2011. március 26., szombat

"Kizökkent a világ, de nem ők születtek helyrehozni azt"

március 26, 2011 0 Comments

Régi nagy terv volt már megnézni a Rosencrantz és Guildenstern halott című filmet, magyartanárom jóvoltából sikerült is ezt megvalósítani.

Tartalom:

"Két olyan emberről szól a történet, akik soha sem jönnek rá, miért ölik meg őket, s hogy ez mennyire mulatságos. Belekeveredtek egy történetbe, mely számukra éppolyan rejtélyes, mint a nézőnek. Két lóti-futi mellékszereplő, akik parancsra főszerepre kényszerülnek. Hamlet királyfi áruló barátai. Kockáznak, fülelnek, túllihegik a parancsokat. Ármány, szerelem, összeesküvés, bosszú és gyors halál, s ők semmit sem értenek az egészből... Tom Stoppard, a neves színműíró első filmjében saját darabját dolgozta át a filmvászonra. Shakespeare Hamletjének sajátos parafrázisában a darab két gyászos végű mellékfiguráját állítja a középpontba, miközben az eredeti dráma főalakjai csak a háttérben jelennek meg. A film 1990-ben elnyerte a velencei fesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt."
Forrás: Port.hu


Abszurd dráma a film alapja, amit a rendező, Tom Stopperd írt, így garantáltak a komikus jeleneteket és a groteszkséget. Érdekes lenne azt a témát boncolni, hogy Stopperd mit és hogyan változtatott meg, de inkább maradjunk a filmnél.
Stopperd érdekes dolgot csinál Shakespeare jól ismert regényével, a Hamlettel. A főszereplőket hátrautasítja és előtérbe helyezi az elhanyagolt szereplőket, azaz Rosencrantzot és Guildensternet, akik még becenevet is kapnak. Ebből már könnyen következtethetünk arra, hogy itt szó sem lesz komoly drámai jelenetekről; abszurditással van dolgunk, s annak pedig a humorosabb fajtájával. Rendezőnk tökéletes színészeket választott a "mellékszereplőkhöz": Gary Oldman és Tim Roth remek párost alkotnak együtt, sokban hozzátesznek a bohókás, értetlenkedő és céltalanul sétálgató figurákhoz.




A parádés párosunk mellett a filmnek hihetetlen, de van mondanivalója, csak gondolkodni kell hozzá, sajnos. Tanárnő felhívta rá a figyelmet, hogy a két figurában saját magunkra lehet ráismerni. Ez ekkor még nem volt világos, de később továbbgondolva a látottakat jöttem rá, hogy Stopperd Rosja és Guilje hasonlóak a Godot-ra várva Estragon és Vladmir pároshoz. Az egyik az ösztönember másik pedig a gondolkodó. A film ennél kicsit tovább megy: Rosencrantz és Guildenstern gondolkodó, filozofikus személyek, csak más-más úton járják be az igazságkeresés ösvényét. 
Ahogy már mondtam, hogy a két figura céltalanul rohangál a díszletek között. Tudják, hogy feladatuk egy levél átadása az angol királynak, de hogy miért nekik kell ezt végrehajtani és mi lesz a végkimenetele, az előttük titok. Az eredeti dráma ismeretében mi, befogadók tudjuk, hogy mi is "mellékszereplőink" sorsa, de próbálkozásukat az igazság felderítésének érdekében elfelejteti velünk ezt a tudást, és a film végén sokk-ként ér minket a kivégzés.



 Stopperd fantasztikusan adaptálja drámáját és ülteti át a film nyelvére. Olyan megoldásokat valósít meg itt, amelyeket egy színházi előadás során szinte lehetetlen megvalósítani (például gyors helyszínváltások). Ros és Guil mellett megjelennek a Hamlet jól ismert főbb szereplői is, megjelenik a történet a történetben effektus is a híres színházi jelenet segítségével Shakespeare drámájából.
Jelenlegi tudásommal többet nem tudok hozzáfűzni Rosencrantz és Guildenstern halott című filmhez. A legjobbak közé tartozik, sikerült meggyőznie erről a tanárnőnek. 10/10-es filmélmény Ros és Guil halála.

