Sziasztok!
Néha a blogomhoz is eljutok, és akkor publikálok is rajta valamit. Elég ritkán, de megesik. És kicsit ezzel kapcsolatban szeretnék nyekeregni pár - sok - sor erejéig.
Az Antigané blogomat 2010 szeptemberében kezdtem el - idén lesz 8 éves, ami nos, egy elég szép szám egy blog életében. Viszont különösen sosem ünnepeltem a szülinapjait, sőt, különösebben a blogot sem promóztam. Mikor elkezdtem csinálni az egészet inkább tekintettem egy olyan helynek, ahol kiírhatom magamból mindenféle művekkel kapcsolatos gondolataimat, mint egy olyan platformnak, amivel megmutathatom, ki vagyok, és begyűjthetem az elismeréseket. Sosem volt ez a cél, kivéve az utóbbi három évet (erről később). Igazából mindig félénk és visszahúzódó voltam a bloggal kapcsolatban. Mert milyen neve van (Antigané: nem vállalható marketingileg, de cáfoljatok meg), mennyire nem egységes (minden hülyeségről írok), nem mutatom meg, ki vagyok (kezdeti rossz tapasztalatok), és nem írok rendszeresen (mert másik két helyre írok valamiért). Ennek ellenére voltak olvasók, néha kommentek is. Mindennek örültem is.
Az elmúlt három év miatt bizony arra is gondoltam, hogy bezárom az oldalt. Három évvel ezelőtt jelentkeztem Galaktika gyakornoknak, és ez idő alatt végül sff könyves blogger lettem náluk. Igen, vannak lányok is, akik ezzel foglalkoznak itthon. Emiatt kaptam hideget-meleget (hosszú elbeszélni, miért), de visszatekintve úgy érzem, mégis több ennek a címnek a pozitív hatása. Megtanultam tudatosabban témát választani, tervezetet csinálni (bár ez pont nem látszik az utóbbi időben elkövetett termelésemen), eltalálni egy bizonyos közönség ízlését, de leginkább sokat fejlődtem írásban és rengeteg tudást szedtem magamra a zsánerirodalomtól kezdve a magyar könyvpiac működéséig. Talán valahol ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetem azt is, hogy érdemesnek tartottak a Roboraptor szerkesztői arra, hogy csapatuk tagjává váljak, és ott erősítsem a könyves csapatot. Ezek után úgy éreztem, az Antigané nem adhat annyit, mint korábban, hisz mind a Galaktikán, mind pedig a Roboraptoron olya dolgokat tudtam valóra váltani, amiket itt nem. Elismerés vagy épp építőkritika, érdekes kommentek (meg persze libsiző és gendernácizós bőven), eddig kivitelezhetetlennek hitt ötletek megvalósítása (pl. interjú Dragomán Györggyel, női képregényesek, jelenleg pedig egy fontos beszélgetés van tervezés alatt), és még sorolhatnám. Röviden olyan dolgok valósultak meg a blogomon kívül, amelyekről sosem álmodtam 8 évvel ezelőtt, amikor egyfajta gondolat-szemetesládaként elindítottam. A külsős sikerek miatt elkezdtem a promózást is, de úgy érzem, a jelenlegi blogger világban (ami 8 évvel ezelőtt kb. elképzelhetetlen volt, mert mindenki kicsinek érezte magát) egy vákuumban vagyok, nem nagyon rúghatok labdába, hiába vagyok több éve online. Logikus lépés lett volna a bezárás, a roló lehúzása, a konyec.
Aztán végül mégis inkább átalakítottam a blog kinézetet egy kicsit magazinosra, nem pedig bezártam. Mert még mindig gondolataim megbízható és szerethető szemetesládája ez, egy oldal, amin többé-kevésbé igyekszek nem mainstream dolgokat is ajánlani a mainstreamek mellett, és végül pedg olyan tervek megvalósításának helye, amelyek nem férnek bele egy szabályozottabb portál havi rovattervébe, de egy személyes blogon viszont teljesen rendben van (mint a vidéki geek posztom). Az átalakulás még közel sincs készen. Szeretnék itt is egy 100%-osan vállalható rovattervet csinálni hónapról hónapra, és aszerint hozni posztokat. Erre még alszok pár napot, de az irány már megvan.
Nincs itt utólagos áprilisi tréfa, csak az egymást váltó kétségeim és pozitivitásom - ez viszont örök. De úgy tűnik, még az Antigané is masszívan fog állni egy ideig. Talán a 10. évet is megéri. Szép teljesítmény lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése