Warcraft

A Deadpool mellett a Warcraft - A kezdetek is végül az otthoni megnézés sorsára jutott, amit Mirával nem is bántunk, hisz sok jót nem lehetett hallani a Warcraft filmről. Végül a Vikingek iránti nosztalgia és Travis Fimmel vett rá minket, hogy a rossz kritikák ellenére elindítsuk a filmet. 

Tartalom:

"Azeroth eddig békés birodalma a háború szélére sodródik, civilizációjuk egy félelmetes megszálló fajjal néz szembe: ork harcosok menekülnek haldokló országukból, hogy új hazát foglaljanak maguknak. Amikor megnyílik egy átjáró a két világ között, az egyik seregre a pusztítás vár, a másikra a pusztulás. A szemben álló felek közül két hős összeütközése fogja eldönteni a családjuk, népük, hazájuk sorsát. Így kezdődik a látványos eposz a hatalomról és áldozatról, amelyben a háborúnak sok arca van, és mindenki harcol valamiért. "

Forrás: Port

Sosem volt szerencsém a Warcrafttal játszani, talán egy a játék világában játszódó könyvet, ha olvastam (a Végtelen forrást, pontosabban), így sok elvárást nem támasztottam a film irányába, maximum annyit, hogy kapok egy faék egyszerű csatázós fantasyt. Szerencsére kicsit többet adott a történet. A tolkieni hagyományoktól elszakadva megismerjük a "gonoszokat", az orkokat: a bevezető sokat foglalkozik társadalmi problémáikkal (elhal a föld, ahol élnek), belső konfliktusaikkal, továbbá még a társadalom felépítésére is kikacsint (a klánrendszer, a harcosok közti szokásjogok). Ez a vonal világépítés és természetesen dramaturgia szempontjából már érdekessé teszi a Warcraftot. Ez után következett az emberi oldal bemutatása, hasonló alapossággal, majd a két faj találkozása, ami szintén érdekesnek volt mondható más tömegfantasykhez képest (tömegfantasy alatt a tolkieni sablonokat szolgai módon másoló fajtára gondolok). Nem olyan mélységeiben merül el a film a két faj egymásra csodálkozásában és kiismerésében, mint mondjuk ahogy azt például a Vikingek 1. évadában láthattuk (igaz, az orkok agresszívan közelednek a legelejétől fogva), de az első összecsapásnál érezni lehetett egyfajta culture shockot a két faj közt. Mindenképp dicsérendő. 

A meglepő, kreatív ötletektől nem mentes világépítés után azért megvalósult az ékegyszerű csatázó fantasy, amit végig vártam a filmtől. A világ bemutatásához hasonlóan azonban az "ékegyszerű" rész nem teljesült, jócskán meg tudott lepni a Warcraft film. Spoilereket elkerülve röviden annyit írnék, van elég dráma ebben a sztoriban ahhoz, hogy ne unja el magát a néző és legyen bőven izgulnivalója.
A bejegyzés végén kitérnék pár apróságra, mint a látványvilág és Travis Fimmel, aki miatt egyáltalán megnéztük Mirával a Warcraftot. Az előbbire sok panasz nem lehet, egy szép, igényes és letisztult látványt kapunk némi sötét tónussal (végülis háború van). Egy negatívumot tudnék csak említeni, még pedig a mágia és az elfek megjelenítése. Mindkettőnél látni, hogy igyekeztek az eredeti játék látványvilágát megidézni (szemléltetésként ide kattintva láthattok egy Warcraft concept artot), azonban ez párszor inkább giccsesnek hatott, mint szépnek, főleg a nagyon élénk színek miatt. Az elfek itteni ábrázolása pedig külön sokk volt az eddigi filmes megjelenítésekhez viszonyítva.
Ami pedig Fimmelt illeti, a színészi játéka miatt Lothart sokszor Ragnarral azonosítottam, főleg a gesztusai miatt, de ettől eltekintve jól hozta az ügyeletes hőst egy olyan típusú fantasyben, mint a Warcraft. Talán többet nem is kell várni.

Összességében nem volt annyira rossz film a Warcraft - A kezdetek, mint ahogy azt a kritikusok állították. Az tény, hogy nagy mélységeket nem szabad várni tőle, de ha pusztán kikapcsolódásra vágyunk, teljesen tökéletes. Talán kicsit többet is ad ennél: 8/10.