Antigané

Forrás: Saját kútfő

Versregény szabad formában. Minimalista stílus, mögötte katarzissal. A regény főhőse, Pattyn olyan kérdéseket tesz fel, melyek olykor egy nem vallásos embert is meghökkentenek. És jogosak a kérdései. Elvileg Isten próba elé állít minket. De ilyen fájdalmasak elé, amelyeket főhősünknek kellett átélni? Tiszteld szüleidet. De hogy tudná egy olyan valaki, aki nem kapott tőlük szeretet? 
A Burned másik fontos témája a nőiség. Tényleg az a jó nő, aki csak szüli világra a gyerekeket (vagy vallási parancsként vagy társadalmi elvárásként)? Tényleg erről szól a mennyei házasság a mormon vallásban? Őszintén, ennek még nem olvastam utána, de tudatlanul azt mondom, hogy a mennyei házasság a férfi és nő harmonikus kapcsolatáról kellene szólnia, ahol mindketten egyenrangúak. Ez sajnos Pattyn családjában nem valósul meg. És ki tudja hány ilyen eset létezhet, és nem csak ebben a vallásban, sőt nem hívő családokban is. Hopkins könyve fontos dologra hívja fel a figyelmünket, a családon belüli erőszakra, amellyel foglalkozni kell. Úgy tűnhet, hogy a dolog nem létezik, legalábbis ha saját környezetünkben nézünk szét, ezt gondolhatjuk. De gyakran megesik, hogy a látszat csal.
Maga a regény tetszett, fordítani kéne magyarra, de nagyon gyorsan. Viszont a szerelem ábrázolásával nem értek egyet. Ethan és Pattyn között inkább a testi szerelmen volt a hangsúly, nem éreztem közöttük az érzelmi vonalat. Azt, amikor a férfi úgy érzi, hogy a nő nélkül elveszett lenne, és fordítva. A vége fele mutatkozott meg közöttük ez a fajta kapcsolat, de előtte nagyon hiányoltam. Továbbá nekem nem annyira tetszett Hopkins stílusa, tényleg nagyon minimalista. Választékosan ír, találhatóak jól hangzó sorok és szép hasonlatok, de többet nem éreztem, inkább a mögé gondolások teszik többé a szöveget. Olyan, mint egy lírai Hemingway, csak jobban érthetővé teszi a szimbólumokat.


A Burned-et érdemes elolvasni, és remélem, egyszer itthon is kiadják. Nem egy szokásos tinédzser könyv, komoly témát dolgoz fel, továbbá még valamilyen irodalmi értéke is van. 8/10-es pontszámú Ellen Hopkins regénye.

Forrás: gurbaby73

Ezt a filmet még Dodó ajánlotta, akinek meg a hittérítők (mily meglepő). Igazából a röhejes magyar cím miatt (Meztelen mennyország) akartam megnézni, de végül kaptam egy kedves kis filmet is, olyan Disneyset.

Tartalom:

"John Groberg (Christopher Gorham) fülig szerelemes Jane-be (Anne Hathaway), ám tanulmányai elvégzése után az egzotikus Tonga-szigetre kell utaznia. Misszionáriusként a mormon hitre tanítja a bennszülötteket. Miközben Groberg szembetalálja magát a primitív élet nehézségeivel, igyekszik minél többet megtudni a törzsi hagyományokról, a kulturális szokásokról. Viselkedésével, munkájával kivívja a helyiek megbecsülését és szeretetét. A távolság persze Jeanhoz fűződő szerelmét is próbára teszi."