2011. március 7., hétfő

Nem a méret a lényeg

március 07, 2011 1 Comments

 A címben szereplő közhely jogosan elmondható a Lovely Complex című animére. Romantikus történettel van dolgunk, amelyet egy szokatlan szituációval dobtak fel: a lány magasabb a fiúnál. Érdekes elgondolás, ezért is gondoltam, hogy végignézem ezt az animét, ha már magyarul is elérhető lesz.

Tartalom:
"Az anime két különc diákról szól... Koizumi Risa egy fejjel magasabb az átlagos lányoknál, Otani Atsushi pedig minden fiúnál alacsonyabb. Mindketten nevetség tárgyai az iskolában, ráadásul a természetükből fakadóan állandóan veszekednek. A nevetséges civódások ellenére azonban..."
Folytatás az AnimeAddictsen!

Nagy lélekábrázolásokat és filozófiai mondanivalót nem szabad elvárni ettől a történettől. Kényelmesen hátra kell dőlni és figyelni a tinitörténetekből már ismert iskolai fordulatokat és szerelmi vallomásokat. Más hasonló sztoriktól eltérően a Lovely Complex egészen életszerű. Tizenkettedikes fejjel nosztalgikus volt az animét nézni és felismerni hasonló eseményeket a saját iskolai éveimből. Gondolok itt például sulis programok szervezésére, továbbtanulási stressz, elalvások, tanárért való rajongás és persze szerelem. Ezek közelebb hozzák a nézőhöz a szereplőket.
Ha nem is történetben, de szereplőkben nagyon is erős a sorozat. Két főhősünk, Koizumi és Ootani örökös veszekedéseikkel és szerencsétlenkedéseikkel azonnal megnyerik a nézőt. A sztoriban "defekt duóként" emlegetett páros megfelel a burleszkfilm receptjének, hiszen röhögünk rajtuk, miközben mélyen magunkban tudjuk, hogy mi is ilyen esendőek vagyunk. A biztos hatás kedvéért az animátorok bevetették az anime egyik képi humorforrását, az úgynevezett SD-fejeket, így egész sokféle grimaszt láthatunk a szereplőkön, főleg Risának rajzolnak igazán groteszk arckifejezéseket.
Főszereplő párosunkat remek mellékszereplők egészítik ki. Risa oldalán ott áll hűséges barátnője, Nobuko, aki a hasznos tanácsok mellett a barátjáról áradozó csaj szerepét tölti be. Az ő barátja, Nakao életvidám srác, néha olyan, mint aki beszívott, és ha kell, bevágja a macsó szerepét. Abszurd párosnak itt van még Haruka, Risa gyerekkori barátja, aki kicsit lányos és örök társa az übercuki Seiko, aki titkával a sorozat egyik legabszurdabb szereplője. Továbbá a Koisumi-Ootani duó tartozékai Suzuki és Chiharu, talán a Love.Com. legnormálisabb szereplői.


Romantikus-vígjáték animéről van szó, így megszokott lányos történetekhez illő szépen kidolgozott figurák, ezenfelül pedig kézzel rajzolt háttereket kapunk, na meg szívecskés és virágos effekteket. Amiben több a megrajzolt világ, hogy a szereplőket változatos ruhákba öltöztették és számos frizurát is varázsoltak kobakjukra. A mozgások is nagyon igényesek, továbbá a néha-néha megjelenő 3D-s effektek és kisebb animációk sem rontják el az összképet. Összességében nagyon igényes animációt kapott a Lovely Complex, ami remekül illeszkedik a témájához. Esetleg a groteszk fejek lógtak ki a látványvilágból, de túlzottan nem volt zavaró.
A zenei világ a két főhős kedvenc énekesének, Oomibuzu stílusára épül. A nyitózenék nem igen nyertek meg, talán csak a végére szokta meg a fülem a Kiss ~ Kaerimichi no Love Song.t Viszont az aláfestő zenék dallamosak, hangszerileg színesek, hamar az ember fülébe másznak. 

Szégyen, de nem ismerem az eredeti szinkront, pedig sok jót hallottam róla. Lustaságomból kifolyólag magyarul néztem végig a sorozatot. Az eredeti hangok ismerete nélkül is nehéz volt megszokni a magyar hangokat, de végül sikerült. Azonban az alakításokra nem lehetett panasz, Dögei Éva (Risa) és Előd Botond (Ootani) remekül játszotta a defekt duót. Még jó pontnak mondható, hogy eddig nem igen ismert színészeket is hallhattunk szintén jó alakítással (pl. Kelemen Anna, Oláh Orsolya).
Az anime magyar nyelvre való átültetésén nagyrészt Varga Fruzsina dolgozott. Mint ahogy a Soul Eaternél, itt szintén bravúrozott, sikerült megragadnia a mai magyar fiatal nyelvét és ezzel pótolva az eredeti anime nyelvjárásából származó vicceket, s továbbá remek poénokat is kaptunk.

