Antigané

Idén februárban továbbfolytatódott az északi kalandozás a History csatornával a Vikingek 3. évadában. Az előző évadban elkezdett világ kibővítése továbbfolytatódik, új és régi szereplők jönnek vagy mennek. Erről bővebben. 

Az előző évadnál kiemeltem, hogy a sorozatnak legnagyobb erénye, hogy képes fejlődni. Ez a tulajdonság a legutóbbi évadon is látszik. A vikingek világa bővül, ezáltal a történetnek az összetettsége is, és nagyobb, komolyabb konfliktusokkal kell szembenéznie a szereplőknek. Ragnarék kalandjai során láthatjuk például, hogy milyen problémákkal jár a letelepedés egy, az anyaországtól távol eső helyen, nőként milyen nehéz is irányítani egy közösséget, milyen is az angolszász vendégszeretet, de az évad végén még a frankok világába is betekintést nyerhetünk. És természetesen a többi nép mellett a vikingek világában is barangolhattunk, főleg spirituális téren. Visszatekintve azt mondhatom, hogy a készítők nagyon ügyesen folytatták a kulturális háttér kiépítését és az atmoszféraépítését, hisz a 3. évadban is jó érzés volt elmerülni ebben a régmúlt Európában. 

Azonban hiába a jól kidolgozott külső, ha a belső nincs teljesen rendben. Az, hogy több történetszálon dolgozott az új évad kétségtelenül érdekessé teszi az egész alkotást, viszont nem voltak ezek a szálak eléggé kidolgozva. Az évad elején természetesen még tartott a 2. évad lendülete, Aslaug, Siggy és Helga álmai különös, mágikusabb vonulatot adtak a cselekménynek, Ragnarék és Ecberték találkozása szintén szórakoztató volt. Kwenthrith hercegnő védelmébe vétele után viszont egyre kiszámíthatóbbnak, néhol már kicsit logikátlannak hatott a történet. A frankok belépésével kicsit javult az évad közepén lévő bizonytalanság, akadtak meglepő fordulatok (pl. Ragnar), de valahogy mégsem érte el a fináléval együtt sem az előző évad színvonalát. Nem volt rossz a Vikingek 3. évada, de most valami hiányzott valami, ami az előzőben megvolt, így most ez 8/10, de attól még maradok 4. évadra is. 

A Vikingek ott folytatódik, ahol az előző évad befejeződött. Ragnar magánélete (mondhatni) kisebb válságba került: testvére, Rollo ellene fordult és közben Aslaug hercegnő is megjelent a színen, amelynek a feleség, Lagertha nem igen örül. A 2. évad jelentős változásokkal kezd az 1. évadhoz képest: kérdés, hogy ezeket sikerült-e feloldani?

Forrás: Port

És mert a sorozat merész lenni! Felbontotta a kezdeti kapcsolatrendszereket, és nem építi őket újra a krízis után. Spoilerek nélkül annyi elmondható, hogy ebben az évadban a szereplőknek szembe kell nézniük a túllépéssel, a bizalmatlansággal, meg is kell alkudniuk, továbbá fel kell találniuk magukat bizonyos élethelyzetekben is. Ezekben a helyzetekben mutatkozott meg az, hogy nem feltétlen mítoszi hősök szerepelnek a sorozatban, hanem személyiséggel rendelkező emberek. Ebben a tekintetben is sokat lépett előre a sorozat. Azonban ami igazán nagy újítást jelentett az új évadban, az a komolyabb intrika behozatala. Ecbert, Wessex királyának és udvarának behozatala nagyobb rálátást ad a nézőnek Angliára és az ottani szervezkedésekre. Továbbá végre láthatunk az angolszász oldalon is egy olyan figurát, aki hasonlít Ragnarhoz, így egyenlő ellenfél lehet. Azonban északon, Vikingföldön sincs hiány politikai játékosokból: sem Jarl Borg sem pedig Horik király nem tudja félretenni saját sérelmét és büszkeségét. Érdemes ezeken a figurákon tartani a szemünket, hiszen az évad nagyobb izgalmait ők szolgálják. Hála a hozzákapcsolódó eseményeknek érdekesebb, nehezebben kiszámíthatóak a történések, mint az előző évadban azt leszámítva, hogy néha önismétlésbe esnek az írók. 

