Antigané: Travis Fimmel

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Travis Fimmel. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 26., csütörtök

Warcraft

Chibi Zsó január 26, 2017 0 Comments

A Deadpool mellett a Warcraft - A kezdetek is végül az otthoni megnézés sorsára jutott, amit Mirával nem is bántunk, hisz sok jót nem lehetett hallani a Warcraft filmről. Végül a Vikingek iránti nosztalgia és Travis Fimmel vett rá minket, hogy a rossz kritikák ellenére elindítsuk a filmet.

Tartalom:

"Azeroth eddig békés birodalma a háború szélére sodródik, civilizációjuk egy félelmetes megszálló fajjal néz szembe: ork harcosok menekülnek haldokló országukból, hogy új hazát foglaljanak maguknak. Amikor megnyílik egy átjáró a két világ között, az egyik seregre a pusztítás vár, a másikra a pusztulás. A szemben álló felek közül két hős összeütközése fogja eldönteni a családjuk, népük, hazájuk sorsát. Így kezdődik a látványos eposz a hatalomról és áldozatról, amelyben a háborúnak sok arca van, és mindenki harcol valamiért. "

Forrás: Port

Sosem volt szerencsém a Warcrafttal játszani, talán egy a játék világában játszódó könyvet, ha olvastam (a Végtelen forrást, pontosabban), így sok elvárást nem támasztottam a film irányába, maximum annyit, hogy kapok egy faék egyszerű csatázós fantasyt. Szerencsére kicsit többet adott a történet. A tolkieni hagyományoktól elszakadva megismerjük a "gonoszokat", az orkokat: a bevezető sokat foglalkozik társadalmi problémáikkal (elhal a föld, ahol élnek), belső konfliktusaikkal, továbbá még a társadalom felépítésére is kikacsint (a klánrendszer, a harcosok közti szokásjogok). Ez a vonal világépítés és természetesen dramaturgia szempontjából már érdekessé teszi a Warcraftot. Ez után következett az emberi oldal bemutatása, hasonló alapossággal, majd a két faj találkozása, ami szintén érdekesnek volt mondható más tömegfantasykhez képest (tömegfantasy alatt a tolkieni sablonokat szolgai módon másoló fajtára gondolok). Nem olyan mélységeiben merül el a film a két faj egymásra csodálkozásában és kiismerésében, mint mondjuk ahogy azt például a Vikingek 1. évadában láthattuk (igaz, az orkok agresszívan közelednek a legelejétől fogva), de az első összecsapásnál érezni lehetett egyfajta culture shockot a két faj közt. Mindenképp dicsérendő.

A meglepő, kreatív ötletektől nem mentes világépítés után azért megvalósult az ékegyszerű csatázó fantasy, amit végig vártam a filmtől. A világ bemutatásához hasonlóan azonban az "ékegyszerű" rész nem teljesült, jócskán meg tudott lepni a Warcraft film. Spoilereket elkerülve röviden annyit írnék, van elég dráma ebben a sztoriban ahhoz, hogy ne unja el magát a néző és legyen bőven izgulnivalója.
A bejegyzés végén kitérnék pár apróságra, mint a látványvilág és Travis Fimmel, aki miatt egyáltalán megnéztük Mirával a Warcraftot. Az előbbire sok panasz nem lehet, egy szép, igényes és letisztult látványt kapunk némi sötét tónussal (végülis háború van). Egy negatívumot tudnék csak említeni, még pedig a mágia és az elfek megjelenítése. Mindkettőnél látni, hogy igyekeztek az eredeti játék látványvilágát megidézni (szemléltetésként ide kattintva láthattok egy Warcraft concept artot), azonban ez párszor inkább giccsesnek hatott, mint szépnek, főleg a nagyon élénk színek miatt. Az elfek itteni ábrázolása pedig külön sokk volt az eddigi filmes megjelenítésekhez viszonyítva.
Ami pedig Fimmelt illeti, a színészi játéka miatt Lothart sokszor Ragnarral azonosítottam, főleg a gesztusai miatt, de ettől eltekintve jól hozta az ügyeletes hőst egy olyan típusú fantasyben, mint a Warcraft. Talán többet nem is kell várni.

Összességében nem volt annyira rossz film a Warcraft - A kezdetek, mint ahogy azt a kritikusok állították. Az tény, hogy nagy mélységeket nem szabad várni tőle, de ha pusztán kikapcsolódásra vágyunk, teljesen tökéletes. Talán kicsit többet is ad ennél: 8/10.

2015. augusztus 4., kedd

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek

Chibi Zsó augusztus 04, 2015 0 Comments

Idén februárban továbbfolytatódott az északi kalandozás a History csatornával a Vikingek 3. évadában. Az előző évadban elkezdett világ kibővítése továbbfolytatódik, új és régi szereplők jönnek vagy mennek. Erről bővebben.

Tartalom:

"Ragnar és Lagertha flottái ismét elhagyják Kattegatot, hogy Wessexbe menjenek, azonban ezúttal telepeseket is visznek magukkal. Ecbert király fogadja a vikingeket és alkut ajánl nekik: harcoljanak az ő oldalán. A többi vezető nem tetszése ellenére Ragnar beleegyezik az alkuba és Wessex szövetségeseként indul harcba."

Forrás: Imdb (fordítás)

Az előző évadnál kiemeltem, hogy a sorozatnak legnagyobb erénye, hogy képes fejlődni. Ez a tulajdonság a legutóbbi évadon is látszik. A vikingek világa bővül, ezáltal a történetnek az összetettsége is, és nagyobb, komolyabb konfliktusokkal kell szembenéznie a szereplőknek. Ragnarék kalandjai során láthatjuk például, hogy milyen problémákkal jár a letelepedés egy, az anyaországtól távol eső helyen, nőként milyen nehéz is irányítani egy közösséget, milyen is az angolszász vendégszeretet, de az évad végén még a frankok világába is betekintést nyerhetünk. És természetesen a többi nép mellett a vikingek világában is barangolhattunk, főleg spirituális téren. Visszatekintve azt mondhatom, hogy a készítők nagyon ügyesen folytatták a kulturális háttér kiépítését és az atmoszféraépítését, hisz a 3. évadban is jó érzés volt elmerülni ebben a régmúlt Európában.

Azonban hiába a jól kidolgozott külső, ha a belső nincs teljesen rendben. Az, hogy több történetszálon dolgozott az új évad kétségtelenül érdekessé teszi az egész alkotást, viszont nem voltak ezek a szálak eléggé kidolgozva. Az évad elején természetesen még tartott a 2. évad lendülete, Aslaug, Siggy és Helga álmai különös, mágikusabb vonulatot adtak a cselekménynek, Ragnarék és Ecberték találkozása szintén szórakoztató volt. Kwenthrith hercegnő védelmébe vétele után viszont egyre kiszámíthatóbbnak, néhol már kicsit logikátlannak hatott a történet. A frankok belépésével kicsit javult az évad közepén lévő bizonytalanság, akadtak meglepő fordulatok (pl. Ragnar), de valahogy mégsem érte el a fináléval együtt sem az előző évad színvonalát. Nem volt rossz a Vikingek 3. évada, de most valami hiányzott valami, ami az előzőben megvolt, így most ez 8/10, de attól még maradok 4. évadra is.

# 2015 # Alyssa Sutherland

2014. október 25., szombat

In the gentle fall of rain from Heaven I hear my God. But in the thunder I still hear Thor

Chibi Zsó október 25, 2014 0 Comments

A Vikingek ott folytatódik, ahol az előző évad befejeződött. Ragnar magánélete (mondhatni) kisebb válságba került: testvére, Rollo ellene fordult és közben Aslaug hercegnő is megjelent a színen, amelynek a feleség, Lagertha nem igen örül. A 2. évad jelentős változásokkal kezd az 1. évadhoz képest: kérdés, hogy ezeket sikerült-e feloldani?

