Antigané

2016. május 16., hétfő

The Man in the mask

Chibi Zsó május 16, 2016 0 Comments

Mira lelkes ajánlgatásának hatására kezdtem bele a Netflix másik Marvel sorozatába, a Daredevilbe. Köszönöm utólag is, hogy rávett. Korábban már láttam a film változatot is, így fogok is párhuzamot húzni vele az értékelésben.

Tartalom:

"Matt Murdock gyermek korában egy baleset következtében megvakul, de egy vegyszernek köszönhetően a többi érzékszerve emberfelettivé válik és kialakul egy radarérzék is amivel a környezetét „látja”. Matt Murdock nappal mint ügyvéd, éjjel mint álarcos igazságosztó védi Hell's Kitchen környékét a bűnözőktől."

Forrás: Snitt

Egy előkarácsonyi buliban beszélgettünk egy lánnyal arról, hogy a sorozat vagy a film jobb-e? Ő a sorozat mellé rakta le a voksát, én akkor azt mondtam, hogy majdha teljes egészében láttam, akkor nyilatkozok. Most már egyetértek az említett lánnyal, de azért a filmet is védeném néhány ponton.

Olyan szempontból mindenképpen jobb a sorozat Mark Steven Johnson művénél, hogy több idő jut szinte mindenre. Igaz, a filmben is megismerjük Matthew Murdock hátterét, hogy ezzel érthetővé váljanak a képességei és persze a motivációi (miért is lesz önjelölt igazságosztó, azaz vigilante), de a sorozatban a történet előrehaladtával Matthew egy fantasztikusan mélységű karakterré válik, miközben Ben Afleck Daredevilje egy morálisan szimpatikus figura marad csak, aki közben hihetetlenül ügyes hős. Ugyanez mondható el Wilson Fiskről is. A hosszabb időnek köszönhetően Fisk talán Matthewnál is sokkal összetettebb karakterré válik, akit amúgy Vincent D'Onofrio fantasztikusan alakít. Egyrészt betekintést láthatunk abba, hogy miként is rángatja a szálakat Hell's Kitchenben, amitől egy zseni benyomását kelti, másrészt pedig egy érzékeny embert is megismerünk igen komoly traumákkal a háta mögött. Ez a kettősség alig található meg a filmbéli Fiskben, talán csak sejteni lehet róla a bűnözőzseni mivoltját. Mellettük pedig a mellékszereplők is, mint Karen, Foggy és Claire is kibontakozhat.

A hosszabb játékidő nem csak a karaktereknek, de a cselekménynek is jót tett. A Daredevil (2003) filmben is kapunk egy jó kis történetet, de az én ízlésemnek valahogy túlságosan gyorstempójú és zsúfolt volt az 103 percben. Mondhatni, csak egy kis kóstolót kaptunk Matthew világából. Továbbá azt is éreztem a filmnél, hogy nincs a súlya és motivációja a szereplők cselekedeteinek. Ez szerencsére a sorozatban teljesen fordítva van: minden fokozatosan fel van építve, és még ha nem is az elején, de a végén értelmet nyer minden. Ezzel az egész történt megfontolttá és nagyon izgalmassá válik, és persze gondolkodtat is. Mi is fog történni? Majd a következő részben meglátod - mert persze cliffhangerekből sincs hiány.

A bejegyzés vége felé azonban a film javairól is legyen szó, amik először (nekem mindenképpen) hiányoztak a sorozatból. Egyik Matthew látásának vizuális ábrázolása. Habár több, mint íz éves a film, de még mai szemmel is jól néz ki. A sorozatból a legelején nekem valahogy hiányzott ez az ábrázolás, inkább hangokkal érzékeltettek valamit abból, ahogy Matthew látja a világot. Az 1. évad fényében már azt tudom mondani, hogy ez így volt jó, ez az ábrázolás illik az egész Daredevil (2015) nyers világához. Még Elektrát hiányoltam, de talán jobb is, hogy később jön Matthew mellé.

