Antigané

Szegény fiú szerencsét próbál - legalábbis ezt mondanám, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miről szól a Gettómilliomos. Hisz hiába van rajta a sok filmes sallang, bizony nem szól többről. 

Tartalom:

"A legnépszerűbb vetélkedő, a Legyen Ön is milliomos! indiai változatában a tizennyolc éves, gettóból származó Jamal Malik egyetlen lépésre van a húszmillió rúpiás főnyereménytől. Már csak a döntő kérdés van hátra. A játékvezetőnek, Prem Kumarnak egyáltalán nem tetszik a helyzet alakulása, az, hogy egy senki került helyette a reflektorfénybe. A műsor végén rendőrök várják a fiatalembert. Csalással gyanúsítják, nem hiszik el, hogy tudhatta az eddigi válaszokat. A kihallgatáson kérdésről kérdésre faggatják. Jamal elbeszéléséből kibontakozik az élettörténete."

Forrás: Port.hu

  

De hiába egyszerű az alaptörténet, mégis remek a film. Talán pont azért, mert egy régi történetet képes mai köntösbe öltöztetni (mint az Avatar). Egyik példa a televíziós szórakoztatás (vetélkedő) köré építeni a cselekményt: minden feltett kérdéshez tartozik egy-egy emlékdarab Jamal életéből. Kronologikusan haladunk előre az időben, a gyermekkortól egészen a jelenig. A főhős élete az elején dinamikus, izgalmas, majd a tinédzser kor környékén kissé lelassul, a szerelmi szálnál pedig főleg. Kárpótlásul a finálé (az utolsó kérdés) hozta a tévés műsorok izgalmát, és a happy end sem maradhatott el.
A történet érdekessége, hogy többféle filmes műfaj is keveredik benne. Felfedezhetőek benne a realista filmek vonásai (kisemberek sorsa), egy kicsi a maffiafilmekből, továbbá Bollywood stílusjegyei is felfedezhetőek, legvégén pedig kicsit kiparodizálják is azokat (stáblistával összekötött táncos jelenet).

A Gettómilliomos kivitelezésébe nem igen lehet belekötni. A többi Oscar-díjas filmhez hasonlóan tiszta, logikus úton épül fel. Továbbá igyekszik a figyelmet végig fenntartani.
A filmzene mindenképpen kiemelkedő plusz a hozzá forgatott jelenetek is: a végeredmény hangulatos, illeszkedik az eseményekhez. A keleties hangzás pedig kicsit elénk varázsolja Indiát is.
A színészekre nem volt panasz. Dev Patelt érdekes volt nagyfilmben látni Skins Anwarja után (de egy színész ne legyen beskatulyázva), Anil Kapoor pedig kellően irritáló és pöcs beképzelt volt. 


Összességében a Gettómilliomos egy jó film, érdemes volt arra az aranyszobrocskára. Egy egzotikus film, ami emberi sorsokról mesél egy szegény világból. 9/10-es pontszámot megérdemli, hisz majdnem tökéletes.

Az Alice Csodaországban után mindenképpen szerettem volna a Tükörországbant is elolvasni, azonban nem jutott rá idő. Az elolvasásra végül a Molyos "Ugorjunk be Alice-cel Csodaországba!" című esemény vett rá.

Hasonló színvonalat vártam ettől a kötettől, mint az elsőtől, viszont egy sokkal jobb mesét kaptam. Amitől leginkább különbözik Csodaországtól az az, hogy itt egy sakk-játszmával kapcsolódott össze a cselekmény, ezért úgy éreztem, hogy halad valahová a mese, lesz cél. De ahogy Alice fantáziabirodalmában megszokhattuk, itt minden logikátlan a mi mértékünkkel nézve, és a legvégére a felvázolt abszurd világ feje tetejére áll. Szerencsére jön az ébredés.
Tükörországban is számtalan emlékezetes figurával találkoztunk. Mesélt nekünk Subi Du és Subi Dám a rozmárról és az ácsról, továbbá megjelent a Fehér és Fekete királynő, a Fehér lovag, aki igazából egy feltaláló. Továbbá jelen van itt is Alice gyermeki naivsága, ami nagyon szívmelengető, főleg, amikor a macskáihoz beszél. Aztán Révbíró fordítása nagyon szórakoztatóvá teszi a mese nyelvezetét, rengeteget lehetett rajta nevetni. És így tovább.

Nagyon a szívemhez nőtt Alice Tükörországban és sokkal jobban elbűvölt, mint Csodaország. Lelkiismeret furdalás nélkül 10/10-es pontszámot érdemel Lewis meséje.

Forrás: meluseena

A Harcosok klubját Mira ajánlotta nekem. Ízlésében bízva ültem neki a filmnek, semmilyen elvárásaim nem voltak, csak valami katartikus filmre vágytam. Megkaptam.

Tartalom:

"Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.

A történetet egy jól szituált, de cinikus és kiábrándult fiatalember meséli el. Nevét nem tudjuk, néha Jacknek (Edward Norton) hívja magát. Önismereti terápiás csoportokba jár, mégsem kerül közelebb valódi énjéhez és embertársaihoz. Véletlenül összeismerkedik Tylerrel (Brad Pitt), akiben felfedezi hiányzó tulajdonságait. Tyler egy különös, titkos társaság megalapításával próbál megszállottan úrrá lenni a világ káoszán. A Harcosok Klubjának híre hamar elterjed a túl hamar meggazdagodott menedzser nemzedék tagjai között, akik egyre intenzívebb élményekre várnak. Az egyetlen, aki a két rokonlélek közé ékelődik, egy nő. Marla (Helena Bonham Carter) kétségbe vonja Tyler erőltetetten férfias ideológiáját."

 Forrás: Port.hu


Meglehetősen tetszett ez a film. Fincher tökéletesen felmondta a leckét. A történet fokozatosan bontakozik ki, a nagy csattanóra végig láthatóak utalások, melyek csak az elbeszélés végén nyernek értelmet. A figyelmet végig fent tartja a cselekmény, továbbá bármi érdekes tud itt lenni: akár a repülőzés vagy a csoportterápiák. A párbeszédeket nagyon tudtam élvezni, de persze leginkább azt, ahogyan Fincher végig becsapta a nézőket és persze a főhőst is.
A Harcosok klubjában előjön a fogyasztói társadalom kritikája is. Napjainkban (2011) nem mond sok újdonságot, de valószínűleg a bemutató évben (1999, itthon 2000) elég hatásos lehetett. Bele lehet unni, elfáradni, lelkiekben elsorvadni, de fellázadni ellene ilyen módon, ahogyan a filmben, szabad-e? Érdemes elgondolkodni rajta.
Összefoglalva egy jó film, főleg az amerikai közízlésnek (nem is csoda, hogy jelölve volt Oscarra). A történetnek egyedül a végével van bajom: az, hogy eléggé beleerőltették a happy endet. A film végére egy eléggé drámai helyzet alakult ki, rossz döntés volt úgy megoldani, ahogyan végül meglett.


A kivitelezésre nem igen lehet panasz. Hiába több, mint tíz éves a film, a filmestrükkök nem annyira koptak meg, mint mondjuk az első Harry Potternél, A vágások és az aláfestőzene mindenképpen David Fincher munkásságára utal, ez kétségtelen.
Igazán kellemessé a színészi játék teszi. Például Brad Pitt játékát itt különösen élveztem, nem hittem volna, hogy ilyet is tud (az eddigi látott filmjei alapján). Edward Norton olyan volt, mint más szerepeiben, Carternek pedig ez a szerep különösen jól állt, ez a szakadt nő figura.

Ahogy fentebb is kijelentettem, a Harcosok klubja egy remek film, olyasmi, ami mindig ott van az Oscar-gálán. Az erőltetett lezárástól eltekintve tetszett, érdemes lesz máskor is megnézni. 9/10-es pontszámot érdemel.