Antigané

Azok most a Galaktikától kapott könyveim: Sztrugackij-testvérek új könyve, a Hazatérés, Kammerer-trilógia, szintén Sztrugackijék (köszönöm az ajánlást PzZoll molynak!) és Robert Charles Wilson Darwiniája. Képen csak a Hazatérés és a Darwinia (utóbbinak imádom a borítóját!)

Otthoni gyűjteményem legolcsóbb könyve Ray Bradbury Marsbéli krónikái az Európa Zsebkönyves kiadásában. Mennyire volt olcsó? 0 Ft, bizony. Az egyetemi jegyzetboltos bácsitól kaptam, mert nagyon vágyakozva néztem a kötetre (szeretem Bradburyt, no), és erre azt mondta, hogy neked ingyen is odaadom. Innen is szeretném még egyszer megköszönni neki kedvességét. :)

A legdrágább könyv, amit valaha is vettem, az a macedón nyelvkönyvem. Annyira drága, hogy be se merem itt vallani. :D Lényeg, nagyon szeretem, mert ennek köszönhetem a legjobban sikerült macedón írásbelimet. Прокарсно :)) (azaz tökéletes) Mindenkinek ajánlom, aki olyan lökött, mint én, és elkezd macedónt tanulni.

A könyvjelző is macedón

Ez nehéz kérdés, mert nem szokásom belezúgni férfi főhősökbe és hirtelen nem is jut eszembe olyan férfi főszereplő, aki miatt szerettem már meg regényt. Így inkább fiú főhőst mondok, aki Oscar a Rém hangosan és irtó közelből. Szeretem, ahogy a világot látja. 

Ennél a pontnál is nem nőt, hanem lányt fogok mondani, aki Mori a Mások közöttből. Nála jobban még nem tudtam főszereplővel azonosulni. Tipikus könyvmoly, aki minden szabad percében olvas, főleg sci-fit és fantasyt. Emiatt tudok vele azonosulni. Mindig eszembe jut róla a gimnazista énem, aki inkább beült a terem végébe Dragonlance-t olvasni meg nyáron vadászta a megyei könyvtárban Neil Gaiman regényeit, és amikor eljutottam Angliába, hát akkor is az ilyen könyveket hoztam ki a Waterstonesból. :D Szóval Mori az én fiktív klónom, csak nem a 80-as években élek, ennyi a különbség.

Mori nem szereti a vakut :(

Több ilyen is volt. Egyik emlékezetes Agota Kristóf A Nagy Füzet című regénye, ami a mai napig kísért, annyi borzalom volt benne a lehető legminimalistábban leírva. Másik William Golding A Legyek Ura. 18-19 évesen valahogy nagyon lekötött.

Vavyan Fable Álmok tengerét... Nem is pazarolnék rá több szót, akit érdekel, miért szenvedtem vele, az olvassa el a bejegyzésemet.

Az itthon lévő könyveim közül van jó pár, aminek gáz a borítója, legalábbis zavarja a szépérzékemet. Legyen most a Robert Merle Állati elmékje. Annyira gáz ez a delfin!!! :D

Agyas delfin, de szó szerint

A legutóbbi Libris sci-fi és fantasy akcióban vettem meg Chris Wendig Vészmadarak című thrillerjét és valami gyönyörű a borítója! Örülök, hogy a Fumax itthon ki tudta hozni a külföldi borítóval. Már csak el kéne jutni oda, hogy el is olvassam. Valamiért a főhősnő a Harcosok klubjából emlékeztet Marlára.

Kicsit belóg a Walking Dead felirat

Nehéz, mert az utóbbi időben kevés magyar könyvet olvastam, a gyűjteményemből pedig még kevesebbet. Legyen Lakatos István Dobozváros című regénye. Régen olvastam ilyen ötletes gyerekkönyvet, mint az övé. 

Ezúttal kiderült, hogy alaptalan volt az előítéletem, de mindenképpen a megfelelő korban olvastam, egyetemi tanulmányaim után. Van egy Irodalmi nőalakok című órám, amire önszorgalomból bejárok, kicsit a hatása alatt vagyok még, így akaratlanul is ilyen szemszögből olvastam a Fannit. A levelein keresztül nagy vonalakban kapunk egy korrajzot, amiben láthatjuk, milyen korlátok közé is szorul Fanni (hogy utaljak az óra nevére). Emellett sokszor üdítően lázadóak a főhősnő szavai. Sajnos nincs olyan átfogó tudásom magyar irodalomból, de megkockáztatom, hogy a Fanni hagyományai az első olyan regények között van, ami ilyen nyíltan ki mert olyan dolgokat mondani, amiket talán még a mai nap sem illik (pl. szülők kritizálása, a negatív érzelmek felvállalása stb.). Nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, hisz végülis ez egy szentimentalista regény. Mellesleg, ezért mínusz egy csillag Molyon, itt pedig 7-8 közötti pontszám: annak ellenére, hogy szeretek emberi érzelmekről olvasni és ezekben tocsogni, a szentimentalizmus, mint irodalomi irányzat [?] sosem fogott meg. Nem valami szubjektív megközelítés, de a sok sírás és önsajnálat egy idő után nevetségesnek hatott. De szerencsére nem csak ezen van a hangsúly. Sok kritika éri, például, a társadalomat, Fannitól megkapja a magáét érzéketlenségéért. Ezzel szemben a főhősnő vállalja érzéseit (mondjuk ez nem számít forradalminak a regényben, a nőket általában érzelmesnek szokták ábrázolni, 18. században még inkább) és a közösség nemtetszése ellenére is barátkozik a lecsúszott özvegy bárónővel és osztozik fájdalmában, később pedig szerelmesnek mer lenni, nem anyagi érdekből néz magának párt a bálokon.

Mellesleg, ez a lázadás tetszett meg Fanniban. Ahogy írtam, megvannak a maga korlátjai (pl. apja nem engedi együtt lenni Józsival, Fanni pedig „csak” nőként mit is tehetne ez ellen, hisz ebben a korban még az apja uralkodik felette), amiken, ha úgymond tökösebb lenne (azaz vállalná a közösség kirekesztését), át is tudna lépni. De a korlátjai között mozogva is képes lázadni, mégha csak papíron is teszi azt. Mindenesetre, nagyon tetszett ez Fanniban.

Sok minden nem történik a Fanni hagyományaiban, saját korának korlátjai között mozog Fanni és nagyon archaikus a nyelvezete (szerintem érdemes lenne megfontolni a szöveg modernizálását, ha még szeretnék tanítani iskolásoknak ezt), de mindezek ellenére is tetszett, kifejezetten pozitív csalódás. Akit érdekelne egy rövid regény egy a saját korában érdekes főhősnővel, annak ajánlom a Fannit, egyszer érdemes elolvasni: egy erős 7/10. 

*Szerintem a magyar műveltségnek mindenképpen része.