Összességében, igen, a Daredevilből a sorozat a jobb. Remekül felépített karakterek, izgalmas történet és egy nyers, de kiforrott világ: röviden ennyivel jellemezném. 9/10, mert kicsit lassan indult, de nem hagyom ki a 2. évadot.

2016. május 1., vasárnap

A töréspont

Chibi Zsó május 01, 2016 0 Comments

Nagy adósságot kezdtem törölni azzal, hogy elkezdtem nézni a Breaking Badet (nem szeretem a magyar címét, sorry. A Christopher Moore könyvnek jobban áll). Aki követ sorozatos híreket, mindenképpen belefuthatott a BD-be (mostantól csak így hívom) és annak hihetetlen sikerébe a szakmában (számos díjat tudhat magáénak, köztük egy Golden-Globe-ot is), de a közönség körében is hihetetlen népszerűségnek örvendett, sőt örvend a mai napig. Meg merem kockáztatni, hogy kultsorozattá nőtte ki magát. Mindezt összefoglalva: igen, illett már elkezdenem. Az ajánlást utólag köszönöm Mirának.

Tartalom:

"Walter (Bryan Cranston), a kémiatanár az 50. születésnapján tudja meg, hogy végső stádiumú tüdőrákban szenved és alig egy éve van hátra. Szereti a várandós feleségét és gondozásra szoruló tinédzser fiát, ezért úgy dönt, hátralevő idejében a lehető legtöbb pénzt gyűjti össze. Erre azonban csak a törvény másik oldalán van lehetősége, ezért szövetkezik egykori, drogdíler diákjával és belefognak a metamfetamin gyártásába. Hamar kiderül, hogy Walterrel ellentétben Jesse egy pancser, és már az első üzletkötésnél összehoz másfél hullát. Walter elindul a lejtőn, ahol nincs megállás."

Forrás: Port

Valószínűleg nem mindennapi sorozat az, ahol az első részben alsónadrágban látjuk először a főhőst: ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól indul az egész, biztos, hogy nem felejti el a néző egyhamar. Természetesen nem hagynak minket ez előtt a fura szitu előtt, ugrunk egyet időben és megtudjuk, hogy ez a kopasz alak gatyában hogy is jutott oda, ahová. Itt, kicsit nekem visszavett a történet a tempójából, de legalább kaptunk egy képet a főhős (nevezzük nevén végre), Walter életéről és személyével, ami az első 8 rész alatt is már jelentős változásokon megy át, és fog később is. Ahogy a fenti leírásban is olvasható, Walter eddig a példás amerikai állampolgár életét élte a maga szerény módján szerető családja körében amíg, ki nem derült, hogy végső stádiumú rákban szenved. Hard times, hard decisions, azaz a nehéz idők nehéz döntésekhez vezetnek (mondjuk így) és nincs ez másként a BD-ben sem: a családja érdekében Walter a könnyebbnek, de ahogy az később kiderül, a nehezebb utat választja, drogkereskedőnek áll, hogy biztos anyagiháttérrel hagyhassa itt családját. Furcsa döntésnek tűnik, viszont tükrözi az egész sorozat hangulatát, amire nehéz megfelelő szót találni. Talán az abszurd, a keserédes tudná leírni, de a tragikomikus a legtalálóbb.

A BD-ben leginkább ez a kettős természet fogott meg: egyszerre lehet rajta nevetni és sírni (és természetesen izgulni is). Walter és a hozzácsapodó (vagy felszedett :)) Jesse nagyon nevetséges páros és rengeteg jó, már-már ikonikus pillanatot köszönhetünk kettősüknek (pl. Emilio és Krazy 8 ügy). Emellett a sorozat nagyon komoly drámai jeleneteket tartalmaz, amikben ott lüktetnek az őszinte, tiszta emberi érzések (szorongás, aggodalom és sorolhatnám a végtelenségig). Őszintén, ezek a jelenetek annyira őszinték és erősek, hogy egy év után sem tudtam folytatni a sorozatot. Nem olvastam utána, hogy Walterék drámájához miből merítettek (gondolok itt esetleg az írók vagy ismerőseik saját tapasztalataira), de hitelesre sikeredett a rákos beteg és annak családjának kálváriája, nagyon hitelesre. Nincs benne manír, se túlcsöpögés, úgy van ábrázolva, amilyen. ~~Saját tapasztalat.~~

Emellett az egyre érdekesebb fordulatokat vevő történetet sem szabad szó nélkül hagyni: minden részben volt izgulni való és az elejét leszámítva egy se nem túl gyors, se nem túl lassú tempóban haladtunk a finálé felé. Engem mindig meg tudott lepni.

