Antigané: Jack Nicholson

2011. június 5., vasárnap

Kakukktojás

Chibi Zsó június 05, 2011 2 Comments

Nem is tudom, hogy hol is hallottam utalást a filmre, de ha jól emlékszem, amiatt szerettem volna megnézni. Erre hamar alkalmam nyílt, hisz a M1 nem rég tűzte műsorára ezt az alkotást, igaz késői időpontban. Egy valamit el lehet mondani: érdemes volt fent maradni.

Tartalom:

"A Ken Kesey regényéből forgatott film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói - akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide - semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. A történet többi szereplőjének élete - kivétel nélkül remekbe szabott figurák és alakítások - mind egy-egy dráma, aminek már csak végkifejletével találkozunk. McMurphyről hamar lehull a kívülállás páncélja, és megpróbál segíteni társain, akiken látja: az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás - valójában fegyelmezni, idomítani akarás - csak rontja állapotukat."

Forrás: Port.hu

Fantasztikus ez a film. Olyan alkotás, amely komoly mondanivalót rejt magában. Már eleve a cím is találó. "Száll a kakukk fészkére" - kicsit paradox, mivel a kakukk nem fészekrakó madár. Saját értelmezésem szerint a cím utalhat a főhősre, McHurphyre. Kakukk-ként lép be a szanatóriumba (fészekbe), ahol végül utoléri a többiek sorsa.
A történet színtere egy szanatórium (ahogy már írtam), amely akár a társadalom leképeződése is lehet. A betegekben különböző személyiségű embereket láthatunk, akikben az a közös, hogy mind fejet hajtanak az elnyomó hatalomnak (nővér). Ezt a rendszert McHurphy próbálja lerombolni először ellenállásával, majd (mondhatjuk így) forradalmárvezérként száll szembe a nővérekkel. Ebben a rendszerben érdekes szereplő Főnök, aki süketnéma, s mivel a hatalom nem tud vele mit kezdeni, így békén is hagyja (Spoiler! Érdekes is, hogy mint teljes méltóságában megmaradt emberként fojtja meg McMorphyt, aki a film végén már csak egy vegetáló test Spoiler vége)
A cselekményről röviden annyit, hogy hatalmas akciók nem történnek, viszont minden fokozatosan halad a katarzis felé elérve a kívánt hatást. Egy percig sem lehetett unatkozni.

A különböző szereplők életre keltéséhez Forman remek színészeket hívott segítségül. McMurhpyt a méltán elismert Jack Nicholson játszotta, aki kellő lazasággal formálta meg karakterét, s így nem csak kiérdemelten elnyerte az Oscart, hanem megkedveltetett a nézőkkel egy antihőst. A lázadó figura mellé tökéletesen illik Louise Fletcher, mint az intézmény elnyomó nővére. A két szereplő közti ellentétet jól lehetett érzékelni.

A mellékszereplők közül Főnököt emelném ki. A színész (akinek sajnos nem találtam meg a nevét) remekül játszotta a süketnémát, majd a későbbi jelenetekben is helyt állt, mint főhősünk hű társa.

Összefoglalva: a Száll a kakukk fészkére egy remek, nem hiába dicsért és sokat emlegetett film. Mondanivalója a mai időkben sem vesztette el értékét, most is ugyanúgy vannak elnyomók, lázadók és áldozatok. Örülök, hogy volt lehetőségem televízióban megnézni. 10/10

2011. április 25., hétfő

Ragyogó Kubrick

Chibi Zsó április 25, 2011 0 Comments

Terveztem a Ragyogás című könyv után, hogy megnézem a filmet is. Először csak a Kubrik-félét akartam, de aztán láttam a műsorújságban, hogy februárban adják a Ragyogást az Universal Channelön, de a '97-es verziót. Miért is ne, - gondoltam magamban, felvettem a dekóderrel, megnéztem azt is és az első filmváltozatot. Most pedig összehasonlítom.

Tartalom:

Ragyogás (1980):

"Gondolj a legfélelmetesebb terrorra, ami csak érhet! Egy földönkívüli szörny támadása? Egy végzetes kór? Vagy a rettegés attól, hogy olyasvalaki fenyegeti az életed, akiről azt hitted, ő lesz, aki megvéd és szeret, ha bajba kerülsz, a családod egyik tagja!

Kubrick hátborzongatóan izgalmas remekművében - amelyet a Newsweek kritikusa az első epikus horrorfilmnek nevezett - az ember ezen utóbbi, mindenkiben mélyen megbúvó félelme jelenik meg. A Stephen King azonos című regénye alapján készült mesterműben Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, mint Jack Torrace, aki a családjával a téli holtszezon idejére egy, a világtól elzárt kísérteties hotelba költözik gondnoknak. Ha az évszázados falak mesélni tudnának, hátborzongató történetek tucatjai kerülnének a felszínre. Úgy tűnik, hogy Jack kisfia előtt nincsenek is titkai a háznak, mert látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. De lehet, hogy mindezek a rémképek csupán jeleznek valamit. A Jack agyát elborító őrületet, a folyamatot, amelynek hatására a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik."

