Nevem Holmes. Sherlock Holmes

Mióta 2009-ben megláttam a moziban a plakátját, azóta meg akarom nézni ezt a filmet. Anno nem sikerült moziban megnézni, DVD-n se sikerült még megvennem, viszont Annától sikerült kölcsönkérnem. 

Tartalom:

"Hogy hívták 1891-ben James Bondot? Természetesen Sherlock Holmesnak (Robert Downey Jr.). A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete legnagyobb problémájával kerül szembe. Ő és hű társa, doktor Watson (Jude Law) Lord Blackwood nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az az egész Brit birodalmat megrázhatja."

Forrás: Port.hu

  

Szégyen, de be kell vallanom, hogy nem igen olvastam Sherlock Holmes regényeket. Csupán egy angol rövidített regényt olvastam és már nem is emlékszem, hogy melyik volt az. Volt benne egy liba, de ez most lényegtelen. Annyi emlékem viszont van, hogy az ott szereplő Holmes lenyűgözött okosságával és megfigyeléseivel. Ennyi rákészüléssel néztem meg Guy Ritchie Sherlock Holmesját.

Doyle detektívje teljesen kifordul magából a vásznon, de jó értelemben. Eltűnik a kockás kalap és a kabát, helyette viktoriánus kori csodaszép ruhát ölt magára. A pipa megfordul Downey Jr. által alakított figura kezében, de nem kap központi szerepet, úgyis útban lenne a bunyók során. Holmes verekedéssel is keres némi pénzt, ha épp nincs valami nyomozni való. Mert amúgy halálra unná magát, és unatkozásával mindenkit őrületbe kerget a fickó.

Sherlock Holmeson kívül a további karakterek is igazi egyéniségek, lehet őket szeretni. Irene Adler egyik színes jellem a szereplők palettáján, Holmes tökéletes "ellenfele". Watson kicsit morci, nehezen tolerálja Sherlock viselkedését (bár másokhoz képest ő a legtürelmesebb), de ennek ellenére egy bájos szereplő. Blackwoodban is egy méltó ellenfelet láthatunk, akit az utolsó pillanatban sikerül csak sarokba szorítani. Élvezetes volt nézni ezt a sok nagyszerű karaktert, amelyek megformálásához tehetséges színészeket válogattak. Robert Downey Jr. nem a két szép szeméért kapta azt az Oscar-díjat.


Maga a történet kicsit hollywoodian egyszerű, de élvezetes. Mivel Holmes figurája is akcióhősszerű figurává vált, így a film is ezt a vonalat lovagolja meg inkább, így a krimiszál kicsit háttérbe szorul, de egy fajta egyensúlyt megpróbálnak tartani. Humorban sincs hiány, ezt leginkább a helyzetkomikum adja (pl. amikor detektívünket kikötözik az ágyhoz :D). Túl sok ebből se lesz, csak épp annyi, amennyi szükséges.
A kép megvalósításra sincs panasz. A viktoriánus kor megjelenítése korhű, visszaadja a történelem könyvekből ismert kor hangulatát és mindebből valami angolság is sugárzik. Ezt az érzést fokozza Hans Zimmer zenéje, amelyben most sem lehet csalódni. Az aláfestőzenék között találunk ír hangzást is, a harcolós jelenetnél pedig egy eredeti ír népdalt hallhatunk, a Rocky road to Dublint.

Guy Ritchie Holmesja nem csúfolja meg Doylét, csupán a mai közönség igényeihez szabja nagyon is elmésen. Így egy pörgős, izgalmas karakterekkel teli történetet kaptunk, ami akár többször is újranézhető. Részemről 8,5/10.