A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Liam Neeson. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Liam Neeson. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 23., kedd

I feel it in my fingers

december 23, 2014 0 Comments

Aki minden karácsonyi időszakban végigkíséri a televízió kínálatát, szinte ugyanazokkal az örökzöld darabokkal találkozhat: Reszkessetek betörők, Richie Rich, Télapu, bármilyen családi rajzfilm, és természetesen az Igazából szerelem. Valószínűleg a blogolvasói közül rengetegen látták már a filmet, azonban én egy nagy hiányosságomat pótoltam be a közelgő ünnepek alatt és ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani most. 

Tartalom:
"A történet mozgatórugója a szerelem, legyen az első látásra, vagy éppen beteljesületlen, rangra, életkorra és családi állapotra való tekintet nélkül. Megérinti az agglegény miniszterelnököt, az anya nélkül maradt iskolásfiút, a korosodó, kiégett rocksztárt, és nem kerüli el a szerelmében csalódott, összetört szívű írót sem. Londoni életek és szerelmek találkoznak össze és bontakoznak ki. Szenteste romantikus, fergeteges és keserédes következményekkel, mindenki számára, aki elég szerencsés (vagy szerencsétlen) ahhoz, hogy a szerelem bűvöletébe essen."

Forrás: Port


A filmet lassan már tizenegy éve mutatták be, népszerűségéből azonban a mai napig sem vesztett. Mi is lehet Richard Curtis alkotásának a titka? Nagyon is egyszerű a megoldás az üzenetben rejlik, ami teljesen kézen fekvő is: a szeretet/szerelem. Ahogy a leírásból is kiderül, a film egy tematikát követ: nagyjából hat fő páros karácsony előtti életébe nyerhetünk betekintést. Szinte minden korosztály és társadalmi osztály is képviselteti magát a történetben: találkozunk iskoláskorú fiúval, húszaséveiben járó férfival, családanyával, odaadó nővérrel, íróval, titkárnővel, irodafőnökkel és magával a miniszterelnökkel is. A válogatás valószínűleg tudatos volt, hisz egy ilyen színes szereplőgárdával lehet leginkább bemutatni azt, hogy a szeretet és a szerelem (itt főleg utóbbi) mennyi embert elér, mennyire természetes velejárója életünknek. Viszont ez a nyilvánvaló üzenet olyan ügyesen, bájosan és szórakoztatóan van csomagolva a különböző történetekbe, hogy szinte fel sem tűnik. 


Még érdemes kitérni magára a történetre is. Őszintén, teljes rejtély számomra, hogy miként és hogyan is, de az Igazából szerelem képes teljesen beszippantani. A cselekmény, ha szigorúak vagyunk, nagyon is egyszerű: emberek egymásba szeretnek és karácsony alkalmával próbálják érzéseiket kifejezésre juttatni. Azonban ahogyan az üzenet csomagolásánál sem, az egyszerű történet tálalása sem nézhet ki akárhogyan. Először is itt vannak a színészek, akiket feltehetőleg nem csak marketing és nézőcsalogatás miatt kértek fel szerepelni. A romantikus filmekből már jól ismert jeleneteknél is (pl. Karen rátalál a nyakláncra, de karácsonykor derül ki, hogy nem ő neki lett szánva) olyan erős a színészi játék, hogy az adott momentum teljesen valóságos lesz, átélhető. Ez a film képes könnyeket csalni a szemünkbe, megdobogtatni a szívünket, megmelengeti keblünket. Ezek az erős alakítások viszik előre a cselekményt, felejtetnek el velünk mindent és engednek közel az emberi szerelemhez. 
A színészi játékon kívül Curtis nagyon meghatározó hangulatot teremt. Más romantikus filmekhez hasonlóan az Igazából szerelemben is elmaradhatatlan a hó, a karácsonyi fények és zenék, de leginkább az apró, de szellemes ötletek dobják fel igazán a jeleneteket és a hangulatot is. Ott van például Billy Nighy által megformált leélt életű énekes vagy Hugh Grant már ikonikussá vált tánca. Ezek az apróságok az amúgy érzelem gazdag filmbe humort és jó érzést csempésznek. 

Igazából rengeteg erényét lehetne dicsérni a filmnek. Richard Curtis képes volt valami olyan recepttel előállni 2003-ban karácsonyra, amely szinte minden emberi szívet megérint humorával és mélyebb érzéseivel, kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül. Számomra az Igazából szerelem tökéletes ünnepi alkotás, amely képes ráhangolni a karácsonyra: 10/10.

Ezzel a bejegyzéssel pedig szeretnék nagyon boldog karácsonyt is kívánni minden kedves olvasómnak! :)


2014. április 17., csütörtök

Rob Roy

április 17, 2014 0 Comments

Evinde-del egy szemináriumi prezentáció keretén belül néztük meg a Rob Royt. Kalandfilm, skót lélek és Tim Roth - röviden így lehetne összefoglalni. Azonban hosszabban is érdemes erről a filmről értekezni.

Tartalom:
"Zord tél köszönt a skót fennsíkon élő klánokra. Rob Roy kénytelen ezer fontot kölcsönkérni Montrose márkitól, hogy átvészelhesse az embereivel a kemény hideget. A gonosz márki azonban sötét tervet sző. Rob Royt kirabolják, ráadásul Montrose bizalmasa megtámadja a házát, megerőszakolja a feleségét, és leöli az állatait. Így a férfi nemcsak adós marad, hanem a becsülete is odavész. A dühös Rob Roy bosszúért liheg. Útonállóként küzd a becsületéért, közben a skótok között nagy hírnévre és tiszteletre tesz szert."

Forrás: Port


A zord felvidék (the Highlands), kilt (skót szoknya), ceilidh (skót csoportos tánc), skót zene - a kötelező elemek, amik eszünkbe jutnak, ha Skóciára gondolunk. Michael Caton-Jones filmje azonban tovább megy a történelem fele is. Kontinensbeliként megtekinthetjük a másik oldalt, a skótokat, az angolok mellett. Ez a skót szemszög pedig az úgy nevezett skót Robin Hood-on, Rob Royon keresztül valósul meg. A történet során többször megvádolják, lekezelik, semmibe veszik, egy közönséges tolvajjá avanzsálják. Robin Hoodal ellentétben, Rob hősiessége abban rejlik, hogy ilyen körülmények közt is kitart elvei mellett és a megfelelő pillanatban visszavág. És az ő erényei nem pusztán abból állnak, hogy védjük a gyengéket és az elesetteket, hanem abból, hogy a saját büszkeségét ne sértsék meg, ezt védi. Talán ez a vonás különbözteti meg a Rob Roy filmet más kalandfilmektől. 


Ezen kívül számos emlékezetes jelenet látható a filmben, mint például Archibald és Mary jelenete, a pénz ellopása, vagy az utolsó nagy párbaj Archibald és Rob között. A pénz ellopásánál megrázó és lenyűgöző az a dualizmus, ami látható benne: öröm és veszély egymással párhuzamban úgy, hogy csak a nézők sejtik. A párbaj jelenetnél annyi megjegyezni való lenne, hogy mindenféle akcióelemet nélkülöz (ahogy a film többi részében is), csak a két jellem összecsapása sokkal hangsúlyosabb, s így lesz sokkal izgalmasabb, fajsúlyosabb a jelenet.
Összességében, nem rossz film a Rob Roy - van benne Skócia bőven, izgalom is, mégha nem a megszokott módon. És persze Tim Roth alakítása felejthetetlen, amiért nyert is egy Bafta-szobrocskát 1996-ban. 8/10 a Rob Roy

Follow Us @soratemplates