Tartalom:

"Ragnar és Rollo közt testvérháború dúl, a harcokban Borg jarl és Horik király csapatai is részt vesznek. Kattegat felbolydul, amikor hajó köt ki a faluban, fedélzetén a terhes Aslaug hercegnővel... Ragnar nehéz helyzetbe kerül, döntése családja jövőjére is hatással van."

Forrás: Port

És mert a sorozat merész lenni! Felbontotta a kezdeti kapcsolatrendszereket, és nem építi őket újra a krízis után. Spoilerek nélkül annyi elmondható, hogy ebben az évadban a szereplőknek szembe kell nézniük a túllépéssel, a bizalmatlansággal, meg is kell alkudniuk, továbbá fel kell találniuk magukat bizonyos élethelyzetekben is. Ezekben a helyzetekben mutatkozott meg az, hogy nem feltétlen mítoszi hősök szerepelnek a sorozatban, hanem személyiséggel rendelkező emberek. Ebben a tekintetben is sokat lépett előre a sorozat. Azonban ami igazán nagy újítást jelentett az új évadban, az a komolyabb intrika behozatala. Ecbert, Wessex királyának és udvarának behozatala nagyobb rálátást ad a nézőnek Angliára és az ottani szervezkedésekre. Továbbá végre láthatunk az angolszász oldalon is egy olyan figurát, aki hasonlít Ragnarhoz, így egyenlő ellenfél lehet. Azonban északon, Vikingföldön sincs hiány politikai játékosokból: sem Jarl Borg sem pedig Horik király nem tudja félretenni saját sérelmét és büszkeségét. Érdemes ezeken a figurákon tartani a szemünket, hiszen az évad nagyobb izgalmait ők szolgálják. Hála a hozzákapcsolódó eseményeknek érdekesebb, nehezebben kiszámíthatóak a történések, mint az előző évadban azt leszámítva, hogy néha önismétlésbe esnek az írók.

Az újítások mellett a Vikingek megőrizte az előző évad erősségeit is. Kicsit visszafogottan ugyan, de még mindig jelen van a kultúra bemutatása. Az új részek most véresebb, brutálisabb szokásokat tártak fel előttünk: hogyan áll bosszút egy férfi az őt ért sérelmekért, mi jár az árulásért, és természetesen azt is megtudjuk, hogy a vérvörös szárnyakhoz képest a kerékbetörés smafu. Azonban a kultúra felfedezés során némi kulturális relativizmus is megjelenik szerzetes kalauzunkon, Athelstanon keresztül. A pap helyzete különösen érdekes a 2. évadban, amire külön felhívnám a figyelmet. De a kulturális relativizmusra visszatérve, a sorozat nem helyezi se a viking kultúrát, sem pedig a keresztény angolszász hagyományokat a másik fölé. Mindkettőt többé-kevésbé hitelesen, ítéletek mondása nélkül mutatja be. Szerintem ez mindenképpen szép elszakadás a régi, romantika korabeli és a még korábbi keresztényi ábrázolásmódtól a vikingek tekintetében, továbbá pedig mutatja a készítők nyitottságát is.

Néhány önismétlést és az évad elején egy-két laposabb részt leszámítva a Vikingek 2. évada felülmúlta az előzőt. Egy történelmi / kalandsorozathoz illően izgalmas, kedvelhető szereplőkkel operál, de ami az utóbbi évadnál a legértékesebb tulajdonság az, hogy képes fejlődni is: 9/10 pont jár így.

