Legalább kilencedikes korom óta hallok ódákat erről a könyvről Mirától. :D Tizenkettedikre eljutottunk oda, hogy kölcsönadta nekem, hogy én is megismerkedjek King úr mesterművével. Az ódáknak volt alapjuk bőven.
Tartalom:
"Stephen King kiemelkedő képviselője egy jellegzetesen amerikai műfajnak, a pszichohorrornak, mely olyan elődökre tekinthet vissza, mint E. A. Poe, Ambrose Bierce vagy Hawthorne. A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchkocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy un. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchkock-filmek tetőpontján láthatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés. A regényből – nem véletlenül – sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben."
Forrás: Moly.hu
A fülszöveg viszont túlságosan is jó könyvet ajánl, amit annyira azért nem kaptam meg. Akadt néhány problémám a történettel. Ami leginkább piszkál, hogy nem tudni, miért akarta a Panoráma megölni a családot, miért kellett neki Danny és hogy egyáltalán hogyan és mikor tett szert ekkora erőre. A könyv hosszúságát elnézve a hotel háttere nyugodtan beleférhetett volna.
További negatívumokhoz még hozzácsapnám azt, hogy a szereplők közül Dannyt és Dicket lehetett igazán megkedvelni. Wendy semleges, Jack pedig valamiért nagyon antipatikus volt, ami nem függ össze az őrültségével. Van benne valami ellenszenves a kezdetektől fogva.
Legutolsó sorban a szájbarágás zavart. Sok dologra rájöttem egész hamar, és akkor később elkezdi kifejteni ezeket az író. Ha még inkább kukacoskodni akarnék, akkor a szexualitást is kiemelhetném negatívumként, de ahol előkerült (pl. Jack és Wendy kapcsolata), ott szükséges volt. Ezért nem negatívum, csak zavaró tényező.
A fülszöveg viszont túlságosan is jó könyvet ajánl, amit annyira azért nem kaptam meg. Akadt néhány problémám a történettel. Ami leginkább piszkál, hogy nem tudni, miért akarta a Panoráma megölni a családot, miért kellett neki Danny és hogy egyáltalán hogyan és mikor tett szert ekkora erőre. A könyv hosszúságát elnézve a hotel háttere nyugodtan beleférhetett volna.
További negatívumokhoz még hozzácsapnám azt, hogy a szereplők közül Dannyt és Dicket lehetett igazán megkedvelni. Wendy semleges, Jack pedig valamiért nagyon antipatikus volt, ami nem függ össze az őrültségével. Van benne valami ellenszenves a kezdetektől fogva.
Legutolsó sorban a szájbarágás zavart. Sok dologra rájöttem egész hamar, és akkor később elkezdi kifejteni ezeket az író. Ha még inkább kukacoskodni akarnék, akkor a szexualitást is kiemelhetném negatívumként, de ahol előkerült (pl. Jack és Wendy kapcsolata), ott szükséges volt. Ezért nem negatívum, csak zavaró tényező.
Negatívum után a pozitívumok.
Az emberábrázolás nagyon megy Kingnek, ha már kevés - számomra - szerethető karaktert teremtett. A legjobban sikerült lefestés Dannyé. Az író nagyon jól ismerheti a gyerekeket vagy tanult gyerek pszichológiát, mert tényleg nagyon életszerűen bemutatta, hogy milyen egy ötéves. A legfontosabb: nem hülye. Érti a körülötte történő dolgokat, csak nem tudja úgy megfogalmazni, ahogyan a felnőttek. Dannyi érzi, hogy a szülei válni szeretnének és azt is érzi, hogy ez rossz dolog. Apja alkoholizmusáról is tudja, hogy nem szabad. Tetszik is a kifejezés, amit használ rá: csinálja a rosszat. Sötéten bájos, ha lehet ezt így mondani.
Jack megőrülése is remekül lett leírva. Feszültséggel teli fokozódással építi ezt fel King: Jack először csak néhány dolgot lát és érzékel, majd hallucinációk borzolják érzékeit, míg végül teljesen kifordul (vagy eltűnik?) önmagából. Számomra ezért volt érdemes Mr Torrence részeit olvasni.
Ami pedig a könyv lényegét adja, egy család összeomlása megfűszerezve egy kis paranormálissal. Ez Jack őrületéhez hasonlóan fokozatosan (párhuzamos is) történik, de annyira nincs a szánkba rágva, a háttérben marad, csak Wendy gondolatain keresztül értesülhetünk róla.
Mivel a regény nagyjából a thriller műfajába sorolható, így izgalmas és félelmetes jelenetekkel találkozhatunk (bár én nem annyira borzongtam, inkább izgultam). Előkerül itt egy oszló hulla a kádból, szellem estély, mozgó állatsövények és fel-alá közlekedő lift. A műfaj kedvelőinek nem lehetett oka panaszra.Az emberábrázolás nagyon megy Kingnek, ha már kevés - számomra - szerethető karaktert teremtett. A legjobban sikerült lefestés Dannyé. Az író nagyon jól ismerheti a gyerekeket vagy tanult gyerek pszichológiát, mert tényleg nagyon életszerűen bemutatta, hogy milyen egy ötéves. A legfontosabb: nem hülye. Érti a körülötte történő dolgokat, csak nem tudja úgy megfogalmazni, ahogyan a felnőttek. Dannyi érzi, hogy a szülei válni szeretnének és azt is érzi, hogy ez rossz dolog. Apja alkoholizmusáról is tudja, hogy nem szabad. Tetszik is a kifejezés, amit használ rá: csinálja a rosszat. Sötéten bájos, ha lehet ezt így mondani.
Jack megőrülése is remekül lett leírva. Feszültséggel teli fokozódással építi ezt fel King: Jack először csak néhány dolgot lát és érzékel, majd hallucinációk borzolják érzékeit, míg végül teljesen kifordul (vagy eltűnik?) önmagából. Számomra ezért volt érdemes Mr Torrence részeit olvasni.
Ami pedig a könyv lényegét adja, egy család összeomlása megfűszerezve egy kis paranormálissal. Ez Jack őrületéhez hasonlóan fokozatosan (párhuzamos is) történik, de annyira nincs a szánkba rágva, a háttérben marad, csak Wendy gondolatain keresztül értesülhetünk róla.
Stephen King nem lépett be a kedvenc íróim közé, de mindenképpen fogok még tőle olvasni könyvet. A fülszöveg hatására pedig sort kerítek a Jack Nicholson-féle Ragyogás filmre. A könyv alap nekem 8/10. Horror rajongóknak kötelező, másoknak pedig legalább egyszer el kell olvasni. Lassan nem lehet nélkülie kulturált embernek lenni, mert annyit hallani róla. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése