyobb ellensége az Antiganénak a gyakornokosságom. Nyílt titok igazából, csak nem szoktam vele különösebben dicsekedni, de egy éve és három hónapja írok a Galaktika online részére cikkeket. Ezen a linken olvashatjátok el az ottani írásaimat, ha érdekel. Reklám után pedig jöjjön a magyarázat: egy-egy cikkel járó kutatás és írás után sajnos nincs semmilyen agyi kapacitásom az Antiganéra. Rajta vagyok, hogy ezen változtassak, de nem ígérek semmi biztosat.

A másik fő ok, ami miatt nem jutottam el az íráshoz az az, hogy elvesztettem egy nagyon fontos embert (nemrég pedig még egyet, de abból már kezdek kilábalni). Interneten nem szeretek személyes dolgokról, főleg nem traumákról beszélni, de annyit szeretnék megosztani veletek, hogy ez a fájdalom mindentől elfordított, amit azelőtt szerettem csinálni és csak most jutottam el arra pontra, hogy újjáépítsem régi énemet.

Mindemellett pedig még létezik a szokásos kifogásom, az egyetem. És én hülye még elkezdek egy harmadik szakot is. :) Nem vagyok normális.

Ennyit szerettem volna. Azért az emberért, akit most is nagyon hiányolok álljon itt egy dal:

Remélem, ti pedig továbbra is kitartotok a blog mellett és fogjátok értékelni írásaimat. :)

2016. március 14., hétfő

A beavatott

Chibi Zsó március 14, 2016 0 Comments

Az Éhezők Viadala váratlan sikert aratott a young adult közönség körében, így nem is véletlen, hogy ezt meglovagolva a piac igyekszik hasonló műveket kitermelni. Ott van a már korábban tárgyalt MazeRunner, januárban jött Az ötödik, de egy csomó más filmet lehet még említeni. Ebbe az új trendbe sorolható Veronica Roth sorozatából készített Divergent, azaz A beavatott filmszéria is. Az ajánlást utólag is köszönöm Antalnak.

Tartalom:

"Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat. Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz."

Forrás: Port

A legnagyobb kritikát a Divergent a kasztrendszeren alapuló világáért szokta kapni, mert a középiskolai klikkesedésre emlékeztet. Pedig ha mélyebben belegondolunk, nem egy rossz, utópikus elgondolásból indul ki: egy olyan társadalom, ahol mindenki azt csinálja, ami a legjobban illik hozzá. Azonban a divergent, azaz a rendszerbe nem illő egyed (aki végül is bárhová beillene...) megzavarja a szigorú rendszert. A főhős, Beatrice mindig is érezte, hogy kívülálló és sehogy sem illik a rendszerbe, akárhogy is próbálkozik (azért végül sikerül neki). Valóban lehet itt párhuzamot vonni a középiskolai évekkel és lehet ez elcsépelt is egyesek számára, teljesen érhető okokból. Viszont ha a történet célközönségét vesszük figyelembe akkor szerintem még inkább eltalált ez a kasztrendszer: tinédzser éveink alatt nagyon is gyakori érzés, hogy nem érezzük a közösségbe illőnek magunkat, miközben azt látjuk, hogy mindenki másnak megvan a helye a világban. Emiatt legtöbbször magunkat okoljuk, de talán mélyen legbelül mi is azt érezzük, hogy lehet, a rendszerrel van a gond.

Ami magát a filmet illeti, én kellemeset csalódtam benne az előítéleteim ellenére (már megint egy young adult disztópia). Elismerem, megvannak a maga hibái, főleg a szereplők kidolgozatlanságában, de ezt ebben a részben meg tudtam bocsátani a jó összkép miatt. A beavatott fel van építve: megismerjük a világ működését, a főhős is végigmegy egy fejlődésen, ahol szembetalálja magát saját félelmeivel és eddig elképzelhetetlen dolgokat kell testközelből tapasztalnia. Ezek mellett van egy főcselekmény is (összetűzés a rendszert működtetőkkel), amivel bejön az akció vonal is. Szerintem ez volt gyengébb a filmben, de még az elviselhető kategóriába esett. Amit viszont nagyon értékeltem, hogy kerek lezárást kapott az egész történet, így akár el is lehetne létezni a következő rész nélkül, hiány érzete nem lenne az embernek.

