Antigané

2011. június 29., szerda

A rongybabák a nap hősei

Chibi Zsó június 29, 2011 0 Comments

Ezt az animációt körülbelül 2009 óta akarom megnézni, ugyanis megfogott benne, hogy kilenc különböző figurát mutat be egy egész ígéretesnek tűnő történettel és világgal.

Tartalom:

"A nem túl távoli jövőben a Nagy Gép segítségével a világ robotjai felülkerekedtek az emberiségen, és megtizedelték a humanoidokat. Miközben világunk darabokra hullott, misszió indult a civilizáció megmentéséért - egy kis csoportnyi rongybabaszerű teremtmény, akikbe az emberiség utolsó napjaiban egy tudós szikrányi életet lehelt. Ők túlélték az apokalipszist. A kis törzs tagjai csak számokon szólítják egymást, az 1-es egy háborús veterán, 2-es egy feltaláló, 3-as és 4-es a gesztusnyelven kommunikáló iskolás ikerpár, 5-ös mérnök, 6-os művész, 7-es bátor harcos, 8-as izomagy, a 9-es pedig vezetői képességgel megáldott lény, aki tudja, egyesíteni kell erőiket, ha fel akarják venni a harcot a legkegyetlenebb gépiesített fenevaddal."

Forrás: Port.hu

Ígéretesnek tűnt a kis animáció, azonban csalódást okozott. Hiába ígérték a 9-et felnőtt "mesének", a történet mélységeit tekintve inkább gyerek filmbe való. Viszont a nyomasztó, apokaliptikus világ és a halállal járó csatározások nyomasztóak lehetnek egy kicsi számára. Tehát, kiknek írták igazából a 9 történetét?

A "mesével" már a legelején gondok vannak: in medias res kezdődik, nem ismerni a rongybabák létezésének okát, cselekvéseinek okait sem ismerjük. 1-es miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy meg se próbáljanak küzdeni? 9-es miért akar minden áron megmenteni mindenkit, és a többiek miért követik vakon 9-est? Aztán a karakterek között is elég homályosak a kapcsolatok: 9 új tag vagy régebbről ismerik? Továbbá az is kérdés, hogy mi értelme megmenteni a világot, ha a rongybabákon kívül nem él ott senki? És ők hogyan lennének képesek új világot teremteni? Jó dolog, ha egy mű kérdéseket tesz fel, és elgondolkodtat, de nem a cselekménnyel kapcsolatban kellene.

A történet primitívségén túl nincs okom másra panaszkodni. A rongybabák különböző emberi jellemek, mindegyikben találni szeretni valót (na jó, 1-es kicsit beszűkült látókörű). Jelen van itt a céltudatos vezető, a maradi, a művész, a feltaláló, az ikrek, akik együtt ismerik meg a világ legapróbb részeit is, mérnők, az erőember és a harcos, aki ezúttal nő alakjában lép elő. A figurákkal csak annyi baj van, hogy nincs jellemfejlődésük, maradnak ugyanolyanok, mint a történet kezdetén, továbbá cselekedeteikre sokszor nincs indok (de ezt már fentebb részleteztem).

Fentebb említettem, hogy az animáció film világa sötét, apokaliptikus, nyomasztó, nem gyerek léleknek való. De ugye ez az animációs film felnőttek számára készült, így ez nem probléma. A megálmodott háttér, a sötét színek tökéletesen illeszkednek a történethez. Továbbá a figurák szépre sikeredtek, szinte életre kelnek a 3D animáció segítségével. Mozgásuk is egész realisztikus, nem "szakaszos" se a rongybabáké, se a gépszörnyeké.

Összességében a 9 számomra egy kisebb csalódás volt. A látvánnyal semmi baj nem volt, a karaktereknél elmaradt a jellemfejlődés, a történet pedig eléggé lyukasos. Így a pontszámom 6/10. Egyszer érdemes megnézni, de ha kihagyja az ember, nem veszít semmit.

# 2009 # 9

2011. június 28., kedd

Hit Girl a tundráról

Chibi Zsó június 28, 2011 0 Comments

A Super 8 helyett kellett másik filmet keresnem, amit Vivivel megnézhetünk, így a moziműsort böngészve láttam meg a Hanna - Gyilkos természet című filmet. A filmes blogokon nagyon várták, a bloggerek ódákat zengtek róla. Lássuk, valóban érdemes volt-e Hannára várni.

Tartalom:

"Hanna (Saoirse Ronan) egyszerű kamaszlánynak látszik. De olyan erős, gyors, ravasz és kitartó, mint egy profi zsoldos katona. Apja, a CIA egykori ügynöke (Eric Bana) az északi sarkkörön túl, Finnország néptelen tundráin nevelte fel. Amikor a férfi úgy érzi, hogy a lány felkészült, visszaküldi a civilizált világba, és egy feladatot bíz rá.
Hanna egy számára teljesen ismeretlen közegbe kerül, amit eddig csak könyvekből ismert. Nyomában a kegyetlen ügynökökkel, és egy titokzatos nővel (Cate Blanchett) a lány egyre közelebb kerül kitűzött célpontjához. Ám eközben egyre többet kénytelen megtudni saját életéről és múltjáról. Pedig, aki eleget tud a múltjáról, az megpróbálja kikövetkeztetni a jövőjét is: és ott vár a legújabb, legnagyobb meglepetés."

