Boszorkányszerelem

Egy újabb könyves rovatot szeretnék elkezdeni az Antiganén, aminek Anti-lista a neve. Ennek az eredete Diához és egy bizonyos pszichológiai estére vezethető vissza. Hogy érthetőbb legyen, beszélnünk kell Arche-ről. Arche-nak és nekem elég vicces történetünk van. Történt, hogy Boró barátnőm nem tudott elmenni egy Gaál Viktor előadásra, így megkért engem, hogy menjek el a nevében: foglalása volt két főre. Egy dolog motivált leginkább: ingyen könyv! Rávettem egy másik barátnőmet, Diát, hogy jöjjön el velem az előadásra, akármilyen is lesz, lényeg, az ingyen könyv. Amíg mentünk a helyszínre, barátnőm rájött, hogy ő már hallott Gaál Viktorról, sőt, egy könyvét anno őrült módjára vadászta mindenhol: ez volt az Arche. És mi volt a könyvvadászatában a poén? Hogy miután Dia elolvasta a könyvet, rögtön elpasszolta, ugyanis nem tetszett neki. Nekem pedig ezért el kellett olvasnom az Arche-t! Így indult a közös Anti-listánk története, ezzel a könyvvel. És milyen vicces, hogy az Arche is pont a nagybetűs Könyvről, az elsőről szól.

Tartalom:

"Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól. De hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy 'Arche', amely minden tudás forrása volt, s amelyért évezredek óta folyik a harc. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott, éppen ezért az olvasásától óva intenek a bölcsek. Még a beavatottak is csak félve veszik kézbe, ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.
S a Könyv most egy lány birtokában van…"

Forrás: Moly

Fel is keltette az érdeklődésemet a tartalom, reméltem, Dia csak félreismerte a regényt vagy nem a megfelelő időszakban olvasta. Elkezdtem a könyvet, elindult a történet is, és még mindig bizakodó voltam (egy gyerek bűnözőkkel fogllakozó szakember, két érdekes, a társadalom peremén lévő tinédzser, varázslatok stb.), aztán hirtelen elromlott. Jöttek a rosszabbnál rosszabb dolgok. Innentől spoilerek várhatóak! (az áthúzott részek)

Először is. Az Arche két főhőse, Angithia és Kai számomra a legirritálóbb szerelmes pár: a lány egy önző manipulátor, a srác pedig agy nélkül megy utána, még a legnagyobb összeveszésük (amikor a csaj arra kéri a srácot, hogy erőszakolja meg egy varázslathoz, később meg picsog a csaj, hogy ő ezzel mekkora áldozatot hozott a varázslatért… ) után is összeborulnak, és ez be van állítva, mint a nagy örök szerelem… Ilyen a mesében sincs, nemhogy a valóságban! Először is, ilyen után szerintem senki se bocsátana meg a másiknak! De igazából nem szeretnék belemenni, hogy úgy általánosságban egy az ő kapcsolatukhoz hasonló dolog igazából mennyire romboló, meg mennyire idióta volt mindkét fél ebben a történetben… Azt mondom, annak ellenére, hogy nem első sorban a direkt morális értékeket szoktam egy könyvben keresni, nagyon rossz mintát mutat be az író a fiatal párral.

Feljebb nem írtam, de a Prológusban az erotika említésénél már volt egy kis rossz érzésem. Később kiderült, hogy nem ok nélkül. Általában nincs bajom az erotikus jelenetekkel, de az öncélú, már-már hatásvadász -félét viszont utálom. Ez a regény pedig ilyenekkel van tele, de talán ez a legkisebb baj vele. A boszorkány téma végett sokszor nagyon bizarr, és ok nélkül kegyetlen, szadista események is tarkítják a cselekményt. A macska megölésénél és az erőszakolós jelenetnél akadtam ki leginkább, a halálgyalázást meg hagyjuk is inkább. És ezekben a részekben az a legbosszantóbb, hogy  nincs mögöttük cél – legalábbis a szálak egyik főmozgatójától, a lánytól nincs magyarázat. „Mert megtehetem, azért varázsolok.” – mondja, mikor megkérdezik tőle. Komolyan??? Ezért halt meg annyi ember a legbrutálisabb módon? Ezért tette tönkre egy fiú életét, meg persze a sajátját is?

Ha ennyire kiakasztott a könyv engem is, nem csak barátnőmet, akkor mégis mire adtam Molyon 3 csillagot, itt pedig majd 5-6 körüli pontszámot (a poszt végére kitalálom). Habár nem fekszik nekem ez a történet, sokszor idegesített is, mégis találtam benne értékelni valót. Egyik, ami nagyon tetszett, az hogy Gaál Viktor írásán látszik, hogy utánajárt a boszorkányság különböző formáinak, hisz egy viszonylag hihető és működő világot mutatott be az Arche-ban, ami kellően misztikus is tudott maradni. Aztán párszor a könyv el tudott gondolkodtatni társadalmunk legalapvetőbb kérdésein (pl. szabadság és társadalmi szabályok kapcsolata, vallás, saját identitásunk), melyeket valószínűleg átsző a pszichológia tudománya is (legalábbis sok minden visszaköszönt a regényben azok közül, amiket Gaál a bizonyos előadásán elmondott). Végül pedig ez az író jól bánik a szavakkal. Igaz, sok az ismétlés meg a sajtóhiba, de ezektől eltekintve teljesen élvezhetően ír. Az írásában pedig nagyon izgalmas témákkal játszik, mégha a végeredmény eléggé vegyes is lett. Szóval úgy érzem, hogy habár az Arche nem tetszett, attól még fogok próbálkozni más Gaál Viktor könyvvel. Például A tea színével, amit végül kaptam az előadásán az aranyos nénitől, aki ellenőrizte a foglalásokat és osztogatta a könyveket. A pozitív kicsengés miatt pedig végül 6/10 pontot adok, mert kevésbé volt keserves olvasni az Arche-t, mint az Anti-lista következő tagját, a Feljövök érted a város alólt.