# 2014 # Alyssa Sutherland

2014. szeptember 21., vasárnap

Vikingek

Chibi Zsó szeptember 21, 2014 0 Comments

A History csatorna köztudottan főleg történelmi témájú dokumentum filmeket közvetít, azonban 2013-ban előálltak élőszereplős sorozatukkal, a Vikingekkel. 2014-ben pedig magyar képernyőre is megérkezett a Viasat 3 jóvoltából. A sorozatot hétvégi maratonban adják le, hogy így a nézők teljes egészében élvezni tudják a történetet. Mellesleg, a sorozat ajánlását köszönöm Gergőnek. ~~A noszogatásnak hála ez a megtekintés sem tolódott el legalább tíz évvel későbbre a megjelentést követően (:D) és még aktuális is lesz az írás.~~

Tartalom:

"A Vikingek története Ragnar Lothbrok, kora legnagyobb hősének felemelkedését meséli el, aki elsőként hajózik nyugatra és jut el Nagy-Britanniába. Ragnar-nak és bajtársaiknak már elegük van abból, hogy vezérük, Earl Haraldson (Gabriel Byrne) minden évben kelet felé, ugyanarra a vidékre küldi el a törzset hódítani. Azonban Ragnar-nak, a félelmet nem ismerő harcosnak megvan a terve, hogy mindent megváltoztasson."

Forrás: Port

Őszintén bevallva, a pilot megtekintése után hamar elfogyott a lelkesedésem a sorozat iránt. Csupán az alapszituáció lett felvázolva (Bjorn férfivá avatása, konfliktus Ragnar és Haraldson között, nyugatra utazás terve), de mindez elég súlytalanul. Nem volt arányos a jelenetek elosztása (több szál volt, de valahogy egyiknél se időztek el sokáig), a karaktereket se igen lehetett meg kedvelni (kivéve Floki, neki van valami őrült kifogása, ami szerintem a legtöbb embert megfogja), sem pedig jobban megismerni őket. Ami miatt továbbnéztem a sorozatot, az a minőségi kivitelezés. Már az első részben is rengeteg jól beállított jelent látható, a jelmezek és a környezet korhű (legalábbis autentikusnak tűnik, de megfelelő ismeretek nélkül nehéz megítélni), bár utóbbi elvárható egy történelemi csatornától. Aztán ahogy haladunk előrébb a részekben, megmutatkozik a Vikingek igazi menetiránya (mondhatjuk így).

Az 1. évadban igazi átívelő szálra ne számítsunk, inkább nagyobb epizodikus kalandokra, azaz egy kalandot néhány rész dolgoz fel. Ebben a formátumban szerencsére van idő a népcsoport és a főszereplők karakterének megismerésére is és történetet is kapunk. Utóbbi kicsit kiszámítható, inkább emlékeztet az egész egy több dalból, részletesen leírt hőseposzra, mint komoly történelmi drámára (bár meg kell jegyezni, hogy a finálé meglepő fordulatokat hozott személyi szinten), de ettől eltekintve élvezhető. A könnyed cselekményt pedig tökéletesen kiegészíti a részletesen bemutatott viking szokások fölösleges magyarázatok nélkül. Hiányát se érezni utóbbinak, a nézőket ugyanis egy ügyes trükkön keresztül vezetik be a vallási és társadalmi szokásokba: egy kívülállón keresztül, aki Athelstan, az angol pap. Idegen kultúrában nevelkedettként megtapasztalja a kulturális sokk élményét majd az asszimilációt. A kulturális különbségek érzékeltetésére annyira figyeltek a készítők, hogy néhány jelenetet az óészaki és az óangol nyelv elbeszélésében hallhatunk (legjobb példa ilyen jelenetre, amikor Ragnarék tárgyalnak az angolokkal a tengerparton).

Összességében, a Vikingek nem egy rossz sorozat. Inkább kultúra orientált az első évad alapján, amely az eposzokat idéző hőstörténet keretein belül elevenedik meg. Az első kilenc rész így 8/10 pontot érdemel, de a záró rész alapján számíthatunk komolyabb konfliktusokra a második évadban.