Forrás: Port.hu

Azt mondom, érdemes volt erre a filmre várni. Igaz, a történet nem nagy eresztés. Ahogy a Kill Bill esetében is, itt is a revánson van a hangsúly, nem a cselekményen. Hanna célja elvégezni a rá kiszabott feladatot, és kész. Ezt az alapkoncepciót próbálták a CIA-kutatással megbonyolítani, de igazából fölösleges volt. Maga a cselekmény nem tartott sehová, s ezentúl sem túl izgalmas. Marissa és Erik közötti párbeszédekből könnyű kikövetkeztetni Hanna múltját. A cselekményben viszont érdemes kiemelni, hogy ugyanúgy végződött, ahogy elkezdődött: "Majdnem a szíved volt" - vagy ehhez hasonló mondat hangzik el. Habár kicsit Tarantino-ra hajaz ez a befejezés, azért ötletes és "szívet melengető" egy filmrajongónak.

Az már biztos, hogy ezt a filmet nem a hűde izgalmas sztoriért fogjuk szeretni. De valami mégis oda tudott szögezni a vetítőterem székébe, valami nem hagyta, hogy felálljunk és kisétáljunk.
Hanna hiába emlékeztethet minket a Kick-Ass Hit Girljére, mégis képes elvinni hátán az egész filmet. Ehhez részben hozzájárul Saoirse Ronan hihetetlen színészi játéka, továbbá a karakter látványos fejlődése. Az apa kilöki a civilizált világba lányát, aki újszülöttként fedezi fel annak minden rejtélyét és csodáját - amelyekről eddig csak könyvekből hallott. Életében először találkozik emberi érzésekkel, először szeretik igazán és tud ő is viszont szeretni. Ez a felfedező út teszi igazán izgalmassá a filmet. És az utazás során olyat találunk Hannában, amely az említett Hit Girlből hiányzik: gyermekiséget. A tizenhat éves lány teljes gyermeki naivitással szemléli a spanyol zenészeket, ül fel a motoros fiú mögé és élvezi a száguldást. A gyilkoló gép bizonytalan lépései az emberek világában teszik igazán szerethetővé a figurát.
Hanna tökéletes ellentéte a fő gonosz, Marissa Wiegler, akit teljes átéléssel Cate Blanchett játszik. Vörös hajszíne alapból az ellentét érzését fejezi ki a főhős szőke fürtjei mellett. Wiegler hiába jön a társadalomból, hiányzik belőle az emberség, talán félelmetesebb gyilkológép Hannánál is. A film során a két összecsapni készülő szereplő nem találkozik, csakis a fináléban - akár, egy drámánál (mondjuk Bánk bán), ahol a feleknek nem kiegyenlítettek a módszerei, de végül sor kerül a végső összecsapásra, és persze csak egy személy győzhet.
Hanna és Marissa összecsapása szintén az egyik legjobban megkomponált jelenet (ezekről később); ötletes, hogy a fő gonosz a farkas hullámvasútból lép elő.

Hanna jellemfejlődése mellett érdemes megemlíteni magának a műnek a kivitelezését. Az operatőri munka mindenképpen dicséretes. A gyakori lassú svenkelések éles képű tájakat, városokat tár a néző szeme elé, a gyorsak pedig remekül fókuszáltak a verekedő felekre az akciójelenetek során. Gyakoriak a premier és szuper plánok, amelyek egyes jeleneteket meghitté (például Hanna és Sophie beszélgetése), vagy feszültté tesznek (bármelyik akciójelenet). Továbbá a film nem riad vissza a világ teljes bemutatásától, a szarvas belektől kezdve az emberi vércseppekig nagyon is naturalisztikus.
A mesterien megkomponált képek mellett (vajon fogják-e Oscarra jelölni?), a vágás is érdemel pár szót. A Hanna alatt a The Chemical Brothers modern és pörgős dalait hallhatjuk az akciójelenetek alatt. Az aláfestő zene teljesen összhangban van a vásznon látott képekkel, sokszor ki is egészítik egymást (például a szeméttelepen játszódó üldözéses jelenet). Monumentális küzdelmeket nem látunk, csak hatásos közelharcokat, amelyek pörögnek, a kamera minden mozdulatot a lehető leggyorsabban követ.

Összességében Hanna - Gyilkos természet nem egy rémes film, sőt, egész jó. Bár a történet hiányzik belőle, egy-két furcsa jelenet is akad benne (például Grimm vonulása komoly zenére - az nem volt valami szép), de a főhős lányka, a mesterien kidolgozott jelenetek és csodaszép tájak mindenképpen kárpótolnak: így a film az én ízlésem szerint megérdemel egy 8/10-es pontszámot.

