Antigané

Az azonos című könyv után nem volt sok kedvem az Egy különc srác feljegyzései adaptációjához, de Boró lelkesedése és rajongása meggyőzött, hogy ezt a filmet meg kell nézni. Szóval, utólag is köszönöm neki: egy kellemes filmélményt hagytam volna ki. 

Tartalom:

Végre egy tinédzser film, ami nem nézi hülyének a tinédzsereket és az ő konfliktusaikat, gondjaikat. Végre egy tinédzser film, ami túl tud lépni a műfaj tipikus sablonjain. Végre egy tinédzser film, ahol szerethető figurák vannak és nem a kötelező sablonkarakterek. Az összes dolog, amit utáltam a könyvben, a filmben javításra kerül. A narráció nyelvezete összetettebb lesz (a levélforma megmarad a film során is), viszont a könyv minimalizmusa bizonyos szinteken megmarad. A szereplők sorsa, elfojtott problémái a felszín alatt maradnak, csak egy-egy elejtett mondat utal ezekre - de így hatásosak. A figyelem, természetesen, Charlie-n van. Logan Lerman jól hozza a socially awkward (szociálisan különc) de szerethető figurát, akinek bátorsága lesz kilépni saját traumáiból a barátainak hála. A cselekmény során a főhős elfojtott traumájáról is tudomást szerez a néző - ezt a rendező, Stephen Chbosky, flashbackekkel mutatja be, melyek a finálé felé egyre inkább összemosódnak a valósággal. 

Igaz, könyvadaptáció és a rendező megegyezik az alapanyag szerzőjével, mégsem teljes adaptáció a könyv. Számos jelenet eseménysor kimaradt (pl. Candace és Derek elválásának tényleges oka), viszont amelyek Charlie-val kapcsolatosak sokkal hangsúlyosabbak és kidolgozottabbak lettek, jobban átérezhetőek és közel kerül így a figura a nézőhöz. Ezekkel az újításokkal és hangsúly eltolásokkal jobb és élvezhető lett a történet, bár a végkifejlettel továbbra sem vagyok kibékülve. 

A probléma kibontás mellett a szereplők karaktere is szerethető, ahogy fentebb már említettem. Patrick minden jelenetet fel tud dobni komolytalanságával - a filmben sokkal szerethetőbb és karakteresebb, mint a könyvbéli Patrick. Ezra Millerhez pedig nagyon illett ez a fajta karakter, hihetően hozta - érdemes lesz még a színészre figyelni. Patrick mostohatestvére, Sam kicsit hasonlóan bohó figura, szabad szellemű lány, aki próbálja maga mögött hagyni a múlt sérüléseit (szintén szerethetőbb, mint a könyvben). Őt Emma Watson (igen, Hermione) játszotta: nem volt az az érzés, hogy ismét Hermionét látjuk a képernyőn, viszont nem minden helyzetben volt érezhető Sam felszabadultsága, ami mondjuk vonzó lehetett Charlie-nak. Kicsit mintha Emma Watson feszélyezve lett volna ebben a szerepben.

Ha csak röviden szeretnék a filmről beszélni, akkor annyit elég lenne mondani, hogy a maga műfajában egy remek film az Egy különc srác feljegyzései. Megvannak a maga hibái, nem egyezik a könyvvel teljesen (ami szerintem nem is baj), de összességében élvezhető, kicsit beszippant: 8/10.

 Elena és a Salvatore testvérek kalandjai pontosan ott folytatódnak, ahol az előző évadban vége szakadtak. A múltban is sokat ügyeskedő Katherine végre feltűnik a színen, hogy kedvére kijátszhassa magát a nézők nagy örömére, továbbá új szereplők tűnnek fel és a régiek sem vesznek el, csak átalakulnak. Vagy tényleg elvesznek örökre.