Az újítások mellett a Vikingek megőrizte az előző évad erősségeit is. Kicsit visszafogottan ugyan, de még mindig jelen van a kultúra bemutatása. Az új részek most véresebb, brutálisabb szokásokat tártak fel előttünk: hogyan áll bosszút egy férfi az őt ért sérelmekért, mi jár az árulásért, és természetesen azt is megtudjuk, hogy a vérvörös szárnyakhoz képest a kerékbetörés smafu. Azonban a kultúra felfedezés során némi kulturális relativizmus is megjelenik szerzetes kalauzunkon, Athelstanon keresztül. A pap helyzete különösen érdekes a 2. évadban, amire külön felhívnám a figyelmet. De a kulturális relativizmusra visszatérve, a sorozat nem helyezi se a viking kultúrát, sem pedig a keresztény angolszász hagyományokat a másik fölé. Mindkettőt többé-kevésbé hitelesen, ítéletek mondása nélkül mutatja be. Szerintem ez mindenképpen szép elszakadás a régi, romantika korabeli és a még korábbi keresztényi ábrázolásmódtól a vikingek tekintetében, továbbá pedig mutatja a készítők nyitottságát is.

Néhány önismétlést és az évad elején egy-két laposabb részt leszámítva a Vikingek 2. évada felülmúlta az előzőt. Egy történelmi / kalandsorozathoz illően izgalmas, kedvelhető szereplőkkel operál, de ami az utóbbi évadnál a legértékesebb tulajdonság az, hogy képes fejlődni is: 9/10 pont jár így. 

A History csatorna köztudottan főleg történelmi témájú dokumentum filmeket közvetít, azonban 2013-ban előálltak élőszereplős sorozatukkal, a Vikingekkel. 2014-ben pedig magyar képernyőre is megérkezett a Viasat 3 jóvoltából. A sorozatot hétvégi maratonban adják le, hogy így a nézők teljes egészében élvezni tudják a történetet. Mellesleg, a sorozat ajánlását köszönöm Gergőnek. A noszogatásnak hála ez a megtekintés sem tolódott el legalább tíz évvel későbbre a megjelentést követően (:D) és még aktuális is lesz az írás. 

Őszintén bevallva, a pilot megtekintése után hamar elfogyott a lelkesedésem a sorozat iránt. Csupán az alapszituáció lett felvázolva (Bjorn férfivá avatása, konfliktus Ragnar és Haraldson között, nyugatra utazás terve), de mindez elég súlytalanul. Nem volt arányos a jelenetek elosztása (több szál volt, de valahogy egyiknél se időztek el sokáig), a karaktereket se igen lehetett meg kedvelni (kivéve Floki, neki van valami őrült kifogása, ami szerintem a legtöbb embert megfogja), sem pedig jobban megismerni őket. Ami miatt továbbnéztem a sorozatot, az a minőségi kivitelezés. Már az első részben is rengeteg jól beállított jelent látható, a jelmezek és a környezet korhű (legalábbis autentikusnak tűnik, de megfelelő ismeretek nélkül nehéz megítélni), bár utóbbi elvárható egy történelemi csatornától. Aztán ahogy haladunk előrébb a részekben, megmutatkozik a Vikingek igazi menetiránya (mondhatjuk így).

Az 1. évadban igazi átívelő szálra ne számítsunk, inkább nagyobb epizodikus kalandokra, azaz egy kalandot néhány rész dolgoz fel. Ebben a formátumban szerencsére van idő a népcsoport és a főszereplők karakterének megismerésére is és történetet is kapunk. Utóbbi kicsit kiszámítható, inkább emlékeztet az egész egy több dalból, részletesen leírt hőseposzra, mint komoly történelmi drámára (bár meg kell jegyezni, hogy a finálé meglepő fordulatokat hozott személyi szinten), de ettől eltekintve élvezhető. A könnyed cselekményt pedig tökéletesen kiegészíti a részletesen bemutatott viking szokások fölösleges magyarázatok nélkül. Hiányát se érezni utóbbinak, a nézőket ugyanis egy ügyes trükkön keresztül vezetik be a vallási és társadalmi szokásokba: egy kívülállón keresztül, aki Athelstan, az angol pap. Idegen kultúrában nevelkedettként megtapasztalja a kulturális sokk élményét majd az asszimilációt. A kulturális különbségek érzékeltetésére annyira figyeltek a készítők, hogy néhány jelenetet az óészaki és az óangol nyelv elbeszélésében hallhatunk (legjobb példa ilyen jelenetre, amikor Ragnarék tárgyalnak az angolokkal a tengerparton).

Összességében, a Vikingek nem egy rossz sorozat. Inkább kultúra orientált az első évad alapján, amely az eposzokat idéző hőstörténet keretein belül elevenedik meg. Az első kilenc rész így 8/10 pontot érdemel, de a záró rész alapján számíthatunk komolyabb konfliktusokra a második évadban.