Sok kivetnivalót nem találni a Lovely Complexben. Friss, fiatalos és szórakoztató, tökéletes kikapcsolódás volt péntekenként. Egyik legjobb shoujo, amit eddig láttam. 9/10, habár újra nézni nem igen fogom.

2011. március 1., kedd

Nevem Holmes. Sherlock Holmes

március 01, 2011 1 Comments

Mióta 2009-ben megláttam a moziban a plakátját, azóta meg akarom nézni ezt a filmet. Anno nem sikerült moziban megnézni, DVD-n se sikerült még megvennem, viszont Annától sikerült kölcsönkérnem. 

Tartalom:

"Hogy hívták 1891-ben James Bondot? Természetesen Sherlock Holmesnak (Robert Downey Jr.). A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete legnagyobb problémájával kerül szembe. Ő és hű társa, doktor Watson (Jude Law) Lord Blackwood nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az az egész Brit birodalmat megrázhatja."

Forrás: Port.hu

  
Szégyen, de be kell vallanom, hogy nem igen olvastam Sherlock Holmes regényeket. Csupán egy angol rövidített regényt olvastam és már nem is emlékszem, hogy melyik volt az. Volt benne egy liba, de ez most lényegtelen. Annyi emlékem viszont van, hogy az ott szereplő Holmes lenyűgözött okosságával és megfigyeléseivel. Ennyi rákészüléssel néztem meg Guy Ritchie Sherlock Holmesját.
Doyle detektívje teljesen kifordul magából a vásznon, de jó értelemben. Eltűnik a kockás kalap és a kabát, helyette viktoriánus kori csodaszép ruhát ölt magára. A pipa megfordul Downey Jr. által alakított figura kezében, de nem kap központi szerepet, úgyis útban lenne a bunyók során. Holmes verekedéssel is keres némi pénzt, ha épp nincs valami nyomozni való. Mert amúgy halálra unná magát, és unatkozásával mindenkit őrületbe kerget a fickó.


Sherlock Holmeson kívül a további karakterek is igazi egyéniségek, lehet őket szeretni. Irene Adler egyik színes jellem a szereplők palettáján, Holmes tökéletes "ellenfele". Watson kicsit morci, nehezen tolerálja Sherlock viselkedését (bár másokhoz képest ő a legtürelmesebb), de ennek ellenére egy bájos szereplő. Blackwoodban is egy méltó ellenfelet láthatunk, akit az utolsó pillanatban sikerül csak sarokba szorítani. Élvezetes volt nézni ezt a sok nagyszerű karaktert, amelyek megformálásához tehetséges színészeket válogattak. Robert Downey Jr. nem a két szép szeméért kapta azt az Oscar-díjat.


Maga a történet kicsit hollywoodian egyszerű, de élvezetes. Mivel Holmes figurája is akcióhősszerű figurává vált, így a film is ezt a vonalat lovagolja meg inkább, így a krimiszál kicsit háttérbe szorul, de egy fajta egyensúlyt megpróbálnak tartani. Humorban sincs hiány, ezt leginkább a helyzetkomikum adja (pl. amikor detektívünket kikötözik az ágyhoz :D). Túl sok ebből se lesz, csak épp annyi, amennyi szükséges.
A kép megvalósításra sincs panasz. A viktoriánus kor megjelenítése korhű, visszaadja a történelem könyvekből ismert kor hangulatát és mindebből valami angolság is sugárzik. Ezt az érzést fokozza Hans Zimmer zenéje, amelyben most sem lehet csalódni. Az aláfestőzenék között találunk ír hangzást is, a harcolós jelenetnél pedig egy eredeti ír népdalt hallhatunk, a Rocky road to Dublint.

Guy Ritchie Holmesja nem csúfolja meg Doylét, csupán a mai közönség igényeihez szabja nagyon is elmésen. Így egy pörgős, izgalmas karakterekkel teli történetet kaptunk, ami akár többször is újranézhető. Részemről 8,5/10.

Follow Us @soratemplates