Vegyes érzéseim vannak ezzel az évaddal kapcsolatban. Ugyanúgy tetszett, mint az előző, viszont nem várom a következő évadot.
El kell ismerni, hogy sokat fejlődött a sorozat. Izgalmasabb lett, a legtöbb epizódban történt valami lényeges dolog, ami előrébb vitte az eseményeket. Már az első epizódtól látható volt az új dinamizmus, a friss ötletek. Jöttek új lények be (vérfarkasok, ősvámpírok, hibrid lény, warlockok). Ez az erős színvonal tartott egészen az évad közepéig, ahol jött egy unalmas lejtő. A történet hosszú ideig egy helyben toporgott, ugyan azokat a köröket futották végig a szereplők. Szerencsére sikerült kimozdítani a cselekményt az állóhelyzetből, visszatért a sorozat régi lendülete egészen a 21. epizódig. Az évad lezáró epizódja eléggé unalmas lett, nem sok mindent vezetett fel a következő évadból, amiért érdemes lenne várni. Természetesen maradtak ötletesen feldolgozható szálak, de az írók nem tettek rájuk nagy hangsúlyt.
Gonosz dolog, amit most írok, de az írók ebben az évadban kevesebb embert mertek csak végleg megölni. Többször elsütötték, hogy a varázsgyűrű mindig visszahozza az elhalálozott illetőt, vagy a felmerült problémát Bonnie megoldotta egy varázsigével. Így túl könnyűvé vált a főhősök dolga, nézők számára pedig kissé unalmassá a fordulatok.

Szereplők terén is sok változás történt, továbbá több új karakter is megjelent a színen. Ami a legfájóbb pont az egész évadban, az Damon. Az előző évadból ismert Lestatot idéző figura visszafejlődött egy szenvedő, elveszett puhapöccsé puhánnyá. Humorát is ritkábban csillogtatta meg, még nőkkel is egyre ritkábban foglalkozott (néha ott lábatlankodott a tévés nő, de számomra kb. a Trónok harcás prostik szerepével mozgott egy szinten - inkább a készítők miatt került be a nőcske). Összefoglalva, elveszett a régi Damon, és nem elég a két szép szeme, hogy szeretni lehessen a karakterét.
A főszereplők közül még Elena lett elviselhetetlen az évad közepén látható mártírkodása miatt. Érthető, hogy bosszantja, hogy emberként nem tud mit csinálni ezen kívül, de beláthatná, hogy az önfeláldozás sem vezet sehová. Szerencsére erre hamar rá is jött, és a továbbiakban visszatért a jól ismert Elena.
Az új szereplő, Katherine izgalmas karakternek tűnt, kicsit ő pótolta Damon régi énjét. A vámpír "néni" nem törődik se emberrel, se vámpírral, hogy magát megvédje a veszélytől, csupán saját érdekei vezérlik. Ügyesen kijátszik mindenkit, a hölgy nem egy buta gonosz figura. Azonban az évad második felében nagyon háttérbe szorul, és mivel a saját érdekében nem csinál semmit (spoiler! így próbálja kijátszani Klaust spoiler vége), unalmassá is válik (de a zenei ízlése jó - Foster the people ^^).

A legpozitívabb fejlődést Caroline mutatta. Barbie babából felelősségteljes lánnyá nőtte ki magát, aktívan részt vesz minden ütközetben, tervgyártásoknál is gyakran jelen van. Emellett megvan az aranyossága is, amit az 1. évadban is szerettem.
Aztán végre sikerült megkedveltetni velem Stefant! Igaz, nem annyira, mint Caroline-t, de továbbra is jól fejlődik Stefan, akár egy igazi izgalmas figurává is válhat. Legalábbis az évad vége erről tanúskodik.
Bonnie egyre ügyesebb boszi lesz, és végre kilábalt a vámpír rasszizmusából. Jeremy is továbblépett az emo-korszakán, próbál a csapat hasznos tagja lenni, még ha sokszor nem is engedik neki.

Visszatekintve a Vampire Diaries 2. évadára, élvezhető volt, leginkább az elején. Sajnálatos, hogy a vége kicsit ellaposodott, továbbá némely szereplő fejlődése is kicsit rossz irányba haladt. Remélhetőleg, a következő évadra ezek a hibák eltűnnek, és igazán klassz részeket kapunk, hogy türelmetlenül várjuk a következő heteket. Sajnos nem lett 9 pontos ez a 22 epizódos pakk, marad a 8/10-es értékelés.

A sorozatnak és nekem érdekes története van. Mikor 2009-ben megjelent a sorozat, akkor elég hamar elkezdtem nézni, mert tetszettek a promo képek. Aztán leálltam vele (idő hiány és az eleje nem is tetszett annyira, plusz tönkrement a számítógépem), majd hosszú idő után és a sok pozitív kritika "nyomására" folytattam a sorozatot. 

Forrás: Port.hu