Feljövök érted a város alól

Ahogy ígértem az Arche-s posztban, jön írás Pék Zoltán első regényéről, a Feljövök érted a város alólról. A nyári Anti-lista akciónknak ő a következő darabja (a következőnek A varázslókat szánom, ami akár meglepetést is okozhat), amit szintén Diának köszönhetek. Lássuk, mennyire készített ki ez a könyv. 

Tartalom:

"Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.

Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs."

Forrás: Moly

Ez tipikusan az a könyv, amihez kellett volna egy erőskezű (vagyis pontosabban erőstollú) szerkesztő. A regény hemzseg a remek ötletektől (pl. maga az alapszituáció), az elején még hangulatos jelenetek is vannak (pl. a nyitófejezet), de mindez csak lebeg a semmiben, nincs kiépítve mögéjük semmi. Pék Zoltán nem vázolja fel Buda és Pest kettészakadásának előzményeit, okait, a két városrész működését, társadalmát – legalábbis annyira nem, hogy bármelyik oldalt is el tudjam képzelni, és természetesen megérteni. És a lenti, underground világgal is ugyanez a probléma: kik a Sárga Angyalok? Miért fontos Kandó és Arkhimédész? Fogalmam sincs, hogy melyiknek mi a nézete a konfliktusban, így egyik oldalt sem tudom megérteni. A háttérvilág hiánya miatt a történettel is csak küzdöttem: lettek volna jó húzások, de súlytalanok maradtak, mivel nem volt felvázolva semmi, ami miatt esetleg tudtak volna ezek a fordulatok működni. Ezek a szereplőkre is érvényesek: őket se ismerjük meg igazán. Nem tudunk semmit a múltjukról, személyiségükről, semmi olyat, ami némi kapaszkodót adna cselekedeteik megértésében, de még akár a cselekményhez is.

Ez a nagy kidolgozatlanság pedig meg van fejelve egy direktbe művészieskedő stílussal is. Olvastam bőven gondolatfolyamra épülő elbeszéléseket meg posztmodern írásokat is, és szeretem is, de ide ez nem illett. Idegesítőek voltak a mondat végéről leválasztott különálló szavak, a direkt magyar versekre utaló mondatok (mert nincs céljuk!), de a merengős leírások is az agyamra mentek, főleg az akciódúsabb jeleneteknél, mert oda az ilyen (szerintem) nem való. Meg nem életszerű. Amikor az életedért küzdesz, nem filozofálni fogsz fejben, hanem azon agyalni, hogyan is éld túl. 

Lényeg a lényeg, nem tetszett. Pedig a borító szép, még ha ezerszer is láttunk már futurisztikus Budapest képeket (de lehet csak én), az alapötlet is szuper volt, és további potenciálok is voltak a regényben, még hangulatos jelenetek is akadtak, de ennyi. Kár, hogy minden kihasználhatatlanul maradt. Egy rossz olvasásélményen túl (kösz, Dia :D) leginkább szomorúságot érzek, amiért csak ennyi lett a regényből. Az szerintem vitathatatlan, hogy Pék Zoltán kreatív, tud jól bánni a szavakkal (elég a Gaiman és Philip K. Dick fordításaira gondolni), de kell még egy kis idő neki. A Feljövök érted a város alólra én most csak 5/10 pontot adok, de kíváncsi vagyok, hogy hová tud Pék fejlődni a jövőben.