2012. március 31., szombat

A mennyország kulcsa

március 31, 2012 0 Comments

Szerintem nincs olyan magyar, aki ne ismerné az úristen@menny.hu-t. Régi darab, de még a mai napig szórakoztató, és bármennyiszer újranézhető.

Tartalom:
"A film Isten földi kalandjairól szól. Az Úr kilép a mennyország kapuján, a huzat becsapja az ajtót, erre ő ijedtében leejti a kulcsot a Földre. Mit van mit tenni, le kell érte menni...
A történet itt és most játszódik, kis Hazánkban, ahol még az Isten sem tud kiigazodni. Az ötletet egyikünk álma adta, amelyben Isten úgy néz ki, mint egy normális, hétköznapi ember. És miért ne elevenedhetne meg ez az álom, hogy Isten itt jár közöttünk, akár a barátunk is lehet, elszív velünk egy jó cigit..."
Forrás: Port.hu (képeké is) 

 Nem is érdemes itt elemzésekbe belemenni. A kis film tökéletesen bemutatja a magyar valóságot, az emberek milyenségét, és persze mindezt szatirikus köntösben. Kapjuk a szokásos fárasztó, a magyarokra jellemző szójátékokat, főleg félreértésekből fakadó humoros helyzeteket. Némelyik vicc szakállas, de mégis lehet rajta nevetni, mert jól van előadva a színészeknek köszönhetően. Isten bőrébe bújt Végh Zsolt imádni való ebben a szerepben a maga jóságával és hebehurgyaságával. De a film csúcsa mindenképpen Stefanovics Angéla, alias Emese prostituáltként. Annyira jól adja elő a szájába adott vulgáris szöveget, hogy muszáj megnézni külön is. A felvétel minőségéből látszik, hogy kis költségvetésű alkotás, de ez nem megy az élvezhetőség rovására.


In conclusion, az úristen@menny.hu a vallási szatírák között az egyik legjobb alkotás, legalábbis nekem nagyon megtetszett. 10/10 pontszám legyen vala, ámen. 

2012. március 16., péntek

A mennyország másik arca

március 16, 2012 0 Comments

Ezt a filmet még Dodó ajánlotta, akinek meg a hittérítők (mily meglepő). Igazából a röhejes magyar cím miatt (Meztelen mennyország) akartam megnézni, de végül kaptam egy kedves kis filmet is, olyan Disneyset.

Tartalom:
"John Groberg (Christopher Gorham) fülig szerelemes Jane-be (Anne Hathaway), ám tanulmányai elvégzése után az egzotikus Tonga-szigetre kell utaznia. Misszionáriusként a mormon hitre tanítja a bennszülötteket. Miközben Groberg szembetalálja magát a primitív élet nehézségeivel, igyekszik minél többet megtudni a törzsi hagyományokról, a kulturális szokásokról. Viselkedésével, munkájával kivívja a helyiek megbecsülését és szeretetét. A távolság persze Jeanhoz fűződő szerelmét is próbára teszi."
Forrás: Port.hu


A film kicsit a 17. századi angol regényekre emlékeztetett. Nem is annyira a levélregényhez hasonló elbeszélés miatt, hanem a helyszín miatt (távoli, egzotikus sziget). Továbbá az The Other side of Heaven tele van a kalandfilmek tipikus jellemzőivel, a jól ismert Disneys a "szerelem mindenen átsegít" üzenettel, ezen kívül pedig ki nem használt ötletekkel. Felismerni számtalan olyan jelenetet, amelyek valamilyen szinten szimbolikusak lennének ( spoiler! például amikor a keresztelés jelenet közben mutatják a hajóra ment bennszülött lányt, amint kézen fogva vezeti a matróz egy szobába - mint a beavatódás képe spoiler vége). Hogy ezek direkt vannak így megkomponálva vagy nem, az sajnos nem derül ki. A történet végig megmarad egy kalandfilm szintjén. Ezen kívül a cselekményvezetés néhol elnagyolt, hirtelen ugrunk egyik eseményből a másikba, és így teljesen elveszti az ember az időérzékét is a történetben. Vagyis nem érezni, hogy két év történéseit látjuk.

A történet kivitelezésén kívül nincs egyéb gond az Other side of heaven-nel. A színészek a szerepüknek megfelelően játszanak, de nem kiemelkedőek. Bár azt az egyet nem értem, hogy miért Anne Hathaway-jel reklámozzák a filmet, amikor alig szerepel benne... A jelmezek szépek, a táj is nagyon egzotikus, bár elég idealista. Esetleg még a fordításba lehet belekötni, amiért inkább a katolikus nyelvhasználatot követte, de tényleg ez legyen a legkisebb probléma. Összességében aranyos film, egyszer meg lehet nézni. Ezért 7/10.

2012. február 25., szombat

A gyász bölcs. A gyász nem jajveszékel

február 25, 2012 0 Comments
  
Anne Rice-t akartam olvasni, természetesen az Interjú a vámpírral című könyvét. De nem volt a könyvtárban, csak ez. Gondoltam, nosza. A molyos értékelések miatt féltem kicsit a könyvtől, de szerencsére pozitívan csalódtam benne.

Tartalom:
"Mély és határtalan Triana gyásza. Megjelölte magának a halál, amely elragadta a férjét. Ma már csak az álmokban hallott zene maradt neki, ami átvigye az éjszakán. És egyszer csak belép ezekbe az álmokba Stefan, egy orosz nemes nyughatatlan, szenvedő szelleme. Stefan zenei lángesze először megigézi, azután annyira leigázza Trianát, hogy hagyja átcsábítani magát a kegyetlen múltba, ahol Stefan élte földi életét. Ebben a szellemvilágban egy szövetségesre talál Triana…
Kontinensek és korok között cikázó, szürreális, drámai és delejes történet a HEGEDŰ, három kárhozott lélek találkozásáról, akiket elválaszthatatlanul összeköt a zene, a szenvedély és az elragadtatás."

Forrás: Moly.hu

 Nem ismerem Anne Rice más műveit, csak az Interjú a vámpírral filmet láttam, és az alapján azt vártam a művétől, hogy kössön le, és végre valami gyönyörű fogalmazást olvassak. Az elvárások mind teljesültek. Még ha nem is a legelső oldaltól, hanem csak a századiktól, de lekötött a történet. Habár, így is voltak hibái, érthetetlen pontjai: az egyik legérthetetlenebb dolog a regény főmotívuma, a főhős önmarcangolása, továbbá a hegedűs tetteinek okára sem derül fény. Nos, ezek a megválaszolatlan kérdések rontják magának a regénynek a minőségét. Látszólag a történet lelke hiányzik A hegedűből, teljesen érthetetlen, hogy mégis miért lehet egyáltalán végigolvasni. A történelmi és múltidéző mellékszálakban mindenképpen erős volt a könyv, továbbá Rice meseszép fogalmazása szinte olvastatta önmagát. Miközben a szavait olvastam úgy éreztem, hogy a lelkem megfürdik bennük, éreztem, hogy szépségük simogat. A cselekményhez hasonlóan, a szereplők sem voltak kiemelkedőek, Triana néha idegesítő volt, Stefan is, és Katrinka főleg.

Összességében nem a világ legjobb könyve A hegedű, de nem is annyira rossz darab. Ha nincs jobb, nyugodtan el lehet olvasni, nem okoz súlyos lelki sérüléseket. 7/10-es pont jár neki.

Follow Us @soratemplates