Ragyogás (1997):

"A film forgatókönyvét maga a borzongás nagymestere, Stephen King írta saját, egyik legsikeresebb regénye alapján. A történet főhősének, az alkoholizmusából kilábalni próbáló volt középiskolai tanár és gyakorló regényíró Jack Torrance-nek valahogy minden igyekezete ellenére sem jönnek össze a dolgok. Ám egy napon úgy érzi, új lehetőség nyílik meg előtte: eszményi állást ajánlanak neki. Téli gondnokként alkalmaznák egy elegáns szállodában a Sziklás-hegységben, mely a rideg idő és a hótorlaszok miatt több hónapra el van zárva a külvilágtól. Jack számára ez ideális lenne arra, hogy helyrerázza életét feleségével Wendy-vel és Danny nevű fiával. A világtól elzárt életet azonban nem is olyan könnyű elviselni, mint azt Jack képzelte, ráadásul a hotelt mintha kísértetek laknák..."

Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de nekem Stanley Kubrick verziója tetszett jobban, annak ellenére, hogy szinte teljesen elrugaszkodik a könyvtől. A rendező sajátos elképzelései és ötletei alapján vitte vászonra King Ragyogását. Kihagyta a film szempontjából lényegtelen momentumokat, egy kerek egész történetet alkotott. Az eredeti könyvétől eltérő szimbolikus képeket is tett filmjébe, amitől kicsit avantgárd hatása lett, ezáltal még ijesztőbbé vált. És természetesen a könyvet olvasók számára is izgalmas történetet mutat be.

Mick Garris, a tévésorozat rendezője ezzel szemben gyökeresen ragaszkodik a forgatókönyvhöz, amelyet maga King írt. Ezzel egy baj volt csak: szóról szóra filmre vitték a regényt. Egy három részes sorozat kerekedett belőle. Érdekes lehet azok számára, akik nem ismerik a könyvet, viszont akik ismerik a történetet, azoknak szörnyen unalmas (mondjuk felmerül a kérdés: miért szeretjük a könyv adaptációkat?). Igaz, egy írót tudja zavarni, ha regényéből szerinte fontos momentumokat hagynak ki (ez történt a másik Ragyogással, Kingnek nem is tetszett), de azt ne mondja, hogy minden egyes lélegzetvételt meg kell mutatni azért, hogy "kibontakozzon a történet". A filmen való mesélés kicsit szájbarágós, de nem annyira, mint a tévésorozat esetében. Például a család előtörténetét nyugodtan hanyagolni lehetett volna, hiszen a további cselekményt nem befolyásolta. A kezdő percekben le lehetett volna tudni Jack múltját.
A tévés verzióban számomra még zavaró tényező a hangulat. Főleg a világosabb színek dominálnak, és ettől nem thriller jellege van a történetnek, hanem kicsit családi filmes. Ahogy a Kubrik-verziónál említettem, ott kép bevillanások teszik félelmetesé a filmet, ez viszont hiányzik a tévéverzióból, inkább flashbackekkel és flashfowardokkal dolgozik, így nyújtva tovább a játékidőt, s hiába a hosszabb jelenetek, nem sokkolja a nézőt.

Kubrik a filmjéhez egyik színészóriást, Jack Nicholsont vetette be. A pasas tökéletesen játszotta az őrült Jacket, színészi játéka csak tovább fokozta a film amúgy is ijesztő hangulatát. Egyedül az zavart, hogy Jackről már a kezdetektől lehetett sejteni, hogy meg fog őrülni. A Dannyt alakító kisfiú is remekül játszik, rendesen frászt hoz az emberre, főleg, mikor Tony beszél belőle. A színészek közül egyedül Shelley Duval (Wendy) irritált egy kicsit - ~~szegény nem tehet róla, de nyúlfogai vannak~~, játéka nem volt túl meggyőző.

A tévés verzió Jackjére, azaz Steven Weberre se volt panasz, sikerült "fokozatosan megőrülnie". Bár azt ki kell mondani, hogy Nicholson nyomába nem érhet. A '97-es filmben Wendyt alakító Rebecca De Mornay szerintem tökéletes a szerepre, jól mutat az aggódó feleség és anyuka szerepében. Azonban ebben a Ragyogásban is kilóg valaki: Danny. A tévé verziós Dannyt nem tudtam megszeretni, pedig ugye ő lenne az egész történet kulcsszereplője. Megijed és sikít, nagyon mást nem ad a filmhez a kis színész.

Így összegzésként kimondom a már sejthető tényt: Kubrik-féle Ragyogás film jobb, mint a tévé sorozatos, szerintem. Mind hangulatban, kivitelezésben a régebbi film nyerte el tetszésemet, még ha apróbb hibák elő is fordultak benne: így legyen a pontja 9/10. Garris sorozatát kínszenvedés volt végignéznem, számomra nem sok értékelhető elemet tartalmazott. Az alaptörténet és a Wendyt alakító színésznő kicsit ellensúlyozza a negatívumokat, ezért adok 4/10-et.