Az Anansi fiúkhoz Neil Gaiman nevén keresztül jutottam el. A borító is tetszett, Gaiman az egyik kedvenc íróm, s reméltem, hogy ez a regénye hasonlóan misztikus, izgalmas lesz, mint a Csillagpor vagy a Coraline. Igaz, ez a történet nem nőtt úgy a szívemhez, mint az említett történetek, de azért tetszett.
Tartalom:
Forrás: Moly.hu"Kövér Charlie Nancy normális élete kizökken abban a pillanatban, ahogy apja meghal egy karaokeszínpadon Floridában. Charlie nem tudta, hogy az apja egy isten. És nem is sejtette, hogy van egy testvére. Ez a testvér most bekopogtat hozzá, hogy sokkal érdekesebbé tegye Kövér Charlie életét. És sokkal, de sokkal veszélyesebbé…"
Gaiman többi művéből ismert szereplők, a valóság és a képzelet összeöntése valami igazán eredeti koktéllá, s a megszokott mesélőékhez hasonló elbeszélői stílus. Ebben a regényben fontos szerepet kapnak a történetek és a dalok, az ősi idők maradványai. Tetszett, ahogyan Neil Gaiman a dalokról vélekedik: "Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat." - írja a regényben. Ez a dolog a dalokkal a cselekmény során ki is teljesedik. Hasonlóképpen érnek tetőpontra az ősi istenségek történetei. Gaiman belecsempészte művébe az afrikai meséket, az Anansi mítoszt. A spirituális utazások során nyerhettünk betekintést ebbe a régen elfeledett, titokzatos világba.
Az Anansi fiúk mitológiával átitatott részei nagyon élvezetesek voltak, lehetett falni a sorokat. Azonban akadtak fölösleges (vagyis én annak éreztem) részek, mint például a pénzsikkasztás. Valamilyen szinten kapcsolódott a főszereplőkhöz, de az eredeti, mitológia részhez nem igazán.
Negatívumot még a szereplőknél éreztem: például Pók a történet közepén eléggé antipatikus volt, Rosy végig egy buta libaként viselkedett. Viszont Anansi, Kövér Charlie és Rosy anyja szimpatikusak, vicces figurák. Igaz, Kövér Charlie inkább szerencsétlen, de együtt lehetett vele érezni.
A teljes könyvre visszagondolva az Anansi fiúk nem rossz történet, egyszer azért érdemes elolvasni. Bár akkora lelkesedést nem váltott ki, mint Gaiman másik két regénye, kissé laposabb volt. Így ezt a történetet 7/10-re értékelem.
Az Anansi fiúk mitológiával átitatott részei nagyon élvezetesek voltak, lehetett falni a sorokat. Azonban akadtak fölösleges (vagyis én annak éreztem) részek, mint például a pénzsikkasztás. Valamilyen szinten kapcsolódott a főszereplőkhöz, de az eredeti, mitológia részhez nem igazán.
Negatívumot még a szereplőknél éreztem: például Pók a történet közepén eléggé antipatikus volt, Rosy végig egy buta libaként viselkedett. Viszont Anansi, Kövér Charlie és Rosy anyja szimpatikusak, vicces figurák. Igaz, Kövér Charlie inkább szerencsétlen, de együtt lehetett vele érezni.
A teljes könyvre visszagondolva az Anansi fiúk nem rossz történet, egyszer azért érdemes elolvasni. Bár akkora lelkesedést nem váltott ki, mint Gaiman másik két regénye, kissé laposabb volt. Így ezt a történetet 7/10-re értékelem.
Forrás: stardrop
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése