Sleepers

Vannak olyan filmek, amelyek azzal nyűgöznek le, hogy a géppisztolyból kilőtt golyó szikráit szórja arcodba, vagy mert olyan szépen és költőien mondta a férfi a szerelmének azokat a közhelyes szavakat. És vannak azok a filmek, amelyeknek a végén ülsz, ülsz, és érzed, hogy valami súly nyom téged, érzed, hogy ez a film akar neked mondani valamit, hogy valamit megindított benned. Ezek közé a filmek közé sorolom a Sleeperst is (Pokoli lecke), melyet csoporttársam, Gergő ajánlott.

Tartalom:

"Négy vagány New York-i srác ostoba csínyével egy ember halálát okozza. A fiúk javítóintézetbe kerülnek, ahol aztán nap mint nap a poklok poklát élik át: őreik szadista parancsnokuk vezetésével megalázzák, megkínozzák, sőt megbecstelenítik őket. Aztán évek hosszú sora telik el, de az egykori srácok érett, komoly férfiként még mindig nem tudnak szabadulni a történtektől. Furcsa ügy kapcsán találkoznak: kettőjük bíróság elé kerül, mert felismerték és megölték egykori fő kínzójukat. A másik két barát - az egyik újságíró, a másik ügyész - komoly problémával néz farkasszemet: hogyan tudnák úgy csűrni-csavarni a történteket, hogy túljárjanak az igazsággépezet eszén és két társuk megmeneküljön. Ezzel talán ők is túljuthatnak lelkileg a történteken."

Forrás: Port.hu

Kissé becsapós a film. Megismerünk négy New York-i fiút, akik élvezik ártatlannak nevezhető gyermekkorukat (legalábbis a szomszédságéhoz viszonyítva ártatlan), a környék lakosait (igazi olvasztótégelye az ír és olasz bevándorlóknak). Utóbbiban igazán az fogja meg az embert, hogy nem akar idealista lenni, hanem a néző képébe nyomja a valóságot. Ez New York, itt bizony le szokták lőni az embereket, bármi megtörténhet. És tényleg bármi. Ez történik a négy fiúval is: véletlenül, de megölnek egy embert, amiért számolniuk kell: egy év fegyház. Betekintést nyerünk ottani életükbe, látjuk, hogy megaláztatások sorozata éri őket, de érezni lehet, hogy itt azért többről van szó. Valami mélyen el van temetve.

És itt jön a megtévesztés. A történet nem a gyerekek megalázásáról, szenvedéseiről szól, ahogyan azt először a magyar címből lehetne gondolni, ha nem ismerjük a tartalmat. De a pokoli lecke itt mást jelent, másnak fog kijárni. A film egy bosszútörténet, erre utal is a Monte Cristo grófja is, amelyet egyik fiú kap a nevelőintézetben, és a film második részében is többször előkerül.

A tárgyalás részt nézve azon gondolkodtam, hogy a bosszúállás nem-e bűn, mint ahogyan az is, hogy valaki megaláz minket, elveszi emberi méltóságunkat? Jogunk van-e magunknak igazságot szolgáltatni? Azt hiszem, hogy ezek örökös problémák, de a válasz talán az lehet, hogy Isten nem ver bottal.

A Sleeperst a mai néző kissé lassúnak érezheti, hiszen régi darab már (1996), de más hiba nem róható fel. A történet tudatosan felépített, ott hat a nézőkre, ahol kell, így igazi katarzist idézve elő. A filmet igazi tehetséges színészgárda eleveníti meg. Kevin Bacon úgy játssza a szemét fegyverőrt, hogy beleborzong az ember (legalábbis egy lány mindenképpen), Robert De Niro teljesen beleillik az atyai szerepébe, s a gyerekszínészek is hitelesen játszottak. 

A filmhez sokat ad még a realisztikus háttér, a lerobbant New York-i utcák és házak: egy kissé nyomasztó hangulatot adnak a történetnek, és egyfajta képet is kapunk az amerikai társadalomról. Nem mondom, hogy ez az igazi, valóságos amerikai társadalom, de nem is az a tökéletes, American dream-szerű ábrázolás. 

Összességében 9/10-es film a Sleepers - Pokoli lecke. Bosszúálló film egy érdekes szituációban tálalva. Miután lepörgött a stáblista ülsz, gondolkozol, kérdezel, válaszokat keresel, és elcsodálkozol az emberi fantázia végtelenségén. Ez a film ezt hozza ki a nyitott nézőből.