Antigané

2011. október 29., szombat

A tükör túloldalán

Chibi Zsó október 29, 2011 0 Comments

Az Alice Csodaországban után mindenképpen szerettem volna a Tükörországbant is elolvasni, azonban nem jutott rá idő. Az elolvasásra végül a Molyos "Ugorjunk be Alice-cel Csodaországba!" című esemény vett rá.

Tartalom:

"Minden tükör kész varázslat: megkétszerezi a világot! Szinte kedvünk támad belépni és körülnézni abban a másik világban. Bizonyára mindenki érezte már ezt a vágyat, legalábbis gyermekként. Ám amire mi csak vágyunk, azt Alice véghez is viszi. A kandalló fölötti nagy tükörben ez a bájos és talpraesett leányka átlép egy különös, bolondos birodalomba. Itt a megelevenedett sakkfigurákon kívül olyan fura lények fogadják, mint a zsemlepke, a hintalódarázs, aztán Subidám és Subidú, no meg Dingidungi, hogy az Egyszarvúról meg Gyilkanyesszről ne is beszéljünk. Sok veszély közt, sok mókás kalandon át jut el Alice odáig, hogy királynővé koronázzák. A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította."

Forrás: Moly.hu

Hasonló színvonalat vártam ettől a kötettől, mint az elsőtől, viszont egy sokkal jobb mesét kaptam. Amitől leginkább különbözik Csodaországtól az az, hogy itt egy sakk-játszmával kapcsolódott össze a cselekmény, ezért úgy éreztem, hogy halad valahová a mese, lesz cél. De ahogy Alice fantáziabirodalmában megszokhattuk, itt minden logikátlan a mi mértékünkkel nézve, és a legvégére a felvázolt abszurd világ feje tetejére áll. Szerencsére jön az ébredés.
Tükörországban is számtalan emlékezetes figurával találkoztunk. Mesélt nekünk Subi Du és Subi Dám a rozmárról és az ácsról, továbbá megjelent a Fehér és Fekete királynő, a Fehér lovag, aki igazából egy feltaláló. Továbbá jelen van itt is Alice gyermeki naivsága, ami nagyon szívmelengető, főleg, amikor a macskáihoz beszél. Aztán Révbíró fordítása nagyon szórakoztatóvá teszi a mese nyelvezetét, rengeteget lehetett rajta nevetni. És így tovább.

Nagyon a szívemhez nőtt Alice Tükörországban és sokkal jobban elbűvölt, mint Csodaország. Lelkiismeret furdalás nélkül 10/10-es pontszámot érdemel Lewis meséje.

Forrás: meluseena

2011. október 16., vasárnap

Take it easy, let's fight

Chibi Zsó október 16, 2011 0 Comments

A Harcosok klubját Mira ajánlotta nekem. Ízlésében bízva ültem neki a filmnek, semmilyen elvárásaim nem voltak, csak valami katartikus filmre vágytam. Megkaptam.

Tartalom:

"Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.

A történetet egy jól szituált, de cinikus és kiábrándult fiatalember meséli el. Nevét nem tudjuk, néha Jacknek (Edward Norton) hívja magát. Önismereti terápiás csoportokba jár, mégsem kerül közelebb valódi énjéhez és embertársaihoz. Véletlenül összeismerkedik Tylerrel (Brad Pitt), akiben felfedezi hiányzó tulajdonságait. Tyler egy különös, titkos társaság megalapításával próbál megszállottan úrrá lenni a világ káoszán. A Harcosok Klubjának híre hamar elterjed a túl hamar meggazdagodott menedzser nemzedék tagjai között, akik egyre intenzívebb élményekre várnak. Az egyetlen, aki a két rokonlélek közé ékelődik, egy nő. Marla (Helena Bonham Carter) kétségbe vonja Tyler erőltetetten férfias ideológiáját."