Végül is nekem egy kellemes filmélményként maradt meg A beavatott, hiába viseli magán a young adult jegyeket. Szerintem egy viszonylag jól felépített film átlagos történettel és szereplőkkel, egyszer mindenképp megnézhető: 8/10. ~~Felvállalom.~~

# 2014 # A beavatott

2016. március 13., vasárnap

Az anti szuperhős

Chibi Zsó március 13, 2016 0 Comments

A mozitermek elfoglalását követően a szuperhősök a televíziót vették célba. Kezdődött mindez a DC Zöld íjászával, a Marvel Shield-ügynökeivel és lehetne sorolni a végtelenségig az újabbál újabb szuperhősös sorozatokat (mellesleg a 2016. márciusi Filmvilágban van erről egy jó cikk, ha valakit bővebben érdekel a téma). A már itthon is elérhető Netflix sem maradhatott ki az új feltörekvő trendből: belekezdett a Daredevil és a Jessica Jones sorozatokba. Ebben a bejegyzés most az utóbbiról lesz szó, de az elsőt sem feledem! Az ajánlásokat mindenesetre köszönöm Mirának.

Tartalom:

"Miután rövid életű szuperhőssége tragikus fordulatot vett Jessica Jones visszavonult, hogy újjáépítse magánéletét és karrierjét, mint egy igen ingerlékeny, cinikus magánnyomozók Hell's Kitchenben, New Yorkban. Önmarcangolással és PTSD-vel küzd, de Jessica így is felveszi a harcot a belső - és a külvilág démonaival szemben. Ebben segíti őt különleges képessége a bajbajutottak megsegítésében - főleg akkor, ha csekkel hálálják meg szolgálatait."

Forrás: IMdb

Lehet csak az elfogultság beszél belőlem, de kiemelkedő sorozat a JJ a többi szuperhősös mű közül. Habár a képregény változat ismerete nélkül nem tudom az eredeti anyaghoz hasonlítani sem szellemiségében, sem egyéb pontokban, de mindenesetre nagyon egyedinek érzem az egészet. A film noirokat idéző stílus és a hétköznapi helyszínek egyvelege is segít megteremteni az egyediséget, de más elemek is akadnak, amik különlegessé teszik a szériát. Egyik a sokszor kiemelt visszavonultsága Jessicának. Más szuperhősökkel ellentétben ő egy teljesen hétköznapi figuraként veszi fel a harcot ellenségével, Kilgrave-vel. Természetesen főhősnőnknek is van különleges képessége (szupererő), de kemény külsője mögött nagyon is ott van az emberi törékenység, ami miatt ilyen közel még nem éreztünk szuperhőst magunkhoz.

Egy másik érdekesség, amire igazából a 444 cikke hívta fel a figyelmemet, az a nők hangsúlyos szerepe. Az írás emlegeti a Bechdel-tesztet, aminek a JJ teljesen megfelel, sőt, valahol már a mérleg másik oldalára esünk: röviden összefoglalva, és kicsit következtetésként is azt mondom, a nők az aktívabb szereplők, a férfiak pedig a passzívabbak. A cikkben is kiemelt párbeszéd jeleneten kívül nagyon sok esetben cselekményt mozgató elemért a női főszereplők a felelősek, ami szintén mutatja a nemi szerepek felcserélődését. Ebben a sorozatban a nők igenis terveket találnak ki és hajtanak is végre közös céljuk érdekében (Kilgrave elkapása). A felbukkanó férfiak (pl. Luke vagy Simpson) inkább a lányok tervéhez asszisztáltak, mint irányították volna azokat. Emellett a férfiak mellett feltűnnek a negatívak, akik közül mindenképpen Kilgrave a legdominánsabb. Az alak egy Thomas Mann Cippollájához hasonlítható gonosz: Képes befolyásolni mások akaratát és mivel megteheti, meg is teszi, egyéb motivációja nemigen van (vagyis van, de az nagyon spoileres).

Röviden összefoglalva a Jessica Jones nekem egy nagyon üde színfolt a sorozatok közt (a szuperhősösök közt pláne), ami a Simpsonos szálat leszámítva nagyon jól működött cselekmény, hangulat és színészek terén is. Mindemellett megjelenik benne a - mondjuk ezt - kortárs eszmeiség és némi művészi játszadozás is. 9,5/10 , mindenkinek nagyon ajánlom, akár többször is.