Összegzésként azt tudom mondani, hogy a Breaking Bad az első évad alapján is kihagyhatatlan sorozat. Kellőképpen elborult, de emberi is. Kicsit nehezen indul az eleje, de utána nincs megállás: 9/10. Remélem, nekem is lesz erőm a folytatáshoz, mert hiányzik Walter és Jesse meg a meth főzés.

# 2008 # Aaron Paul

2016. április 29., péntek

A lázadó

Chibi Zsó április 29, 2016 0 Comments

Az előző részről, A beavatottról pozitív véleményem volt, így természetesen vártam a második részt. Utólag köszönöm Antalnak, hogy elvitt rá. Nos, őszintén, amennyire vártam ezt a filmet, annyira csalódtam benne. Lássuk, miért is.

Tartalom:

"A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát."

Forrás: Port

Habár az előző rész (számomra) többé-kevésbé lezárt volt, képes felvenni a fonalat és továbbvinni a másodikban. Trisék világa is bővül, például találkozunk a felkelőkkel, betekintést nyerünk az ő életükbe. Ez persze szépen kidolgozott látvánnyal párosul, tényleg beléphetünk ebbe a posztapokaliptikus környezetbe, volt egy jó kis hangulata. Továbbá a vezetők terveit is jobban megismerjük, aminek szintén örültem, hisz ennek köszönhető a film fináléja, Tris tesztje. Látvány szempontjából sem utolsó a teszt részt, de amit még érdemes kiemelni, hogy nagyon szépen hozza ezt az álomban megküzdeni a belsőnkkel toposzt. Igen, ez is valahol klísés (erről még írok többet is lejjebb), de összességében valahogy jól működött ez a rész.

A pozitívum után jöjjenek a negatívumok, de kíméletlenül. Itt szólnék, hogy lesznek spoilerek, szóval aki még nem látta a filmet, az innentől ne olvassa a bejegyzést! Kezdjük a szereplőknél. Őszintén, se Tris, se Négyes, és valahogy a többiek sem ragadtak meg különösebben. A lázadó részben nem csak semmilyenek, hanem irritálóan ostobák is voltak a szereplők, de főleg a főszereplő. Rengeteg olyan szituáció volt, amikor mondták Trisnek, hogy ezt ne csinálja, mert csapda vagy bajba kerül, erre nem megcsinálta? És miért? Önfeláldozás (ő ezzel magyarázta). De ha az írók (vagy írónő: nem tudom, hogy a regényben is ilyen buta-e Tris) céljait találgatjuk, akkor arra tudok gondolni, hogy nem volt jobb ötletük, hogy a főszereplőt a fináléba rakják. Másik hülyesége Trisnek az volt, hogy épp készült a nagy összetalálkozásra Jeannivel, erre előtte még kamatyol kicsit Négyessel. Érthető, hogy a rajongóknak kellett ez a jelenet, de illett volna felvezetni valahogy és mindenképpen egy normálisabb helyre rakni a cselekményben. Borzalmas. Azt pedig nem győzöm elismételni, hogy sokszor kiszámítható. Az előbb említett hibákat is sokszor láthattunk már más young adult alkotásoknál.

Ezekhez a példákhoz hasonló elemekkel volt tele A lázadó film, és a jó látványvilág meg pár erős jeleneten kívül nem igen tudtam élvezni a filmet. Így több, mint egy év utáni távlatból pedig nehéz visszaemlékezni a történetre, így azt is mondanám még, hogy nem egy maradandó alkotás. Pontszám? Végül is túl lehetett élni, a Tűzpróbánál nem volt idegesítőbb: 7/10.