Forrás: Port.hu

Meglehetősen tetszett ez a film. Fincher tökéletesen felmondta a leckét. A történet fokozatosan bontakozik ki, a nagy csattanóra végig láthatóak utalások, melyek csak az elbeszélés végén nyernek értelmet. A figyelmet végig fent tartja a cselekmény, továbbá bármi érdekes tud itt lenni: akár a repülőzés vagy a csoportterápiák. A párbeszédeket nagyon tudtam élvezni, de persze leginkább azt, ahogyan Fincher végig becsapta a nézőket és persze a főhőst is.
A Harcosok klubjában előjön a fogyasztói társadalom kritikája is. Napjainkban (2011) nem mond sok újdonságot, de valószínűleg a bemutató évben (1999, itthon 2000) elég hatásos lehetett. Bele lehet unni, elfáradni, lelkiekben elsorvadni, de fellázadni ellene ilyen módon, ahogyan a filmben, szabad-e? Érdemes elgondolkodni rajta.
Összefoglalva egy jó film, főleg az amerikai közízlésnek (nem is csoda, hogy jelölve volt Oscarra). A történetnek egyedül a végével van bajom: az, hogy eléggé beleerőltették a happy endet. A film végére egy eléggé drámai helyzet alakult ki, rossz döntés volt úgy megoldani, ahogyan végül meglett.

A kivitelezésre nem igen lehet panasz. Hiába több, mint tíz éves a film, a filmestrükkök nem annyira koptak meg, mint mondjuk az első Harry Potternél, A vágások és az aláfestőzene mindenképpen David Fincher munkásságára utal, ez kétségtelen.
Igazán kellemessé a színészi játék teszi. Például Brad Pitt játékát itt különösen élveztem, nem hittem volna, hogy ilyet is tud (az eddigi látott filmjei alapján). Edward Norton olyan volt, mint más szerepeiben, Carternek pedig ez a szerep különösen jól állt, ez a szakadt nő figura.

Ahogy fentebb is kijelentettem, a Harcosok klubja egy remek film, olyasmi, ami mindig ott van az Oscar-gálán. Az erőltetett lezárástól eltekintve tetszett, érdemes lesz máskor is megnézni. 9/10-es pontszámot érdemel.

# 1999 # amerikai

2011. október 7., péntek

Tündérmese fantasy köntösben

Chibi Zsó október 07, 2011 0 Comments

Egyik kedvenc könyvem Neil Gaiman Csillagporja. Ez a történet ismertetett meg az író munkásságával, ezen a mesén keresztül lopta be magát a szívembe. Egy Moly-os kihívás során (Csillaghullás Csillagporral) olvastam újra. Nem volt fölösleges.

Tartalom:

"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."

Forrás: Moly.hu

A történet egy, gyermekkorunkból ismert tündérmese is lehetne: a fiú elindul szerencsét próbálni az ismeretlenbe, ahol segít a bajba jutott lányon, legyőzi a boszorkányt, övé lesz a fele királyság, és elnyeri a lány kezét, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Azonban a tündérmeséktől abban különbözik a Csillagpor, hogy kicsit jobban elmerülhetünk a mesevilágban. Továbbá tartalmaz nem gyerekeknek való részeket is, de egy felnőtt mesében nem is csoda.
Találkozhatunk szeretni való figurákkal, még a kissé butus Tristrant is lehet szeretni. A szőrös kisember pedig bárki szívébe képes belopni magát. Akiébe nem, attól "mellnézést".
A mesékből jól ismert lények sorakoznak fel, akik mégis lenyűgöznek minket. Nem a szokásos praktikákkal állnak elő, Gaiman kicsit színessé teszi őket némi mitológiával az ókori vagy a kora középkori időkből, ahogyan azt egy jó kis fantasyben tenni kell. És mivel egy jól felépített világgal találkozunk, így könnyedén elmerülhetünk a sorok közt.

Akik még nem ismerik Neil Gaimant, azoknak érdemes a Csillagporral kezdeni. Rövid, szórakoztató mese, ami képes teljesen magával rántani. A vége kicsit összecsapott, néhány kalandot nem ártott volna jobban kibontani, de mégis szívem csücske ez a regény. Egy 8/10-es értékelés teljesen reális.

Forrás: Gali-miau

# angol # Csillagpor

2011. október 2., vasárnap

Hi Upper East Siders

Chibi Zsó október 02, 2011 0 Comments

Fogalmam sincs, hogy miért tetszett meg a Gossip Girl (magyarul A pletykafészek), hiszen ha megnézzük, nem több egy tinédzser szappanoperánál. A szereplők jobbra-balra kavarnak, mindenki szerelmes, ebből fakadóan pedig féltékenykednek is. Viszont valamiért mégis sikeres a sorozat, kiemelkedik a hasonszőrű történetek közül.

Tartalom:

"Nagy az izgalom az elegáns magániskola diákjai között: az osztály egyik legnépszerűbb tagja, Serena van der Woodsen visszatért az internátusból, ahova tavaly év végén hirtelen eltávozott. Megindulnak a találgatások: vajon mi az oka Serena visszatérésének? Blair, Serena legjobb barátnője mindaddig örül barátnője felbukkanásának, amíg szerelme, Nate be nem vallja neki: megcsalta Serenával a lány elutazása előtt. Közben Serena megismerkedik új osztálytársukkal, Dannel és családjával."

Forrás: Port.hu

Ahogyan a többi tinédzser drámánál, itt is egy iskolába nyerhetünk betekintést, és néhány diák (mondjuk hat) életét ismerhetjük meg. A Gossip Girl a helyszínt illetően egész egzotikusnak mondható: a New Yorkban található Manhattan Upper East Side nevű kerületében játszódik a tényleges cselekmény. Más filmekből tudhatjuk, hogy itt van New York gazdasági élete, több egyetem is, meg ilyenek. Szóval, elég gazdag környék, így nem maradhatnak el a gazdag emberek se, és az ő gazdag porontyaik se. És a sztereotípiának megfelelően (a gazdag gyerekek el vannak kényeztetve) élnek főhőseink: buli, pia, szex, és leginkább gátlástalanság. Ezen kívül pedig tinédzser intrikák adják a főbb cselekményt az első két évadban a gimnáziumi évek során. A háttérben persze ott van Gossip Girl, a blogger lány, aki mindig mindent tud, viszont ő róla semmit sem lehet.

Viszont még mindig ott leledzik a kérdés: ez miért köthet le bárkit is? A válasz az ügyes történetvezetésben rejlik, továbbá az izgalmas karakterekben. Az írok valami fantasztikusan képesek kiépíteni a szereplők közötti kapcsolatrendszert, főleg, hogy a gyerekeken kívül a felnőtteket is belevonják a dologba. Emiatt bonyolultnak tűnhetnek az egész történet, de ha figyelmesen követjük (már pedig érdemes), akkor minden világos lesz.

A Gossip Girlre jellemző a fokozatos történetépítés, ami persze eredményezhet unalmasabb epizódokat. Az 1.évad eleje emiatt elég lapos, de fokozatosan jön fel a mélyből, a hétköznapi tinisorozatok világából. A színvonalt a 2.évadban is viszonylag tartja, de persze megesik, mikor több epizódon keresztül áll a történet. Ha egymás után nézzük az epizódokat, akkor igazából fel sem tűnik a dolog.

A történetvezetés mellett a viszonylag jól kidolgozott karakterek tartják életben a Gossip Girlt. Vannak unalmasabb figurák (például Serena vagy Nate), de olyanok is, akiken kellemesen lehet szórakozni (például Jenny), de a történet legkedveltebb párosa Chuck és Blair. Aljasok, lelkiismeret furdalás nélkül képesek átgázolni bárkin, de mégis van bennük olyan emberi tulajdonság, amiért olykor-olykor megsajnálhatjuk őket, együtt érezhetünk velük.
És valahogy minden szereplőben megvannak a jó és rossz tulajdonságok egyaránt, akár a hús-vér emberekben is. Ezért is könnyű velük szimpatizálni, még ha ez külsőre nem is látszik. Ugyebár ahogy egy amerikai alkotásnál lenni szokott, igyekeznek mindent tökéletesnek, műnek megcsinálni, olyan hollywood-i, amerikai álomszerűre. Emiatt nem annyira hiteles a sorozat, de ez legyen a legkisebb probléma. Viszont New York fotózása gyönyörű.

Összességében a Gossip Girl nem rossz sorozat az első két évad alapján. Természetesen volt, amikor leült az egész, de azért fent tudta tartani az érdeklődést. Érdemes lenne két év kihagyás után befejezni a 3. évadot, plusz a következő epizódokat megnézni. A gimis évek számomra 8/10-es pontszámot érnek xoxo.