Forrás: Port.hu

A film kicsit a 17. századi angol regényekre emlékeztetett. Nem is annyira a levélregényhez hasonló elbeszélés miatt, hanem a helyszín miatt (távoli, egzotikus sziget). Továbbá az The Other side of Heaven tele van a kalandfilmek tipikus jellemzőivel, a jól ismert Disneys a "szerelem mindenen átsegít" üzenettel, ezen kívül pedig ki nem használt ötletekkel. Felismerni számtalan olyan jelenetet, amelyek valamilyen szinten szimbolikusak lennének ( spoiler! például amikor a keresztelés jelenet közben mutatják a hajóra ment bennszülött lányt, amint kézen fogva vezeti a matróz egy szobába - mint a beavatódás képe spoiler vége). Hogy ezek direkt vannak így megkomponálva vagy nem, az sajnos nem derül ki. A történet végig megmarad egy kalandfilm szintjén. Ezen kívül a cselekményvezetés néhol elnagyolt, hirtelen ugrunk egyik eseményből a másikba, és így teljesen elveszti az ember az időérzékét is a történetben. Vagyis nem érezni, hogy két év történéseit látjuk.

A történet kivitelezésén kívül nincs egyéb gond az Other side of heaven-nel. A színészek a szerepüknek megfelelően játszanak, de nem kiemelkedőek. Bár azt az egyet nem értem, hogy miért Anne Hathaway-jel reklámozzák a filmet, amikor alig szerepel benne... A jelmezek szépek, a táj is nagyon egzotikus, bár elég idealista. Esetleg még a fordításba lehet belekötni, amiért inkább a katolikus nyelvhasználatot követte, de tényleg ez legyen a legkisebb probléma. Összességében aranyos film, egyszer meg lehet nézni. Ezért 7/10.

Erre a sorozatra teljesen véletlenül bukkantam rá. A bloggerek véleménye annyira felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy nem tudtam nyárra tolni a Hármastársakat, azaz a Big Love-ot.

Tartalom:

"A poligám Bill Henrickson Salt Lake Cityben él. A férfi megpróbálja kielégíteni a három felesége - Barb, Nicki és Margene - és hét gyermeke érzelmi és anyagi szükségleteit. A sikeres üzletember már a második "Home Plus" szupermarketjét nyitja meg. Ezúttal azonban nem várt akadályba ütközik Roman személyében."

Forrás: Port.hu

 

Ahogyan azt az elemzések megjósolták, a Hármastársak 1. évada nem tekinthető a legjobb kezdésnek. Legalábbis a cselekményvezetést illetően. Az első epizódban rengeteg szál indul el, amelyek az évad végére akár ki is csúcsosodhatnának. Azonban ezek az utolsó rész előtt bőven befejeződnek, közben újabb történetszálak indulnak. Utóbbiak közül vannak tiszavirág életűek (azaz egy epizódban lezárják), de akadnak akár több epizódon átívelők is. A leghosszabb életű Bill és Roman konfliktusa, amelyben hol Roman, hol pedig Bill támad. Olyan az ő harcuk, mint a viperáé és a mongúzé.

A férfiak küzdelme mellett folyik a három feleség mindennapi élete, az ő különös konfliktusos, de szeretetteljes kapcsolatuk. A három nejben a nők különböző archetípusait láthatjuk, így különböző úton is próbálnak meg tökéletes feleséggé és anyává válni. Hármuk között konfliktusok természetesen előfordulnak a közös férj ürügyén, vagy a jellemük közti különbségek miatt, de ezek mindig elsimulnak a közös cél, a család összetartása érdekében. Szép üzeneteket közvetít a három feleség, s valahogy az ő történeteik sokkal érdekesebbek és drámaibbak, mint Bill és férfitársainak kakaskodása. Az ő történeteik igaz rövidebbek, mint Billéi, de nagyobb katarzist ér el a nézőnél. Ezek az asszonyok a hétköznapok próbatételeit élik át kissé nehezebb helyzetben, mint bárki más, hisz osztozniuk kell férjükön. Több női életsorsot láthatunk, csak épp egy fedél alatt.

A feleségek konfliktusai talán nem is lennének olyan izgalmasak a már említett teljesen eltérő női alakok nélkül. Barb a család irányítója, mivel ő Bill első felesége. Irányító családanya szerepe mellett megpróbál modern nőként (dolgozni megy) élni, ezáltal megvalósítja a férfi mellett álló egyenrangú nő eszményét. Ez szüli közte és Nicki között a konfliktust. A második feleség a konzervatív nőt képviseli (erre utal múltja is, ugyanis egy poligám szektából érkezett a modern társadalomba, ahol az ősi elvek szerint élnek). Nicki célja gyermekeit a régi erkölcsök szerint felnevelni és megvédeni őket a jelen romlottságától. Céljaival ellenkezik az a környezet, ahol jelenleg él, így ritkán mutatja ki érzelmeit, igyekszik ridegnek mutatni magát. Ha igazi csapás éri, lehullik álcája, azonnal pánikba esik.
A feleségek közül - mondjuk ezt - a kívülálló alak Margane, a legfiatalabb feleség. Friss házasként bizonytalanul próbálgatja a feleség-és anyaszerepet, többször viselkedik tinédzserként, mint felelős felnőttként. Margane teljesen tisztában van vele, hogy nem mintaanya, ezért hihetetlen szorgalommal és kitartással próbál megfelelni az elvárásoknak és ügyesen venni az akadályokat. 
A három feleség alakja hosszú oldalakon át elemezhető, röviden annyit lehet róluk elmondani, hogy mind jól kidolgozott, kellően árnyalt szereplők. Ilyen összetett karakterekhez tehetséges színésznőket kellett összetoborozni, a HBO természetesen nagy hangsúlyt fektetett erre is. Barb szerepében Jeanne Tripplehornt láthatjuk, aki képes hitelesen eljátszani ezt a szerepet annak ellenére, hogy Barb nem a kedvence. A szemmel verő Nicki szerepében Chloë Sevigny, aki egy kis titokzatosságot ad karakteréhez. A harmadik feleséget egy ismertebb színésznő, Ginnifer Goodwin játssza, aki megjelenésével azonnal belopja magát az ember szívébe, s ebből a bájból bőven átragad Margene karakterére is.

Egész érdekes úton jutottam el eddig a könyvig. Angol nyelvvizsgám előtt helyi mormon misszionáriusokhoz jártam beszélgetni, és természetesen gyakori téma volt a vallásuk. Szerettem volna többet tudni a történelmükről, ezért a neten kerestem velük kapcsolatos könyveket. Így jutottam el A 19. feleséghez.

Tartalom:

Forrás: Moly.hu


 A 19. feleségnek volt a legérdekesebb fülszövege, és A Mormon könyvén kívül más, magyarul is elérhető könyv a témában. Nézzük, mit is nyújtott ez a regény.
Ugye, két cselekmény szálon fut: egyik a 19. századi mormon pionírok világába kalauzol, másik pedig egy napjainkban játszódó krimi. Előbb erről szeretnék írni.
Jordan Scott fundamentalista telepen nő fel (erről a szektáról tudom ajánlani a magyar NG magazin 2010. februári számában megjelent cikket), innen elküldik, aztán éli életét anyját gyűlölve (ugye ő tette ki). Aztán egy napon szárnyra kell a hír, hogy az anya megölte férjét, börtönbe került. Jordan nem hiszi el, hogy anyja képes volt erre, így nyomozni kezd.
Jó kis ötlet, remek krimi kerekedhetne belőle, de sajnos nem ez történik. A történetben Jordan konkrétan a rendőrőrs és Measdale között kocsikázik, nyomokat nem igen talál. A rendőrök sokkal okosabbak, mint a mi magányos nyomozónk. Jordan egyetlen bizonyítékot szerez, ami amúgy már a rendőrök birtokában van. Bravó!
Ami viszont leginkább kinyírja a krimi jelleget, az a gyilkos kiléte. A feleségek beosztása alapján nyomozónk végre rájön valamire saját magától, erre a gyilkos elküld egy vallomást a rendőröknek. Kész, ügy lezárva, és jön a "Jordan, maga nélkül nem tudtuk volna megoldani az ügyet" szöveg. Nem sok krimit olvastam (inkább néztem), de kérdem, ez annak nevezhető? Nem, ez egy félresikerült próbálkozás.
Scott-szálon belül a cselekményen túl a szereplők is idegesítőek voltak. A főbb karaktereknek volt szépen felépített, izgalmas múltja, ezzel nem volt semmi probléma. Viszont  ahogy viselkedtek, az kiakasztó volt. Egyik Jordan, aki sokszor hisztis nőszemélyként viselkedett, amikor kapcsolatba került anyjával. Akárhogy gyűlöli, akkor se hinném, hogy így viselkedik egy fiú a börtönben ülő szülőjével, főleg, ha ki akarja hozni onnan. Másik irritáló szereplő Jordan útközben felszedett pasija, Tom volt. Hogy egy meleg srác sem úgy viselkedik, ahogy ő, az biztos. Minden cuki, aranyos, teljes rózsaszín boldogság. Kizárt, hogy ilyen egy meleg férfi (kirázna tőle a hideg, ha igen). Harmadik idegesítő figura a talált kisfiú, akit nemrég üldöztek el lakhelyéről. Ahhoz képest, hogy zárt vallási közösségben élte eddigi életét, nagyon alpári a viselkedése. Itthoni médiában nem olvasni ilyen elzavart gyerekekről, mindenesetre egy ilyen fiút összezavarodottnak gondolnék, hiszen egy számára eddig teljesen ismeretlen világban kell helytállnia.

A 19. feleség című regényt a másik történetszál - amely a pionírokkal foglalkozik - mentette meg az "olvashatatlan könyv" címtől. Számomra teljesen hihetetlen, hogy aki egy egész becsületes történelmi részt tud írni, hogyan alkothat ilyen minősíthetetlen krimit?
Ann Eliza Young története születése előtt kezdődik a regényben. Megismerhetjük a Nauvoo-i mormonokat, ottani életüket, az ellenük irányuló gyűlölködésekről is olvashatunk, hosszadalmas és megerőltető vándorlásukról a mai Utah állam területére, aztán a poligámmista életmódról és az az ellen való küzdelemről. Az író munkáján látszik, hogy mindennek alaposan utána nézett (ezt az Utószóban le is írja), továbbá a hiányos részeket igyekezett saját fantáziára hagyatkozva kiegészíteni.
Így egy egész hangulatos történelmi regényt kaptunk, egy kis betekintést nyerhettünk a poligámia világába. Ebershoff mindkét fél véleményét megmutatta könyvében, ennek az életformának jó és rossz oldalát férfiak és nők szemszögéből (a férfiak is szenvedtek tőle, viszont néhány nő élvezte is a poligámiát). Az író próbált pártatlan maradni a kérdést illetően, de mivel leginkább Ann Eliza szemszögéből ismerhettük meg az akkori mormonokat, így a többnejűség árnyoldala volt bemutatva.
A pártatlanságra való törekvés a történelmi személyek ábrázolásánál is megmutatkozik. Ann Elizát megismerhetjük saját elmondásából, de rossz tulajdonságait is Brigham Young, a második próféta és  beszámolója alapján. A történet két kulcsfigurájának alakját tovább árnyékolják a megszólaló utódok vagy családtagok is, egyháztagok. Dicséretre méltó, hogy Ebershoff nem próbál egyik fél oldalára állni, ismét az olvasóra hagyja az ítélkezés lehetőségét. Továbbá nem vonja kétségbe Young és Joseph Smith történelmi tevékenységét, hétköznapi emberekként ismerhetjük meg őket.

Összegzésként ez a könyv akkor válna a kedvencemmé, ha nem volna ott az a fránya Jordan Scott történet. Nélküle egy egész korrekt és pártatlan történelmi regény lenne A 19. feleség. Így csak egy 5/10-es pontszámú olvasmány. Nagyon nagy kár érte.
Ha van valaki olyan elvetemült, hogy a mormonok történelméről olvasson, annak ajánlom figyelmébe az angol Wikipédiát. Nem tudom, hogy kik írták, de nagyon részletes és informatív. A könyv olvasása során sokszor segített kiegészíteni Ebershoff irományát, alátámasztani azt.

Forrás: nocturnalEcho