# 2011 # akció

2011. június 27., hétfő

Szárnyalunk a falon túl

Chibi Zsó június 27, 2011 0 Comments

Ezzel az animével szintén artbookokon keresztül ismerkedtem meg. Sokáig terveztem a megnézését, végül egy Mondo-s kritikának köszönhetően szántam el magam a Haibane Renmei-re. Hiba volt ilyen sokáig tologatnom a történetet, hisz egy fantasztikus világ tárult elém.

Tartalom:

"A sorozat főszereplője Rakka, aki éppen a sorozat első részében születik meg, s lesz belőle Haibane (angyalra hasonlító lények, de nem angyalok!). Rakka onnantól Glie városa mellett él, amit egy hatalmas fallal kerítettek körbe. Ezen a falon csak a Toga engedélyével lehet átmenni. Rakka nem emlékszik végig a burokban látott álmára, csak arra, hogy zuhan. Erről kapta a nevét, rakka annyit jelent, hogy zuhanni. Az ő életét követhetjük nyomon, ahogyan lassan beilleszkedik a Haibane társadalomba. Viszont egy nagy titka van, amit nem szeretne a többieknek elárulni. A szárnyai lassan kezdenek feketévé változni. Ez az egyik jele annak, ha egy Haibane bűnhöz kötött. A történet középpontjában először az ő vívódásait láthatjuk, majd ezután Reki kerül bajba, és lassan elveszik minden remény, hogy jól végződjenek a dolgok."

Forrás: Animeaddicts

Ettől a történettől ne várjunk akciódús jeleneteket, mert nem erről szól, nem ezen van a hangsúly. Igaz, képletesen, de az élet, a világ nagy kérdéseit feszegeti a Haibane Renmei.

Glie egy földi paradicsomnak tűnő hely, amelyből nincs kijárás, csak is a felkészült haibane-k számára, akik készek egy új életre, pontosabban az áldásra. A sorozat tényleges cselekménye ezt hangsúlyozza ki: mi a bűn, ki is igazából a bűnös, miért nyerhet a bűnös megbocsátást. Ezekre a kérdésekre keresi a két főhősünk, Rakka és Reki a válaszokat. A bűn kérdés körén túl megjelenik a világ eredetének kérdése, a távozásunk utáni világ kiléte és a születéssel kapcsolatban is elhangzanak magvas gondolatok.
A cselekmény egész lassan indul el: Rakka születése után hat részen keresztül ismerkedünk Glie világával és a haibane-k életével, de ez nem ront a történet élvezhetőségén. A sorozat szinte tökéletesen felvázolja a mese világát, a néző szinte ott érzi magát. Amíg békésen járjuk be ezt a kis földi paradicsomot, szinte hideg zuhanyként ér minket Spoiler! Kuu kirepülése a falon túli világba. Spoiler vége. A fordulópont után akció és nagy mozgalmasság nélkül is igen izgalmasra sikeredett a történet, habár a befejezés bőven hagyott megválaszolatlan kérdéseket. A nyitott vég sokszor jól el tud sülni, de itt szükségesnek éreztem volna egy kis kiegészítést a felépített világgal kapcsolatban. Például miért van szüksége a haibane-knak glóriára, pontosan mikor is repülhetnek ki, továbbá nyitott kérdés maradt a megkövesedett könyv

Az anime során leginkább Rakát és Rekit ismerjük meg, de a többiekre is jut idő, hamar megszerethető figurák ők is. Nem erősen karakteres figurák (kivéve Kuu-t, aki mindig állandóan futkosott és talpon van, és persze Kanát, akinek mindenről megvan a saját és megdönthetetlen véleménye), de ennek ellenére azt lehet mondani, hogy nem papírmasék. Mindegyik figura megért volna egy kicsit fantáziadúsabb jellemet, de persze 13 epizód során nem lehetett volna kibontakoztatni őket.

Egy valamiben vitathatatlanul tökéletes az anime: animáció. Azon ritka japán animációs sorozatok egyike, ahol az arcok nem hasonlítanak egymásra, könnyű megkülönböztetni őket (úgy szólván, ha levetkőztetnénk és leborotválnánk a figurák fejét, még akkor is fel tudnánk ismerni). Bár nehéz volt egyes szereplőkről eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, de ez a kérdés végül megoldódott. Ezen túl finom, pasztelles színek uralkodnak, nem bontja meg a színi világot egy rikító szín vagy oda nem illő árnyalat. Továbbá a háttér is realisztikus, valósághű, ami segít jobban elmerülni Glie világában.

Összességében a Haibane Renmei egy kedves kis anime komoly filozófiai kérdés feltevésekkel. Ami rossz oldala, az a rövidsége, így nem minden tud kiteljesedni. Mindenképpen érdemes végignézni, hisz kellemes kikapcsolódást jelent és emellett szép üzenetet fogalmaz meg. A pontszámom 8/10.