2014. január 23., csütörtök

# 2004 # amerikai

I am the cynic of our golden age



"Amikor föltakartam, elpirúlt; /először: harcolt, aztán: rámborúlt /s már maga kérte, hogy játsszak vele /még és még vágyott - jól láttam, mire!" - Csak egy strófa John Wilmot egyik versei közül (nevezetesen a Találós mese, Babits Mihály fordításában). A restauráció kori irodalom egyik leghírhedtebb alakja ez a figura, a libertine (non-konformista vagy szabadgondolkodású) életszemlélet megtestesítője, az erkölcsi fertő maga, az angol Sade márki. És mindez mögött rejlett az igenis bölcs, szatirikus (például Szatíra az ész és az ember ellen), cinikus, de érzékeny költő (példaként az Élet és szerelem verséből idéznék: 
"„Tört eskü" – „hűtlenség" – „csalás" – / ne mondj ilyet soha! / Egy élet-hosszu pillanat... / az Ég kettőnknek ennyit ad – /s már ennyi is csoda."). Rochester grófja sem kerülhette el Hollywood figyelmét, 2004-ben elkészült a The Libertine, azaz Rochester grófja - Pokoli kéj című film. Az ajánlást utólag is köszönöm Gergőnek. 

Tartalom:
"Rochester grófja, John Wilmot (Johnny Depp) az élvezetek rabja. A gróf London valamennyi bordélyházát és kocsmáját megjárta már, az összes kurtizán előre köszön neki, és nincs olyan nap, ami ne részeg ájulással végződne. Ám ez a kéjsóvár botrányhős egyben a XVII. század egyik legfigyelemreméltóbb költője is, aki pimaszul szellemes írásműveivel messze meghaladta korát. Mikor Wilmot megismerkedik Elizabeth-tel (Samantha Morton), a színésznői karrierről álmodó prostituálttal, azonnal beleszeret, és elhatározza, hogy olyan darabot ír neki, amely a színpad ünnepelt csillagává teszi. Ám a túlontúl merész művet a király (John Malkovich) személyes sértésnek veszi, ez pedig a gróf karrierjének, címének és életének végét jelentheti."

Forrás: Port


Nem hétköznapi film, több szempontból is. Először is, a történet, szerencsére nem fókuszál rá az öncélú hedonista életre, de nem is tagadja le. Helyén kezeli Rochester gróf életének különböző szeleteit, egyik sem megy a másik rovására. De egy valamiben sikerült kicsit sokat csepegtetni a nézőnek: John cinikusságából. Rochester karakteréről kevés ismeretem van, de kétlem, hogy csak cinikus figura lett volna (a művei nem ezt mutatják). A karakter így kissé egyoldalúnak tűnik, a többi tulajdonsága kevésbé van kihangsúlyozva. Feltűnik még bölcsessége (a witty jobb szó lenne), magának való természete, elborultsága, és fokozatos elbukása során érzelmei is megmutatkoznak. Így végignézve Rochester karakterének sarkalatos pontjai megvannak, de a cinizmus valahogy mégis kiemelkedik, jobban hangsúlyos lett, így eltörpíti a többi jellemvonást (bár a film elején megmondta John: Nem fogsz szeretni).
 

A hercegnőhöz hasonlóan ez a történet is a 18. századba kalauzol minket, leginkább a kor színházába, ahol maga Rochester is tevékenykedett. Ezen kívül betekintést nyerünk a kocsmák, sötét utcák és bordélyok világába is a királyi udvar mellett. A költővel haladva egy egész korrekt korrajz rajzolódik meg a néző előtt: udvari intrika (bár ez kevésbé hangsúlyos) és a kor elfojtott szelleme (vágy a vágyak iránt). Ebben a világban csordogálunk: remek a hangulata, beszippant, megmutatja, hogy az angoloknál csak a franciák a rosszabbak (ahogy el is hangzik a filmben). Ebben a történelmi világban csak az a kár, hogy a történet a közepénél leül, tényleges események nem történnek. A fináléhoz közeledve John fokozatos leépülése azonban ad egy ívet a film utolsó fél órájának. 

Röviden, Rochester grófja - Pokoli kéj a beharangozása ellenére nem a hedonista életmódra teszi a hangsúlyt, inkább korrajz és Rochester népszerű alakjának egyfajta bemutatása (amihez természetesen Johnny Depp sokat tesz). Jónak jó a film, egész különös a hangulata, 8/10-es mindenképpen, de valami lendület azért hiányzott ahhoz, hogy igazán jó legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Follow Us @soratemplates